Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Viktória Szabó (WL6I3T)

0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Filmklub Gettó Balboa 2022.03.23 16:44:23
A sport az egyik lehetőség a mélyszegénységben élő, de kitörni próbáló fiatalok számára, a box pedig kézenfekvőnek tűnhet, mivel többek között az egyén teljesítményére, kitartására, teherbíró képességére épül. A profi box képes biztosítani azt a magas életszínvonalat, amely csak álom lehet a…..
Filmklub Kóla, puska, sültkrumpli 2022.03.11 09:20:47
Jogunk van megvédeni magunkat, ha ránk támadnak. Ennek érdekében a legjobb, ha fegyvereket tartunk otthon, megtöltve, teljes készenlétben, hiszen bármikor szükség lehet rá. Ráadásul a fegyverek arra is alkalmasak, hogy ha sérelem ér, elégtételt vegyünk. De valóban jó, az egyén szabadságát és…..
Viktória Szabó (WL6I3T) 2022.03.14 20:14:50
Kóla, puska, sültkrumpli

Talán az egyik legelgondolkodtatóbb dokumentumfilm amit eddig láttam. Végig nagy hatást gyakorolt rám, de legfőbbképpen ideges es mérges voltam. Valamint hatalmas tehetetlenséget éreztem.  Hogy történhetnek meg ilyenek, és hogy lehet ezek mellett szemet hunyni. Teljesen más, talán eddig nem is látott szemszögből mutatja be az úgynevezett "álom" Amerikát. A film nézése közben annyira frusztrált a sok megrázó történet és újonnan kapott információ, hogy abban reménykedtem hátha a végére kapok egy választ egy okot amit hibáztatni lehet a történtekért, az amerikai társadalom mentalitásáért. Nyilvanvalóan ez lehetetlen, hiszen visszavezethetetlen, és  iszonyatosan sokrétűek azok a tényezők amik ezt a beteges társadalmat eredményezte. Ahol elfogadott norma, hogy fegyvereket tartsanak minden fiókban. Ahol a gyereknek teljesen normális és alapvető, hogy akár az elsődleges szociális szinterén belül ( például:család) a fegyvertartás rendszeres, és a konflituskezeles nélkülözhetetlen eszköze. Ahol az egész társadalalom, generációk generációkra épülve rettegnek és félnek. Ahol nem tartják szükségesnek, hogy  tanultak legyenek, bejárni iskolaba, és egy olyan jövot képezni akik képesek lennének az érteket es a normákat magasabb szintre emelni. Akár egy konfliktust elsőként megbeszélni és megoldani s nem rögtön erőszakhoz folyamodni. Borzalmas volt végig hallgagni azt, hogy a fegyvergyártásból és annak eladásából meggazdagodott emberek tisztában vannak a termékeik  veszélyeinek súlyával még sem képesek ellene tenni. Semmi tragedia nem rázza, tántorítja el őket meg. Hiszen mindenben a reklámot a megfélemlítési lehetőséget a marketinget, vagy pénzt látnak. Az embereket egymásnak úszítják ezzel további széthúzást és egy örökös erőszakos körforgást okoznak. Majd csodálkoznak a merényletek, iskolai lövöldözések számának növekedésén.
Saját véleményem szerint normális körülmények között nem lenne szabad, hogy egy átlagos boltba bárki életkortól, beszámíthatóságától függetlenül fegyverhez és töltényhez juthasson. Komolyabb szabályozásokat kéne  bevezetni, hiszen sose lehet tudni kinek a kezébe adnak lehetőséget egy újabb szörnyűség véghezviteléhez.
Filmklub Elefánt 2022.02.22 17:23:15
Ugyanolyan nap, mint a többi. Átlagos középiskolások mennek a gimnáziumba, élik meg a nap kisebb-nagyobb eseményeit, de ketten közülük ma máshogy érkeznek: fegyvereket hoznak. Mondhatnánk, ez tipikusan az amerikai társadalom problémája, de vajon előfordulhatna ez nálunk is?..
Viktória Szabó (WL6I3T) 2022.03.14 14:25:02
Elefánt

Szeretem az elgondolkodtato filmeket. Az elején még is nagyon hiányoltam a szereplők nagyobbkörű megismerését. Így viszont olyan volt  mintha csak éppen egy ott közlekedő iskolás lennék aki belehallgat a folyósón elhangzott beszélgetésekbe.  Tetszett viszont, hogy egy-egy jelenetet más-más szereplő szemszögéből is megfigyelhettünk, így ez számomra kissé potólta azt amit az előző sorokban hiányosságként említettem. A történet nézése közben úgy éreztem mintha a film a kezdeti egyszerűségével probálná fokozni a nézőben az izgalmakat, és felkészíteni a végkifejletre. Annyira nyugodtan hétköznapian  zaljlik az első néhány perc, hogy már akkor érezhetjük a végén bekövetkező bonyodalmak előszelét.
Fontos részként említhető meg még véleményem szerint amikor a két majdani lövöldöző fiú szobájába láthattunk bele. Nekem ez is egy felkészítő pillanatnak érződött.  Egy üres "otthon" ahol nem probléma az iskolakerülés, és ahol bátran felkészülhetsz akár egy iskolai lövöldözésre mert senkinek sem tűnik fel semmi.
A szörnyűség bekövetkezése pont olyan nyers és egyszerű mint ahogy az a valóságban történhetne, nincsenek filmes valóságszerűtlen csavarok. Még is megrazó az egész, váratlan fordulat, hogy az egyik merénylő fiú lelövi társát. Számomra egyszerre hiányzott és tetszett is, hogy nem láttuk a végkifejletet. Nézői kiváncsiságból eredendően nagyon hiányzott  valami lezárás. Például mi zajlik a lövöldöző fiú fejében, pontosan mi is volt az oka az elkövetett bűnöknek, miért kellett meghalnia a barátjának. Végül Ő is meghalt-e úgy ahogy azt közösen eltervezték előre?
Szerintem nem kifejezetten csak amerikai társadalom problémáját dolgozza fel a film. Bárhol a világon előfordulhat ez, például nálunk is. Mivel Amerikában a fegyverhez jutás sokkal könnyedebben megy mint peldául Magyarorszagon. Ezért a film így mintha kissé hitelesebb lenne ebben a formátumban. De nem gondolnám, hogy a fegyverhez jutás szigorításával  sajnos annyival lehetetlenebbé tennénk ennek az egésznek a megvalósítását. Főleg, hogy bármilyen ártó, akár szúró eszközzel lehetséges lenne ilyen ámokfutásba kezdeni, ha valakinek erre van hajlama.