Adatok
Gyurmi
10 bejegyzést írt és 15 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Fura történt velem. Nem most, hanem pár hónapja már, de egyszerűen nem tudom elengedni ezt a dolgot. Rágcsálom, mint valami túlpörgött szú a széklábat. Gondoltam, kiírom magamból, hátha.Néztem fölfelé a Ferenciek terénél az aluljáróból, a napsugár még be is ragyogott a…..
Gyurmi
2011.09.07 13:04:34
@viragvamos: Köszönöm!
Gyurmi
2013.01.31 21:53:02
@Kozákné Zsuzsa: Szia! Nagyon rég hallottam rólad! Jó olvasni, hogy merre mentél! (Huhh, na itt is nagy kavarodás van, én most éppen családivállalat-fejlesztéssel foglalkozom... nna, az egyéni és a csoportos dinamikák összefonódásának orgiája! :))
Köszönöm a kedves véleményt! (Hehh, előítéletek... akkor úgy kezdted, hogy vettél egy naaaagy levegőt.. ;))
Köszönöm a kedves véleményt! (Hehh, előítéletek... akkor úgy kezdted, hogy vettél egy naaaagy levegőt.. ;))
Többnyire egy öreg vállalati mikrobusszal furikázom. Egy tizenkét éves Toyota Hiace típusú, zöld színű (az emberek kb. 40%-a makacsul kéknek mondja, de kisebbségben vannak), nyekergő-zörgő, mégis szeretetreméltó gépről van szó. Állítom, hogy jelenleg a városban ilyen…..
Sokat tombolunk manapság, hogy "dolgozzunk a belső programjainkkal", meg hogy ne csak akarjunk, hanem tegyünk is. Tegyünk jót, értékeset, ne csak úgy a semmit... De miért is? Ma azon kaptam magam, hogy csinálom a semmit. Pedig nagyon hasznosan tölthetném az időmet.…..
Nem kevés időt hagytam ki a blogírásból. Az elmúlt röpke fél évben rengeteg emberrel és helyzettel találkoztam, ahol újra és újra találkoztam a társfüggőség mintáival. Olyan lehet ez, mint azzal a lánnyal, aki babát szeretne: mindenhol várandós kismamákat lát.A másik…..
Gyurmi
2011.06.20 10:05:41
Olyan ez, mint gyermekkoromban. Akkor is ugyanígy működtem, csak akkor nem gondoltam, hogy ezen változtatni kéne. Úgy van, hogy keresek valamit vagy valakit, és ő lesz az "életem értelme". Mindenki ezt csinálja. Az ügyesebbek telerakják az életüket több…..
Gyurmi
2010.12.09 08:54:46
@Tamara72: Köszönöm a hozzászólást és... namostakkornemértem :) Az első mondatodban írod, hogy az intimitás és a szabadság nem fér össze. Ennél mire gondolsz?
Igen, az összefoglalás helyes, és az 'igazi', az számomra nem csak macskakörmök között igazi, hanem tényleg az. Mert amíg nem adod fel "önmagad egy részét", (amit itt én valójában az egoizmus egy részeként értelmezek), addig képtelen vagy saját magadat adni a másik felé, tehát a kapcsolatnak lesz egy "határa".
Popper Pétert én is tisztelem, szeretem, sok írásán nevelkedtem én is. Egyetlen kicsi feszültséget érzek itt: "a szeretett lény érzései fontosabbak, mint az enyém". Itt nincs tisztázva, hogy az én igaz érzéseim, vagy az én egoista dolgaim? Nagy különbség! A saját egoista dolgaimnak mindenképpen háttérbe kell szorulnia, ez fontos. Viszont itt jön a trükk: ha a saját igaz érzéseimet is "alacsonyabbnak" minősítem a másik boldogságánál, máris nem egyenrangú kapcsolatról van szó. Ebből pedig egyértelműen következik, hogy nem a szeretet legtisztább irányába mutat, hanem csak a szolgáló szeretet egy esete lesz.
Egy anyának például feladata, hogy a gyermeke számára a biztonságos közeget megteremtse, táplálja őt stb. De két felnőtt között a szeretet nem okozhatja egyik ember érzelmi elnyomását sem.
Ezért látom veszélyesnek úgy fogalmazni, hogy "annyira szeretlek, hogy az én érzéseim nem is annyira fontosak, csak a te boldogságod". Én véletlenül sem szeretnék olyan partnert, aki saját igényeit, érzéseit alárendeli az én jólétemnek. (persze, lusta egoista énem vágyik rá, de akkor sem!...) És azt tapasztalom, hogy nagyon sok ember képtelen megtalálni ezt a határvonalat.
Ez nem zárja ki, hogy egy egyenrangú kapcsolatban, szeretetből fakadóan én ne tegyek meg olyan dolgot, mely a másiknak jó, sőt! A szeretet igenis, valahol önkéntes ajándékozás, és az idézet többi része nagyon is szép és igaz képeket hoz!
Igen, az összefoglalás helyes, és az 'igazi', az számomra nem csak macskakörmök között igazi, hanem tényleg az. Mert amíg nem adod fel "önmagad egy részét", (amit itt én valójában az egoizmus egy részeként értelmezek), addig képtelen vagy saját magadat adni a másik felé, tehát a kapcsolatnak lesz egy "határa".
Popper Pétert én is tisztelem, szeretem, sok írásán nevelkedtem én is. Egyetlen kicsi feszültséget érzek itt: "a szeretett lény érzései fontosabbak, mint az enyém". Itt nincs tisztázva, hogy az én igaz érzéseim, vagy az én egoista dolgaim? Nagy különbség! A saját egoista dolgaimnak mindenképpen háttérbe kell szorulnia, ez fontos. Viszont itt jön a trükk: ha a saját igaz érzéseimet is "alacsonyabbnak" minősítem a másik boldogságánál, máris nem egyenrangú kapcsolatról van szó. Ebből pedig egyértelműen következik, hogy nem a szeretet legtisztább irányába mutat, hanem csak a szolgáló szeretet egy esete lesz.
Egy anyának például feladata, hogy a gyermeke számára a biztonságos közeget megteremtse, táplálja őt stb. De két felnőtt között a szeretet nem okozhatja egyik ember érzelmi elnyomását sem.
Ezért látom veszélyesnek úgy fogalmazni, hogy "annyira szeretlek, hogy az én érzéseim nem is annyira fontosak, csak a te boldogságod". Én véletlenül sem szeretnék olyan partnert, aki saját igényeit, érzéseit alárendeli az én jólétemnek. (persze, lusta egoista énem vágyik rá, de akkor sem!...) És azt tapasztalom, hogy nagyon sok ember képtelen megtalálni ezt a határvonalat.
Ez nem zárja ki, hogy egy egyenrangú kapcsolatban, szeretetből fakadóan én ne tegyek meg olyan dolgot, mely a másiknak jó, sőt! A szeretet igenis, valahol önkéntes ajándékozás, és az idézet többi része nagyon is szép és igaz képeket hoz!
Gyurmi
2011.02.16 15:18:27
@karalabe4: Szia Karalábé :) Köszönöm a hozzászólást! És külön köszönöm, hogy személyes tapasztalatot írtál!
Húha, nagyon komoly dologra mutattál rá! Igen, és teljesen igazat adok! A "szülőnek lenni" egy nagyon komoly felelősség (és sajnos én is csak elméleti síkon vagyok egyelőre -- így aztán csak "okoskodom" :).
Ahogy látom a mostani eszemmel, az ember a lehető legjobbat akarja kihozni szülőként magából. És itt aztán ember legyen a talpán, amikor egy minden szempontból megterhelő és feszített állapotban (fizikailag, pénzügyileg, hosszan, felelősséggel stb.) folyamatosan "magas színvonalat" tud nyújtani. Hát, én egyszerűen csak csodálom, hogy még a leglehetetlenebb helyzetben is ki képes hozni magából rengeteget egy anya!
A fontos kérdés, hogy az ember (és főleg a nő, mert az anyák helyzete ebből a szempontból duplán terhelt) van-e már olyan önismereti, kommunikációs, problémamegoldási stb. szinten, hogy szinte "zsigerből" a jó megoldással álljon elő, közben jusson figyelme a stressz oldására és akár észrevegye, hogy ha bekapcsol nála valamilyen "káros gyerekkori minta".
Sok anya egyszerűen nem rendelkezik ilyen "képzettséggel", így nem is tehet mást, az automatikus mintákra bízza magát. Olyan ez, mint a repülőgép: amíg a földön van, szerelgethetjük (tisztogathatjuk a mintákat stb.), de ha egyszer felszállt (megjött a baba), ott már nincs idő "egy hét lelki elvonulásra", vagy "két nap emésztési időre".
Sok szülő például hozza azt a mintát, hogy "csak akkor vagy jó szülő, ha feláldozod magad". És ő egyszerűen csak jó szülő akar lenni és ezért (tegyük hozzá: legtöbbször értelmetlenül) károsítja magát. Miért? Mert hite és tudása szerint ezzel adja a legjobbat.
Azt hiszem, ilyenkor a legnehezebb dolog megérteni a helyzetet és megtalálni saját magunkban az automatikusan "felvett" mintát. Ha sikerül, akkor megtörjük a "generációs hagyományokat": mi már szerencsésebben tudjuk segíteni a gyermekeinket.
Egy pipa. Hááát, az ég tudja, hogy hány pipa kell még... de dolgozunk rajta. És szép lassan tisztulgatunk!
Húha, nagyon komoly dologra mutattál rá! Igen, és teljesen igazat adok! A "szülőnek lenni" egy nagyon komoly felelősség (és sajnos én is csak elméleti síkon vagyok egyelőre -- így aztán csak "okoskodom" :).
Ahogy látom a mostani eszemmel, az ember a lehető legjobbat akarja kihozni szülőként magából. És itt aztán ember legyen a talpán, amikor egy minden szempontból megterhelő és feszített állapotban (fizikailag, pénzügyileg, hosszan, felelősséggel stb.) folyamatosan "magas színvonalat" tud nyújtani. Hát, én egyszerűen csak csodálom, hogy még a leglehetetlenebb helyzetben is ki képes hozni magából rengeteget egy anya!
A fontos kérdés, hogy az ember (és főleg a nő, mert az anyák helyzete ebből a szempontból duplán terhelt) van-e már olyan önismereti, kommunikációs, problémamegoldási stb. szinten, hogy szinte "zsigerből" a jó megoldással álljon elő, közben jusson figyelme a stressz oldására és akár észrevegye, hogy ha bekapcsol nála valamilyen "káros gyerekkori minta".
Sok anya egyszerűen nem rendelkezik ilyen "képzettséggel", így nem is tehet mást, az automatikus mintákra bízza magát. Olyan ez, mint a repülőgép: amíg a földön van, szerelgethetjük (tisztogathatjuk a mintákat stb.), de ha egyszer felszállt (megjött a baba), ott már nincs idő "egy hét lelki elvonulásra", vagy "két nap emésztési időre".
Sok szülő például hozza azt a mintát, hogy "csak akkor vagy jó szülő, ha feláldozod magad". És ő egyszerűen csak jó szülő akar lenni és ezért (tegyük hozzá: legtöbbször értelmetlenül) károsítja magát. Miért? Mert hite és tudása szerint ezzel adja a legjobbat.
Azt hiszem, ilyenkor a legnehezebb dolog megérteni a helyzetet és megtalálni saját magunkban az automatikusan "felvett" mintát. Ha sikerül, akkor megtörjük a "generációs hagyományokat": mi már szerencsésebben tudjuk segíteni a gyermekeinket.
Egy pipa. Hááát, az ég tudja, hogy hány pipa kell még... de dolgozunk rajta. És szép lassan tisztulgatunk!
Gyurmi
2011.03.03 17:13:03
@karalabe4: Köszönöm és egyetértek! Azért meg kell hagyni, hogy a legtöbb ember "belesodródik" az ilyen helyzetekbe, tehát nem tudatosan vállal fel sokkal többet, mint amennyit ellátni, adni képes, hanem olyan döntések, vagy éppen "beleúszások" hatásaként, amiknek akkor még nem látja a vonzatát.
Épp a minap beszéltem egy pszichológussal, aki azt mondta: "Az emberek a saját kis hülyeségeiket addig csinálják, amíg eléggé fáj nekik... és akkor utána rájönnek és abbahagyják." Azon gondolkodtam, vajh ezeket az embereket tényleg hagyni kell öngyűlöletben, szenvedésben, fájdalomban "fetrengeni" hagyni, vagy valahogy lehet nekik segíteni? Itt nem pont arra a segítségre gondoltam, hogy "jól belerúgok még egyet, hátha észreveszi magát", hanem tudatosan, építő jelleggel. Csak ehhez pontosan kell látni, hogy a másikban hol van a sérülés és az hogyan tud meggyógyulni.. Talán ezért nem annyira népszerűek ezek a "lágy" gyógyító módszerek... nagyon sok empátia és tudás kell hozzá.
Ehh, de ez megint egy másik téma :)
Épp a minap beszéltem egy pszichológussal, aki azt mondta: "Az emberek a saját kis hülyeségeiket addig csinálják, amíg eléggé fáj nekik... és akkor utána rájönnek és abbahagyják." Azon gondolkodtam, vajh ezeket az embereket tényleg hagyni kell öngyűlöletben, szenvedésben, fájdalomban "fetrengeni" hagyni, vagy valahogy lehet nekik segíteni? Itt nem pont arra a segítségre gondoltam, hogy "jól belerúgok még egyet, hátha észreveszi magát", hanem tudatosan, építő jelleggel. Csak ehhez pontosan kell látni, hogy a másikban hol van a sérülés és az hogyan tud meggyógyulni.. Talán ezért nem annyira népszerűek ezek a "lágy" gyógyító módszerek... nagyon sok empátia és tudás kell hozzá.
Ehh, de ez megint egy másik téma :)
A minap írta Kerol, a rossz minták letevésével kapcsolatban, hogy:"... itt minden nap meg kell küzdeni a "démonjaiddal", mert ha 5 évig tökéletesen kivéded a támadásukat és egy nap lazítasz, újra a régi mintánál találod magad..."Ez a gondolat nagyon gyakran…..
Gyurmi
2011.02.08 15:08:27
@Kerol: Köszönöm! És köszönöm, hogy rágódsz rajta. Nagyon sokat gondolkodtam én is ezen (és még mindig törpölök, persze). Úgy gondolom, hogy nagyon mesterkélten lehet csak határt húzni a "függőségek" és a "rossz szokások" közé. Valahol ugyanaz az elmélet működik mindkettőben. A játékrendszer ugyanolyan elméleteken alapul, csupán nagyobb tétben folyik a játék.
Ami érdekes (ahogy én tapasztalom), hogy egész addig a pontig, amíg misztikus távlatokba és magaslatokba emeljük a függőségeket, addig sokkal nehezebben tudunk vele dolgozni. Hiszen egy (pszichológiai értelemben) "szexfüggő vagyok" az már egy komoly üzenetet hordoz: "olyan betegségem van, amiről mindenki tudja, hogy titáni küzdelmek árán is csak bizonytalan eredményt lehet elérni", míg mondjuk egy "nem szedem össze magam után a ruháimat" csupán egy egyszerű "lusta disznó, figyelj jobban" választ vált ki a környezetemből. Pedig lehet, hogy a háttérben sokkal nagyobb sérülés lappang az utóbbi esetben -- és sokkal komolyabb segítségre volna szükség.
Ami érdekes (ahogy én tapasztalom), hogy egész addig a pontig, amíg misztikus távlatokba és magaslatokba emeljük a függőségeket, addig sokkal nehezebben tudunk vele dolgozni. Hiszen egy (pszichológiai értelemben) "szexfüggő vagyok" az már egy komoly üzenetet hordoz: "olyan betegségem van, amiről mindenki tudja, hogy titáni küzdelmek árán is csak bizonytalan eredményt lehet elérni", míg mondjuk egy "nem szedem össze magam után a ruháimat" csupán egy egyszerű "lusta disznó, figyelj jobban" választ vált ki a környezetemből. Pedig lehet, hogy a háttérben sokkal nagyobb sérülés lappang az utóbbi esetben -- és sokkal komolyabb segítségre volna szükség.
Gyurmi
2011.02.16 15:35:54
@Kerol: Köszönöm! És mégis azt mondom, hogy "nem is annyira biztos"!
Azt írod, hogy az alkoholista még emlékszik, hogy tudott nevetni alkohol nélkül is. Ezzel kapcsolatban két dolog jutott eszembe:
1. Arra emlékszik, hogy boldog volt, de vajon úgy emlékszik rá, mint egy elérhető állapot? ("Ha most vidám akarok lenni, azt el tudom képzelni alkohol nélkül?) Talán azt mondja: "igen, vidám tudtam lenni, de ez egy teljesen más érzés, amikor iszom, sokkal vidámabb tudok lenni, mint akkor". És itt a csapda: Azt _hiszi_, hogy a vidámság ezen szintjét csak az alkohollal érheti el. (ez több minden miatt lehet, például belső blokk, amit nem tud tudatosan feloldani, de az alkohol áttöri, vagy más ilyesmi)
2. Megtalálja-e a gyökerét? Sokan nem az igazi problémával kötik össze a tünetet (sok minden állhat az alkoholizmus hátterében. Ha például az illetőnél egy gyermekkori kommunikációs zavar miatti önértékelési gond van az alkoholizmus mögött, akkor hiába akarjuk kikezelni az alkoholizmusból, egyszerűen csak a tünetet kezeljük. Mellélövünk. Aztán csodálkozunk, hogy ideig-óráig jobban van, majd megint visszaesik.
Ezért igyekszem szétválasztani a "betegség okát", a sebet; valamint a "betegség tünetét", pl. a viselkedési torzulást.
És ezek alapján mondom, hogy a függőségeket alapvetően meg kell(ene) vizsgálni minden esetben, mint "tünetet" is. Hogy mi van a hátterében, mi a kiváltója.
Ilyen értelemben mondom, hogy egy függőség is és egy negatív minta is lehet valaminek a tünete: lehet, hogy megtalálhatjuk a háttérben a "betegség okát" (ami lehet egy téves tanulás vagy egy lelki seb stb.).
Innen következtettem én a kezelés menetére (általános esetben):
1. tűzoltás
2. stabil állapot kialakítása
3. forrásokok gyógyítása
Azt írod, hogy az alkoholista még emlékszik, hogy tudott nevetni alkohol nélkül is. Ezzel kapcsolatban két dolog jutott eszembe:
1. Arra emlékszik, hogy boldog volt, de vajon úgy emlékszik rá, mint egy elérhető állapot? ("Ha most vidám akarok lenni, azt el tudom képzelni alkohol nélkül?) Talán azt mondja: "igen, vidám tudtam lenni, de ez egy teljesen más érzés, amikor iszom, sokkal vidámabb tudok lenni, mint akkor". És itt a csapda: Azt _hiszi_, hogy a vidámság ezen szintjét csak az alkohollal érheti el. (ez több minden miatt lehet, például belső blokk, amit nem tud tudatosan feloldani, de az alkohol áttöri, vagy más ilyesmi)
2. Megtalálja-e a gyökerét? Sokan nem az igazi problémával kötik össze a tünetet (sok minden állhat az alkoholizmus hátterében. Ha például az illetőnél egy gyermekkori kommunikációs zavar miatti önértékelési gond van az alkoholizmus mögött, akkor hiába akarjuk kikezelni az alkoholizmusból, egyszerűen csak a tünetet kezeljük. Mellélövünk. Aztán csodálkozunk, hogy ideig-óráig jobban van, majd megint visszaesik.
Ezért igyekszem szétválasztani a "betegség okát", a sebet; valamint a "betegség tünetét", pl. a viselkedési torzulást.
És ezek alapján mondom, hogy a függőségeket alapvetően meg kell(ene) vizsgálni minden esetben, mint "tünetet" is. Hogy mi van a hátterében, mi a kiváltója.
Ilyen értelemben mondom, hogy egy függőség is és egy negatív minta is lehet valaminek a tünete: lehet, hogy megtalálhatjuk a háttérben a "betegség okát" (ami lehet egy téves tanulás vagy egy lelki seb stb.).
Innen következtettem én a kezelés menetére (általános esetben):
1. tűzoltás
2. stabil állapot kialakítása
3. forrásokok gyógyítása
A minap az egyik blogon a társfüggőségről szóló könyv kapcsán olvastam egy írást (Tamara cikke a társfüggőségről), amit így fejezett be: Hogyan élnénk, ha minden függőségi mintát felszámolnánk az életünkben? Többször hallottam már, hogy az ember fél a szabadságtól.…..
Gyurmi
2011.02.07 15:11:41
@Kerol: Köszi a hozzászólást! És nagyon köszi a gondolatot a 21 napról (tudom, étertest...). Annyira fellelkesültem, hogy most megyek, írok egy bejegyzést, hogy szerintem hogyan tudjuk "megváltoztatni" mintáinkat! Érdekes gondolat, az AA-nál (Anoním Alkoholisták) találkoztam olyan gondolattal, hogy vajon valaha ki lehet gyógyulni egy ilyen komolyságú állapotból, vagy csupán "állandó akarattal szinten lehet tartani az állapotot"?
Szerintem itt fontos a gyógyulás (és ide tartozik a mintából "kigyógyulás" is) három szintjét különválasztani:
- Közvetlen ártalmak kontrollálása ("tűzoltás")
- Kezelhető állapot kialakítása ("új élet")
- Gyökerek gyógyítása
nnna, de írom a bejegyzést...
Szerintem itt fontos a gyógyulás (és ide tartozik a mintából "kigyógyulás" is) három szintjét különválasztani:
- Közvetlen ártalmak kontrollálása ("tűzoltás")
- Kezelhető állapot kialakítása ("új élet")
- Gyökerek gyógyítása
nnna, de írom a bejegyzést...
Gyurmi
2011.01.23 16:42:18
@Dr. Gumby: Köszönöm a hozzászólást! És egyetértek! Tényleg rendkívül fontos a módosítás, ha olyan mintát találunk, ami nem megfelelő! (beírom a cikkbe)
(kieg:és itt jön még ezer kérdés: az ember van-e már olyan belső morális szinten, hogy valamelyik mintája károsságát felismeri, beismeri, megérti stb.)
Köszönöm!
(kieg:és itt jön még ezer kérdés: az ember van-e már olyan belső morális szinten, hogy valamelyik mintája károsságát felismeri, beismeri, megérti stb.)
Köszönöm!
Egy sokszor előkerülő minta. Egy önismerettel foglalkozó szemszögéből. Alaphelyzet: Lajos csapja a szelet Klárikának. Lajos igazi lovag, minden szükséges kelléket felsorakoztat, láthatóan sportos, aktív, gyakorlatias, segítőkész... kiállja a próbák sorát, végül megkapja a…..
Gyurmi
2010.12.06 16:52:19
@Tamara72: Milyen érdekes lenne, ha rendszeresítenénk a (hmmm, melyik filmben is volt) sztrókadó gépet: beülsz, öt percig mondják neked a színészek, hogy jó vagy, szeretlek, imádlak stb...
Oké, az embernek be kell csapnia saját magát, hiszen tudja, hogy a színészek nem őszintén, szívből mondják, sőt, az ember gyakran egy ölelésből többet kap, mint tíz perc virtuális ömlengésből... De hát ha egyszer több talicskányi ember rohangál, akik még egy ölelést sem tudnak, mernek kérni senkitől?!?...
Oké, az embernek be kell csapnia saját magát, hiszen tudja, hogy a színészek nem őszintén, szívből mondják, sőt, az ember gyakran egy ölelésből többet kap, mint tíz perc virtuális ömlengésből... De hát ha egyszer több talicskányi ember rohangál, akik még egy ölelést sem tudnak, mernek kérni senkitől?!?...
Gyurmi
2010.12.09 08:37:39
Tegnap megnéztük a Szociális háló cé filmet. Pozitív csalódás volt számomra.Általában egy üres sztoriba próbálnak belerámolni valami ütős életigazságot, megfűszerezik néhány mezítelen kebellel aztán hadd szóljon. Nos, a képlet itt is nagyon hasonló. Látványosan,…..
Gyurmi
2010.12.09 08:36:57
@Tamara72: Szia Tamara! Jó kérdés! Talán ez a téma merült fel legtöbbször a napokban, amikor a filmről beszélgettünk ismerősökkel. A főhős egy olyan világban élt (a Harvard kolija, de tágabb értelemben is nézhetjük), ahol az igazi barátságok erősen keverednek az érdekbarátságokkal. A film elején egyből azt látjuk, hogy a főhős beszélget egy lánnyal, és kifejti neki, hogy be kell jusson egy klubba, mert az ad neki majd lehetőséget a továbblépésre. Fura kontraszt ez.
Később is előkerül a "melyik az értékesebb: az igaz barát vagy az előrejutásomat támogató barát", de előjön a mennyiség és a minőség kérdése is.
Ha van időd, szerintem érdemes megnézni a filmet, kíváncsi vagyok például (anélkül, hogy lelőném a film poénját), hogy az emberi kapcsolatok szempontjából: mi lehet a főhősben, hogyan viszonyul az emberekhez, például a barátjához a történet végén?
Később is előkerül a "melyik az értékesebb: az igaz barát vagy az előrejutásomat támogató barát", de előjön a mennyiség és a minőség kérdése is.
Ha van időd, szerintem érdemes megnézni a filmet, kíváncsi vagyok például (anélkül, hogy lelőném a film poénját), hogy az emberi kapcsolatok szempontjából: mi lehet a főhősben, hogyan viszonyul az emberekhez, például a barátjához a történet végén?
Első bejegyzésként egy névjegy:) ..
Gyurmi
2008.08.14 17:59:55
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz