Adatok
levendula legenda
109 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Miattad, tényleg csak miattad jártam be azokra az órákra, azért, hogy összenézzünk egy nagyot még a tanár megérkezése előtt, hogy rám mosolyogj, hogy rád mosolyogjak, aztán a másfél óra alatt még vagy háromszor megismételjük ezt, meg a végén, amikor mindenki feláll, elkezd pakolni, akkor melléd…..
– Akkor mondj három indokot! – kérted az este egy pontján, amikor már szinte mindegy volt minden, eldőlt minden, aminek el kellett dőlnie.– Rendben, nem lesz nehéz. Az első: mert ha behunyom a szemem, azonnal látom magam előtt a nyakad ívét, a tarkód, a szemed, a tépett hajad, és bármilyen is a…..
Millió meg egy indokom is van arra, hogy miért ülök itt most veled, mondtam, miközben te nem akartál felnézni egyáltalán, úgy bámultad a füvet a padunk előtt, mintha ott lenne valami titokzatos, amely csak akkor bukkan elő, ha sokáig nézik. Nekikezdtem. Szóval mert ha te mosolyogsz, mindenki…..
Mennem kell, mondtam, de rád nézni nem akartam, a szemed volt a gyengém, nem csináltam titkot ebből, s tudtam, ha most összevillanunk, akkor megint az ideges szemöldök-simogatás jön, mert ugyan nem teszel fel egyetlen kérdést sem, de a szemedben ott lesz millió. Vagyis lehet, hogy csak egy, de az a…..
Mindig ott vártál a suli előtt, a bejárattól pár méterre, hogy ne lehessen eldönteni, hogy éppen megjöttél vagy éppen elmész, s így a tanárok se szólítsanak meg, ne kérdezzenek semmit, pláne azért ne, mert te szerettél igazat mondani, akkor is, ha az olyan igazság, hogy belepirulnak a már felnőtt…..
Jó mindig melléd ülni, titokban összeérő térdekkel. Jó veled autózni. Jó, hogy szól a zene, és mindig előre kitalálom, hogy mi szóljon majd. Jó a Sweet Sixteen, mert az vagy, még ha a személyid mást is hazudik. Jó az inbox (1), nagyon jó, hogy tudod, kitől. Jó a cukrászda, a három gombóc. Jó veled…..
A szomszéd kisvárosban volt az a koncert, amellyel már régóta szemeztünk, a plakátjai ugyanis átjutottak hozzánk, az isten háta mögé kettővel, így már egészen korán eldöntöttük, hogy elmegyünk. Problémát csak az jelentett, hogy nem igazán bízhattunk abban, hogy elengednek, a kollégiumban szigorú…..
- De tényleg: miért? Miért pont én?- Sok érvem van, elsorolhatom. Mert ha te mosolyogsz, akkor mindenki mosolyog. Mert gyönyörű a szemed. Mert olyan mondataid vannak, hogy azonnal összerándulok eleganciájukon. Mert teljesen átszínezed a Margit-szigetet. Mert minden mozdulatodban, igaz, szinte…..
Nem kellett sokat várnom rád, alig negyed órát, mégis ideges voltam. Nem tudtam, hogy miért, negyed óra, az semmi, sőt, igazából vártam volna rád bármennyit máskor, de azon a napon feszült voltam nagyon. A feszültséget az okozta, hogy előtte való nap késő éjjel küldtél egy emailt, azt írtad benne,…..
Már első nap kiszúrtalak, a frizurád rabolt el, vagyis az, hogy nem volt frizurád, tépett voltál, de természetesen tépett, aztán persze lehet, hogy órákon keresztül formáztad reggelente, de engem simán megvett vagy megvezetett, mindegy, a frizurád miatt emeltelek ki magamban a sok lány közül, aki…..
Másszunk be a kerítésen, mondtam azonnal, amikor odaértünk ahhoz a kosárpályához, amely egyfelől a semmiből bukkant fel, hiszen egyáltalán nem figyeltük, hogy merre kanyargunk azon az éjszakán, másfelől meg semmi meglepetés nem volt benne, játszottam itt sokat, vizsgaidőszakokban különösen, amikor…..
Na, mi lesz, kérdezted, én meg rád néztem, és semmi értelmes nem jutott eszembe. Sok filmet láttam már, úgyhogy arra kellett volna alapoznom, s mondjuk odahúzni téged magamhoz, megsimogatni az arcod, a hajad, aztán megcsókolni. Például. Vagy legalább mondani valami szépet. Vagy frappánsat. Vicceset.…..
