Adatok
dl_morvai
28 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Bizonytalan bonyodalmak gabalyodnak gondtalan
Jövőm stabil alapja vaj meddig marad hontalan?
Félelemnek semmi nyoma, üvegcséje lakatlan
Ürességem kulcsa viszont benne van a lakatban
Tudatomnak szerelvénye térkép nélkül zakatol
Nem tudom, hogy mikor vagyok, de majd kikötök…..
Szellemes szavakkal szólalok
Vagy csak próbálok néha
Gondolataim gyakran lesznek
Nyelvemnek martaléka
Szavak járnak körbe-körbe
Én csak ülök ott középen
Fáradt fejjel, elgyötörve
Nézek szét a nyári képen
Öreg víztoronyként állok
Nehéz vagyok, ingatag
Szóvirágok kertje nyílik
A…..
Elhagyott gondolatok
Össze-vissza hevernek
Szomorú sorsukról
Nem tudnak, s nem tehetnek
Zavart elmék
Eltévedt gyermekei ők
Nem létező holttestükkel
Telnek temetők
Kínkeserves siralmukat
Nem hallhatja senki sem
Senkinek nem hiányoznak
Eltűnnek a semmiben..
Megmaradt a karó
Leverték erősen
Hiába rángattam
Finoman vagy bőszen
Lazult kicsit ugyan
Láncom nem oly feszes
Meggyötört testem viszont
Továbbra is sebes
Ledőlök a karóra
Támaszkodom azon
Fogvatartóm nekem
És egyszerre támaszom
A lánc hideg vasa
Bokámat harapja
Nem tudom…..
Szürke liliomok láttatok-e napfényt?
Borzolgat-e még a tavaszi szellő?
Gyermekek voltunk mindannyian rég,
De egyszer minden gyermek felnő
Kitart-e még a táptalaj édese?
Életadó folyam éri-e talpatok?
Vagy hamuvá vált az egykor meleg föld
És víz többé nem oltja szomjatok?
Hiába virágzol…..
Látja maga előtt,
Időnként feltűnik
Mielőtt megfogná
Ő maga eltűnik..
Futkos a hátamon,
Vánszorog fel-alá
Néha, hogy megpihenjen
Ledől egy fal alá
Szemei sötétek,
Tüdeje zakatol
Lábait elhagyta
Útközben valahol
Továbbvánszorog
Keresgél szorgosan
Gondtalan gondjait
Gondozza gondosan
Szólni akarna,
De hangja megremeg
Ha meg tudna…..
Fölköhögött érzelmeim
Sorvadnak a kezemben
Elhalt öröm, szilárd könnyek
Raboskodnak szememben
Múlt fájdalmas emlékei
Belémmarnak bőszen, vakon
Megszoktam már kaparásuk
Elme-ajtóm rájuk csapom
Zsúfolódnak, tömörülnek
Görbe körmük réseket váj
De mindezek ellenére
Kitart még az öreg…..
Tiszta homályból,
Nyitatlan szájból
Igaz szavak szólnak
Fagyos peremét
Hiába kereséd
Lent a pokolnak
Gyümölcsöd éretlen,
Tudásod kéretlen,
Érzeted elenyész
Hiába van eszed,
Ha észre sem veszed:
Belepte a penész
Kortalan kezekkel
Szorít a vadember
Tetteid…..
Derekam vasmacska
Süpped az ágyamba
Felállnék lábamra
De a kék nem hagyja
Térde mellkasomon,
Mint ezernyi elefánt
Súlya lent tart, elnyom engem,
De keze sose bánt
Kiszáradt ajkamat
Kék mézzel itatja
Szomjazó lelkemnek
Tetszik a zamatja
Jól tudom, fojtani
Akar engem a kék,
De…..
Botladoznak, vánszorognak, kúsznak a selejtek
Rendszertelen szívdobbanást okoznak a sejtek
Gyötrelmes szorításba fájdul meg a torok
Kínkeserves szenvedésben lelked sültként forog
Miért nem marad nyugodtságban, egyhelyben a szellem?
Végtelen vad vizében miért kell…..
Ritmusa a csöndnek:
Szervezetlen zaj
Ha dallama lenne
Az lenne csak baj
Szokatlan muzsika
Nem látja a szemed
Szépségét nem hallod
Csak, ha megfigyeled
Ezernyi hangszerének
Nem is tudom nevét
Minden egyes pillanatban
Végrehajt egy cserét
Hanghadseregnek kell
A levegőt…..
Kavargó, örvénylő különböző szemek
Hazugságot, igazságot mondhatnak neked
Őszintén néznek, szándékuk rejtély
Nem tudhatod biztosan, hogy vesztettél vagy nyertél
Lelkük lehet nekik jószándékkal tele,
De attól még nem biztos, hogy igazság jár vele
Mit tehetsz tehát, ha szemek vesznek…..
Szívembe tőr
Némán hatol
Lelkem katonája
Kardjába hajol
Tántorgok, elesek,
Magamba zuhanok
Reményem már csak
Összetört darabok
Lelkem arcán ül
Fájdalmas, torz vigyor
Egyszer tán kisimul
Nem tudom, hogy mikor
Roskadtan fekszem ott
Sebzett hullám bűzlik
Fejem vad…..
Kegyetlen karmok karcolják a sebem,
Szorítják, csavarják, nem jó ez így nekem.
Ha véget ér, nem múlik, továbbra is fáj,
Fülembe átkot súg ezer képzelt száj.
Szenvedek, izzadok, mikor lesz már vége?
Miért kellett megszületnem erre a vidékre?
Lelkem satu fogja, reccsen egy…..
Tétova nyúlként
Lapulok a fűben
Vadak vesznek körül
Széna vagyok tűben
Száz vicsorgó szempár
Pásztázza a lelkem
Magamként feküdtem,
De más emberként keltem
Nagy tudás, hatalom
Rejtvényekbe rejtve
Rétegekben bujkál
S elvész az értelme
Elegánsan vonagló
Szebbnél szebb…..
Félmosoly fogódzkodik
Félénken az arcomon
Van-e néki ottan helye?
Valós-e a tartalom?
Körbenézek, nem lát senki,
Orrom alatt kuncogok
Sejtésem van csupán miért,
Pontos okot nem tudok
Nárcisztikus kicsiny öröm
Csiklandozza tudatom
Honnan jött és miért van itt:
Azt még most is…..
Zajosan zengő zizgentyűk
Zúgnak a szélben szűntelen
Zord, züllött zebracsordák
Ziláltan szállnak szenvtelen
Hangos hangokat hallatnak
Hideg testük tombol
Hontalan hordaként hallgatják
Heves tudásom, tanomból
Feslett foguk fehérlik
Fényesen vakít villanása
Falkájuk feje…..
Hallgatag hústömegek
Kőtömbökként ülnek
Múlnak az évek,
De ők nem őszülnek
Zakkantan zakatolva
Zeng nekik a talaj
Hideg arcuk meg se rezdül,
Ott maradnak. Se baj!
Semmi-létük megnyugtató,
Egyszerű és monoton
Úgy ülnek ott, mint kopott székek
Egy vénséges vonaton
Szájuk néma,…..
Tudod, hogy nem szabad,
Viszont nem érdekel
Józan eszed könyörögve
A földön térdepel
Ránézel szelíden
Szánakozó mosoly arcod
A lovak közé csapsz lazán
És szekered a falnak hajtod
Összetört testedet
Fájdalmasan siratod
Létednek megszűnését
Többé nem akarod
Felveszlek…..
Bámulok a messzeségbe
Tekintetem vaksötét
Hűvös szellő szeli bőröm,
Nézelődöm szerteszét
Színpamacsok kavalkádja
Kavarog itt előttem
Szemem néz, de nem lát,
Pillantásom erőtlen
Ezer apró élethullám
Akad meg a fülemen
Csak húsz perce vagyok még itt,
De elültem az ülepem
Szelíd…..
Félig átsült térdkalácsok
Hevernek a parlagon
Nem is tudom mit várok
Annyira a hajnalon
Szende testek öntudatlan
Békességben fekszenek
Sötét fedte, ernyedt testük
Időnként még reszketeg
Fáradt szemem, gyönge testem
Az asztalra rátapad
De nincs oly bárány, ki elveszhet
Eme…..
Sebemben kanalak,
Szürcsölik véremet
Körötte emlékek,
Mint éhes vérebek
Szenvedek, szenvedek,
De nem tudom miért
Ily néma kínzáshoz
Mond hát meg: Ki ért?
Fájdalmam elnyomom,
Kötözöm, elfedem
Húsba maró éles karma
Nem dob a helyzeten
Börtöne megkopott,
Ismeri centire
Egy…..
Tetemes fenevad
Terpeszkedik rajtam
Azt, hogy reám nehezedjék
Én voltam, ki hagytam
Megszoktam már súlyát
Csontom alig ropog
Lakmározik rajtam
Szívem épphogy dobog
Belémdöfi mocskos mérgét
Szétárad a testemben
Gyenge lelkem, akaratlan
Feketére festettem
Néma jajszóm válasz…..
Lelkemet tompító tüzes ital
Járja át testemet
Tekintete keserű,
De elcsábít engemet
Mámoros kókadtság
Fedi el sebeim
Forró bizsergés
Hatja át kezeim
Gondolatok sora
Repül át fejemen
Mint megrohadt alma, mi
Megcsavart fán terem
Darabok hullanak,
Foszlik az…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz