Adatok
Q Balázs
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Másképp képzeltem el, ahogy egy örökkévalóság után meghallgatom a szeretett Limp Bizkitem új albumát. Régebben volt, hogy lógtam főiskoláról, hogy meghallgathassam, vagy munka után jártam a boltokat, hogy a nagy EU-s országban mégis hol lehet kapni még zene cd-t, mikor az másutt már napok óta…..
Q Balázs
2022.03.03 19:18:59
@Q Balázs: (Ez az előző kommentem folytatása, nem tudom pontosan hogy fog megjelenni)
You bring out the worst in me. Az eerie gitár az elején tök jó, és nagyon felkeltette a figyelmemet. Egyáltalán nem is zavart, hogy még egy lassú nóta jön, azán mikor már teljesen berelaxáltam és lementem alfába, egy pici szigetként ringatózva lebegek az óceán közepén, körülöWHEN YOU SLEEP, I WILL BE... Aztakurva... Szintén egy remek dal lett szerintem, bár itt már az volt az érzésem, hogy kezdünk kicsit eltávolodni attól, ahol ezt az egészet elkezdtük. A Deftones jutott eszembe erről a számról, és én szeretem a Deftones-t, de elgondolkodtatott azon, hogy már az előző két szám sem érződött annyira erősnek, mint az első három, de különösen az 1. és a 3. Itt kezdtem igényelni egy kis felpörgést, mielőtt túlságosan leülnénk. Ezen a ponton még menthető lett volna az a 10-es értékelés.
De nem jött a felpörgés, csak a Love the Hate. Ami szintén nagyon tetszett, de aztán egyszercsak hirtelen vége lett. Tényleg nagyon hiányzott volna még egy percnyi anyag, ahol valami konklúziót kihúznak belőle. Az a tanulság is azóta velem van, mióta csak hallottam, hogy "Now I know why you wanna hate me / 'Cause hate is all the world has even seen lately". Itt is kellett volna valami hasonló, ahogy te is írtad.
Na és itt romlott el minden. A dal rövidsége felhívta a figyelmemet arra, milyen borzasztó rövid lett minden dal ezen a lemezen. Én eddig a pontig totál azt hittem, hogy csak annyira magával ragadott az album, hogy elrepült az idő, és pörögtem a dalokkal. De nem. Kurva rövid mind. Még jóformán el sem kezdődik és már vége is. Valamint az, hogy ez a dal tényleg mennyire borzasztó rövid, és le sem lett zárva rendesen, azt az érzetet keltette bennem, hogy ez a dal nincs még készen. Inkább érződött egy ötletnek, mint kidolgozott tételnek. És így már az előző számok hiányosságai / gyengeségei is feltűntek. Ezt az érzést aztán nem is tudtam levakarni magamról az album végéig, és emiatt később rájöttem, hogy ez a teljes lemez nincsen befejezve. Ez egy demo.
Itt kellett volna jönnie azoknak a daloknak, amik meggyőznek arról, hogy ez nem így van. De nem jöttek. Sőt. A lemez innentől kezdve ezt az érzetet erősíti csak tovább bennem minden egyes dalával. Befejezetlen. Félkész. Demo. Minden egyes dal tetszik, ami a lemezen van. Mind zeneileg, mind szövegileg, mind maga az éneklés. De csak önmagukban nézve tetszenek. Így kiadni ezt a lemezt nagyon meggondolatlan volt. Az egész így egyben valahogy nagyon nem működik nekem. Főleg a zenekar múltját tekintve. Főleg az elmúlt 10 évet.
Aztán pofázzunk egy percet a Snacky Poo végén totál feleslegesen. Elsőre tetszett és múltat idézett. Másodjára már skippeltem is. És másodjára már a következő számot is, mert szerintem semmi keresnivalója nincs itt. És vége. 30 perc után, aminek kb 10%-a időhúzás volt. És itt jön a harmadik csapása a Love the Hate-nek. "We don't give a fuck". Én elhittem. Majd jönnek azzal, hogy a mai trendeknek megfelelően legyen minden dal 3 perc alatti, az egész album ne tartson fél óránál tovább, és a végére még berakják ezt a pop-számot is... Ennyit arról hogy "Never change my style". Igenis adják a fuck-ot rendesen, sőt, így már az első dalok is úgy érződnek, mintha csak meg akarták volna lovagolni a nosztalgiavonatot.
Összességében tehát nem, nem lett jó az új album, sőt, kifejezetten felháborító. 10 év után kijönni egy félórás anyaggal, néhány perces dalötletekkel / dalkezdeményekkel, és így csapongani a műfajok között... Mintha egy halász vetné ki a hálóját annak reményében, hogy minél több halat befoghat így egyetlen lendítéssel. És én elfogadom, ha egy zenekar más irányva akar menni, és kifejezetten szeretem azt is, ha mernek kísérletezni, de itt érezhetően nem ez történt, hanem hírnév és pénzhajhászás. És aki össze tud hozni egy Out of Style-t, az ennél többre is képes, ha kicsit megerőlteti magát.
És tudod mi a legrosszabb az egészben? Hogy ezek a szemetek elérték amit akartak, és engem is megvettek kilóra. Összességében és a körülményekkel együtt nézve és elemezgetve valóban nem jó a lemez, de szinte minden egyes dal rajta külön-külön, környezetéből kiemelve annyira király lett szerintem, hogy újra és újra hallani akarom őket. Mit mondhatnék, "Can't live with 'em, can't live without 'em". Bár ez különösen az első felére igaz inkább. Ha másra nem is, arra jó volt mindenképp, hogy kapjunk néhány fresssh Bizkit dalt, amit még nem hallgattunk unalomig (nem mintha az eddigieket meg lehetne unni), és újra felkeltették az érdeklődésemet, és valószínűleg rajtam kívül még sokakét. Szóval minden negatívum ellenére is, én összességében egy pozitív élménnyel gazdagodtam az új lemez kapcsán.
(És megint itt a karakterlimit, a kövi kommentem már csak a lezárás)
You bring out the worst in me. Az eerie gitár az elején tök jó, és nagyon felkeltette a figyelmemet. Egyáltalán nem is zavart, hogy még egy lassú nóta jön, azán mikor már teljesen berelaxáltam és lementem alfába, egy pici szigetként ringatózva lebegek az óceán közepén, körülöWHEN YOU SLEEP, I WILL BE... Aztakurva... Szintén egy remek dal lett szerintem, bár itt már az volt az érzésem, hogy kezdünk kicsit eltávolodni attól, ahol ezt az egészet elkezdtük. A Deftones jutott eszembe erről a számról, és én szeretem a Deftones-t, de elgondolkodtatott azon, hogy már az előző két szám sem érződött annyira erősnek, mint az első három, de különösen az 1. és a 3. Itt kezdtem igényelni egy kis felpörgést, mielőtt túlságosan leülnénk. Ezen a ponton még menthető lett volna az a 10-es értékelés.
De nem jött a felpörgés, csak a Love the Hate. Ami szintén nagyon tetszett, de aztán egyszercsak hirtelen vége lett. Tényleg nagyon hiányzott volna még egy percnyi anyag, ahol valami konklúziót kihúznak belőle. Az a tanulság is azóta velem van, mióta csak hallottam, hogy "Now I know why you wanna hate me / 'Cause hate is all the world has even seen lately". Itt is kellett volna valami hasonló, ahogy te is írtad.
Na és itt romlott el minden. A dal rövidsége felhívta a figyelmemet arra, milyen borzasztó rövid lett minden dal ezen a lemezen. Én eddig a pontig totál azt hittem, hogy csak annyira magával ragadott az album, hogy elrepült az idő, és pörögtem a dalokkal. De nem. Kurva rövid mind. Még jóformán el sem kezdődik és már vége is. Valamint az, hogy ez a dal tényleg mennyire borzasztó rövid, és le sem lett zárva rendesen, azt az érzetet keltette bennem, hogy ez a dal nincs még készen. Inkább érződött egy ötletnek, mint kidolgozott tételnek. És így már az előző számok hiányosságai / gyengeségei is feltűntek. Ezt az érzést aztán nem is tudtam levakarni magamról az album végéig, és emiatt később rájöttem, hogy ez a teljes lemez nincsen befejezve. Ez egy demo.
Itt kellett volna jönnie azoknak a daloknak, amik meggyőznek arról, hogy ez nem így van. De nem jöttek. Sőt. A lemez innentől kezdve ezt az érzetet erősíti csak tovább bennem minden egyes dalával. Befejezetlen. Félkész. Demo. Minden egyes dal tetszik, ami a lemezen van. Mind zeneileg, mind szövegileg, mind maga az éneklés. De csak önmagukban nézve tetszenek. Így kiadni ezt a lemezt nagyon meggondolatlan volt. Az egész így egyben valahogy nagyon nem működik nekem. Főleg a zenekar múltját tekintve. Főleg az elmúlt 10 évet.
Aztán pofázzunk egy percet a Snacky Poo végén totál feleslegesen. Elsőre tetszett és múltat idézett. Másodjára már skippeltem is. És másodjára már a következő számot is, mert szerintem semmi keresnivalója nincs itt. És vége. 30 perc után, aminek kb 10%-a időhúzás volt. És itt jön a harmadik csapása a Love the Hate-nek. "We don't give a fuck". Én elhittem. Majd jönnek azzal, hogy a mai trendeknek megfelelően legyen minden dal 3 perc alatti, az egész album ne tartson fél óránál tovább, és a végére még berakják ezt a pop-számot is... Ennyit arról hogy "Never change my style". Igenis adják a fuck-ot rendesen, sőt, így már az első dalok is úgy érződnek, mintha csak meg akarták volna lovagolni a nosztalgiavonatot.
Összességében tehát nem, nem lett jó az új album, sőt, kifejezetten felháborító. 10 év után kijönni egy félórás anyaggal, néhány perces dalötletekkel / dalkezdeményekkel, és így csapongani a műfajok között... Mintha egy halász vetné ki a hálóját annak reményében, hogy minél több halat befoghat így egyetlen lendítéssel. És én elfogadom, ha egy zenekar más irányva akar menni, és kifejezetten szeretem azt is, ha mernek kísérletezni, de itt érezhetően nem ez történt, hanem hírnév és pénzhajhászás. És aki össze tud hozni egy Out of Style-t, az ennél többre is képes, ha kicsit megerőlteti magát.
És tudod mi a legrosszabb az egészben? Hogy ezek a szemetek elérték amit akartak, és engem is megvettek kilóra. Összességében és a körülményekkel együtt nézve és elemezgetve valóban nem jó a lemez, de szinte minden egyes dal rajta külön-külön, környezetéből kiemelve annyira király lett szerintem, hogy újra és újra hallani akarom őket. Mit mondhatnék, "Can't live with 'em, can't live without 'em". Bár ez különösen az első felére igaz inkább. Ha másra nem is, arra jó volt mindenképp, hogy kapjunk néhány fresssh Bizkit dalt, amit még nem hallgattunk unalomig (nem mintha az eddigieket meg lehetne unni), és újra felkeltették az érdeklődésemet, és valószínűleg rajtam kívül még sokakét. Szóval minden negatívum ellenére is, én összességében egy pozitív élménnyel gazdagodtam az új lemez kapcsán.
(És megint itt a karakterlimit, a kövi kommentem már csak a lezárás)
Q Balázs
2022.03.03 19:19:50
@Q Balázs: (3/3. kommentem)
Még néhány gondolat zárásként.
10 év hallgatás (vagy helyenként hazudozás) után egy ilyet kiadni pofátlanság, hacsak nem teaser-nek szánták, és nem kapnak elő valamit gyorsan egy éven belül. A KoRn új albuma is csak fél órás lett, remélem nem lesz ebből trend a jó zenék közt is, de náluk bocsánatos, mert 2019-ben jött ki az előző, igen erős albumuk, és azóta covid volt. 10 év alatt nem hiszem el, hogy nem lehet valami izmosabbal előjönni. Már csak azért sem, mert nemrégiben láttuk, hogy lehet. A Rammstein 10 év csend után hozta elő legújabb albumát, és nemcsak hogy hozta a régi hangulatot, de személyes kedvenceim közé emelkedett instant. A Tool 13 év után hozott egy majd másfél órás anyagot, ahol 10 dalból 6 meghaladja a 10 perces hosszt. És jó lett! Nagyon! Szóval lehet ezt jól is csinálni. És az említett példáknak elég nagy visszhangja volt, 2019-ben jött ki mindkettő (sőt, még az ezelőtti KoRn is). Ezek után egy ilyennel előrukkolni...
Egy hasonló volt még itthon nemrég. Majd egy éve kijött a kedvenc magyar zenekarom, a Road legújabb albuma. Náluk divat volt 2 évente új albumot kiadni, de erre kicsit többet, 3 teljes évet is várnunk kellett. Nahát! Ennek aztán akkora reklámot csaptak, hogy így a leghosszabb ideig készülő albumuk meg úgy, hogy valami egészen különlegeset vártam, főleg az előző két anyag után, ahol valami nagyon érdekes irányt vettek, és ami nekem nagyon tetszett. Erre kaptam egy félkész, csapongó, átgondolatlan, minden helyről valamit nyúló káoszt, ami hál' Istennek megfelel a mai trendeknek, és minden egyes másodpercéből érződik, hogy csak és kizárólag a nagyobb hírnév és a több pénz miatt csinálták. Elpoposodtak, eladták magukat, és semmi energiát vagy kreativitást nem tettek bele. Konkrétan egy kínszenvedés volt végighallgatni azt az albumot az egyik legnagyobb rajongójukként. És az a rengeteg hazug propaganda körülötte, az a sok marketing és felesleges merch... Majd a lemez megjelenése után az interjúkból megtudtam, hogy az anyag 95%-a már kb fél évvel az előző lemezük után elkészült, és a maradék 2.5 évben gyakorlatilag nem csináltak semmit. Ja bocs, ezt "tökéletesítették". Hát kössz.
Még néhány gondolat zárásként.
10 év hallgatás (vagy helyenként hazudozás) után egy ilyet kiadni pofátlanság, hacsak nem teaser-nek szánták, és nem kapnak elő valamit gyorsan egy éven belül. A KoRn új albuma is csak fél órás lett, remélem nem lesz ebből trend a jó zenék közt is, de náluk bocsánatos, mert 2019-ben jött ki az előző, igen erős albumuk, és azóta covid volt. 10 év alatt nem hiszem el, hogy nem lehet valami izmosabbal előjönni. Már csak azért sem, mert nemrégiben láttuk, hogy lehet. A Rammstein 10 év csend után hozta elő legújabb albumát, és nemcsak hogy hozta a régi hangulatot, de személyes kedvenceim közé emelkedett instant. A Tool 13 év után hozott egy majd másfél órás anyagot, ahol 10 dalból 6 meghaladja a 10 perces hosszt. És jó lett! Nagyon! Szóval lehet ezt jól is csinálni. És az említett példáknak elég nagy visszhangja volt, 2019-ben jött ki mindkettő (sőt, még az ezelőtti KoRn is). Ezek után egy ilyennel előrukkolni...
Egy hasonló volt még itthon nemrég. Majd egy éve kijött a kedvenc magyar zenekarom, a Road legújabb albuma. Náluk divat volt 2 évente új albumot kiadni, de erre kicsit többet, 3 teljes évet is várnunk kellett. Nahát! Ennek aztán akkora reklámot csaptak, hogy így a leghosszabb ideig készülő albumuk meg úgy, hogy valami egészen különlegeset vártam, főleg az előző két anyag után, ahol valami nagyon érdekes irányt vettek, és ami nekem nagyon tetszett. Erre kaptam egy félkész, csapongó, átgondolatlan, minden helyről valamit nyúló káoszt, ami hál' Istennek megfelel a mai trendeknek, és minden egyes másodpercéből érződik, hogy csak és kizárólag a nagyobb hírnév és a több pénz miatt csinálták. Elpoposodtak, eladták magukat, és semmi energiát vagy kreativitást nem tettek bele. Konkrétan egy kínszenvedés volt végighallgatni azt az albumot az egyik legnagyobb rajongójukként. És az a rengeteg hazug propaganda körülötte, az a sok marketing és felesleges merch... Majd a lemez megjelenése után az interjúkból megtudtam, hogy az anyag 95%-a már kb fél évvel az előző lemezük után elkészült, és a maradék 2.5 évben gyakorlatilag nem csináltak semmit. Ja bocs, ezt "tökéletesítették". Hát kössz.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Azóta nagyon sok idő eltelt. Én elvégeztem egy egyetemet, megismertem életem szerelmét, összeházasodtunk, már a második albérletünkben lakunk, összevesztem a legjobb barátaimmal, évekig nem beszéltünk, újra felvettük egymással a kapcsolatot, kibékültünk, újra legjobb barátok vagyunk... egyszóval az élet ment tovább, és zajlott is rendesen.
Éppen ezért mikor megjelentek a Lollapaloozán nagyon meglepődtem. A koncert fellobbantotta bennem a régi szikrát. Különösen a záró sneak peak után az új lemezről. Na, innentől már újra elkezdtem érdeklődni, és spoilerezek, nem csalódtam... nagyot.
Én is dalonként szoktam először beszélni az új lemezről, és csak utána egyben a teljes egészről, de nem azért, mert ez így teljesebb képet mutat, hanem a végső konklúzió miatt. Most viszont nem fogok túl részletesen írni az egyes számokról (az elsőt kivéve), mert amit te összeszedtél az 90%-ban fedi az én véleményemet is. De azért gyorsan szaladjunk végig.
"We cannot change the past...". Szerintem ez a kezdés a legjobb amit csak kitalálhattak ennek az albumnak. Sok év után újra hallani Fred hangját, csak az ő hangját, körülötte néma csend, csak az ő hangja visszhangzik. Önmagában véve is remek kezdés, és egyszerre meg is idézte a korábbi albumok hangulatát is ("Use your vehicle of salvation my brothers...", "You wanted the worst...", "This is not a test...", "Step right up...", "I can't make it stop..."). És az amit mond, az annyira szép és aktuális (nemcsak rájuk nézve). Beleborzongtam. Mellbevágott. Ezt az albumot így kellett elkezdeni. Ezt nem lehetett volna rögtön zenével. Legalábbis szerintem.
De szerencsére a zenére sem kell sokat várni. Máris kapunk egy gyönyörű szép dallamot, ami jól illeszkedik az előbbi szöveghez is. A komoly szöveg a megindító dallammal egymást kölcsönösen felerősíti. És a háttérben egy gitár tremoló is felerősödik. Ó igen, Wes. Te is legalább annyira hiányoztál mint Fred. Aztán "Hit it", és meg is kaptam mindent amire csak vágytam. Majd beszélgethetünk még Wes játékáról. A közeljövőben készülök egy mini videósorozat keretében bemutatni a számomra legkiemelkedőbb aspektusait. De ez a riff annyira ott van, hogy kb instant a kedvenceim közé ugrott. Aztán bevetnek mindent, ami visszaidézi a legszebb éveimet. "DJ Lethal" bekiabálás, "Fresssh", "Check 3-2-1"... Imádom. Az eddigi egyik legmeghatározóbb albumélményem lett ezzel a nyitánnyal. Szavakkal nem tudom leírni mit jelentett ez a kezdő 44 másodperc nekem. Órákig tudnék beszélni csak erről az egy számról, de azt ígértem párszáz sorral feljebb, hogy nem fogok, szóval haladjunk :D.
Még annyit, hogy nekem az egyik legjobban tetsző elem a dalszövegeikben, mikor Fred kicsit "elérzékenyül" a sok reppelgetés és ordibálás között, aztán észbekap és gyorsan visszakeményít. Mint pl a Nookie-nál vagy az Eat You Alive-nál. És itt is ez történik. Kicsit elkalandozunk, aztán jön a magyarázkodás: "Got serious for a second / I would say delirious, for the record", aztán megyünk is tovább és jön a "rock this motherfucker". Nagyon bejött. Nem számítottam ennyire jó dalra. Maximálisan kielégítette a Limp Bizkit szomjamat. Eddig a lemez 10/10-es.
Második dal szintén bejövős, jó kis kemény karcos Bizkit. A harmadikat is nagyon vártam már, szerintem az is kifejezetten jó lett. Egyedül a "nanana"-s rész volt, amit mikor másodjára kezdtek el, akkor kezdett kicsit idegesíteni már a vége felé. De szerencsére nem én vagyok az egyetlen aki így van vele, Fred már vágja is rá hogy "Now shut up!". Ezen konkrétan hangosan felnevettem. Turn it up is nagyon adja. Don't change meglepett, de a legjobb értelemben. A korábbi lassú számaikat nem igazán kedveltem, de ez szerintem kiváló alkotás lett. Továbbra is fenn tartom a 10/10-es értékelést.
(folyt köv egy másik kommentben, mert elértem a karakterlimitet :D )