És szombat volt, de nem a szokásos szombat, mert amikor mentem dolgozni, akkor nem arra gondoltam, hogy mekkora gáz már, hétvégi munka, hanem arra, hogy ma is megyek hozzád. Pénteken este, amikor találkoztunk, kitaláltam, hogy megleplek majd, otthagyom a munkát egy órára azért, hogy felmenjek…..
Hogy sikerült a kirándulás, kérdeztem, te meg ahelyett, hogy válaszoltál volna, mondjuk azt, hogy jól, vagy azt, hogy nem jól, vagy azt, hogy nincs mit mondani róla, vagy azt, hogy majd máskor megbeszéljük, nem mondtál semmit, csak nyeltél egy nagyot, aztán még egyet, még nagyobbat, majd jöttek a…..
Hatodszor, de lehet, hogy már hetedszer öleltelek át, de még mindig arra gondoltam, hogy egyszer, csak egyszer nem fogok odafigyelni, s összeroppantalak, mert olyan kicsi vagy, olyan vékony, olyan törékeny. De persze nem roppantottalak, csak finoman szorítottalak, annyira, hogy érezzelek egészen,…..
És meleg volt, és sokan bóklásztak az utcán, noha este volt már, éppen elcsíptük, ahogy felkapcsolódnak az utcai lámpák, és azt mondtad, akár fel is mehetnénk hozzád, én meg azt mondtam, hogy akár. És felmentünk, háromemeletes bérház, téglagáz, nyolcmillió, mondtad a lépcsőházban, a negyedikre…..
Lepörgettünk úgy három évet, hogy igazából néhány köszönésen kívül semmilyen kommunikációnk nem volt. Legalábbis a szavak szintjén. Mert az utolsó közös három hónapunkban sok, nagyon sok szem-összevillanást azért feljegyezhettem volna, ha lett volna kedvem feljegyezni. De nem volt kedvem – meg nem…..
Elmentünk egymás mellett hetekig, hónapokig, szia, szia, ez volt a maximum, amikor meg közös óránk volt, akkor messze ültünk egymástól, nem beszéltünk tehát szinte soha. De azért az nem igaz, hogy nem láttalak, nagyon is láttalak, főleg akkor, amikor csíkos pulóverben voltál, neked állt a világon a…..
Hova menjünk, kérdezted, én meg azonnal rávágtam, hogy le, az autómhoz, mert éreztem, sőt, láttam is a sok kíváncsiskodó tekintetet, amelyek rám szegeződtek már akkor, amikor kopogtattam az ajtódon. A barátaid, akik ott voltak, nem tudták, hogy ki vagyok, vagy ha mégis tudták, akkor nem értették,…..
Amikor azt mondta a padtársam, hogy menjek én is májusfát állítani, nagyon boldog voltam, hiszen ez mégiscsak egy közös kaland, ráadásul nyolcadikosok voltunk, úgyhogy sanszosan az utolsó közös. Amikor kiderült, hogy neked állítunk, akkor még boldogabb, hiszen régen elraboltad már a szívemet, s…..
Meleg volt a vonaton, hiába, hogy még csak májust mutatott a naptár, valójában akárha augusztus lett volna, nem találtam a helyem sehogy, a műbőr ülések nem kínáltak megnyugvást, ráadásul az ünneplő, amit a ballagás miatt vettem fel, szintén erősítette a komforttalanságot. A fölöttünk járó osztály…..
És tópart volt, tavasz, madárcsicsergés, szóval minden stimmelt, már persze akkor, ha mondjuk egy amerikai szerelmesfilm utolsó jelenetében lettünk volna, amúgy tényleg ott is voltunk, csak nem úgy, ahogy Amerikában, sokkal inkább mintha Franciaországban, merthogy a kinti szép erős ellentétben állt…..
Már első napodon kiszúrtalak, pedig egészen visszafogottan álldogáltál az osztálytársaid között, másnak talán ki sem tűntél volna, de nekem azonnal, nem is az arcod, mert bár az is szép volt, meg a hajad is, az az őrjítő barna, hanem az egész megjelenésed, ami teljesen kompakt volt, ez a szó jutott…..
Már az utcán összevesztünk, nem nagyon, de nem is kicsit, nem volt még fejhez vágott mondatfüzér, de volt nagy hallgatás, meg elharapott szó, meg felemelt hang. Úgyhogy amikor a kapuhoz értünk, s beütötted a kódot, be sem akartam menni, köszöntem volna el ott, azonnal. Aztán nem köszöntem, szótlanul…..
Már nagyon messze voltál tőlem, szó szerint is, hiszen másik városba költöztél, miattam is, nyilván, még ha ezt teljes erőből próbáltam is a szőnyeg alá söpörni. Ugyanakkor jót is tett neked a költözés, megtaláltad ott magad, sőt, hivatásod is, igaz, mást, másvalakit meg nem találtál, de ez csak idő…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz