Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Sofía P. Roses

42 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Egy kedves férfi ismerősöm, barátom, társalkodónőm ... hmmm...érdekesen meghatározhatatlan ki ő, eddig ezen nem gondolkodtam, vagy nem volt érdekes, csak most, hogy megszólítanám, nem megy. Igazi nevét nem írhatom le,  lehetett volna exem, ha túljutunk igazából azon, hogy kétszer ugyanabba a gödörbe…..
Mert van, mikor már nincs mit hozzátenni....és lám, a nők is tudnak röviden fogalmazni:)..
Folytatom a múltba révedést, tanulságos és érfelvágós, "önmagam élve elásós", röhögőgörcsös és "önmagamra büszke vagyok" érzések váltakoznak bennem. Szép íve van, számomra mindenképpen, így visszatekintve büszke vagyok magamra, hogy mentem előre, nem hagytam magam, beleálltam, bár olykor beletört…..
Egy normális személyes beszélgetés során biztosan elmondanám, hogy kicsit röstellem, hogy ennyire szélsőségesen ítélkező voltam a huszonévesek, bizonyosan kemény munkával megteremtett 40-50 milliós kocsijuk kapcsán. El is gondolkodtam - ha egy nő gondolkodik, mindig veszélyes :D , férfiak állítják-…..
Ígérem, nem árulok el több kulisszatitkot magamról, például, hogy a 140 cm-es magasságomhoz 46-os lábméret társul, illetve biztosan nincsen hat macskám egy 30 nm-es lakásban. Nem fontos úgy se kinézet, se az anyagi státusz, sem az életkörülmények, a férfiak úgy is az intelligenciámat akarják…..
Bár ugye köztudott, hogy a szomszédsággal igen intim viszonyba tudok ám kerülni...:D :D Ugyanakkor rá kellett jönnöm, vagyis inkább elengedni a pszcihoszenvedésem trilogiájának negyedik javított kiadásának ötvenszeri átírását. Az egy dolog, hogy megrágtam, lenyeltem, visszaköptem, újra…..
Ha Mr. Fáraó volt a régi vége, az új kezdete, akkor Mr. Ősember volt a mínusz nulla.    Több, mint 10 éves sztori. Akkor így kezdtem el a naplómat: "Kalandok, tapasztalatok! Avagy ha már mondták neked is, hogy „ne aggódj, szép és okos vagy, valahol rád is vár az igazi, csak ki kell várni.…..
Hmmmm.....hát nos....nem hiába mondják, boldogok a tudatlanok...bár nem értek egyet. :D :D :D  Szeretek jelen állapotomban lenni. Jelen tudatosságomban lenni. Megtanultam önmagamat. Talán ez a legjobb kifejezés, ami leginkább árnyalja, összefoglalja és következtetni enged mondandómra, még inkább…..
       Konkrétan Mr. Fáraó előtt annyit éltem már, mint más egész életében sem. Vagy csak én gondolom így, vagy csak a saját környezetemben lévőkkel összehasonlítva, vagy csak az általános megfelelési kényszer miatt, mit várnak el tőlem, hogyan kell helyesen élni, viselkedni, beszélni stb.…..
Vagyis inkább tapasztalásaim első meghatározó egyede, Mr. Fáraó.     Érdekes, lassan tíz éve kerültünk egymás életébe ezzel az "Úriemberrel". Korábbi "ex part" részekben már meg-meg említettem... valahol Ő volt a "régi" én lezárásának és új "én" megindításának féfija.  Érdekes, hogy ő is, és…..
Milyen rég nem írtam semmit...Magam is meglepődtem. Jó pár hét eltelt. Mi a sok idő? Mi a kevés idő? Mikor vagyunk időben? Miért telik gyorsabban vagy éppen lassabban az idő? Nyugalom, továbbra sem vagyok egy Stephen Hawking...csak a magam, női szintjén gondolkodtam el az idő…..
Elgondolkodtam, Mr "J"-nek el kellene küldeni a blog linkjét...de ez most csak egom harca. Csak hálás tudok neki lenni, hogy nem akar engem, mert nem ő van megírva nekem.  Unom én is már, nyugi, annyit mondogattam ezt. Ha már el is hiszem teljes szívvel, nem csak aggyal, akkor vélhetően már szóba…..
Telnek a napok, magamra koncentrálok, próbálom az összes eddigi "feldolgozást", tanítást egyensúlyba hozni, tartani, közben megélni a mindennapokat, a múltból tanulni és elengedni, azt ami már nem szolgál, a jövőt nem siettetni és nem csak arra koncentrálni. Az biztos, hogy egy marék lepkekakiban is…..
  Tegnap hazafelé tartva az egyik főúton a szembejövő tűzoltó kocsiból rám integettek a tűzoltó "bácsik". Fogtam a kormányt erősen, mert deréktól lefelé ennyi is elég volt, hogy mindenem remegjen. Szerintem kevés nő az, aki egy egyenruha láttán nem indul be. Hallom kedves ironikus olvasóm a…..
Narrátor: Unalmas!!!!!!! Idő...idő....idő....Önmagának mond ellent. Mert ha sokáig nem ismered fel a jó irányt, akkor elvesztegetett idő. Azonban, ha elsieted a dolgokat és nem hagysz időt a tapasztalásokra, akkor nem azt tanulod meg, amire szükséged van. Vékony jégen egyensúlyozás ez. Végső döntés…..
Ígérem, ezt a part 1., 2., 3. stb. tömörítéses hasonlatot nem sokáig folytatom már, nem vagyok én informatikus, hogy ilyen címeket adjak.  Bár, ha jobban belegondolok, már rég összetömörítettem életem ezen szakaszát és áttettem egy "na ez is megvolt és túléltem" mappába, mely mellett megtalálható…..
    Ezt hívják addikciónak. Amolyan fülön kihabzós adrenalin fröccsnek. A fülön kihabzás még ma is működik, ha meglátom, csak már nem engedném vissza....ó jaj, most jó pár kép bevillant....huuuu...jajjj...pont mikor amúgy is hiányban szenvedek. Jó ötlet volt ez a múltba révedés.... Majd…..
    Február utolsó hete egy szökőnappal tarkítva. Legutóbb, mikor azt írtam, hogy van valami furcsa érzésem, de nem tudom megmagyarázni, megismertem egy új embert. Ki tudja, lehet holnap bekopog az ajtómon a nagy Ő!? Ámen. Nos, a héten igazából mondhatni nem történtek nagy dolgok a világomban.…..
      Mr. "A". Ígértem, hogy írok róla is. Talán hiba volt ígérgetni, hibáztam azzal is, hogy szinte azonnal a sor elejére helyeztem, ha még csak jelképesen is, az ABC színvonalán. Bár ABC nélkül jelen pötyögésben se lenne értelem, bár lehet így se mindig van:). Szóval, jó pár hét alatt rá…..
    Leginkább a földre. Vele kezdődött ugyebár a "szőnyeg megsemmisítő hadművelet", definíció: sírógörcseim közepette lassú, módszeres, szadista könny-takony-nyál egyveleg oldószerével oldás.  Majd egy jobb horoggal én ütöttem ki, és úgy néz ki elnyújtott felszívódású a hatás, mert még így…..
    7 hónap Mr. "J"-vel, de ki számolja - én nem, mindig a kis női naptáramat veszem elő, az megmondja a baglyaim számát (ez is értelmet nyer majd később), közel ennyi darabszámú "szakítós" beszélgetés, de ugye, egy el nem kezdett kapcsolatot nem lehet megszakítani sem?! Nincs az ég világon itt…..
  Azt mondják mindenki okkal kerül az életünkbe, vagy boldogságot hoz, vagy leütnéd évek múltán is a pi****a, vagyis szembesít azzal, amiben még fejlődnöd kellene (vagy tovább ütnéd akár még egy törött nyelű fogkefével is, ha az van kéznél), szóval mindent te teremtesz, vonzol be, azért mert te…..
        Valentin-nap. Mi más lehetne a téma, de csak egyszerűen, csupán női aggyal elemezve. Természetesen. Bár kétlem, hogy újabb bőrt le lehetne húzni erről a témáról. Lényeg, mindenkinek van véleménye róla, ha nincs, az is vélemény, olyan meg nincs. Én, mint titkon menthetetlenül…..
    Első hét kommunikáció nélkül. Mondjuk Ő sosem írt rám. Szóval ezen is csak én vegzálok. Kibírtam. Hát igazán nagy büszkeség, mondhatom. Mindegy. Szégyen néha hol tartok. Aztán ott mélyen legbelül annyira, de annyira bíztam, hogy a "szokásos" szombat délutáni forgatókönyv fog történni. Vagy…..
    „Most én bújok és csókkal ébresztelek. Meleg vagy a takaró alatt, álmos és édesen kába. Szemem a tiédbe kulcsolom egy pillanatra elveszek a kékesszürke mélységben, rád mosolygok, aztán elkezdelek csókolgatni, csak lassan, hogy finoman ébredezz, simogatom az arcod, beletúrok a hajadba,…..