Adatok
egy diak
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A napokban készítettem egy felmérést ahol az volt a kérdés, hogy hogyan, milyen módszerekkel neveljük kamasz gyermekeinket? Érdekes válaszok érkeztek...Az tény, hogy a kamaszokkal nagyon nehéz. De vajon, mi lehet a megoldás? A kamaszok nem hallgatnak senkire! Vagy mégis? A kamaszoknak…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Én egy "deviáns" fiatal vagyok, túl a kamaszkoron, egyetemen tanulok második éve. 21 éves vagyok, szüleim mind becsületes, értelmiségi emberek. Szüleimet nagyon szeretem, mindig mindent megtettek értem (ez alatt nem az elkényeztetést kell érteni) és rájuk mindig is számíthattam. Úgy látom, nem írtak hozzám hasonló fiatalok a blogba, csak szülők.
Budapesten élek, lakótelepen, a "gettóban"... talán ez is hozzá segített, hogy rossz társaságokba keveredtem.
Körülbelül 14 éves lehettem, mikor nagypapám meghalt és elkezdtem dohányozni. Aztán elkezdődött a "gimis élet", elkezdtünk piázgatni haverokkal, majd jött az első joint. Olyan rosszul voltam tőle, hogy 3 hónapig ránézni se bírtam a fűre. Közben iskolát váltottam (hiba volt), még rosszabb suliba kerültem (tegyük hozzá, magát élgimnáziumnak csúfolja, nem szeretném nevén nevezni. Elszívtam a második jointomat is, és innentől nem volt megállás. Elkezdtem először csak heti, majd napi rendszerességgel szívni, tanulmányi eredményeim meg elkezdtek exponenciálisan romlani. Aztán elkezdődött a discoba járós korszak... Először csak hetente, majd végül szinte minden nap jártam bulizni. Discoban kipóbátam az extázit, majd rá is szoktam keményen. Kipróbáltam az LSD-t, ami igen rossz hatással volt rám (rendszerint bad-tripek). Aztán jött a speed, amire szintén sikeresen rászoktam, először "csak" orrba szívtam, majd rossz társaságba keveredve kipróbáltam intravénásan és innentől nem volt megállás... csak a drog volt számomra... Loptam, csaltam és hazudtam, csak hogy hozzájussak a napi adaghoz, szívbaj nélkül becsaptam, akik a legjobban szeretnek (a szüleimet).
Háromszor voltak nálam a mentők. Először anyum nem tudott felébreszteni 3 napi extázis nemalvás után és a mentősök ébresztgettek. Másodjára LSDvel és extasyval túladagoltam magam és bad trippjeim voltak. Édesapám mikor benyitott a szobámba, feje egy sárkánygyíkká alakult, én meg hátra ugrottam két métert és az ablakon akartam távozni (magasföldszinten lakom, nem a tizediken).
Harmadjára mikor mentők jöttek hozzám, kokainra beszedtem (a pszichiáter által felírt) antidepresszánst és édesanyám eszméletlenül talált rám a szobámban, a mentők kiérkezéséig eszméletlen voltam, majd magamhoz tértem mikor a mentők kiértek (teljes képszakadás volt nálam, egyik pillanatban anyummal beszélgetek, másik pillanatban ott áll anyum és két mentős előttem és kérdezgetik, hogy mi történt).
Ez volt az a pont, hogy lejebb vettem a kemény drogokkal. Az intravénás droghasználatról EGYSZER S MINDENKORRA leszoktam. Füvet még mindig szívok, napi rendszerességgel.
Két évig nem nyúltam szintetikus drogokhoz egyáltalán!!! Leérettségiztem, felvettek egyetemre. Egy darabig minden ment is rendben, azonban az életem mégsem úgy alakult, ahogy terveztem.
Most, pár hete kétév "gyümölcse" dőlt össze bennem, újra speedhez nyúltam (orrba szívva).
Mit tegyek Zénó Úr?
Azért gondoltam hogy írok, mert szimptaikus az oldala.
Hangsúlyoznám az összes szülőnek, és magának is, hogy a szakember segítsége csakis kizárólag akkor működhet, ha a fiatal valóban komolyan gondolja a leszokást. A pszichiáterek előszeretettel írnak fel antidepresszánsokat... erről csak annyit, hogy mikor anno pszichiáterhez jártam és gyógyszereket írt fel nekem, épp szakított velem a barátnőm és kb 50 tablettát megettem és 3 napot végigaludtam tőlük (csoda, hogy nem haltam bele).
Nem vagyok hajlandó se antidepit szedni, se csoportterápiás bohóckodásokra járni. Nem szívesen tárgyalok pszichológusokkal, sem pszichiáterekkel.
A PESTI GETTÓT, MINT "TERÁPIÁT" KEDVES SZÜLŐK FELEJTSÜK MÁR EL!!!! MIÉRT AKARJUK, HOGY MÉGROSSZABB KÖRÖKBE KEVEREDJENEK A GYERMEKEI?
És mégegy mondatot ajánlanék a tisztelt szülők figyelmébe:
Tiltva nevelsz, hazudni tanítassz!
Persze ez nem azt jelenti, hogy mindent meg kell engedni, de a tiltásnak sincs sok értelme...