F.J.56 2021.03.08 20:15:01

@F.J.56: A Lorentz kontrakció két vonatkoztatási rendszer összehasonlításakor létrejövő látszólagos jelenség. Ha mindkét rendszerben van egy-egy méterrúd, akkor a másik rendszer méterrúdja rövidebbnek látszik, természetesen valódi rövidülés egyikben sincs. Ez már a vonatkoztatási rendszerek ekvivalenciájából is következik. Egy hasonlattal élve: olyan mintha a két rendszer között egy prizma volna, amely a méterrudat a tér dimenziójából az „idő” felé forgatná el, és ezért az térbeli vetület kölcsönösen kisebbnek látszik. A konkrét számítást, vagy az egyik, vagy a másik vonatkoztatási rendszer alapján kell elvégezni, és nem szabad a kettő között ide-oda lépegetni, mert akkor jön létre a két említett különböző érték.
________________________________________

38Rocky
Ebben az indoklásban van némi gond.
A számítás előtt kiinduló adatok rögzítve vannak az origóhoz. Ez a kiindulása minden mozgásnak.
- Az x értéke nem csak megadva van, hanem be is van jelölve az ábrán, hogy mekkora.
- K’ helyzete is jelölve van és értéke a vt által adott.
- x’ helyzete is pontosan jelöve van az ábrán és nem lóg túl x mennyiségén.
- K’ egyenes vonalú mozgást az x tengelymentén.
Ezt a K rendszerből látom.
A számítás eredménye nem lehet más, mint a kiinduló ábra, mert az alapján indul a számítás.
A képlet nem tartalmaz semmilyen utalást, arra, hogy nem az x tengelymentén kell az eredményt figyelembe venni. Nem kell az inercia rendszerek közt ide-oda lépegetni. K-ból nézve K’ helyzetét megadja a vt. Az x’-t a számítás adja. De a lényeg, hogy a K’ az origóból indult a fénnyel együtt. A fény nem a vt által meghatározott pontból indult. Így a fény ténylegesen megtett útja a számítás szerint a K-ból nézve 1,1x Tehát a számítás eredménye nem felel meg a kiinduló ábrának, és az ebből levont következtésnek sem, hogy a fény K’-ben rövidebb utat tesz meg. De az is egy érdekes eredményt ad, ha a K’-ből nézzük meg a számítás eredményét. Elvileg a K’-ben a fény 0.5x-t haladt, míg az idő csak 0.5t. Akkor nézzük, hogy mit mér az, aki a K’-vel utazik együtt, és ismeri a relativitáselméletet. Az ő méter rudja is 0.5 szerese csökkent. Függetlenül attól, hogy a magyarázatok alapján ő ezt nem észleli. Ha most megméri a méterrudjával az x’-t, ami 0.5x. akkor ő 1x-t fog mérni. És ha az óráját is figyelembe veszi, akkor tudja, hogy a K’-ben 0.5t idő telt el. Ez viszont azt jelenti, hogy neki a fénysebességre nem 1 sebesség egység jön ki a számítása szerint, hanem 2 sebesség egység, vagyis 600,000km/s. Ez pedig nem lehet. Tehát oda jutottunk, hogy ezzel a képlettel helyes eredmény nem kapunk. Akár a K-ból, akár a K’-ből nézzük. Nem csak látszólagos a változás, hanem még hibás számítást is eredményez mindkét rendszerből nézve. Ezek után mért gondoljuk, hogy a Lorentz faktorral számolt, akár tömeg változás, vagy energia változás, vagy bármilyen más számítás helyes eredményt ad?
És van még egy alap probléma, a mindig elhallgatott kérdés. Mi alapján állítjuk, hogy a fény K’ rendszerben van még? Mikor az már a K’-től 150.000km távolodott el. Hol van egy rendszer határa? Ha nincsen ez a kérdés definiálva, akkor mi alapján tételezzük fel, hogy a fény még a vizsgált rendszerben van? Főként akkor, mikor egyik számítás sem hozott helyes eredményt.

F.J.56 2021.03.21 20:26:12

38Rocky
Elolvastam ezt is, és még számos más forrást a Lorentz transzformációval kapcsolatban, a tiszta forrást is Einsteintől. Minden levezetésben van egy közös kiindulás.
x=ct ebből következően
x−ct=0 ez az egyenlet csak azt írja le, hogy a fény t idő alatt x távolságot tett meg egy adott ponttól elindulva. Ez csak egy sebességet ír le.
Tovább lépve rögzítik, hogy a fény a mozgó K’-ben is fénysebességgel terjed.
x’=ct’
x’-ct’=0 ez az egyenlet pontosan ugyan azt írja le, mint az előző. Egy adott ponttól a fény x’ távolságot tett meg t’ idő alatt. Ez semmilyen módon nem jelzi, hogy ez a K’ mozog a fényhez képest.
Azonban ez utóbbi megkötésnek már vannak következményei, amit meg sem említ egyik levezetés sem.
1. Ezek alapján, ha van két rendszer amelyik egymáshoz képest eltérő sebességgel halad egy fix kiindulási ponthoz képest, akkor a köztük lévő távolságot pontosan úgy számoljuk, mintha az egyik állna? Az elsőben egy mozgás van egy fix kiindulási ponthoz képest, míg a másodikban két mozgás van egy fix ponthoz képest. Nagyon furcsa lenne, ha ezt azonos módon lehetne kiszámolni. Ezzel így hibát viszünk a Lorentz transzformáció levezetésébe, aminek meg is lesz a következménye, mert az ellenőrzés során nem kapunk helyes eredményt.
2. Azzal a megkötéssel, hogy a fény minden rendszerben azonos sebességgel terjed kizárjuk a fény esetében is létező Doppler jelenséget. Mert Doppler jelenség hullám terjedés esetén csak, akkor lép fel, ha a hullám kibocsátó hullámmal azonos vagy ellenkező irányban elmozdul, így viszont nem tartható, hogy hozzá képest a hullám mindig ugyanakkora sebességgel terjedjen. Az elektromágneses hullámok esetében is létező Doppler jelenségét a radar működése jól bizonyítja
3. A Lorentz transzformációt, akár a K rendszerben, akár a K’ rendszerben ellenőrizzük nem ad helyes eredményt. A K rendszerből hosszabb lesz a fény útja, míg a K’ rendszerben a fény sebessége lesz nagyobb a megengedettnél.

F.J.56 2021.04.20 19:08:48

38Rocky
Ahogy szokott lenni megint kitértünk a konkrét választól vagy cáfolattól
Az nem cáfolat, hogy ez „nyakatekert okoskodás”.
-A Lorentz transzformáció kiindulásánál használt x=ct illetve x’=ct’ alakú egyenletre továbbra sincs magyarázat. Miközben két különböző mozgást írnak le. Az egyikben egy mozgást írunk le, míg a másodikkal két egymáshoz eltérő sebességgel mozgó testet írunk le azonos alakú egyenletekkel.
- Aztán nincs magyarázat továbbra sem, hogy a fény a számítás szerint, miként tehet meg 1s alatt nagyobb távolságot, mint 300.000 km
- Arra sincs magyarázat, hogy az x’ transzformált értéke mért lesz nagyobb. Ebből adódik, hogy a
vt+x’ értéke a számítás szerint nagyobb, mint x. így adódik, hogy a fénynek nagyobb távolságot kellene megtenni 1s alatt
- Nincs magyarázat, miként halad a fény az K’-ban mikor már eltávolodott 150.000km.
Ebből adóan hiányzik az ’inerciarendszerek” teljes definiálása. Honnan tudjuk egy rendszernek hol a határa? Honnan tudjuk, hogy a fény vagy bármilyen nagy sebességű részecske még a rendszerben van? Ha a Lorentz transzformáció helyes eredményeket ad akkor ezekre a kérdésekre kellene lenni konkrét válaszoknak
-Maxwell csodálatos egyenletei 40 évvel korábban születtek, mint az RE. És működnek a klasszikus fizikában. Ez nem indoka RE-nek, ezzel leginkább csak igazolni akarták az RE-t.
Addig, amíg alapokba hibákat építünk be addig a felépítmény is hibás lesz, és maradunk a zsák- utcában. De nem rugózom már ezen tovább, mert válaszok nem születnek.

F.J.56 2021.03.18 07:31:41

Kicsit már régen volt hozzászólás, de mivel az idő kérdése már régóta foglalkoztat, azért én más szempontból vizsgálnám az idő kérdését.
Hátha kapok rá választ.
Tudjuk mérni az időt?
Elég furcsa kérdésnek tűnik. A 21. században amikor űrutazások már lassan gyakorlattá válnak. Sőt már az időutazások is egyre jobban foglalkoztatják az emberek egy részét. Einstein relativitáselmélete, leírja, hogy az idő akár le is lassulhat vagy gyorsulhat. Még is érdekes, hogy az fel sem merül a kérdés, hogy az időt tudjuk-e mérni? Ez a kérdés egyenesen ostobaságnak tűnik az atomórák korszakában. Ma az atomórák pontosságát milliárd években adják meg. Az idő olyan természetes számunkra, hogy fel sem merül tudjuk-e mérni. Ennek ellenére azonban érdemes ezt kérdést megvizsgálni.
Elvileg mérjük a múlását, számolunk vele, azonban ennél többet nem igen tudunk róla. Pedig számításaink során, mint alapvető fizikai mennyiséget kezeljük. Azonban, mint fizikai mennyiségnek, ennek felépítését, létrejöttét, egyéb tulajdonságát nem ismerjük
Vizsgáljuk meg a mérőeszközöket, amivel úgymond az időt mérjük. Segítségképpen először vizsgáljuk meg, hogy mérjük a különböző fizikai mennyiségeket. Nézzük a legalapvetőbbeket. A tömeget, az elektromos áramot, a hőmérsékletet. A tömeg mérése erőmérésre vezethető vissza, ha a tömeg változik, akkor a mérlegre ható erő is változik. Az elektromos áram változása szintén mérhető az erőhatás változásával, de mérhető anyag kiválasztással is. A hőmérséklet változása akár térfogat változással, nyomásváltozással is mérhető, de még színváltozással is. Vagyis azt mondhatjuk, hogy valamilyen fizikai mennyiség vagy változásának mérése, mindig valamilyen, az általa kiváltott valamilyen másik fizikai mennyiséggel, vagy annak változással mérhető. Ami valamilyen mérőeszközre hatással van. Azonban az idő múlása, vagy esetleg múlásának sebesség változása környezetünkben nem köthető semmilyen fizikailag érzékelhető változáshoz. Nincs ilyen ismert tulajdonsága.
Vizsgáljuk meg az időmérő eszközeinket.
A napórát, az ingaórát, az atomórát.
Kezdjük a legősibb legegyszerűbb eszközzel a napórával. A napóra mutatójának árnyéka azért mozog, mert múlik az idő vagy azért, mert a Föld forog és kering a Nap körül. Elég egyértelmű választ lehet adni. Ezt bizony a Föld forgása és keringése miatt van, vagyis az idő múlása nem befolyásolja a Napórát.
Nézzük az ingaórát, és a matematikai ingát mivel ez az ingaóra alapja. A matematikai inga lengésideje.
T=2π√(L/g) Nézzük meg a képletet! Látjuk, hogy az inga hosszának /L/ a változása, vagy a gravitáció /g/ megváltozása esetén, megváltozik az inga lengésideje. Azt tudjuk, hogy az inga hosszára az idő nincs semmilyen hatással. Marad a gravitáció változása, ami változik is a környezetünkben. A gravitáció változása a képlet alapján módosítja az ingalengés idejét. Ez viszont azt jelenti, hogy az időnek befolyással kellene lenni az gravitációra, ha így időt akarunk mérni. Azonban ma nincs bizonyíték arra, hogy az idő bármilyen befolyással lenne a gravitációra, vagy lenne olyan tulajdonsága, ami a gravitációt bármilyen módon is befolyásolni tudná. Ha az idő múlása befolyásolná a gravitációt, akkor annak folyamatosan változnia kellene, de ez nem így van. Ez viszont így azt jelenti, hogy az ingaórával mi nem tudunk időt mérni. Ezzel így mi a gravitáció intenzitását tudjuk, mérni és a gravitációval arányos ütem jeleket tudunk előállítani.
Az atomórának sincs egyetlen olyan alkatrésze sem, amire az idő befolyással lenne és ezt tervezésnél figyelembe vennék.
Összefoglalva a mi idő mérő eszközeink nem mások, mint jeladók. Akár a mechanikus akár az atomórákról beszélünk. Ezekkel mi nem időt mérünk, hanem saját részünkre egy virtuális idő állítunk elő, mert az életünkhöz erre szükségünk van. Tehát arról beszélni, hogy az időmérő eszközeink érzékelik az időmúlását, vagy lassulását és gyorsulását igen erősen kétséges. Nem tudunk olyan alkatrészről sem a mechanikus órában sem az atomórában amire az idő bármilyen befolyással lenne. Nagyon röviden csak ennyit az időről.
Néhány kérdés ezért aktuális.:
1. Vajon létezik-e az idő, vagy csak egy számítási segédeszköz, és egy virtuális időben élünk csak?
2. Honnan tudja az időmérő eszköz, hogy megváltozott az idő múlásának sebessége, ha az időnek nincs olyan ismert tulajdonsága, ami hatna rá?
3. Mit jelent a fizikában, ha a mi időmérésünk nem az időt méri, csak jeleket ad, vagy események sorát állítja elő?

F.J.56 2021.01.25 20:01:52

@csimbe

@F.J.56: „Vajon mi dönti el, hogy mikor legyen mágneses erőtér mikor nem? Mi a különbség a két mozgás között. A két mozgás között az a lényeges különbség, hogy az első esetben a földi gravitációs erőtérhez képest nincs elmozdulás, míg a második esetben a földi gravitációs erőtérhez képest van elmozdulás. Ez nagyon arra utal, hogy itt a gravitációs erőtér, ami ezt eldönti. Ez viszont abba az irányba mutat, hogy a gravitációs erőtérnek kell lenni elektromos erőtér összetevőjének. A rést elhagyó részecske a rés után hullám keltő a gravitációs erőtérben.”
Üdvözöllek! Van egy Magyar nyugalmazott részecske fizikus Szász I Gyula. Az elmélete szerint minden elemi részecskének az elektromos töltése mellett, gravitációs töltése is van.
Ez a Coulomb szerű gravitációs töltés adja, a nyugalmi tömeget egy Földel együtt mozgó testnek. A test Földhöz képesti gyorsulása, pedig a mozgási tömegét mutatja. Ez a valamihez képesti gyorsulás az általános gravitációs erőtérben azt jelenti, hogy nagyon ritka jelenség az egyenes vonalú egyenletes sebességű mozgása a tömeggel rendelkező testeknek. Azt nem tudom, hogy a tömeg nélkülinek tűnő neutrínók, amelyek gravitációs töltéseik semlegesítik egymást, gyorsulásuk esetén produkálnak e mérhető mozgási tömeget, impulzust, lendületet? Ahogy a mozgó elektromos töltésnek mágneses momentuma van, úgy a gravitációs töltésnek is kell lennie egy X momentumának. Az elektromos töltés jóval erősebb, mint a gravitációs, ezért csak a Mars és Uránusz méretű, nagy tömegű bolygók között mutatható ki az X momentum.
________________________________________

Olvastam Szász I. Gyula munkáját az ejtő kísérletekről és a „Mi okozza gravitációt”. Van közös az Ő munkájának kezdésében és az enyémben, Ő is Newton és Kepler III. törvényének értelmezésével kezdi és a kettőt egyesíti. Némi módosítással én is ezt tettem. Első lépésben Kepler III. törvény állandóját módosítottam. És innentől már más úton haladtunk. Ő bevezeti a gravitációs töltés fogalmát és ezzel írja le a gravitációt és von le következtetéseket. Én módosított Kepler állandót és a Nap állandót használtam fel. A kettő ugyanis azonos értékű és azonos mértékegységgel rendelkezik, így a kettő egyenlő. Innét már csak egy lépés, hogy a gravitációs állandó nem csak mérhető, hanem pontosan kiszámítható. Bármelyik bolygó keringési sugara, sebessége és a Nap tömege segítségével pontosan meghatározható. Az is könnyen belátható, hogy a gravitáció létrejöttében a mozgás alapvető fontosságú és nem a tömeg kizárólagos tulajdonsága. Egyszerűbben fogalmazva a gravitáció mozgás által indukált. Ennek következménye, ha részecskét vagy tömeget minél nagyobb sebességre gyorsítunk, nem a tömeg nő meg, hanem a gravitációs erőtere. Viszont a hatás a nagyobb gravitáció miatt, olyan mintha a tömeg nőtt volna meg. Nem akarok ide képleteket beírni, mert nem jól jön át. Részletesen a gravitáció. hu I. részben
xn--gravitci-eza6p.hu/i-resz/
Szász I. Gyula azt írja, hogy „A newtoni állandót nem lehet az égitestek mozgásából meghatározni.”
Itt eltér a véleményünk. Bármelyik bolygó adataiból meghatározható Newtoni gravitációs állandó. Sőt az is látható, hogy ez változik annak függvényében, ha bolygók pálya adataiban vagy a Nap tömegében változás következik be. Ezért van, hogy ma sem tudjuk pontosan megmérni, mert a bolygók ellipszis pályán keringenek, így a sebességük és pálya sugaruk állandóan változik.
A további úton én nem vezetek be új részecskéket. Az elektromos töltésekkel pontosan ugyan úgy leírhatók a bolygók mozgása, mint a Newton törvényével. És nagyon könnyen lehet vele számolni, az eredmények azonosak az eddig ismertekkel. Mivel a gravitációs erőtérnek van elektromos erőtér összetevője, ezért jutottam arra a következtetésre, hogy a gravitációs erőtér a fény és az elektromágneses hullámok hordozó közege. És ez más megvilágításba helyezi a fény elhajlását is. Azt, hogy a gravitációnak van elektromos erőtér összetevője, arra éppen a kétrés kísérletek mutatnak rá. És itt ismét közös megállapításra jutottunk Szász I. Gyulával. Fel kell adni a részecske hullám dualitás elvét.
Az elektromos töltésekkel azt is egyszerűen meg lehet válaszolni, hogy mért egy pólusú a gravitáció, mért mindig vonz erő lép fel. Annak ellenére, hogy a számítások látszólag statikus töltéssel történnek. Az eddigiek részletesen az alábbi linken II. rész Nincs minden lap kiterítve.
xn--gravitci-eza6p.hu

F.J.56 2021.02.08 20:40:47

@csimbe:
Megnéztem újból a Szász I. Gyulával készült videót. És mint minden gyarló ember én is tudom az ő kísérleti eredményeit úgy értelmezni, hogy a saját állításaimat erősítsem meg vele. Abban teljesen igaza van, ha nem haladunk valamiben előre, akkor érdemes újból az alapokat megnézni.
Az ejtő kísérleteinek eredménye, hogy különböző anyagok nem azonos mértékben gyorsulnak a gravitációs erőtérben. Én ebben azt látom, ha egy tömeg sebessége nő, akkor a saját gravitációs erőtere is nő. Mivel ez egy nagyobb tömeg hatását eredményezi, ha a gyorsító erő nem változik a gyorsulás csökken. Ugyanezt látjuk a gyorsítókban is, minél nagyobb sebességre gyorsítunk egy részecskét a szükséges energia annál nagyobb, de nem egyenesen arányos az elért sebességgel. A különböző, de azonos tömegű anyagok közti eltérő gyorsulást az eltérő töltésük is adja. És itt egy kicsit súlyos tömegről térjünk át a tehetetlen tömegre. Azt, hogy tömegnek tehetetlensége van azt természetesnek tekintjük. De azt már csak nagyon ritkán kérdezzük meg, hogy ez miért van? Egyszerűen nem akarunk tudomást venni arról, hogy a tehetetlen tömegnek is van saját gravitációs erőtere. Ha ez a gravitációs erőtér egy másik gravitációs erőtérben mozog, akkor egymásra hatással kell, hogy legyenek. Úgy csinálunk, mintha a két gravitációs erőtér a mozgás során egymásra semmilyen hatással nem lenne. Pedig tudjuk, hogy tömeg közt, ha nincs semmilyen fizika érintkezés, akkor csak a gravitációs erőterük révén van kapcsolat. És ezt a Nap körül keringő bolygók szépen meg is mutatják. Szerintem a testek tehetetlenségét annak köszönhetjük, hogy gravitációs erőterük tárolja a saját mozgási energiát. Gyorsításkor az őt létre hozó erő ellen hat, míg fékezéskor az őt fékező erő ellen hat. Teljesen analóg azzal, ahogy áramot indukálunk vagy szüntetünk megy egy vezetőben. És itt előkerül, hogy a gravitációs erőtér létre jöttében a mozgásnak alapvető szerepe van. Vagyis mozgás által indukált erőtér. Az sem véletlen, hogy Newton és Coulomb törvénye alakjában teljesen azonosak. A tömeg minden esetben arányos a benne felhalmozott töltésekkel, még ha kifele semlegesnek tűnik is. Csak elektromos töltésekkel is pontosan leírható a Nap és bolygók közti erőhatás, sebességük. A naprendszer adataival könnyen meghatározható a tejútrendszer központi tömege, megközelítőleg azonos nagyságrendben a ma ismert adatokkal, amit különböző mérésekkel próbálnak meghatározni. Annak ellenére, hogy két különböző elektromos töltés ismerünk viszonylag egyszerűen belátható, hogy mért csak vonzó erő lép fel a tömegek között. Idáig jutottam, de ezt már saját kútfőből nem valószínű, hogy tovább tudom vinni, ehhez már nagyobb elméleti tudás kellene, többek közös munkája.

F.J.56 2021.01.25 19:57:57

@szózavar
@F.J.56: Üdv. megkérdezném, mitől ered a mágnesesség? elektromos töltések mozgása okozza? ezek az elektromos töltések mihez képest mozognak: egy vezetőhöz képest vagy a Földhöz képest? szerinted ha egy generátor nem mozog a Földhöz képest, akkor nem lesz indukciós feszültség és áram sem indul a tekercselésben? ez egy új elektrotechnika? és a Maxwell-egyenletek?

Azt, hogy mitől ered a mágnesség azt nem tudjuk, azt viszont tudjuk, hogy megjelenésében az elektromos töltések mozgásának szerepe van. Jelenleg sem az elektromos töltésekről, sem a mágnességről, sem gravitációról nem tudjuk, pontosan, hogy jönnek létre. Csak a hatásukat érzékeljük, ezek bizonyítják a létezésüket. /Egy mondattal visszatérve az időre. Egyik erőtérről sem tudnánk, hogy van, ha nem érzékelnénk a hatásukat/ Azt, hogy hogyan épülnek fel, hogy jönnek létre, milyen összetevőjük lehet, azt sajnos egyikről sem tudjuk pontosan. Egy elektromos töltés, ha vezetőben halad is, mozog mind a Fölhöz, mind pedig gravitációhoz képest. De ez igaz egy szabadon mozgó töltéssel rendelkező testre is.
A generátorról csak annyit, olyan generátort még nem készítettek, aminek a forgórésze nem mozog. A Maxwell egyenletek zseniálisak. De most nem azt vizsgáljuk, hogy egy adott töltés változáshoz mekkora mágneses erőtér jön létre vagy fordítva.