Regisztráció Blogot indítok
Adatok
De nem pip!?!?

0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2008.08.13. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Felicitász blogja Újszülött kisbabák szoptatása (3) - Igények és napirend, az első 6 hét jelenségei 2010.02.02 15:10:00
Az igény szerinti szoptatás alapvetően azt jelenti, hogy a kisbaba akkor eszik, amikor éhes, annyit, amennyit akar, addig, ameddig akar. Ez teljesen így van - ha a szóban forgó kisbaba az első gyereked ;-) De ha nem, akkor már sokat tudsz arról, hogy az igény szerinti szoptatásban az…..
De nem pip!?!? 2011.09.17 19:50:55
De nem pip!?!? 2011.09.20 18:35:38
Sziasztok! Köszönöm a válaszokat mindenkinek.
A helyzet annyival tarkább lett, hogy betaknyosodott a Gyerekem. Természetesen ettől megint kevesebbet eszik, hiába szívom le szoptatás előtt.
Most már nem mernék egy napszakot sem megjelölni, ami nem problémás. Kicsit magabiztosabban azonosítok dolgokat, most pl. azért nyíg (Borsod...), mert rotyogtat. Nem fáj neki, csak szerintem nem szereti. Ez épp elég ahhoz, hogy ne bírjon aludni, megnyugodni és kizárólag úgy érezze magát jól, ha valaki fel-alá járkál vele.
Ami az unatkozást, fizikai kontaktot illeti, szinte egész nap ölben van, vagy ha nem, akkor is vele foglalkozunk. Alig várjuk az olyan pillanatait, amikor jó a kedve, olyankor (is) hagyunk csapot-papot és "játszunk" vele. Énekelek, verset, mondókát mondok, meg RapÜlők szövegeket..., beszélünk hozzá, tornáztatjuk stb. Ha ennél több kell neki, akkor szeretnék kapni ötleteket. :)
Amin nem tudom magam túltenni (és nem tudom, mi a megoldás), hogy ordít, hogy éhes, de csak cumizik a mellemen. A végén persze ő győz, kap tápszert, mert pl. ma egész nap alig evett + megint szétgyilkolta a mellbimbóimat. A tápszert olyan cumisüvegből kapja, amiből elvileg nem jön olyan könnyen, de gondolom, még mindig többet kell dolgoznia rajta, mint a mellbimbómon, miután a hígabb tejet már könnyedén kiszívta. Ezen segítene, ha elkezdenék kiskanalazni, ill. pohárból itatni? (Ha igen: mit kell csinálni a kapálózó kezekkel?)
Az a sejtésem, hogy a súlygyarapodása a tápszeres pótlás miatt megfelelő (mai csupasz súlya 3,57 kg, 330g-ot hízott 2 héttel ezelőtthöz képest). Ma összesen 120 ml-et kapott
tápszerből, és hiába töltötte az egész napot a mellemen, nem hiszem, hogy összesen ennyit megevett volna anyatejből. :(
A tengerimalacok csak a legrosszabb pillanataimban jutnak eszembe... :) Ugyanezekben a legrosszabb pillanatokban kiabálok a gyerekkel (egyre kevesebbszer!!) és a férjemmel is (egyre kevesebbszer!!!).
Kipróbálom ezt a tejmentes diétát, hátha. Tejet, tejterméket már így is alig fogyasztok, akkor ezentúl odafigyelek a tejre, mint összetevőre is. Kicsit tejfüggő vagyok, de mindent a babámért.
Csütörtökön betölti a 6. hetet; remélem, varázsütésre megszűnnek a problémáink... ;)
De nem pip!?!? 2011.09.17 19:24:53
Kedves Felicitasz! Kipróbáltam a módszered, meg azóta mást is, és sajnos mintha minden csak rosszabb lenne. :( A kezdeti szép sikerek után a fejés katasztrófává vált. Elektromossal csináltam, sokat ki bír szívni, csak az elején kellemetlen. Viszont szétcincált mellbimbóknál szerintem nem jó, mert a vákuum mintha csak rontana a helyzeten. A kézi fejés sem ment, egy-két cseppnél többet nem bírtam kipréselni. Az interneten találtam ábrákat, magyarázatokat a kézi fejés mikéntjére, de mikor elhatároztam, hogy na, mostantól csinálom, véreset bukott a gyerekem. Irány az ügyelet (gyermekkórház), ahol rögtön mondták, hogy valószínűleg a mellbimbómból kiszívott vért bukta vissza, de azért felvettek... majd' egy hét múlva szabadultunk. A jó dolog ebben, hogy teljesen kivizsgálták és semmi rosszat nem találtak, továbbá a kezdeti hülyének nézés után a nővérek is elismerték, hogy tényleg hasfájós a gyerekem (no ez nem jó, de legalább már tudom, hogy nem én vagyok a hülye). A kórházban nem engedtek szoptatni, amíg be nem gyógyult a mellbimbóm, ellenben fejnem kellett (volna), és mivel az nem volt elég, elég rendes adagokat kapott tápszerből. 3,2-3,3 kiló körül volt, amikor fölvettek minket a kórházba, és a kezdeti 60 ml-es adagok valahogy felkúsztak 90-100 ml-re. Azt hittem, ennek így kell lennie, de aztán (kb. utolsó előtti napon) valaki mondta, hogy nem baj, ha nem eszi meg mindet, ez nagyobb adag, mint amit ennie kellene... (Igen, cumisüvegből, sőt, mikróban melegítették a tápszert és szerintem a lefejt anyatejet is, bár utóbbinak nem voltam tanúja sosem.) A fejés kezdetben egész jó volt (egy mellből 30-50 ml-t is ki tudtam fejni, KÉZZEL, ami nálam csúcsteljesítmény), aztán valahogy elapadt megint, tény, hogy közben nagyon sokszor voltam ideges, valamint nem tudok sokszor fejni, mivel a gyerekem hasfájós és rendszerint azzal ment el az idő, hogy őt babusgattam, tornáztattam, ha pedig aludt, akkor volt időm elmenni pl. enni, fürdeni, aludni. Ráadásul elfogytak a kakis pelenkák, a kezdeti sokból előbb napi kettő lett, majd napi egy, végül 2 napig nem kakált, ellenben állandóan ordított a sok széltől, a kórházban meg is szélcsövezték kétszer, és utána mindig sokkal jobban érezte magát.
Közben új (3.!) védőnőnk lett (ő is csak ideiglenesen...), el is jött hozzánk a hét elején. Megnézte, hogy szoptatok, addig küzdöttünk, míg helyesen mellre tudtam tenni a babámat, és bár bele-belealudt, valahogy sikerült mindig felébreszteni és folytatni a szoptatást. Abban állapodtunk meg, hogy akkor adok csak tápszert a gyerekemnek, de csak max. 30 ml-t (most kb. 3,5 kiló), ha úgy érzem, nem evett eleget a mellemből, valamint este 9 körül 60 ml-t, hogy eltelítse és rendesen aludjon, 3 óra körül pedig etessek (ha nem ciciből, akkor fejjek is), mert 3-11 között termelődik a legtöbb anyatej-mennyiséget szabályozó hormon (vagy valami fontos hormon, már nem tudom). Nagy elánnal hozzáláttam a megvalósításhoz, és a délelőtti szoptatások nagyon biztatóak voltak. Délután viszont kezdődött a cirkusz. Jelezte, hogy éhes, mellre tettem. Eleinte (kb. 5-10 percig) jó nagy kortyokkal szívta magába a tejet, annak ellenére, hogy közben szinte folyamatosan ébresztgetni kellett, majd átváltott cumi üzemmódra és hiába a sok noszogatás, ébresztgetés, nem evett, maximum cumizott, egy idő után pedig ébreszthetetlen lett. Ha átpelenkáztam, vagy letettem aludni és felkelt pár perc után, hogy éhes, nem számított, a végeredmény mindig ugyanez lett.
Közben a kakikérdés sem oldódott meg, itthon is megszélcsöveztem már kétszer is, mert sikítozik a fájdalomtól, se torna, se büfiztetés nem segít, az infacol-t és a gripe water-t is kipróbáltuk, és nem látom, hogy jobb lenne.
Mostanra odáig fajult a helyzet, hogy a délelőttök még mindig jók, de déltől van valami törés. Igény szerint adok neki cicit. Felébred, jelzi, hogy éhes, cicire teszem, eljátsszuk a szokásos forgatókönyvet. Béreltünk csecsemőmérleget is, hogy tudjam, mennyit eszik (ha kapálózik közben, szinte lehetetlen pontos eredményt kapni, és sokszor az az érzésem, hogy többet mutat, mint amennyit evett a babám). Ha elaludt, letenném, de szinte azonnal ébred, sikítva. Szinte félőrült, kapkod a szájához, tömködi bele az öklét, és amikor ismét cicire teszem, hallom, ahogy korog a gyomra... Először azt hittem, hogy fáj a hasa (mert amúgy közben sokat púzik), de a korgó gyomor hangja meggyőzött. Rekordidő alatt újra elalszik a mellemen, jobb esetben legalább egy párat kortyol, rosszabb esetben csak cumizik, még rosszabb esetben pedig félőrültként veti magát a mellemre és szétgyilkolja a mellbimbómat. Ami az ébresztéseket illeti, szerintem már mindent kipróbáltam, és ahogy haladunk az időben, egyre durvább dolgok jönnek be: hangok, amiket utál, rákiabálás, ha erősen az arcába fújok, erősebben csipkedem meg (mindenhol), a csikizések már egyáltalán nem működnek, sőt, a végén már semmi nem működik: elalszik, és csak akkor kel fel megint, amint leteszem az ölemből (ha ölben van, nem ébred fel arra, hogy pukiznia kell, ha viszont letesszük, egyből felébred rá). Akkor kezdődik elölről az egész, míg végül feladom és elkészítem neki a 60 ml tápszert. Utána már nem éhes, viszont sehogy nem tud nyugodtan aludni, csak ölben.
Sokszor együtt sírok vele, sokszor elborul az agyam és kiabálok (sírás közben), miközben masszív bűntudatom van emiatt is, meg azért is, mert egyre kellemetlenebb dolgokkal próbálom meg felkelteni szoptatás közben, és félek, hogy ezt a sok rossz élményt előbb-utóbb összeköti a szoptatással, és aztán meg azért nem fog menni. A végén még idegbeteget csinálok az 5 hetes gyerekemből.
Amikor ébren van és kiegyensúlyozott, változatlanul rendkívül tüneményes, sokat mosolyog, nagyon érdeklődő, fixálja a tekintetét, követi a mozgó dolgokat, figyel a hangokra, néha a hangforrás irányába is fordul, néha mintha a nevére is felfigyelne, bár ez lehet, hogy csak véletlen; már szépen kitartja a fejét hason stb., szóval szerintem nincsen neki semmi baja, szépen fejlődik. Amikor "rendesen" alszik, akkor nyugodt az alvása, amikor magától kel, elnézelődik magának, és amikor köszöntöm, akkor teljesen nyugodtan a szemembe néz, az ujjait a szájához teszi és szopó mozgással tudatja velem, hogy éhes...
Mi a véleményed az ilyen viselkedésről? Főleg az övéről, de az enyémet is lehet kritizálni, szeretnék mindent megtenni, hogy a mellemből egyen (van tejem, azt nem tudom, hogy elég-e, de van) és elhagyhatjuk a tápszert.
Válaszodat előre is köszönöm!
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása