Regisztráció Blogot indítok
Adatok
hetedhéthatár

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
ZalaiZug Mellbevágó emlék 2024.07.05 11:05:29
  Felvettem egyik kedves kis ruhámat, és elindultam a kertbe. Ez azok közé a ruhák közé tartozik, amit nyilvános helyre nem vehetek fel. Ránézésre semmi extra, de felvéve épp akkor és ott villant pikáns részleteket, ami úgy gondolom, nem jár csak úgy akárkinek. A tükörnek, vagy a társnak igen,…..
hetedhéthatár 2024.07.05 23:51:59
Igen, de ne keverd össze az én személyiségét, az ember természetének sokszínűségével.
Ne feledd, hogy a közeg határoz meg mindent, ebben a helyzetben egyedülálló hegyi csajt a természet, ha fegyelmezett, türelmes figyelemmel, vele összhangban vagy felé. Párban pedig olyan vagy, amit a pároddal kihoztok EGY-más-ból. Ez sokszínűség, az én pedig egyedi, személyes még akkor is, ha nem egy személyiségű, de ez nem csábító, hanem riasztó tulajdonság, ami egy zavart elmeállapot. Az én, semmilyen állapota nem egészség. Az én, befelé figyel, a benne lévő kis ördögre, az elméjébe telepített programjára, az egóra. Párban lesz a két félből egész és ekkor tudják egymást inspirálni vagy egymásból a legjobbat kihozni minden helyzetben, mert kiegészítik egymást akkor is, ha énként nem tudna kiteljesedni, mert az én, csak a személyességben (elkülönülés) tud kiteljesedni.

A személy, emberi rész vagy hányad (hányadék), nőszemély és férfiszemély.

A sokszínűség (a Természet tulajdonsága) szabadsága által mindig a megfelelő felszabadultság tulajdonság élhető. A személyesség determinált.

Valamit csak valamihez képest lehet meghatározni és az nem mindegy, hogy az a valami egy poláris struktúra elkülönülő, személyes ellenpólusa vagy egy harmónikus egység tagsága. Figyelj oda hogyan fejezet ki magad, mert a személyesség, az én, a természetben a bontás, semmítés strukturális tulajdonsága, amikor részekre bont. Ez, az elkülönülő pólusú struktúra soha nem harmónikus (antagonisztikus az ellentét a pólusok között). A természetben ez a tulajdonság a ragadozók és paraziták, oszd meg és uralkodj rendszere.

A Természet nem poláris, hanem tagjai által összehangoltan harmónikus, amit szimbiózisnak nevezünk a természetben és a társadalomszervezésben pedig szövetségnek.

A társ, nem párkapcsolati vagy szerelmi kapcsolatot kifejező fogalom, hanem akkor használjuk, amikor egy közösség, szövetkezet vagy Nemzet tagjait fejezzük ki, pl. társadalom vagy üzlettárs, bajtárs..., manapság globalista körökben a csalásban (család) élő személyeket, egymás társának mondják, egyébként valóban kifejező, hiszen ezek a társak, így nem lesznek párok biztosan.

A poláris rendeződést a szabad akarat hozza a létbe, vagyis nem az eredendő, a forrás vagy Teremtő Természete.

Az individuumnak személyisége, az EM-BARnak (Káldeusok írása szerinti Magyar biblia) természete van.

Az individuum energiát, az ember érzelmeket áramoltat.

Két személyesség (személyiség) csak csalásban (család) élhetnek együtt, míg az ember (pár) házasodik, házban él (Turul, Árpád, Meroving ház...), abban a házban ami feltételeinek alapját a fiú teremti meg és a lány teremt belőle otthont úgy, hogy az otthon érzelmi melegéhez a lányban, a fiú adja a tüzet, ekkor válnak két félből EGYé, egésszé a szerelemben, ami a boldogság alapja. Személyiség egyedi, elkülönülő tulajdonsága nem kedvező hatású a párkapcsolatra -ban, de a társadalomban -ra sem. Jelenleg minden állam a Bolygón, individualista társadalmat szervezett.

Ismerkedj meg a lételvekkel.

Személy: görög szó, jelentése maszk, állarc.
lexikon.katolikus.hu/S/szem%C3%A9ly.html
ZalaiZug Párkapcsolat és politika 2024.06.05 11:23:51
    „Jaj, de sokat jártam fáradtan, Mikor házasodni akartam. Nem találtam kedvemre valót, Csak az a szeretőm, aki volt.”   A minap hallottam ezt a csodaszép muzsikát. Noha nem vagyok zenei beállítottságú, ám mégis megfogott. Gyönyörű, és a szövege is, mind az összes változatában. S hallom…..
hetedhéthatár 2024.06.06 01:08:05
1. Igen, manapság nagyon határozottan kell tudni milyen értékrendet képviselünk és a párválasztásban is elsődleges szempontnak kell tekinteni. Ennek hiányában elég nagy a valószínűsége a csalódásnak.
Magam is hasonlóan jártam a párválasztásban, nem tudtam olyan kapcsolatban benne maradni ami lélekölő volt. Arra viszont hasznosak voltak, hogy mostanra meg tudjam fogalmazni, milyen értékrend fontos a számomra és hogyan ismerem fel a lehető leggyorsabban ha nem ezzel találkozom. Ilyenkor arra kell hivatkozzak, hogy ne raboljuk egymás idejét, lépjünk tovább. Ezt a döntést nem könnyű hamar meghozni. Saját gyermek hiányában könnyebb dönteni egy kiszállásról, de úgy gondolom, hogy ez a megfelelő felelősségvállalás, ha olyan valakivel vállalom a párkapcsolatot, akivel harmónikus érzelmi közeget tudunk biztosítani a gyermek fejlődéséhez. Az idő telik és egyre bizonytalanabb vagyok, hogy nem-e az instabil érzelmi közeg is jobb-e a semmilyennél. Hátha. Eddig magam is vártam, de egyre bizonytalanabb vagyok, bár határozottan úgy gondolom, hogy a gyerkőc stabil fejlődése megköveteli, viszont az emberöltő véges.

Az "újra át kell esni a kötelező körökön, ami lehet unalmas" csak akkor van így, ha ez az új sem ad felépülést vagy nemesedést, persze nem a pillanatnyi örömöket értek rajta.

Ügyesen látod az analógiákat az élet látszólag különböző területei között.
Van egy tudományág, ami az ilyesmi egyetemességek törvényszerűségeivel foglalkozik, a filozófia, szerintem legfontosabb ága a lételmélet. Manapság aki egy kicsit is nyitott szemmel nézelődik, látja, hogy sok a hamisság az élet minden területén, így a tudományokban is, ami miatt félreértelmezzük a élet törvényszerűségeit.
Magam, egy alföldi tanyán élek és igyekszem a Természetben megtalálni a helyemet. E keresgélés, előítéletek nélküli figyelmet igényel ahhoz, hogy a körülményeimhez képest a lehető legkisebb mértékben zavarjam meg a természet harmóniáját, jelenlétemmel. Ennek a természettel való ismerkedésnek köszönhetően figyeltem meg olyan összefüggéseket, amik nem csak az élet, hanem a lét szempontjából is azonos törvényszerűségeket mutattak, viszont a lételmélet tudományában csak a valóság egyik nézőpontja szerint értelmezik az egész létezést és ha a tudomány amin keresztül értelmezzük azt a világot amiben élünk és magunkat is, hibás és mivel lét szempontú törvényekről elmélkedünk, így az értelmezéseink is tévesek lesznek, ami következtében létbizonytalanság alakul ki életünk minden színterén.
Szerintem ez csak szandékos félrevezetés lehet olyanok által, akiknek érdeke fűződik ahhoz, hogy általanos létbizonytalanságban éljen minden társadalom, minden eleme.
Így természeti megfigyeléseim és népi -nemzeti hagyományunk analógiái által kiegészítettem a hiányzóval, a Természetes részével a lételméletet, miszerint két elve van és így már a lét minden szintje értelmezhetővé vált és meg is mutatja, hogy ez a hiányosság nem is lehetett véletlen.
A hianyosság abból eredt, hogy a tudomány azt feltételezi, hogy az értelem az emberrel jelenik meg és ez azért nagy tévedés, mert akkor az ember nélkül, hogyan létezhet bármilyen dinamikus nagy bonyolultságú szervetlen vagy szerves szerveződés, amire a válaszuk a véletlenül létesültség, vagyis értelmetlen létezés.

Annak az ügyes megfigyelésednek, ami szerint a párkapcsolat és a politika egyetemes összefüggéseit egy gondolatkörbe fűzted, teljes szintű logikai értelmezhetőséget biztosít. Nem csak ezen területekben, hanem lét szinten, ezért lételmélet.
Mióta ezen elvek szerint értelmezem a világmindenség bármely megfigyelését, minden a helyén logikusan levezethetővé vált egyetlen pontból vagy minden logikusan visszavetethetővé vált egyetlen pontba.
Ennek a két elvnek az ismeretében, legyen az akár párkapcsolat vagy politika, az élet, sőt a lét minden tulajdonsága tisztán megjeleníti magát, vagyis akár egy párkapcsolati kérdésben is hamar értelmezhető, hogy van-e értelme, vagy van-e jövője egy kezdődő kapcsolatnak, hogy megéri-e időt szánni a lehetőségre vagy eleve csak kínos kompromisszumok által tartható majd életben, ezért gyorsan el lehessen dönteni, hogy belevágjunk vagy továbblépünk, hogy ne kelljen fölöslegesen egymás idejét rabolni, hacsak nem eleve ez a célja valami parazitának.