Adatok
Semper
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Szokták mondani, hogy két dologról nem mi döntünk az életben, a születésünk és a halálunk időpontjáról. Nos, ez igaz is, részben. Ugyanis valójában mi döntünk, de itt a 'mi' szó alatt nem azt a személyiségünket kell érteni, akivel most azonosítjuk magunkat, hanem a felsőbb énünket, a lelkünket. Akik…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Talán számodra is érdekes.
Üdv
t.me/foldatalakulasa
Öngyilkosság ? - kérjük, ne is gondolj rá!!!
Halhatatlan szellem vagy
Brian Foster
1 órával ezelőtt
Nekünk, spiritisztáknak, azt tanítják, hogy ebben az életben vagy a következőben meg kell fizetnünk az általunk elkövetett hibákért. De az öngyilkosság esetében azonnal megfizetsz. Andre Luiz 1944-ben megjelent első könyvében, a Francisco Chico Xavier által pszichografált Nosso Larban, Andre meghal:
"Valójában úgy éreztem magam, mint egy rab, aki a borzalom sötét rácsai mögött rekedt. A hajam égnek állt, a szívem hevesen kalapált, és mereven rettegtem, gyakran kiabáltam, mint egy őrült. Kegyelemért könyörögtem, és a lelkemet eluralkodó fájdalmas csüggedés ellen kiáltottam. De amikor hangos kiáltásaim nem találtak könyörtelen csöndre, siránkozó hangok válaszoltak rájuk, amelyek még az enyémnél is szánalmasabbak voltak. Máskor baljós nevetés szakította fel az uralkodó csendet. Azt hittem, hogy valami ismeretlen társam odakint az őrület foglya. Ördögi alakok, hátborzongató arcok, állatszerű arcok jelentek meg időről időre, fokozva pánikomat. Amikor nem volt koromsötét, a tájat mintha kísérteties fényben fürösztötték volna, mintha sűrű ködbe burkolózott volna, amelyet messziről melegítettek a napsugarak."[i].
Szörnyen hangzik. Andre mesélte, hogy emberek jöttek hozzá, és azt kiabálták: "Öngyilkos!", de tudta, hogy nem követett el öngyilkosságot. Csak akkor jött rá, hogy öngyilkos volt, "öntudatlan öngyilkos", ami arra utal, hogy ivott és halálra kurvázta magát (pontosabban a szifilisz és a májkárosodás végzett vele), amikor a Nosso Lar szellemei megmentették. Andre addig maradt ezen a helyen, amíg végül leborult, és Isten kegyelméért és bocsánatáért könyörgött.
Egy másik, 1955-ben megjelent könyvben, Camilo Candido Botelho öngyilkos emlékirataiban, amelyet Yvonne A. Pereira pszichografált, Camilo, aki híres portugál író volt, 1890. június 1-jén öngyilkos lett. Arról a tájról ír, ahol magára talált:
"Kanyargós szurdokaiban és baljós barlangjaiban a szellemek, akik valaha emberek és nők voltak a földön, úgy üvöltöttek, mint felbőszült démonok hordái, akiket a kínzó szenvedések teljesen felfoghatatlan intenzitása és furcsasága őrjített meg.
Azon a szörnyű helyen a halálraítéltek kétségbeesett szemei képtelenek voltak észrevenni egy fa legcsekélyebb szelíd körvonalát is, amely tanúskodhatott volna kétségbeesésük óráiról; vagy bármilyen vigasztaló tájat, ami elterelhette volna figyelmüket a szurdokok fárasztó szemléléséről, ahová az életnek a legfőbb borzalmon kívül más kifejezése nem juthatott be!
A bűzös, sötét koromszerű anyaggal borított talaj mocskos, pasztaszerű, csúszós és visszataszító volt! A nehéz levegő fullasztó, jeges és fenyegető felhőkkel sötétített, mintha véget nem érő viharok dübörögnének körülötte. Amikor belélegeztek, az ott bezárt szellemek fuldokoltak, mintha a hamunál és a mésznél is mérgezőbb porszerű anyag betört volna a légutakba, és olyan kínzással kínozta volna őket, amely elképzelhetetlen egy olyan emberi elme számára, amely a Nap dicsőséges fényéhez - ehhez az égi ajándékhoz, amely minden nap megáldja a Földet - és az üdítő szellők életadó áramlataihoz szokott, amelyek felélénkítik a bolygó lakóinak fizikai testét."[ii]
A nap hiánya, a szánalmas teremtmények jelenléte, a mocsok, mind közös mindkét élményben. Nem egy jó hely. A szellemvilág bizonyára olyan helyet akart teremteni, amely rosszabb, mint az, ami arra a következtetésre késztetett, hogy a halál jobb alternatíva lenne.
Miért vár ilyen fájdalom az öngyilkosokra és azokra az emberekre, akik halálra isszák, drogozzák vagy szétfüstölik magukat? Mert amikor újjászületünk, elvárják tőlünk, hogy átéljük a megpróbáltatásainkat, a leckéinket. Az a cselekedet, hogy kimaradunk ezekből a tanórákból, nem megengedett opció.
Azt mondják nekünk, hogy amikor valaki öngyilkosságot követ el, általában annyi évig tartózkodik ezen a szörnyű helyen, ahány évig normális esetben élt volna. Ezért kötelességünk, hogy a megbeszélt élettartamunkig éljünk.
Mivel sokan közülünk részt vesznek a megpróbáltatások feltérképezésében, amelyeket a földön való inkarnációnk során át kell élnünk.
Nem szabad elfelejtenünk, ahogyan azt Chico Xavier pszichografált könyveiben és Allan Kardec könyveiben sokszor elmondták, nem kapunk olyan megpróbáltatásokat, amelyeken nem tudunk győzedelmeskedni. Bár az út lehetetlennek tűnhet, mindig van módszer a sikeres kijutáshoz. És mellesleg, tartsd meg a jó hozzáállást az egész megpróbáltatás alatt, és akkor bónuszpontokat kaphatsz.
Tudd meg, miért mész keresztül az életedben előforduló megpróbáltatásokon, olvasd el A probléma a megoldás - 7 életbonyodalom, amelyet azért küldtek, hogy próbára tegyen és tanítson téged.
[i] Xavier, F. C., Nosso Lar, EDICEI, 17. o.
[ii] Pereira, Y. A., Egy öngyilkos emlékiratai, EDICEI, 19-20. o.