Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Cseri Ádám

0 bejegyzést írt és 6 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2021.02.26. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Filmklub Társadalmi dilemma 2021.05.14 23:04:48
Természetesnek vesszük, hogy digitális eszközöket használunk csaknem az élet minden területén. Nem is csoda, hiszen sok szempontból megkönnyíti az életünket. Közben pedig szándékolatlanul is nyomokat hagyunk, a szolgáltatók regisztrálják tevékenységünket. Megoldás-e, ha kizárjuk életünkből a…..
Cseri Ádám 2021.05.15 20:54:39
A film nagyon elgondolkodtató volt számomra, főleg mivel egyetem után IT-ban szeretnék elhelyezkedni programozóként. Szerintem sokunkkal előfordult már hogy megnyitották bármelyik közösségi hálót és hosszú idő múlva döbbentek rá hogy közben akár órák teltek el. Gyakran beleesek ugyanabba a csapdába és ez nagyon bosszant.

Szerintem nem megoldás, ha kizárjuk az életünkből a technikai eszközöket. Hasznosak a számítógép nyújtotta funkciók (pl. tanulás, szövegszerkesztés, dokumentumok összeállítása, munkafelület, hobbi, stb.), internet nyújtotta funkciók (pl. tanulás, online rendelés, kommunikáció, információszerzés, szórakozás: zenék, filmek, stb). Ámbár ez önmagában nem elég. Az hogy ne befolyásolhassák az internetes tevékenységeinket, és ne kövessék pl hogy mit látunk, fontos olyan böngészőt választanunk ami nem engedi követni és személyre szabni a kereséseinket. Erre alkalmas választás lehet a Qwant, StartPage, vagy a DuckDuckGo is, úgy hogy nem vagyunk bejelentkezve semmilyen közösségi média felületre (a Google fiókba sem).

A megfigyelés egy része ezáltal megoldódott. Maradt az operációs rendszer. A Microsoft ugyanúgy gyűjt adatokat (még akár billentyű leütéseket is) mint bármelyik másik közösségi média. Nem szívesen váltanál operációs rendszert, ugye? Én sem. Erre több megoldás is létezik.

Pendrive-ra feltelepíthető a Puppy Linux vagy a Peppermint OS. Így ha van olyan amit csak Windows-on tudok használni (pl Teams) vagy megcsinálni akkor a Windows-t bootolom be, egyébként pedig bedugom a pendrive-om és egy Linux-ot bootolok be, ami szintén nagyon jól működik. A másik megoldás a dual boot (azaz 2 operációs rendszer egy gépen), amihez több háttérismeret kell.

A közösségi oldalakkal más a helyzet, ezt szépen le lehet redukálni hiszen egyáltalán nem fontosak. Javasolt az értesítések kikapcsolása, illetve a zavaró tényezők eliminálását elősegítő appok (pl. Forest: Stay focused) is hasznosak. Magyarországon kommunikációra a Messenger az elterjedt, ehhez nem kell megnyitnunk se a Facebook-ot, se az Instagram-ot. Egyébként a Messengeren kívül van WhatsApp (end-to-end titkosítással rendelkezik) és hasonló szolgáltatások, de ezek sem számottevően védettebbek. A közösségi médiát én csak akkor használnám ha keresnék valamit. Ugyanis albérletet is itt kerestem még régebben, így ezt nem törölném.

Mindent lehet jóra és rosszra használni. Úgy gondolom hogy az emberek minden találmánynál el fognak menni mindkét végletbe. A társadalmi felelősségvállalás egyre fontosabbá válik napjainkban.
Filmklub Káin gyermekei 2021.04.29 08:50:57
Lehet-e segítség, hogy visszataláljanak a társadalomba azok, akik fiatalon börtönbe kerültek? Nem biztos, hogy a társadalom valaha is megbocsátja a fiatalkori bűnöket. Akiknek egyszer kisiklott az életük egy meggondolatlan tett miatt, gyakran maradnak mindvégig a periférián...
Cseri Ádám 2021.05.10 22:56:34
Aki egyszer börtönbe kerül, annak az élete megpecsételődik. Többé sosem lesz ugyanolyan, nem lesz annyi lehetősége a boldogulásra. Beskatujázzák börtöntölteléknek, és kirekesztik azt aki börtönben volt. Sokan megbánják és próbálnak változtatni az életükön, de az esetek nagy részében nem megy, segítséget nem kapnak.

Mondhatnánk hogy milyen szürnyűek az olyan emberek akik így kirekesztik azokat, akik börtönben ültek. Nem nagy kérdés hogy a társadalom miért nem fogadja el a gyilkosokat (legyen az egyszeri vagy többszörös gyilkos), tolvajokat, hajléktalanokat. Senki sem akarja velük foglalkozni: a munkáltató nem akar alkalmazni olyat aki lop vagy öl, az olvasó sem akarja hogy a családja szomszédságában ilyen emberek legyenek. Ezek az előítéletek, jogosak? Mi a megoldás? Vannak akik azt mondják hogy halálbüntetés. Ez megoldaná a problémát? Nem! Oktatás és segítségnyújtás? Igen!

A probléma mélyebben gyökerezik. Amint a filmben is jól láthatjuk ezek az emberek nagyon rossz háttérrel rendelkeznek, nagy valószínűséggel rossz neveltetést kaptak, és rossz mintaképeket láttak gyermekkorukban. Ahogy az egyik szereplő is mondta, az emberek életének első évei meghatározók, amit gyerekként látnak. Ha rossz dolgokat látnak, hajlamosak tovább vinni, elmenni akár gyilkosságig is.

Egy másik probléma, hogy mi történik azokkal akik kijönnek. Nem kapnak megfelelő integrációs segítséget. Akik visszamennek az előző közegbe, könnyen visszaesnek, akik pedig új életet akarnak kezdeni.. anyagi támogatás és barátok nélkül.. Esélyük sincs olyan életet élni, mint más átlagos embernek, már gyerekkoruk óta rosszak a kilátásaik.

Ezeknek az embereknek segítség kell, hogy mikor kijönnek a börtönből, feldolgozva a bennük rejlő traumákat és a múlt gondjait, tiszta lappal indulhassanak.
Filmklub Az állampolgár 2021.04.20 21:10:20
Egy magyar vers, tört magyarsággal. Egy idegen, aki a mi társadalmunk tagjává szeretne válni. Egy befogadó társadalom az idegenség helyett megpróbál otthont biztosítani annak, akinek máshol nem lehet otthona. Lehet-e másik hazánk, vagy csak egy van, és ha azt elhagyjuk, sehol nem leszünk otthon?…..
Cseri Ádám 2021.04.26 20:03:05
Gondolkodásmód kérdése. Úgy érzem, hogy bárhol otthon lehetünk és bármit tekinthetünk hazánknak.

Ahogy a film is jól megmutatja, sokféle okból mehetsz külföldre és kezdhetsz új életet - vagy folytathatod a jelenlegi életed máshol. Lehetsz menekült vagy bevándorló. Ez viszont nem mindenhol ugyanolyan egyszerű. Itt, Európában könnyű azt hinni, hogy mennyire befogadóak a fejlett, nyugati, keresztény kultúrák, mint például Európa és az USA. Hiszen tényleg sokan menekülnek Európába különféle háborúk, népírtások és rezsimek elől. Sokan vándorolnak Európába hogy jobb életszínvonalat teremtsenek maguknak és a családjuknak. Sok embernek el is fogadják a kérelmét, de vannak akiket hazaküldenek. Min kell keresztül menniük, akik itt maradhatnak, hogy állampolgárok legyenek? "Az állampolgársági bizonyítvány csak papír" - mondta a főszereplő, aki csak békében akart élni Magyarországon. Sokáig nem kaphatta meg mert ő néger. Az alapján amit a vizsgákon elmondott, sokkal többet tudott a magyarságról mint sok más magyar. A gyűlölet itt is ugyanúgy jelen van az emberekben, mint bárhol máshol - nálunk (amit a film is jól bemutat) a befogadáshoz való hozzáállás a külföldiekkel szemben rasszizmusként és diszkriminációként ölt formát.

Egyes államok berendezkedése, közbiztonsága, rossz életminősége, stb. rákényszeríthet embereket - mint például a néger/fekete férfit, vagy az iráni nőt - hogy elhagyják szeretett hazájukat, és új életet kezdjenek, új hazát alapítsanak más helyen. A fekete férfi otthon érezte magát Magyarországon. Szeretett itt élni, volt egy kis menekült lakása, szeretett itt dolgozni, szerette az embereket és elfogadta őket mindenféle ítélkezés nélkül. Még úgyis hogy kevesen fogadták el őt, mert ő máshogy nézett ki, mert őt nem tartották magyarnak.
Filmklub A kísérlet 2021.03.24 19:42:19
Társadalmi szerepeink jelentős részben meghatározzák, kik is vagyunk. Függetlenül attól, milyen életet élünk magánemberként, a társadalom ránk húz olyan szerepeket, amelyek viselkedésünket alakítják. Kérdéses azonban, mennyire adjuk át az irányítást ezeknek a szerepeknek. Mit gondol, meddig menne el…..
Cseri Ádám 2021.04.03 22:56:46
Attól függ, kísérletként vagy mint hivatalos állásban?

Ha én is részt vennék egy ilyen kísérletben, akkor csupán a pénz miatt tenném meg. Börtönőrként biztosan igyekeznék minden instrukciót követni. Az egyik ilyen fő szabály, hogy semmi erőszak, hiszen az azonnali kizárást von maga után, fizetség nélkül. Természetesen megpróbálnék a szerepemnek minél megfelelőbben viselkednék, hiszen mint a kísérletvezető is tisztázta, hitelesnek kell lennie, komolyan kell vennünk a szerepünket. Mint ahogy az egyik felettem kommentelő is jól leírta, bírjuk ki a 2 hetet, ne szivassuk egymást, utána vegyük fel a pénzt és vége. Nem szivatnék másokat, nem élvezem, igyekszem minél igazságosabb és konfliktus helyzetekben is kíméletes (például tejérzékennyel nem itatni tejet!) lenni.

Az egyáltalán nem hat ösztönzőleg számomra, hogy megfeleljek a többi börtönőrnek azzal hogy aggresszív vagyok. Persze mindenkiben van megfelelési kényszer, ahogy bennem is, de arra nem adnám a fejem hogy erkölcstelen cselekedeteket (erőszakot/bántalmazást) alkalmazzak másokon, azért hogy elismerjenek. Azzal ártanék egy társamnak, borzalmasan érezném magam. Egyedül a kísérletvezetőnek kell megfelelnem.

Kerülném az erőszakot. A kísérletbeli börtönőr társaimat is emlékeztetném hogy ez csak kísérlet, ne vegyék ilyen komolyan, illetve hogy csak a pénzért vállaltuk el, és hogy milyen instrukcióink vannak. Erőszak alkalmazása esetén is igyekeznék kerülni azt, bár nem éltem át, nem tudhatom hogy az adrenalin és a bosszúvágy mit váltana ki belőlem is.

Ha viszont én is hivatásos börtönőr lennék, akkor bizonyára átesnék pár kiképzésen, legyen az mentális és fizikai egyben. Felkészültebb lennék és keményebb, mert bizonyára jobban érdekelne az állás. Fontosabb lenne a kollégákkal folytatott kapcsolat is számomra. Tőlük tudnék tanulni újoncként, hogy xy konfliktust a tapasztaltabbak hogyan oldanak meg. Nem rettennék el az aggressziótól sem, amennyiben megakadályoznám, hogy rabok szökjenek meg vagy szabályt szegjenek. Ha börtönőr lennék, akkor is igyekeznék megfelelni az elvárásoknak, úgy viselném az egészet mint a többi őr.
Filmklub A hullám 2021.03.14 10:36:41
Sokat beszélünk arról, hogy a média vagy a politika miként manipulálja az embereket, de kevesebb szó esik arról, hogy a tömeg, a közösség hogyan befolyásolja tagjainak gondolkodását. A filmbeli csoport demokratikus közösségként indul, választott vezetővel, közösen választott névvel, szimbólummal,…..
Cseri Ádám 2021.03.22 14:03:02
A film nagyon tetszett. Végig fenntartotta a figyelmet ahogy végigkísérte a csoport életét. Ijesztő látni, hogy zárt szektaszerű rendszerek alakulhatnak ki olyan csoportokban ahol nagy a kohézió és más csoportokkal versengenek. A film megnézése előtt azt mondtam volna, hogy a nagy csoportkohézió jó dolog, hiszen a közösség összetartó és egy csapatként dolgozik. Most elgondolkodnék hogy milyen közösségben. A film bemutatja hogy mégis szörnyű következényei lehetnek ha egy ilyen csoportból önkényuralmi rendszert akarnak létrehozni. Márpedig ennél az osztálynál vagy csoportnál ez adott volt.

Valószínűleg rám is hatással lett volna. Tetszett volna hogy így kísérletezünk és egy nagy összetartó közösséget akarunk kialakítani, annyira hogy elaltassa a figyelmem a helytelen dolgokról is ("ez csak egy 1 hetes kísérlet" és "úgysem komoly" címszóval).

Régebben, főleg középiskolás koromban sokat önkénteskedtem egy szervezetnél. Egyébként jó ügy érdekében tett a szervezet, képzéseket szervez (sok pénzért cserébe), de maradjon név nélkül. Sok középiskolás tagja van a szervezetnek és sokan nem vettek részt ezen a képzésen (köztük én sem) mert drága volt. Tetszett a nagy csoportkohézió és a közvetlen közösség. Emellett szerintem érdemes párhuzamot vonni a 2 dolog között. Ahogy Reiner Úr is a filmben, ebben a szervezetben is voltak vezető emberek, felnőttek akikre felnéztünk, akik tapasztalt önkéntesekkel együtt jó tréningeket tartottak, a csoportmunkáról, vezetésről, szervezésről, konfliktusokról, stb.. Nem voltak más "rangban", mégis az önkéntes csoport megszavazta őket vezetőknek. Emellett voltak közös pólóink, közös tollaink és hasonlók, adott volt az egyenruha. Nem is gondoltuk volna hogy teszünk ilyesmit mint a Hullám című filmben, pedig adott volt a dolog a sok hasonló gondolkodásmódú emberrel. Nem minden tetszett a szervezetben, de nem foglalkoztam vele, csak a jó dolgokra koncentráltam, mint a filmben a gyerekek. A szolgáltatás amit a szervezet kínált sok pénzbe került, ezt promóztuk mert ugye a szervezet erre volt felépítve, láthatóan marketingfogás, toboroztunk önkénteseket is, akik segítenek a képzés teljesítésében a résztvevőknek. Természetesen elismerést és jelképes jutalmat kaptunk ezáltal, úgyhogy mindenki vidáman segédkezett. Volt hogy láttam egyes szolgáltatásokon hogy előnytelenek, mégis ugyanazokkal a marketingfogásokkal promóztam és elferdítettem az igazságot mint mindenki más (a rossz dolgokról nem beszélve, azt ignoráltuk), mert ugye ez jó lesz másoknak és én is sikeresebb leszek ebben a közösségben, meg hát ez a közösség akarata.

Sokszor nem vesszük észre a rossz dolgokat, ha egy számunkra szimpatikus közösségbe lépünk, hiszen csak a jó dolgokra koncentrálunk és arra hogy hasznosnak érerzzük magunkat a közösségben, arra vágyunk hogy egy csoport/közösség tagja legyünk és hogy elismerést kapjunk a saját közösségünk tagjaitól. A film jól megmutatja hogy a közös ellenségkép is hogyan erősíti a csoportkohéziót, ezáltal tovább ösztönözheti a közösség szélsőségesebb tagjait hogy manipuláljanak másokat a saját irányukba. Nagyon sok gondolatot ébresztett bennem a film.

Elgondolkodtató, többször nézhetős!
Filmklub Besence open 2021.02.25 10:02:32
Egy elmaradott kis faluban sikerül támogatást szerezni teniszpálya építésére. A polgármester mindenre pályázik, amire lehetséges, így kerülhetett sor a pálya és a teniszklub létrehozására is. Egyetért-e a polgármesterrel – vagy van, amit máshogy intézne?..
Cseri Ádám 2021.02.26 21:41:35
A film rövid története: Egy szegény magyar zsákfaluban, Besencén él 126 lakos, melyből 102 roma, és 98%-uk munkanélküli. A polgármester, hogy segítsen a mélyszegénységben élő falu lakóinak mindenféle uniós és hazai támogatást megpályáz, amiből kettőt el is nyert az elmúlt években: az egyik egy kertészeti program létrehozásáról, a másik pedig egy teniszpálya építéséről szól. A falusiak még csak a tévében láttak teniszt, mégis megépítették a teniszpályát.

A polgármester a kiutat a nyomorból pályázatokban látta. Nem volt más lehetőségük, hiszen a munkaerőpiac kiüresedett, senki nem kínált munkát az önkormányzaton kívül, a lakosoknak pedig nincs pénzük elköltözni és kitörni a szegénységből.

Szerintem a polgármester kihozta a lehető legtöbbet a faluért. Jól cselekedett, hogy minden lehetőséget megragadott azért hogy pénzhez jussanak. Először elnyerték a teniszpályát és tenisz klubot alapítottak, ami már alapból hír értékű, és bár ez magától értetődően nem jelentett anyagi forrást nekik, mégiscsak sikerült ebből pénzt csinálniuk. Hívtak filmeseket, majd elkezdték forgatni ezt a filmet, amivel bemutatták a szegény sorsú magyar falut, Besencét. Ezzel a polgármester elérte hogy országos médiafigyelmet kapjon Besence, így akár mégtöbb támogatásra tehettek szert, illetve jótékonyságot is könnyebben szervezhettek. Később egy másik pályázaton kertészetet is nyertek.

Véleményem szerint a Besence Open nem csak azért egy jelentőségteljes film, mert alacsony színvonalú szórakoztatást kínáltak a filmkedvelőknek és így Besencén próbáltak segíteni, hanem azért is mert megmutatták sok-sok magyar és más közép-kelet-európai kis falu valós élethelyzetét és mindennapjait. Sok-sok egész falu van hasonló sorsban, nyomorban. Ez a film nemcsak Besencére, hanem a többi nyomorban lévő magyar községre és nehéz sorsban lévő kissebségre is felhívja a figyelmet, hogy mennyire magukra hagyottak, hogy nem kapnak sehonnan segítséget, ahhoz hogy jobb életük legyen, és hogy mennyire beleszorultak ebbe a szegénységbe, és mennyire nem tudnak kitörni belőle.

A film azt is jól megmutatja, hogy a hazai és az EU-s pályázatok sokszor nem arra vannak amire valós igény lenne. Gyenge próbálkozásokkal próbálják a rászorulókat segíteni, és bárkinek adnak teniszpályát, még Besencének is, ahol nem használják és mára már benőtte a fű. Sokkal nagyobb problémák vannak az országban, minthogy például teniszpályára, focipályára vagy lelátóra költsenek pénzt. Lehetne költeni pénzt a gazdaság beindítására, az oktatás javítására és anyagi támogatására, az egészségügyre, a közlekedésre, munkateremtésre, de sajnos ezekből nincs elég támogatás.

A polgármester helyében hasonlóan cselekedtem volna. Mindent megpróbáltam volna, hogy növeljem a falu életszínvonalát.

Akinek van, az még többet kap, hogy bőséggel legyen neki. Akinek azonban nincs, attól még azt is elveszik, amije eddig volt.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása