Adatok
Gábor T Túri dr.
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Hun-Magyar folyamatosság
A magyar népnév legrégebbi fennmaradt említése 6. századi bizánci forrásban szerepel. Malalas bizánci krónikaíró „Muagel”, Theophanes pedig „Muagerisz” hun királyról ír, ami megfelel az Anonymusnál a magyar nép önelnevezéseként szereplő „Moger”-névnek. [MORAVCSIK 1927: 257.…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Mindezt tehát megtaláljuk Hérodotosznál is, kiegészítve ezt azzal, hogy
„ugyanígy átvette a szkíta művészet elemeit is, amint arra a korszakból származó mediai kincsek leletei is utalnak.” (Quelle: Kyaxares II, Wikipedia.de)
Kr.e. 625-ben Kyaxares (Uvakhsatra) megkezdte végrehajtani apja tervét, hogy ezzel egyszer s mindenkorra felszámolja az asszír fenyegetést. Ehhez azonban függetlenségre és szabad mozgástérre volt szüksége.
Ezért még ezévben megszüntette a szkíta király Madüész uralmát, de nem ölette meg, hanem „csak” elűzette Médiából, majd felvette a Kyaxares (vagyis „Az egyetlen birodalmat alkotó király”) név mellé, a médek királya címet is.
Apjával ellentétben a szkíta-asszír koalícióval szemben, a káldeus Nabú-apál-uszur (héber átiratban: Nabupolosszár) babiloni királlyal szövetkezett. Ezért nem is nyomult azonnal a főváros Ninive felé, hanem a Diyalán lévő asszír tartományi fővárost, Tarbirsut foglalta el, majd innen tervezte a későbbi, Ninive és Assur elleni támadásait.
Közben a vele szövetséges babiloniak – káldeus Nabupolasszár vezetésével – szintén előre nyomultak az asszírok ellen, de Kyaxares a szkíta-méd seregével, most elsőként mégis csak Assur városa ellen vonult, amit aztán le is romboltatott.
Ezt követően, így már itt találkozhatott Kyaxares és Nabopolassar, ahol végleges döntés született a médek és a babilóniaiak közötti szövetségről. Ezt pedig a két fél, Nabupolasszár fia – a babilóniai trónörökös, Nabukodonozor – és Kyaxares lánya, Amyntisz házasságával pecsételte meg.
Ez a Nabukodnozor (uralk. Kr.e. 605-562-ig) lesz majd az, aki – miután Izrael megszegte a megkötött szövetségi szerződést – megtámadja Izraelt és az uralkodóját Jojákon-t a családjával és népe nagy részével fogságba ejti és Babilonba hurcoltatja.
Ez lesz majd a zsidóknak, a bibliából is ismert, babiloni fogságának a kezdete.
Mikor aztán a Nabukodnozor által Izraelben kinevezett új király Cidkijjáhú (aki az elhurcolt király nagybátyja volt), Egyiptom biztatására, majd ismét fellázad Nabukodnozor ellen, a babilóniaiak válaszul Kr.e. 587-ben elpusztítják Jeruzsálemet.
Most azonban, térjünk vissza a 30 évvel korábbi időpontra, amikor ez a szkíta-méd és
új-babilóniai szövetség Kr.e. 626-ban, ugyan megdöntötte az asszírok uralmát, de Ninivét még mindig nem tudták bevenni, mert a város asszír védelme, még 616-ig (tehát még 10 évig) tartotta magát.
Így ezek a szövetségesek – a Ninivénél lezajlott hosszú harcaik után –, végül csak Kr.e. 614-ben tudták végleg helyreállítani, a több mint 500 éve megszűnt Kassita-Káld Királyságukat.
Ezekről a kassitákról és azok egykori királyságáról Barabási Lászlónál (Az emberiség történelme, IV. kötet 217.old. Fríg Kiadó 2013. ISBN 9789639836006) ezt olvashatjuk:
ez a királyság, a
„kasszitok (asszirul Kassú) ősnép által létrehozott ország, a Tigris alsó részén.
Az új, számukra idegen gondolkodást igyekeztek megállítani. [Amihez]a különböző területen élő nemzetségek biztosították az emberanyagot, akik egy helyen gyülekeztek. (a Kaszu, Kászu jelentése gyűjtő edény, vagy terület. Pld. a Csík melletti Kászon fiúszék is így jött létre.) Területüket Susiananak is nevezték Susa város után. Királyaik egykor a babiloni törzsek felett uralkodtak.”
(folyt.: 3. rész)