Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Réka Anna Riba

0 bejegyzést írt és 12 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2020.09.20. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Filmklub Káin gyermekei 2021.04.29 08:50:57
Lehet-e segítség, hogy visszataláljanak a társadalomba azok, akik fiatalon börtönbe kerültek? Nem biztos, hogy a társadalom valaha is megbocsátja a fiatalkori bűnöket. Akiknek egyszer kisiklott az életük egy meggondolatlan tett miatt, gyakran maradnak mindvégig a periférián...
Réka Anna Riba 2021.05.19 13:26:00
"Ember embernek farkasa!"
"Kutyából nem lesz szalonna!"
Ez a két szólás jutott az eszembe először! S hogy miért? Nem tudom!
Nem tudom mit mondanék egy embernek, aki leül velem szembe és tudom róla, hogy börtönben volt!
Ha mondjuk én lennék egy cég interjúztatója, s az interjú alkalmával merülne fel a szakmai tapasztalatoknál, hogy az illető eddig még nem dolgozott, és miért is?!
Nem tudom mit mondanék akkor, félnék vagy netán egyből megköszönném, hogy megjelent és kikísérném? Nem tudom! Nyitott ember vagyok, szeretek személyesen emberektől életük történeteit hallgatni, de valóban elítélném először mikor meghallom, hogy börtönben volt? Nem tudom! Lehet megsajnálnám, s segíteni szeretnék neki! Nem tudom!
Megvan a saját véleményem, mert az emberek a Földön a legveszélyesebbek egymásra, háború háború hátán; szellemi-, fizikai-, szexuális bántalmazás; elhanyagolás; lemondás a gyermekről; gyilkosságok és még sorolhatnám!
Ez a film nagyon nehéz falat volt számomra, s érdekes volt látni, hogy a való életbe milyen problémákkal küzdött. Igen, aki egyszer bemegy hosszú időre nem tud huzamosabb ideig a kinti életbe beleszokni-visszaszokni. Amiben nem értek egyet, hogy mindent arra fogott, hogy ő milyen környezetből jött! Mert hány példa van rá, hogy pont az élőhelye, a környezete miatt változik meg az ember pozitív irányba, s saját magának bizonyítja be, hogy többre képes. A lehetőség mindenki előtt ott van, de az akaratnak nagy ereje van saját magunkkal szemben is néha!
Filmklub Társadalmi dilemma 2021.05.14 23:04:48
Természetesnek vesszük, hogy digitális eszközöket használunk csaknem az élet minden területén. Nem is csoda, hiszen sok szempontból megkönnyíti az életünket. Közben pedig szándékolatlanul is nyomokat hagyunk, a szolgáltatók regisztrálják tevékenységünket. Megoldás-e, ha kizárjuk életünkből a…..
Réka Anna Riba 2021.05.19 11:46:00
Ez egy nagyon nehéz téma számomra több okból kifolyólag. Sajnos engem is magával visz néha az interneten való böngészés, keresgélés, s pont ezt az időt tudnám megspórolni más hasznos tevékenységre. A technika fejlődésével egyre több minden elérhető számunka, s hogy ez jó vagy rossz?..azt mindenki maga dönti el. Természetesen a mai tinédzserek nem vallják be, hogy ez mennyire káros, sőt! Nekik a népszerűség, a saját személyiségének megtalálásának a korszakát élik, s nagyon fontos számukra mások véleménye, rendszeresen kapnak negatív és pozitív visszajelzést, s próbálnak minél több embernek megfelelni. Ezt hozza magával a sok barátépítő, közösségi oldal, ahol a fényképek tömbjei láthatóak minden felhasználónál, szebbnél szebb önarcképpel (szelfivel), helyszínnel (hol voltak éppen), s mindezt sok filterrel használva. Egymás irigyei és mindenki a másikhoz hasonlítja magát, ez valamilyen szinten mindig is jelen volt, de nem ilyen mértékben, ez is fejlődött a technikával párhuzamosan. Sajnos miközben annyira másoknak szeretnének megfelelni a tinik, de persze ez az idősebb korosztályra is igaz, közben elfelejtik, hogy ami a legfontosabb, hogy saját maguknak feleljenek meg, találják meg a boldogságot, hogy érzik jól magukat, hiszen a külvilág akkor lát szépnek, ha boldog is vagy!
Örömmel írhatom, hogy szeretem a dokumentum filmeket, ismeretterjesztőket és ez a film igazán rávilágított az eddig is nyílt titokra, hogy milyen is a mai világ! FÉLELMETES!!
Amondó vagyok, hogy én szeretném a gyermekeimnek egykoron megtanítani azt, hogy a természet mennyire szép, milyen jó egyet sétálni minden nap vagy kirándulni hétvégén, milyen jó egy péntek/szombat esti jó társasozás a gép előtt ülés helyett, milyen jó összeülni a családdal/barátokkal és beszélni egy jót. Nekem ezek nagyon nagy kincsek!! Enélkül valószínűleg én is otthon görnyednék és beszippantana minden egyes nap az internet világa! Természetesen tisztában vagyok vele, hogy sok előnye is van, hiszen a távolban lévő családtagok/barátokkal könnyebb így tartani a kapcsolatot, mint egy kézzel írt levélre várni 2-3 hetet, de annak is megvan a szépsége, néha mai napig csinálom nővéremmel, aki a világ másik végén él!
Filmklub Az állampolgár 2021.04.20 21:10:20
Egy magyar vers, tört magyarsággal. Egy idegen, aki a mi társadalmunk tagjává szeretne válni. Egy befogadó társadalom az idegenség helyett megpróbál otthont biztosítani annak, akinek máshol nem lehet otthona. Lehet-e másik hazánk, vagy csak egy van, és ha azt elhagyjuk, sehol nem leszünk otthon?…..
Réka Anna Riba 2021.05.01 15:04:03
Egy emberöltőn át rengeteg mndennel találkozik az ember, sok mindent tapasztalunk a saját és mások bőrén keresztül. Pontosan tudomcmilye érzés elmenni az otthonodból, s remélni, hogy másik orzágba megtalálom majd a helyem, az új otthonom. Sokszor úgy véltem, hogy az az otthonom, s a mai napig nagyon hiányoznak azok a helyek, az illatok, a kikötő s a nagy hajók, a sokszínűemberek körülöttem, vidámság, nyitottság. Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék arra a helyre, arra az országra és hiányzik, hiányzik és közben boldog vagyok, hogy részese lehettem egybizonyos ideig annak a kultúrának, s hogy megléhettem ott sok mindent. Ugyanakkor sosem felejtem el azt az érzéset, ami sokszor merült fel bennem ott,hogy én nem vagyok otthon. Akármennyire is szerettek, lettek barátaim, volt jó munkahelyem és micsoda jövő vrt volna még rám ott is, de nem az én otthonom voltigazán. Az érzés mikor nem találod a helyed, mikor a hovatartozás gondolata felülkerekedik rajtunk, ,pokoli érzés a tudattalan. Közben a családom és az itthoni barátok is hiányoztak és akármennyire jó volt anyagulag nekem ott, de húzott haza a szívem!
Az itthonlét azóta annyival színesebb és boldogabb, örülök mindennek minden egyes nap és hálát adok, hogy annyi mindent megélhettem eddig!
Az otthon fogalma..mindenkinek mást jelent szerintem, Számomra az otthon ott van, ahol szeretet vesz körül, család, barátok, kollégák, mindegy, de szeretve legyél s tudj viszont szeretni! Ez a legfontosabb! Ha bármi problémája is van az embernek meg lehet oldani, mindig van más megoldás, csak a háttere legyen biztos, pontosabban az érzelmi háttere!
A film nagyon tetszett, az elejétől a végéig! A valósággal párhuzamot vonva is lenyűgöző számomra az emberi akarat és kitartás, ami a főszereplpben megvan, ahog y afilmben úgy a való életben is!
Mi magyarok savanyúak tudunk lenni, illetve kevésbé elfogadóak. A hozzáállásunkon sok mindent lehetne változtatni, dea fő kérdés, hogy valóban meg akarjuk-e változtatni a gondolkodásunkat.
A világ tele van utálattal, de sosem tudni, hogy mit hoz a következő nap.
Mi magyarok szeretjük a jól bevállt dolgainkat, nem szeretjük feltétlen a változtatásokat, de meg kell tanulnunk, hogy az élet úgy jó, ha megy s apró változtatásokkal haladhatunk előre, meg kell tanulnunk elfogadónak és nyitottnak lenni, hisz az egész világ előttünk van. Nem csak nézni, hanem látni kell!
Az ember élete során azt is megtanulhatja, hogy mi az a kellemes csalódás..mikor ha elesel lehet éppen az nyújtja a kezét, akiről nem gondoltad volna és még is milyen jó érzés!
Azzal a gondolattal élek, hogy az emberek nem biztos, hogy emlékezni fognak rá mit tettél, de arra mindig emlékezni fognak, hogy milyen érzéseket keltettek benned!
Filmklub A kísérlet 2021.03.24 19:42:19
Társadalmi szerepeink jelentős részben meghatározzák, kik is vagyunk. Függetlenül attól, milyen életet élünk magánemberként, a társadalom ránk húz olyan szerepeket, amelyek viselkedésünket alakítják. Kérdéses azonban, mennyire adjuk át az irányítást ezeknek a szerepeknek. Mit gondol, meddig menne el…..
Réka Anna Riba 2021.03.29 11:20:19
Összességében nehéz bármit is ehhez a filmhez hozzászólni, mert nem tudom mit tennék akármelyik szerepben. Kezdjük azzal, hogy kísérletnek nem vetném magam alá, de az a feltételezés most nem játszik. Remélni tudom, hogy ha bármelyik szerepben is lennék, nem csinálnék semmi különöset, valószínűleg én lennék az, aki hallgat és csak néz, mint egy bebörtönzött. Esetleg elkezdeném pozitívumokra használni az időt, pl. edzeni a falak között unaloműzés gyanánt (hiszen az emberben, ha nem mozog összegyűlik egy bizonyos feszültség, mozgáshiány és azt levezetve jobban érezhetjük magunkat) vagy beszélni a cellatársammal. Habár az is kérdés milyen társat kapnék, hiszen elég közvetlen vagyok, de aki nem szívesen beszél azzal nem is lehet. Börtönőrként pedig nem tudom milyen is lennék, valószínűleg olyan, aki bár tudja, hogy ez a szerep most két hétig, de nem veszem komolyan, mert ez csak egy kísérlet. Szóval engem is szépen beraktak volna a dutyiba, így végül mindenképpen cellába kötnék ki. Van az embereben egy bizonyos megfelelés vágy, bennem is van és szeretnék is megfelelni embereknek, de nem mindenkinek és nem minden áron! Amint a film átment egy diktatórikus eseménnyé és eldurvultak a helyzetek gyomorral nem bírtam volna ott élesben, de talán azért nem írom ezt gyomorideggel, mert nem vettem rajta részt. S ténylegesen nem tudom mi történne, de mint az előző filmben is történt a közösségnek ereje van. A közösség rengeteg mindent el tud érni jó és rossz vonalon is, de hogy ki milyen útra térne az csak az adott helyzetben derülne ki. Mindegyikőnk tisztában van az erősségeivel és a gyengeségeinkkel, de egy szituáció teljesen mást is kihozhat belőlünk, mint amit addig tapasztaltunk. Így hiába mondom/írom, hogy én "úgy sem lennék olyan"..
Filmklub A hullám 2021.03.14 10:36:41
Sokat beszélünk arról, hogy a média vagy a politika miként manipulálja az embereket, de kevesebb szó esik arról, hogy a tömeg, a közösség hogyan befolyásolja tagjainak gondolkodását. A filmbeli csoport demokratikus közösségként indul, választott vezetővel, közösen választott névvel, szimbólummal,…..
Réka Anna Riba 2021.03.25 14:00:54
A közösségnek mindig is volt és most is nagyon nagy ereje van! Ezen sajnos nem változtathatunk, mert generációk, évezredek óta így megy. Vannak kirekesztettek, akik a nem osztják a véleményüket, ezért a tömeg elítéli. Ez a film teljesen jó példa volt a fiatalok bemutatására, hogy hogyan viselkednek közösségben, elindítva egy nagy lavinát. Szinte az egész iskola diákjai gondolkodása megváltozik egy hetes kísérlet miatt, s annyira beleélik magukat a szerepbe, hogy nem tudnak visszatekinteni saját életükre. A közösség erejét lehet jó dolgokra is fordítani, hiszen hány olyan szervezet van a mai világban is, akik fontos és lényeges dolgokra összpontosítanak. Itt a fő kérdés a felelősség, kinek a felelőssége ez- és az?! A közösségnek, akár van vezetője, akár nincs, a közösségbe mindenki beletartozik, aki benne van és mindenki felelős a tetteiért, ugyan úgy, mint a saját életünkben is. Ahogy ezeket a sorokat írom felelős vagyok a saját véleményem megosztásáért. Sajnos rengeteg olyan ember van, aki nem szeret kilógni a sorokból és a véleményét a sarokba dobva inkább beáll a sorba és elmondhatja, hogy tartozik valahová, nincs egyedül. A filmben az egyik főszereplő életének pár képkockáiból észrevehettük, hogy a fiú életével valami nem stimmel, valami nem gömbölyű körülötte és nem véletlen mond, csinál dolgokat. Tartozni szeretne valahova! A lány, aki nem osztotta véleményét a csoporttal kirekesztett lett szempillantás alatt, mert nem vett fel egy fehér inget, volt saját véleménye és hát ezt egy "ilyen rendszerben nem lehet". Igen csak jól sikerült statuálni a diktatúrát, a diákok hajmeresztő és merész dolgokat művelve mentek a végletekig majdnem, vagyis, sajnos de, a végletekig..
Filmklub Besence open 2021.02.25 10:02:32
Egy elmaradott kis faluban sikerül támogatást szerezni teniszpálya építésére. A polgármester mindenre pályázik, amire lehetséges, így kerülhetett sor a pálya és a teniszklub létrehozására is. Egyetért-e a polgármesterrel – vagy van, amit máshogy intézne?..
Réka Anna Riba 2021.03.10 08:52:22
Egyet értés vagy sem? Az az igazság, hogy több oldalról is lehet vizsgálni az ügyet. A falu érdekében pályázik a polgármester mindenre, legyen az bármi, de egy pályázat megnyerése valószínű nagy lendületet hoz a polgármesternek és büszkeséggel eltöltve áll neki a pályázat végrehajtásához. Nem az számít, hogy mi a pályázat témája, hanem hogy legyen nekik is ugyanolyan esélyük, mint másoknak. Ahogy megnyerték ezt a pályázatot (nem emlékszem pontosan ki volt?!) valamelyikük azt mondta, hogy nem tudjuk hogyan kell teniszezni, de filmben láttuk, majd onnan megtanuljuk! Ez a pozitív hozzáállás az alapköve mindennek, hogy a tömeg, az emberek mit akarnak egységesen elérni.
A film végére természetesen mindenkinek elment a kedve tőle, nem volt cél, nem volt motiváció senki számára a sport. Az elején szinte mindenki részvételével kezdték meg a pálya használatát, viszont 3 év elteltével mindenkinek volt valami kifogása..42 éves vagyok..focizok inkább..sétálok fel alá..meguntam!
Az ember ha belegondol a saját életébe is az a fontos, hogy legyen cél és legyen miért felkelnie nap, mint nap.
Ugyanakkor milyen cél lebeghet a falu lakói előtt, mikor ilyen körülmények között élnek? Egy idő után, ha nincs sikerélménye az embernek unalmassá válik minden, a munka, az élet, a sport, a mindennapok. Maga a tény, hogy milyen nagy a szegénység, munkanélküliség a faluban elszomorító, hogy ebben a felgyorsult világban még mindig vannak ilyen községek, s ami még szomorúbb, hogy nem csak ők vannak!
Filmklub Paterson 2020.11.26 07:50:10
Néhány nap egy életből. Paterson buszsofőr egy kisvárosban, Patersonban. Egyik nap olyan, mint a másik: rövid beszélgetések, eseménytelen órák. De valahogy mégsem egyformák a napok, mert a beszélgetések mellett végig ott van egy belső monológ...
Réka Anna Riba 2020.12.01 08:37:49
Nem tudom őszintén szólva, hogy mit is gondolok a filmről. Vegyes érzelmeket keltett bennem. Nagyon szeretem a főszereplőt, eddig sosem okozott csalódást. Ezt a filmet kicsit limonádénak érzem, hiszen a filmek világában általában vannak nagy csattanók, csavarok, történések, érzelmi hullámok a szereplők között. Habár valahol ezt az érzelmi hullámot éreztem kicsit a főszereplőn.
Az életük egy párhuzamot húzott, melyben a férfi buszsofőrként dolgozik, közben verseket ír, napi esemény nála, hogy betér kutyasétáltatás közben a bárba, ahol az ismerős arcok fogadják. Az ő arcára nem ül ki semmi legtöbbször, mintha beletörődött volna a sorsába és nincsenek további céljai.
Míg a szerelme, párja otthon van, nem dolgozik és minden nap valami újat álmodik. Minden álmát legszívesebben valóra váltaná, minden reggel elmondja párjának mit álmodott, mondandójában valahol ott az a kérő hangszín, mintha amit álmodna valóra kéne váltani párja által. Reggelente alszik tovább, hiszen nem vár rá semmi a nap folyamén a saját otthoni hobbik kivételével. Napi tevékenység: sütés, festés, álmodozás.
Párja munkából hazatérve megkapja a napi, otthoni fő feladatot is, vigye a kutyát sétálni, s emellett elhangzott az is, hogy mivel a nő egész nap a szombati sütivásárra készült kupleráj van konyhában, így inkább rendeljenek valami ételt.
Ezek után lett egy véleményem a nőről, ráadásul a férfi arcán többször kiült az érzés, hogy szereti a nőt, de közben tele van a töke és inkább hallgat (elnézést a kifejezésért!).
A végén nagyon tetszett az a jelenet, mikor a füzet megsemmisítés után a padon találkozik az oszakai idegennel és beszélnek, végre lehetett látni a férfit őszintén mosolyogni így a film végére.
Az volt a film csúcspontja számomra!
Filmklub Teljesen idegenek 2020.11.13 09:17:37
A mobiltelefon személyiségünk részévé vált. Ott vannak benne társas kapcsolataink, fényképeink, emlékeink, a kedvenc zenéink - de ott vannak titkaink is, amelyeket szeretnénk megőrizni. Mi lenne, ha ezekhez mások is hozzáférhetnének, akár csak a legjobb barátaink is? Ha minden hívásunk, üzenetünk…..
Réka Anna Riba 2020.11.30 09:36:40
Az igazi feketedoboz! Hát igen, sajnos meg van pecsételve a mai világ az okos készülékekkel, minden elérhető közelségben van, hiszen csak pár kattintás és bármit megkaphatunk. Takargatjuk a telefonunkat, hiszen egy teljesen más énünk is élhet a telefonban, ami eléggé aggasztó.
Félelmetesnek tartom a fejlődő technikával járó sötét énünket, előbb bízunk meg egy idegenben a telefonunkban, mint saját barátainkban. Ez látszott a filmben is, teljesen kifordult magából a 7 barát, úgy kifacsarták ezt a sztorit, ahogy csak lehetett. A film végén meg csodálkoztam, hogy mi ez a váltás, mikor leértek a lépcsőházban nem értettem, most miért fogja meg a kezét és csókolja meg a párját, akivel teljes mértékben érthető okkal összeveszett?! Aztán leesett, ez egy esetbemutató volt, mi lenne ha címmel?.. mi lett volna, ha igazából megtörténik az egész játék. Ez a sok csavar, ami a játékban volt teljesen lesokkolt, hiszen ha én is játszanék a barátaimmal is ez lenne? Nem tudom játszanék-e ilyet, és a film láttán elgondolkozom azért, hogy ennyire elromlott a világ? Nagyon félelmetes, hogy a gyerekeinket ilyen világra hozzuk, akaratunkon kívül is sok ártó inger fogja őket érni és úgy gondolom ez csak rosszabb lesz.
Visszatérve a filmhez, pont a legvégén, mikor kiderült az egész film egy "mi lenne, ha?" jelenet volt, derült, ki hogy az adta oda a párjának a telefont, akinek a legkevesebb titkolni valója volt, és pont ő ellenezte az egész játékot. Sajnos a tudat elég rossz, hogy a film végére a párok boldogan mentek haza, miközben az egész életük egy hazugság!
Filmklub Locke 2020.10.20 13:46:51
Egyetlen autóút. Egy férfi elindul a munkahelyéről, beül az autóba, és telefonálni kezd. A hívások egymást érik, és kibontakozik egy élethelyzet, amelyben nem tudni, ugyanaz a férfi száll-e ki az út végén az autóból, aki másfél órával korábban beült...
Réka Anna Riba 2020.11.30 09:01:43
Elég érdekes film volt, egy folyamatos jelentben voltunk végig és még is mennyi minden megtörtént a telefon beszélgetések alatt. Megismerhettük Locke életét, családi hátterét, munkájának fontosságát és mivoltját. Egy idő után nehezen nézhető lett számomra, valószínű pont az egyszerűsége miatt, nem volt jelenetváltás stb. Viszont nagyon tetszett Hardy alakítása, igazán jól tudta játszani a folyamatos nehézségeket. Együtt érző, mégis magával szemben is elég kemény szerepet játszott. Maga a történet, melyet megtudhattunk a telefon beszélgetésekből elég színes és csavarokkal teli történet volt. Folyamatosan zajlottak az események és egyre jobban nehezedett a feladata, ő mégis felülkerekedett érzelmein és őrültnek titulálva küzdött az igazáért. A film végére vegyes érzelmek uralkodtak rajtam, hiszen annyira "elcseszett" lett az élete, amennyire csak lehet, mindezt 2 üveg bornak köszönhetően. Ha nem tart ki és nem akarja magának bebizonyítani, hogy ő nem fogja magára hagyni a születendő gyermekét és édesanyját, akkor családjával maradt volna, ő is otthon ült volna kedvenc focicsapata mezében a családjával és másnap reggel uralhatta volna a munkahelyén a dolgokat. De nem így történt, a dolgok fenekestül felfordultak az életében!
Filmklub Éjszaka a Földön 2020.10.07 09:29:59
Ahogy a Föld forog, az éjszaka is mindig a bolygó más városára esik. Márpedig mindenhol az éjszakai élet sajátos központja a taxi. Különböző városokban különböző emberek ülnek be különböző sofőrök mellé, és lesznek részesei egymás életének néhány percre, amíg az éjszakai utazás tart...
Réka Anna Riba 2020.11.27 16:41:40
Ki gondolta volna, hogy ennyire izgalmas és tartalmas tud lenni egy utas szállítása?
Én biztos nem! A mi hétköznapjainkban (Veszprém) igaz nem így zajlik a legtöbb utazás a taxiban, de akinek van taxisofőr ismerpse hallott pár kurta sztorit!
Élvezet volt nézni a városok, helyszínek, országok sajátosságait, a híres színészek pedig most is hozták a tőlük megszokott szintet!
Tetszettek maguk a történetek is, alapjaiban ezek ilyen nagyvárosokban napi szinten előfordulhatnak. Belegondolok úgy igazán nem is tudom melyik taxiba szálltam volna be igazán! Róma tetszett a leginkább a maga szomorúságával szemben, az a taxisofőr volt a leginább szokatlan, hiszen melyik taxisofőrt hagynák még dolgozni, ha állandóan az egyirányú utcákba megy be szemben?! De lényegében maga a karakter, amit eljátszptt, a flúgos vezető az nagyon humoros volt.
Eddig ez a film nyerte el legjobban a tetszésemet! Habár hozzáteszem ezen az alkalmon voltunk utoljára fent Pesten, sokat hozzátett, hogy társaságban jobb filmet nézni, így a hangulat, együttlét és közös nevetések,sóhajtások, sziszenések élvezetesebb élményt nyújtanak!
Filmklub A hely 2020.09.25 10:08:02
Egy kávéházi asztalnál jönnek-mennek az emberek: leülnek pár percre, és egy titokzatos idegennek elmondják a vágyaikat. Az idegen képes teljesíteni a vágyakat, de mindennek ára van. Mi vajon mit tennénk meg vágyainkért? És mennyit érnek ezek a vágyak?..
Réka Anna Riba 2020.10.12 14:30:17
A hely című film az elején nem fogott még meg, de ahogy elkezdtek a szálak összefüggni és bonyolódni már egyre inkább érdekelt a film. Figyelmemet felkeltette, hogy nem a semmiből vették az ötletet, hiszen ha nem is ugyan ezekket, de igazából mi is ezt a játszmát játszuk nap, mint nap.
A rendőr a fiát szeretné, amiért az "idegen" a rendőr munkájának megszegését kéri. A fia nem akarja az apját látni, ezért segitenie kell egy rablásban új barátnőjének. A barátnő szebb szeretne lenni, ezért kell barátnőjétől rabolnia. Lersze később aztán megelégdzik magával és már nem akar szebb lenni, csak maradjon vele a fiú. Eközben a rendőr is magába néz és felfedezi, hogy az élet egyik területén sem teljesített rendesen, férjként, apakénk, de az idegen kérdésére a munkáját sem úgy latta el, ahogy azt kéne. Így feladta magát, s börtönbe zárták, ahol a fiú meglátogatta, s őszintén megsajnálta az apját, így teljesült a rendőr egy kívánsága. Fiának őszinte érzelme apja felé.
Aztán ott van az apáca esete, ami kicsit kiborított, hiszen nem vagyok vallásos, de azt tudom, hogy ha Istent akarja az ember újra látni, az nem a legjobb módja az újratalalkozásnak, ahogy azt az idegen kérte tőle. Itt már becsatlakozott a képbe egy vak férfi, aki látása visszanyerése érdekében volt készen egy feladatot végrehajtani, ami egy lány megerőszakolása volt, s aki bújt, aki nem, nem lehetett más, mint az apáca. Találkozásuktól nézve mind a két ember megváltozott. Az apáca öltözete lazább, nőiesebb lett, míg a zárkózott, sokat csalódott férfi elkezdett érezni egy nő iránt (habár ezt próbálta eltitkolni) így az ő feladata meghiúsult. A közösülés erőszakmentes volt, így látását nem nyerte vissza, viszont az apáca kívánsága teljesült, s már újra érezte Istent.
Az öreg néni férjét akarta viszont látni otthonukban, hiszen férje kórházban élt már egy ideje Alzheimer kórosan. A nő elkészített egy bombát, melyet feladata szerint egy zsúfolt helyen kellett volna robbantania, a nő párszor hadakozott magával, hiszen nem kis feladat több ember életet kioltani, így már a gyártás alatt is félt és gondolkozott a visszalépésen. A legvégén ő is magába nézett, s rájött, ha megteszi azzal ő is ugyan olyan rossz emberré lesz, mint aki kérte tőle. Így végül férjét "feláldozva" nem hajtotta végre a rá kiszabott feladatot.
A férfi, kinek kisfia szintén kórházban volt egy jó ideje daganattal, azt kérte hogy fiát minél előbb hazavihesse. Cserébe neki ki kellett volna oltania egy masik gyermek életet, melyet pontos tervezés után sem sikerült megtennie, hiszen közbejött még valaki. A szerelő, aki egy éjszakára kedvenc aktmodelljét akarta megkaparintani cserébe, ha megvédi a férfi által kiszemelt kislányt. Feladata két hétig tartott volna, de ő túlzásba esett és több lett belőle, hiszen ki hagyna meghalni egy gyermeket?! Ő nem! Így elrabolta a kislányt mellyel még nagyobb port kavart a városban, végül így ő vált bűnössé, s a másik férfi kiszabadította eldugott kis helyéről. Már majdnem megölte a kislányt, mikor kiderült, hogy kisfia makk egészséges lett és haza vihetik. Eljátszott tehát a gondolattal, mi lett volna, ha mégis megöli a kislányt?! Végül a kislány megmentése hozott neki örömöt otthon s nem ellenkezője!
S a legfontosabb.. A pultos nő, mindig is a szerelmet kereste, egy csinos, szép nő, ki minden este odament az idegenhez s próbált beszélni vele, kitartóan minden nap. (A férfi nem adott magáról semmi információt, nem ismerkedett, senki nem ismerte valójában, hogy ő kicsoda, mert nem is tartotta lényegnek, ő is csak egy teljesítő volt szerintem.)
Egyik este megkérdezte az idegent, hogy mit szeretne, mire ő azt válaszolta, hogy abbahagyni, amit csinál. Következő jelenet már az otthagyott füstölgő cigaretta magánya az üres kávézóban/falatozóban. Tehát, a nő kerése a szerelem volt, a férfié pedig a munkája befejezése. A férfi is csak egy feladatot teljesített mindaddig, míg ő nem teljesíti valaki kérését, ami ez esetben a pultos nő szerelme vagy akár egy éjszakás kalandja volt. Ezt nem tudtuk meg, de a lényeg a férfi is abba hagyhatta fárasztó munkáját.
Részletes, sokat mondó film, melyet eredeti nyelven még talán jobb is volt megnézni.
Filmklub Kávé és cigaretta 2020.09.10 09:48:12
Ha van egy kis időnk, leülünk egy kávé mellé beszélgetni. És persze rá is gyújtunk, hiszen a kávé mellé az is jár. Hogy miről beszélgetünk? Semmiségekről, az élet apró dolgairól - de nem is ez a lényeg, inkább az, hogy beszélgessünk, néha belekortyolva a kávénkba és fújva a lassan kavargó…..
Réka Anna Riba 2020.09.20 15:45:44
Nehéz összeszedni a gondolatokat , hiszen annyira a szürke hétköznapok részei játszottak a jelenetekben mint amilyen maga a film volt, fekete és fehér. 11 jelenet, 17 év lefotgása alatt nrm egyszerű mutatvány és igazából meg sem mondtam volna, hogy ez a mű ennyi idő alatt készült el.
Az ismert emberek nagyon jól alakították a szerepüket vagy éppen önmagukat, amit észre sem vesz az ember igazából.
Nem minden jelenet fogott meg, de ami nagyon tetszett az a képek, jelenetek részletessége. Nem több szerepel a vásznon mint a két /három szereplő kis szimpla háttér, esetleg az asztal tele részlettel apró árulkodó jelekkel vagy csak egyszerű tényekkel,melyek kicsit jobban megismertetik velünk a szereplő tulajdonságait, függőséget, megszokásait.
6 éve, hogy leraktam a cigarettát, igaz nem bánom , de ismerem az érzést hogy a ciginek mennyire erős ereje van, összehozza az embereket.
Két idegen összetalálkozik, mindketten rágyújtanak és egy rövid összenézés után már el is kezdődik egy beszélgetés..."mióta dohányzol? milyen cigarettát szívsz? sokat jössz ki rágyújtani? melyik részen dolgozol?". Minden kérdés után bátrabbak és nyitottabbak vagyunk, így könnyebben alakul ki emberi kapcsolat.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása