Regisztráció Blogot indítok
Adatok
nagyiandris

3 bejegyzést írt és 9 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Bár Halloween végeztével hirtelen egész Tokiót elborították a mikulásvirágok és a karácsonyfák, maga a karácsony nem érdemel túl sok említést.A Szenteste jött és szinte észrevétlenül elmúlt, hogy már másnap munkát adjon a kirakatrendezőknek, akik pillanatok alatt az egész…..
Ez vagy Te a mi szemünkben (és a szívünkben)...
nagyiandris 2008.08.16 12:08:49
Minket, cimborákat ezek a mondatok kísérnek mindenfelé az életünkben. Reméljük, neked is tetszenek és néhány közülük számodra is utat mutat majd...
nagyiandris 2008.08.16 12:07:46
A tekintetedhez, a mosolyaidhoz, a szavaidhoz rengeteg emlék, élmény, gondolat kötődik mindannyiunkban. Nézd csak meg! Mindenki másra emlékszik és mégis, mintha ugyanazt üzennék neked…..
nagyiandris 2008.08.16 11:53:21
Drága, drága Linda!

A blog szervezői azt kérték tőlem, hogy ide érzéseket meg emlékeket írjak. Mit írjak neked? Hiszen valószínűleg neked van a legnagyobb szereped abban, hogy ezt a kommentet abban a székben ülve írhatom, amelyikben. Ezt soha, soha nem fogom tudni megköszönni neked. És persze az is nagyban köszönhető neked, hogy olyan jó ebben a székben ülni. Nagyon jó dolog a kollégádnak lenni. Meg a barátodnak.

Számtalan emlék. A legelső, ami eszembe jut, egy középvezető képzés, mindkettőnk számára a legelső. Összekötözött cipőfűzők, bekötött szemek, és egy irányító lány, aki ideges, nagyon akar és nem is mindenhol érti a feladatot (Csabi-Zolinál ez velem is megesett néha). Mindenesetre én ott húszévesen (tele élettapasztalattal és emberismerettel…hihi) nem hittem volna, hogy ez lesz belőled... És még őrzök egy nagyon szép napot is, amit az egyik turnus végén a cimborák távozása után lent töltöttünk Hatvanban, pizzával és tóbanfürdéssel. És természetesen még milliónyi-milliónyi dolgot... És rengeteg olyan percet, amikor én is, mint itt olyan sokan mások, távolról csodáltalak. Bámulatos a teherbírásod és az folyamatos fejlődési potenciál, ami benned van. Évről-évre megújulni, nekivágni és mégis ugyanaz maradni… És miért van az, hogy ha néha bedúgom az orrom az irodába fél nyolcra, akkor sem lehetek első?

Az érzéseimről pedig annyit, hogy 1-2 nappal ezelőtt olvasgattam ezt a blogot, nézegettem az üzeneteket. És valami megfoghatatlanul jó érzést éreztem. Annyira örültem, hogy egyszer majd „átnyújthatjuk” neked ezt a blogot. Mert megérdemled az ajándékokat és az ünneplést. Azt éreztem, hogy talán soha nem adtam még akkora örömmel senkinek semmit, mint ezt fogjuk neked. Talán a tangabugyinál is jobban fogsz örülni neki…