Adatok
mathey_szin
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Na, akkor ezzel is megvolnánk. Hat év, 121 epizód, megannyi felejthetetlen pillanat és fejvakarós epizódvég után búcsúzott a Lost - stílszerűen pontosan úgy, amilyen az egész sorozat volt: ez a nettó 103 perc (a sok reklám miatt nem jött össze a 108?) éppúgy megosztja majd a…..
Mandrake: Jelentem, kinn vagyunk, megvagyunk, a kábelnet egyelőre velünk van. Ez részben talán annak is köszönhető, hogy - látszólag - a SZINezők átlagéletkora még nem teszi alkalmassá a többséget arra, hogy belépjenek a Red Lounge-ba. Merthogy mi most innen.Négykezesünk…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Ismered a dobozokat, igaz, John?
És ha azt mondom,
hogy ezen a szigeten valahol
van egy nagy doboz?
Bármi, amit elképzelsz, benne van,
s amikor kinyitod a dobozt
az ott lesz.
Ehhez mit szólnál, John?" Ben Linus
Ez is csak egy a (LOSTtal elégedett) rajongók alternatív véleménye közül:
Szerintem a befejezés tökéletes választ ad a 6 év alatt felmerült kérdésekre.
Méghozzá azzal, hogy arra világít rá, miért is rajongnak érte ennyien, miért nem állt be a sablon sorozatok közé, s egyszerűen miért is tudtunk 7 hosszú napon keresztül olyan rengetegen töprengeni, olykor (elég sokszor és még a mai napig is) vitázni egy-egy (akár két-három epizódig, vagy az idők végezetéig) elvarratlan szálon.
Az egészhez a kulcs tök egyszerű: a Fantázia.
A fantázia, mely egy pontból indul és szerte ágazik. Ennek kibontására igen, a legjobb kétségtelenül egy sablonszerű alaphelyzet: lakatlannak hitt sziget és egy repülő.. ami lezuhan, mert ugye ha nem zuhan le
(mondjuk kapunk erre is példát) akkor az élet szép, minden halad tovább
ugyanúgy, de hol van abban a fantázia?!
A gond (és az izgalmasabb része is) az egészben ott kezdődik, amikor az elénk tárt kép lassan, de folyamatosan beleszól ebbe a szerteágazásba, bizonyos lehetséges alternatívákat kitöröl, de rögtön
megnyit újabb meg újabb ágakat. Eközben megismerjük a szereplőket, kialakulnak velük szemben vélemények, kötődések, lassan kirajzolódik egy itt-ott homályos történet, magába építve rengeteg szimbólumot és stíluselemet (ahogy ugye "teszi" azt az emberi jellem, a személyiség is az évek haladtával)...
DE! a LOSTban ez is jó, hogy míg egyfelől Jackék történetét ismerteti (ő az aki sok-sok vívódás után vegül elengedi halott apját, megnyugszik a lelke, blablabla.. ) nem ragad meg egy fix térnél és időnél, kimondva ezzel a végkifejlett örökérvényűségét.
Ahhoz, hogy elérd a célod (ami mi más lehet mint a boldogság) az egyeten út, ha megteremted a saját világod, fantáziád határait a végtelenbe kitolva.
Ha ezt elfogadjuk könnyebb megérteni a történet lezárását. Így például az én olvasatom szerint:
Amikor az új Jacob, azaz Hugo kapja a "dobozt" s vele együtt a határtalan teremtő erőt, Desmonddal (aki ugye képes ugrálni a végtelen időben, vagyis összejátszhattak a szigeten lévő Hugoval) összegyűjtik a bandát. Így visszamennek a szigetre (szimbolikus tér), ahol olyan világot teremthetnek maguknak, amilyet akarnak.. Tehát Hurley itt a közönséget azaz minket formál meg. Mindez magyarázza is elégedettségemet:
A "befejezés" értelmét veszti (ha a tér csak jelképes, az idő pedig végtelen), a vég az csak egy kezdet, mely jó ha észre vesszük: a kultusz kialakulásának egyik alapköve lehet. Hiszen, s úgy gondolom nem vagyok vele egyedül, én megnéznék még egy-két a szigeten teremtett világot mondjuk egy jól kivitelezett animációban, képregényben, vagy akár filmben..
És most kinyílik a szemed, és egy szigeten vagy, na meg ott zuhan egy repülőgép..