Radnóti Sándor 2020.07.08 23:42:38

Kedves Fáy, semmi kifogásom ellene, ha földhöz vagdossa a könyvemet, kivált, ha újra és újra fölveszi. Nem is lenne ehhez jogom, mert magam is írtam már egy kiváló magyar író könyvéről (a la Reich-Ranicki, aki a Spiegel címlapján igyekezett széttépni Günther Grass könyvét), hogy kedvem lenne szétszakítani. Az viszont meglep, hogy művelt úrifiú létére - aki, lám, még németül is tud - nem ismerte föl a "hordám, míg széjjel nem szakadt"-ban az idézőjel nélküli Petőfi-idézetet.

Radnóti Sándor 2011.01.10 22:32:11

@tenyerespajtas: A magyar egyetemi rendszerben az előmenetel föltétele, de nem a munka része a kutatás és publikálás. Tudomásom szerint intézményes biztosíték (például szombatév) a magyar egyetemeken nincs, jóindulatú tanszékvezetők informális módon segítik hozzá beosztottaikat a szükséges időhöz. A szükséges pénzt pedig - mint mindenütt a világon - pályázatok biztosítják. Tessék bármely angolszász tudományos munka köszönetmondásába betekinteni: keveset talál, amely ne rebegne hálát a család türelme, a feleség kitartása és hasonlók mellett az ilyen-olyan grantekért. S ha már megemlítettem, hogy tavaly megjelent könyvem 600 oldalas, akkor tegyek hozzá még két hatost: 6 év alatt írtam, s összjavadalmazása - beleértve az említett pályázatot, a kiadó és az előzetes megjelenések - köztük idegennyelvű publikációk - honoráriumát, utólagos számításaim szerint lehet, hogy eléri a 600.000 forintot. Mindezt természetesen nem panaszként említem, csak a demagóg 90 milliós "elkutatás" és a valóság közötti feszültség érzékeltetéseként.

Radnóti Sándor 2011.01.13 11:40:08

Mezei Balázs emelkedett álláspontjának szép próbája lehetne, ha a lincshangulat szításával kapcsolatban védelmére kelne kollegáinak abban az újságban, amelynek rendszeres szerzője. Ha nyilvánossá tenné, hogy az önkényesen összeválogatott, rosszindulatúan tálalt sejtetések és gyanúsítások, amelyekre aztán kommentárokban tényként térnek vissza, s napról napra súlykolják, ízlése ellen való. Ha tájékoztatná e lap olvasóit, hogy a pályázat, a grant a kutatás bevett finanszírozási formája, s az összegekkel való dobálózás mit sem ér, ha elfelejtik megemlíteni, hogy hányan kapták és mennyi időre, s annak hány százaléka fordítható személyi kiadásokra. Ha rosszallását fejezné ki filozófiai fogalmak demagóg gúnnyal való említésével kapcsolatban. Ha fölemelné szavát pályatársai megbélyegzése ellen (ki "kitől" kapott Széchenyi-díjat, stb.), ahol - ha már semmit nem találnak, mint kiváló kollegánk, Steiger Kornél esetében, akkor - elegendő egy egykori Soros-díj megemlítése is (amely főbenjáró bűnben, mint tudjuk, dr. Orbán Viktor sem vétlen, hiszen oxfordi évét, s azt megelőző éves ösztöndíját ennek az alapítványnak köszönheti). Ha megemlítené, hogy a pályázati rendszerből a liberális filozófusok kiemelése abszurd, hiszen lehet válogatni akár csak a mi sikeres pályázatunk évében ilyen címekből is: Anjou-kori Oklevéltár; A Kárpát-medence történeti genetikája; MUSICA SACRA: Értékmegőrzés értékátadás; Bartók Béla zeneműveinek kritikai összkiadása; stb., stb., stb. Ha distanciálná magát a tudatlanság és rosszindulat keverékéből álló leleplezésektől ("Régi írásaikat adták ki újra a luxusfilozófusok" - ez történetesen az összehangolt támadás másik fórumán, a Magyar Hírlapban jelent meg), vagy a tájékozatlansággal sem menthető - félek, nincs rá más szó: aljas - hazugságoktól és ferdítésektől, ami az "új tények" megismerésétől hatalmasan meglepődött Boros J. nyilatkozatából árad. (Ő most értette meg, miről szólt a filozófus-petíció.) Igen, Balázs, most kellene előállni a farbával, hogy kiderüljön, azon az ágon, amit most oly ambícióval fűrészelnek, egyként gubbasztanak a konzervatív és a liberális filozófusok.

Radnóti Sándor 2011.01.20 00:12:12

Mezei Balázs a mai (19-i) Magyar Nemzetben hozzászólt a hecckampányhoz, s írása e tárgyban a szóban forgó orgánumban az első komolyan vehető írás. Egy bekezdése még a megtámadott filozófusokat is védelmezi. Köszönet érte. Egyetértek a pályázati struktúra radikális újragondolásának szükségességével, amelyhez azonban nem egyes pályázati nyertesek önkényes kiemelésén, hazugságok, ráfogások, gyanúsítások terjesztésén keresztül vezet az út, amelynek kizárólag a politikai bosszú a célja. Nem tudom, milyen megfontolások alapján lehetett 2001 (!) és 2005 között viszonylag nagyobb, bár semmiképpen sem kiemelkedő vagy aránytalanul nagy összegeket az NKTH keretén belül bölcsészettudományi kutatásokra is elnyerni, de Mezei Balázs prezentációjából sem válik világossá, hogy ez nem kizárólag és még csak nem is nagyobb mértékben az általa elismert kutatások személyi támogatását jelentette, hanem intézmények (tanszékek) különböző módon, például könyvtári beszerzésekkel való gazdagítását.

Radnóti Sándor 2011.01.13 20:16:59

Nekem - mint érintettnek - nincs kifogásom a gúnykép ellen. Kifogásolom viszont a jelen írás következő kitételét: "Problémásnak mi azt tartjuk, hogy miközben a magyar tudományt fokozatosan leépítették, a források 8–10 éve folyamatosan csökkennek, egyes kutatócsoportok – amelyeknek vezetői közéleti szerepvállalásaik során egyértelműen kiálltak az akkori kormánypártok mellett – a humántudományban megszokottnál nagyságrenddel nagyobb támogatást kaptak." Én magam nem vagyok a pályázás szakembere (fiatal kollegáim kérésére a szóban forgó egy alkalommal vállaltam egy pályázó kutatócsoport vezetését), de ha megnézem a 2004. év természetesen nyilvánosan hozzáférhető (s nem titokzatos módon "szerkesztőségünk birtokába került" - copyright Magyar Nemzet) adatait, akkor a mi 22 tagú kutatócsoportunk nyertes pályázata mellett hasonló nagyságrendben ilyeneket látok: Anjou-kori Oklevéltár; A Kárpát-medence történeti genetikája; MUSICA SACRA: Értékmegőrzés értékátadás; stb., stb., stb. Egy rosszindulatú nyilatkozó terjesztette el, hogy nagyságrendi különbségek lennének a kedvezményezettek és más humánkutatási támogatások között, s a fenti cikk írói ezt készpénznek vették.

Radnóti Sándor 2010.12.07 08:22:25

Ortutay-ügyben ajánlom magamat a mindeddig nem kommentált Revizor nevű internetes folyóiratban: www.revizoronline.com/
Radnóti Sándor