Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Horváth Viktória (Viki)

0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2021.10.07. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Filmklub Egy csodálatos elme 2021.12.10 20:37:27
A valóság mindannyiunk számára az, amit az elménk valósnak mutat. Ez azonban néha nagyon eltérhet attól, amit a többiek valósnak látnak, és az egész világ hirtelen átrendeződhet, ha szembesítenek azzal, hogy amit valósnak véltünk, mások szerint nem is létezik. Vagy a zsenialitás éppen abban rejlik,…..
Horváth Viktória (Viki) 2021.12.14 12:25:22
Ebben a filmben is megtapasztalhattuk azt, hogy az ember azt érzékel, amit ő szeretne. A főszereplő olyan zseni volt, hogy a legbonyolultabb feladat is számára pofon egyszerű volt. Szerintem először, a szobatársát azért képzelhette el, mert a filmben is elmondta, hogy nincsenek barátai, nem nagyon tud társas közegben mozogni. Ezért kellett valaki, aki (ha csak a képzeletében is), de támogatja, akivel baráti viszonyt tud kialakítani. Majd a munkája során szerintem nem nagyon voltak neki kihívásai, ezért is találta ki ez az újságba rejtett kódolás munkát. Szerintem a zsenik többsége máshogy látja a világot, mint az átlagember. Sok olyan apró információt észrevesznek, amit a többség nem, emiatt könnyen elkalandozhatnak a gondolataik másfele. De éppen ezért érdekes az ő gondolkodásmódjuk, világlátásuk. Sokan emiatt őket furcsának nézik, pedig pont emiatt különlegesek.
Filmklub Az apa 2021.11.29 11:51:52
Az öregedés együtt jár a feledékenységgel. Sokan ezt már viszonylag korán megtapasztalják, bizonytalanná válnak vagy kiesnek emlékek, de ez eleinte még csupán bosszantó jelenség, nem befolyásolja a mindennapi életet. Az időskori demencia ennél sokkal súlyosabb: az emlékek átalakulnak, a környezet…..
Horváth Viktória (Viki) 2021.12.01 13:27:32
A demencia szerintem az egyik legszörnyűbb betegség. Hol egyik napról a másikra romlik, hol javul, hol stagnál. Ha már abban a stádiumban van az illető, hogy magáról nem tud gondoskodni, és segítségre szorul, nyilván a család megtesz minden tőle telhetőt, ahogy a filmben is látszott. Viszont ez a családtagok életét nagyon is megnehezíti, hiszen 0-24 figyelmet igényelnek az Alzheimeres emberek, amit nem tehet meg sok család. Munkába kell járniuk, élni a saját életüket, de akkor közben figyelni is a beteg rokonukra. Ahogy a filmben is láthattuk, emiatt főszereplő lányának is felborult az élete, alig hagyhatta magára, ha elment csak a boltba, hívták, hogy menjen azonnal haza, emellett a magánélete is válságba került. Könnyű azt mondani, hogy a gyermek feladata, hogy a demens szülőjéről gondoskodjon, ám, ha valaki ezt igazán megtapasztalja, akkor látni fogja, hogy nem is olyan egyszerű dolog. Az, hogy valaki például idősotthonba adja a szülőjét, nem jelenti azt, hogy nem szeretné, vagy nem lenne köztük erős a gyermek-szülő kapcsolat. Az idős otthonban szerintem sokkal nagyobb biztonságban van egy Alzheimeres személy, hiszen orvosok, ápolók vannak a közelükbe, ha bármi gond lenne, ők hamarabb tudnak intézkedni, mint mi, illetve rengeteg foglalkozáson is részt tudnak venni, ahol ingerek érik őket. Így úgy vélem, ha valaki arra a döntésre jut, hogy idősek otthonába adja a szerettét, nem szabad elítélni.
Filmklub Memento 2021.11.13 09:48:16
Az emlékek elvesztése együtt jár a múlt átírásával, az önazonosság folyamatos keresésével. Ha viszont már nincsenek is emlékek, csak a jelen pillanat, már csupán külső nyomok segíthetnek az események értelmezéséhez: képek, feljegyzések, vagy mások állításai. Meg lehet-e bízni bárkiben is, ha…..
Horváth Viktória (Viki) 2021.11.24 09:29:57
Az emlékezet elvesztése együtt jár a teljes kiszolgáltatottsággal. Az ember nem tudja eldönteni, hogy mennyi igaz abból, amit egy társa elmond, hiszen azt se tudja, hogy azzal a személlyel jóban van-e és tényleg segíteni akar, vagy éppen az ellenkezője. Így is, hogy van emlékezetünk, mi is, illetve más emberek is be tudják folyásolni, hogy hogyan emlékezzünk a múlt egyes darabkáira. Átírjuk a múlt történéseinek egy részét, hogy a mi javunkat szolgálja. Pontosan ugyanez történt a filmben is, hogy amikor a főszereplő számára világossá vált, hogy, amit kitűzött célt már megtette, hogy megölje a két betörőt, szándékosan magát csapta be, és eltüntetett minden fajta bizonyítékot, hiszen tudta, hogy 10 perc múlva már nem fog semmire sem emlékezni, csak arra, hogy meg kell ölnie a felesége „gyilkosait”. Ezzel saját magát csapta be, viszont, ahogy említettem is már, mi emberek, akik nem vesztették el az emlékezetüket is átvágjuk magunkat néha azzal, hogy átfogalmazzuk a múlt egyes részleteit.
A feljegyzések jók, viszont azokat is át lehet írni magunk és más javára. Hirtelen ért esetleg negatív érzelmek befolyásolhatják azt, hogy mit írunk le egy adott személyről, miközben lehet, hogy tényleg jót akar nekünk. Ezáltal a negatív feljegyzés hatására úgy fogunk ahhoz a személyhez állni, hogy ő rossz ember, mert nem emlékszünk arra, hogy mi miatt írhattuk azt amit.
Filmklub Madárka 2021.10.14 13:29:53
Két gyermekkori barát egy trauma után a kórházban találkozik újra. Birdy vonzódása a madarakhoz olyannyira felerősödött, hogy már nem is kommunikál környezetével, egy belső, elzárt világba menekült, ahol viszont szabadon, madárként él. Helyrehozhatók-e a külső-belső sérülések, és elérhető-e a…..
Horváth Viktória (Viki) 2021.10.18 11:24:59
Ebben a filmben megmutatkozik milyen is az igaz, őszinte barátság. A két fiú teljesen kiegészíti egymást. Birdy magába forduló, csendes srác, csak olyan mellett képes feloldódni, akiben igazán bízik, mint például Al. Al viszont sokkal extrovertáltabb személyiség, akinek fiatalkorában a gyengéi voltak a nők. Mindkettejük életében volt egy személy, aki irányította őket. Alnek az apukája, Birdynek pedig az anyukája, így teljesen meg tudták érteni egymást. Birdy számára a boldogságot nem a nők jelentették, mint Alnél, hanem a madarak, és minden álma az volt, hogy madár legyen és repülhessen. Ez akár jelentheti azt is, hogy legszívesebben kirepülne az anyja által irányított háztartásból, és olyan szabad akar lenni, mint egy madár. A háború borzalmai hatására Birdy nem volt hajlandó többet emberként viselkedni, csak madárként. Lehet ez amiatt is van, mert ráébredt, hogy az emberek milyen borzalmas dolgokra képesek, ő pedig nem akar ilyenné válni, hanem madár lesz, mert azok nem tesznek ilyen rossz dolgokat. Al a háború borzalmai után folyamatosan befelé kezd fordulni. Rájön, hogy már nem tud az a fiatal, gondtalan srác lenni, aki volt, hiszen túlélt egy háborút, ahol rengeteg borzalmas dolgon kellett keresztülmennie. Ahogy meglátja Birdyt, eszébe jut az, hogy számára ő a biztos pont, és mindent megtesz annak érdekében, hogy visszaszerezze barátját. A végén, amikor menekülnek el az intézményből, és Birdy leugrik, de kiderül, hogy nem volt egy nagy mélységű ugrás, jelentheti azt is, hogy ez az időszak, amit megéltek, egy lejtő volt az életükben, de most, hogy találkoztak újra, kapnak egy új lehetőséget arra, hogy új életet kezdjenek együtt.
Filmklub Száll a kakukk fészkére 2021.10.01 08:11:06
Amikor új páciens érkezik a mentális sérülteket gondozó osztályra, az addig könnyen kezelhető közösség felbolydul, a normális élet kizökken. A személyzet többé nem képes kordában tartani a betegeket, egyfajta lázadás alakul ki - a "bolondok" lázadása a "normálisakkal" szemben. Vajon a mentális…..
Horváth Viktória (Viki) 2021.10.13 09:14:43
Véleményem szerint ezeknek az intézményeknek nem az a céljuk, hogy meggyógyítsák a „bolondokat”, és segítsenek nekik újra beilleszkedni abba a társadalomba, ami kirekeszti őket amiatt, mert eltérnek az átlag „normális” emberektől. De mi számít normálisnak? Miért van az, hogy ha valaki már egy picit különbözik az átlagtól, akkor bolondnak, furcsának titulálja a társadalom? El vannak könyvelve „bolondnak”, a populáció kirekeszti őket, és ők maguk is elhiszik, hogy azok. A filmben is ezt láthattuk, hiszen kiderül, hogy a „betegek” szabad akaratukból vannak az intézmény falai között, mert valamiben különböznek az átlagtól, és azt hiszik, hogy így a társadalom kirekesztetteivé válnának. Pedig megfigyelhetjük, hogy nem is annyira „bolondok”, mint ahogy ezt magukról gondolják, sőt McMurhpy is rádöbben arra, a napok múlásával, hogy semmivel sem dilisebbek nála. De Ratched nővér azt az érzetet kelti bennük, hogy bolondok, és csak az intézmény falai között vannak biztonságban. Pedig, ahogy fentebb is írtam, az elmegyógyintézeteknek nem az a céljuk, hogy meggyógyítsák a pácienseiket, és segítsenek nekik újra beilleszkedni abba a társadalomba.. El vannak könyvelve bolondnak, és hagyják őket elvegetálni, hiszen már úgysem lehet rajtuk segíteni. Ratched nővér diktatórikus hatalmát McMurhpy megérkezése borította fel. A nővér mindeddig manipulálta, lelki terrorban tartotta az itt lévő betegeket, és igyekezett az önérzetüket minél jobban eltiporni. Például megfigyelhető, hogy Billy az éjszakai mulatozás után Ratched nővérrel mindaddig dadogás nélkül kommunikál, amíg a nővér ki nem mondja azt, hogy mindezt elmondja a fiú Édesanyjának. McMurhpy pedig igyekezett színt hozni a kezeltek életébe, és bátorítani őket arra, hogy megvédjék, és kiálljanak magukért mind Ratched nővérrel, mind az intézmény többi dolgozóival szemben. De valójában a szerepek mindössze szimbolikusak voltak. Ratched nővér volt a vezető, elnyomó diktátor, akinek a parancsát az ápolók végezték el (végrehajtók). Ez az elnyomó hatalom mindaddig működött, míg egy ellenálló (McMurhpy) fel nem borítja mindezt, és fel nem nyitja a többi ember szemét a sok igazságtalanságra. Amikor pedig már Ratched nővér kezei közül kicsúszik az irányítás, úgy dönt, „likvidálja” a felbújtót, és kisütteti McMurhpy agyát.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása