Regisztráció Blogot indítok
Adatok
terjányi autos

0 bejegyzést írt és 12 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
  Fotó: 444.hu 1. Természetesen mert szüksége van a pénzre Hiszen eddig is a kormányzati forrásokból elköltött hirdetési pénzeket kizárólag az állampolgárok – társadalmi célú és közérdekű – tájékoztatására használta föl, amely távolról sem emlékeztetett saját pártpropagandájára, a választások…..
Anti Porn Empire KRITIKA 2008.10.02 18:41:00
http://nol.hu/cikk/508602/Gecymgp 2008. szeptember 28.  http://index.hu/kultur/showbiz/gecc0929/Gecy: zsidó pornókomédia egy felvonásbanhh 2008. szeptember 28. http://www.nol.hu/cikk/508620/Kamuban sültSzemere Katalin 2008. szeptember…..
terjányi autos 2008.10.16 00:05:48
A Magyar Nemzet cikkét nem szabad kihagyni:

"
Gerillamarketing
A kocsmaszínház elsősorban a tisztességes alkotóknak és előadóknak ártott
2008. október 4. 00:00

Varga Klára
Összerándult a gyomrom, amikor először értesültem arról, milyen színházi produkció készül a Király utcai Sirály kocsmában. (A mű címét nem írnám le, mert nincs kedvem utána elhatárolódni magamtól.) A darab a hírek szerint arról szólt – a múlt idő azért is indokolt, mivel a bemutató megvolt, és két előadás után egyelőre úgy tűnik, többé nem játsszák –, hogy éppen készül Madách Imre Az ember tragédiájának pornóváltozata, s a darab főhőse, kortárs költő, értesül arról, hogy egykori szerelme kapja az épületes műben Éva szerepét. A szövegkönyvet ugyanaz a Toepler Zoltán írta, akitől a tavalyi filmszemle után az állatvédők nyomására visszavették a különdíjat, amelyet azért a filmjéért ítéltek neki, amelyben egy beteg macskát vízbe fojtanak. Ugyanezen a szemlén az általam valaha is látott legjobb ismeretterjesztő-oktató filmért, a Szelíd szálakon című alkotásért járó díjat visszautasította a film hangmérnöke, Kőházy Ferenc – akit a legtöbben inkább Fankadeli néven, illetve a Suhancos duó rappereként ismernek –, mert felháborította Toepler beteg lelkületű filmje és annak szakmai elismerése.
Visszatérve a mostani esetre, engem nem is csak az bántott igazán, hogy egy torz gondolkodású és hiányos műveltségű, szűk csoport a jelek szerint nem talál magának más mulatságot, csak azt, hogy nemzeti értékeinket kiforgassa, sárba rántsa. Láttunk már az elmúlt húsz évben ilyesmit eleget „nagyobb nevektől” is, igaz, azt hittük, az elmúlt év irodalmi válságaival és nagy fogadkozásaival vége a mindig egyoldalúan ironikus és provokatív irodalmi ámokfutásnak, s vele lassabban némiképp a színházi ámokfutásnak is.
Ha megmaradt volna a Sirály kocsma köreiben a produkció, amely mértékadó sajtóorgánumokban még egy tisztességes kritikát sem ért meg a szerkesztőknek, mert nyilván nem volt róla mit írni, páran eljátsszák, valamivel többen megnézik, jól kitrágárkodják magukat, ha már jobb elfoglaltságot nem tudnak maguknak kitalálni, és eltelve a művészi élménynyel hazaballagnak, azt mondanám, az ő dolguk. Csakhogy a nagy beharangozó kampány részeként mindent megtettek azért, hogy a jobboldali, radikális és szélsőjobboldali portálokra eljusson az előadás híre. Nagy büszkén be is linkelték azután a Kuruc.infóra érkező reagálásokat a darab honlapjára. De nem tudom elképzelni, mit gondoltak, hogyan lesz majd tovább ez az egész. Ünneplőbe öltözve megérkeznek a szörnyeteggé maszkírozott radikálisok – mert nyilván így képzelik el őket –, és jegyet váltanak. Előbb még kissé ráncolják a homlokukat a színpadon elhangzó négybetűs szavak meg egy-két furcsaság hallatán, majd elismerően bólogatnak, mert megértik, hogy nem kéne már nekik annyira izélni ezeken a nemzeti dolgokon. És azt is, hogy ezek a fiúk, lányok a színpadon csak a mindennapokat behálózó szexualitásról akartak valamit mondani, mert ilyesmiről nem mondott még soha senki semmit, főleg így művészileg, és hát milyen igazuk van, tényleg mennyivel fontosabb ez, minthogy mi lesz velünk, magyarokkal. Például a nyelvünkkel vagy a nemzeti vagyonunkkal. A végén még vállon is veregetik Zolit, a szerzőt és Ferit, a rendezőt, hogy csak így tovább, fiúk, csináljátok meg ugyanezt a Csodaszarvassal meg Csaba királyfival is, mert arra is eljönnénk ám! Vagy csak annyi volt a merészen szárnyaló elképzelés, hogy ha valahogy a szélsőjobboldallal sikerülne kapcsolatba hozni ezt a részemről megnevezhetetlen című művecskét, akkor talán még a politikai napilapokba is bekerülnének vele? Mert ma a politika minden. És mert a szélsőjobbtól reszketni manapság nemcsak hogy trendi dolog, de maga a tuti tipp arra, hogy valakivel foglalkozzon a média.
Hát ez sikerült is. Egyben sikerült az akcióval újabb mérhetetlen károkat okozniuk azoknak az alkotóknak és előadóknak, akik az elmúlt húsz évben vért izzadtak, hogy tisztességes művészetet tisztességesen adjanak az irodalomtól, színháztól, filmművészettől az elmúlt húsz évben elvadított potenciális közönségnek. Mert most itt van, tessék, egy színházi előadás, amellyel kapcsolatban megint nem lehet arról beszélni, hogy a művészet, a színház rólunk, nekünk beszél; minket, a mi életünket, érzéseinket, gondolatainkat emeli be egy történeten keresztül a mindenkori emberi történetek sorába; tükröt tart, hogy megértsük, mi fontos, és mi nem az, hogy segítsen tovább hurcolni a terheinket, a sorsunkat, a drámáinkat. A színház nem a politikáról, nem az „oldaliságról” szól, hanem a mindenkori emberiről és arról, ami még azon is túl van. Hiába írok ilyesmiket, és az ország számos színházában hiába játszanak estéről estére alulfizetett, nyomorgó, gyakran tehetségük és teljesítményük ellenére sohasem sztárolt vagy méltatlanul elfeledett művészek a fenti indíttatással, ha arról a szóról, hogy színház, most napokig a gerillamarketinggel helyzetbe hozott kocsmaprodukció jut az eszébe mindenkinek. És nem azért írnak, vagy beszélnek róla, mert jó, vagy rossz volt, vagy bármilyen volt, hanem azért, mert vasárnap este, amikor nem volt a Sirály kocsmánál rendőri biztosítás, néhány magát radikális állatvédőként aposztrofáló kapucnis illető vödörnyi disznótrágyával és a horgászáshoz használatos nem éppen a Dior-parfümkollekció illatvilágát idéző vajsavval megküldte az előadás után a rendezőt és még néhány helyszínen tartózkodót. (A szerző jó érzékkel még idejében elment a környékről.) Így fejezvén ki radikális véleményét az előzetes hecckampányról és magáról az előadásról, amelyet, mint utóbb kiderült, meg is néztek.
Tulajdonképpen az alkotóknak most örülniük kellene, hogy az előzetes terveket még túl is szárnyalták, és annál is többet foglalkozik velük a média, mint amire számítottak. Még az SZDSZ-es Gusztos Péter is nagyszerű alkalmat talált arra, hogy a védelmükben fellépjen, és megint szélsőjobbozzon egy jót. De az alkotók persze nem örülnek, hanem méltatlankodnak, bizonygatják, hogy ők telve voltak és vannak jó szándékkal, sőt magukat szeretetre méltó embereknek tartják, az egyik még azt is mondta magáról egy videóban, hogy ő buddhista.
Nem tudom, mennyi esély van arra, hogy ezek az emberek megértsék: a szubkultúra, amelyben élnek, nem mondhatja meg sem egy másik csoportnak, sem a többségnek, hogy mások mit találjanak művészinek, miben lássanak tisztes szándékot, illetve mit tartsanak durva provokációnak. Akár, hogy mit gondoljanak a színpadon elhangzó trágár beszédről. Valamiképp azt az élettapasztalatot is az életük részévé tehetnék, hogy ha valakiket provokálnak, akkor azok ezt provokációnak fogják tartani, és nem csak úgy és nem csak addig, amíg ez a kedves művészeknek kényelmes és hasznos.
Nem mindenki összetaposott, reményvesztett jobboldali értelmiségi ebben az országban, hogy addig lehessen következmények nélkül heccelni, megalázni, amíg csak kedvük tartja. Más kérdés, hogy minden radikális körökből származó akcióért a mértéktartónak mondható, békés és egyelőre tehetetlen jobboldalon csattan az ostor. Olyan embereken, akik egy ilyen előadás hírére nagy ívben elkerülik még a Király utca táját is.
Az a mód, ahogyan az alkotók felerőszakolták magukat a köztudat felszínére, és úgy gondolták, hogy gerillareklámjuk, trágár előadásuk méltó az ország figyelmére, pontosan kifejezte, hogy mi a véleményük a magyar többségről. De ez már az ő tollukra kívánkozik, nem az enyémre. Maradjunk annyiban, hogy tesznek ránk.
"
terjányi autos 2008.10.16 00:13:07
és még egy Magyar nemzet cikk, amit nem lehet kihagyni...

"
Köznapló
2008. október 4. 00:00

Végh Alpár Sándor
Szeptember 30., kedd
„Önbíráskodás minősített esete” – ezt az elmebeteg terminus technicust használja valaki egy vödör szarra. A történet annyi, hogy Toepler Zoltán szerző be akarta mutatni darabját, a Gecyt. A cím emlékeztetett néhány fickót valamire. Nem tetszett nekik. A véleménynyilvánításon sokat törték a fejüket, végül egy szavazattöbbséggel úgy döntöttek, leöntik a szerzőt ürülékkel. (A bátor Toepler megneszelte az akciót, elinalt, a vödör tartalma így ifjabb Sebő Ferenc művészeti vezetőt találta, aki ekként ismét bizonyítva látta, hogy nehéz pályát választott.)
A történet maradhatna ennyiben – egy normális országban. De a miénk nem az. S mert a finom kis darab a Budapesti Zsidó Színház produkciója volt, nagyot röffent néhány úr. Ők azok, akik, ha tiltakozik valaki, máris beírják a nevét a szélsőjobbosok rubrikájába. Értem én: a minősítőknek is meg kell élniük valamiből. De pont ebből? Valamit azonban nem volna jó feledni. És azok a csirkefogók, akik imádják a Gecyt, ne csodálkozzanak.
Ha egy szerző altesti végtermékre utaló címet ad darabjának, számoljon azzal, hogy a fogadtatás is onnan érkezik, ha nem is pont ugyanonnan. Aki pedig ebből megint antiszemita ügyet akar kreálni, annak a nyilvános utcai vizeldéket ajánlom. Menjen oda a cimboráival színházat játszani. Némely magyarországi bemutató szaga és szóhasználata már így is inkább emlékeztet az altesti megkönnyebbülések helyszíneire, mint márkás színházakéra. A vizeldében lehet élvezkedni, a falra versikéket írni, azokat később a darabokba beépíteni, eldönteni, ki jobbszélső, ki bal, közben lehet pénzt is szedni – az a ti helyetek, fiúk!
Hogy el ne felejtsem: abszolút egyetértek a vödrös emberekkel.
"
Hölgyeim és Uraim! Tekintsék meg, hogyan lehet nulla forintból főműsoridőben reklámozni gyakorlatilag BÁRMIT a rémhírtévében. Persze a "hol a határ?" kérdésre adott válaszom ("törvényes keretek között") nem került adásba, nem véletlenül:…..
Alsósztregova, Hotel Kaskáda, 12 óra 25. Lepra idő, kimentünk a Homojka tóhoz, folytattuk a werket, hiába, nem lett jobb, vissza se néztem. Most hívott Szerva, hogy rámszállt a kurucinfo (http://kuruc.info/r/26/27417/), meg más blogok. Kinyalhatják a valagamból a véres gecit, mondom a…..
Fáradt vagyok. 123 meghallgatás. 23 óra 44, mindjárt éjfél. Terasz. Örömmel gondolok a holnapra és a holnaputánra. óriási erőt ad. Olvasgatok, keresem a Kepler szín fényeit, Tominak jó ötletei vannak, de még bizonytalan, sokat kell vele beszélgetni. Mindenkit végig…..
Alsósztregova, Hotel Kaskáda, 23 óra 20. Rettenetes nap, mindenkit elküldtem a gecibe, juditkát a faszomba. Tamás megszopatott a werkfilmmel, ott baszta el, hogy szerinte én jól nézek ki, hogy jó a fényképarcom, elhittem, visszanéztem, hogy basznák meg, mint egy penészes zeller, olyan…..
terjányi autos 2008.09.11 16:43:43
Kedves Közönségünk!Anti sírt, és délután hazament Pestre. Hiába mondtuk, hogy jó a fényképarca, sírt amikor visszanézte a tegnapelőtti videót. Szeretem, amikor sír, de ő nem szereti, hogy szeretem. Félrehívott: "Juditka nem az a baj, hogy penészes zeller vagyok, hanem az,…..