Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Szabó Domokos

0 bejegyzést írt és 6 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2020.09.19. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Filmklub Paterson 2020.11.26 07:50:10
Néhány nap egy életből. Paterson buszsofőr egy kisvárosban, Patersonban. Egyik nap olyan, mint a másik: rövid beszélgetések, eseménytelen órák. De valahogy mégsem egyformák a napok, mert a beszélgetések mellett végig ott van egy belső monológ...
Szabó Domokos 2020.12.03 21:25:01
A líraiság teljes hiányát mutató gyárváros, Paterson mégis tud elég ihletet nyújtani lakóknak hiszen, maga William Carlos Williams is itt alkotott. Főhősünk is, ha lehet annak nevezni egyáltalán, hiszen élete annyira egyszerű, semmilyen hősiesség nincs benne. Mégis az egyszerűsége ellenére van benne valami, ami túlmutat az unalmas és felszínes hétköznapiságon. A Paterson című film számomra, többek között, mint élet metafora hordozott jelentést. Jövünk, megyünk tesszük a dolgunkat, telnek a hétköznapok, miközben önmegvalósításra (főhős esetében az írásra) nem szentelünk annyi figyelmet, mint amennyit kéne. Az élet ugyan ad apró jelzéseket, felvillant különböző lehetőségeket a jelenlegi helyzetünk határainak kiszélesítésére, de mégsem használjuk ki. Paterson esetében ez abban nyilvánul meg, hogy az élete egy nagyon kiszámítható mederben folyik, de éppen ettől nem lesz több. Nem tud megfelelő mértékben elköteleződni a saját költészete mellett, a japán William Carlos Williams rajongónak vagy a kislánynak be sem vallja, hogy maga is ír. Annak ellenére sincs negatív végkicsengése a filmnek, hogy a kézirat megsemmisül. Az új füzet mint teljes tabula rasa lehetősége jelenik meg, Paterson megkapja az esélyt vele, hogy költészetét újrakezdje.
Filmklub Teljesen idegenek 2020.11.13 09:17:37
A mobiltelefon személyiségünk részévé vált. Ott vannak benne társas kapcsolataink, fényképeink, emlékeink, a kedvenc zenéink - de ott vannak titkaink is, amelyeket szeretnénk megőrizni. Mi lenne, ha ezekhez mások is hozzáférhetnének, akár csak a legjobb barátaink is? Ha minden hívásunk, üzenetünk…..
Szabó Domokos 2020.11.22 19:28:59
A technika az utóbbi félszázadban többet fejlődött, mint azelőtt több száz év alatt, szokták különböző kontextusban szörnyülködve vagy akár büszkén mondani. Ezzel párhuzamosan az egymás közötti kommunikáció is erősen alakulóban van. Míg jó pár évtizede a titkos dolgainkat más csatornán keresztül intézhettük, manapság már összevontan egy eszköz segítségével kezelhetjük minden természetű ügyes-bajos dolgunkat. A film ennek a jelenségnek állít görbe tükröt, közvetve, az üzenetek hatása által, de közvetlenül is a szereplők felindulásai és fejtegetésein keresztül. A telefonok, mint „fekete dobozok” kezdtek el funkcionálni, minden titkunkat egy helyen rejtegetjük benne, ez egy olyan terep, amit ahogy az egyik szereplő fogalmaz a végén, amit nem érdemes boncolgatni. A Locke című filmmel ellentétben, ahol éppen a telefon, ami végső soron össze tudja tartani a főhőst a szorult helyzeteiben is, itt ez az, ami szétrobbantja a párkapcsolatokat, barátságokat. Bennem felmerült a kérdés a film kapcsán, hogy vajon a párkapcsolati zűrök mennyire alakultak volna máshogy, ha akár nem az egész társaság előtt derülnek ki, így közvetlenül megbeszélésre tudnak kerülni.
Érdekes, hogy a rendező azt is bemutatja, hogy mi történt volna, ha a játékba egyáltalán nem mennek bele. Nekem úgy tűnik mintha azt akarná sugallni, hogy a mindennapi élet normalitásához szükség van egy hatalmas adag titkolózásra. Továbbá ezzel még jobban erősíti azt az érzést, hogy nekünk akar görbe tükröt mutatni. Egy-egy komolyabbnak gondolt baráti vagy párkapcsolat igazából miket rejthet az őszintének hitt, nyugodt felszín alatt.
Filmklub Locke 2020.10.20 13:46:51
Egyetlen autóút. Egy férfi elindul a munkahelyéről, beül az autóba, és telefonálni kezd. A hívások egymást érik, és kibontakozik egy élethelyzet, amelyben nem tudni, ugyanaz a férfi száll-e ki az út végén az autóból, aki másfél órával korábban beült...
Szabó Domokos 2020.11.09 14:25:57
Hűtlenség és a hozzá szorosan kapcsolódó szerelemféltés toposza nagyon hosszú hagyományokra tekint vissza a különböző művészeti ágakban. Éppen ebből fakadóan nehéz eredeti módon hozzátenni ehhez a témához, de ennek a filmnek végső soron sikerült. Annak ellenére, hogy egy szereplőn kívül, mindenkinek csak a hangja van jelen, karakterek bontakoznak ki. Egyáltalán nincs hiányérzetünk, hogy nem láthatjuk őket, hiszen olyan különleges maga a szituáció, amibe a főhős hozza őket, hogy valódi, őszinte énjük jelenik meg.
A három lehetőség, amiből tudna választani aznap este, - az építkezésen marad és felügyeli az előkészületeket, így résztvenne a legnagyobb építkezésben amit Angliában valaha nem katonai célra végrehajtottak vagy hazamegy a családjához és megnézi a meccset amire már régóta készülnek és „még anya is felvette a mezt” vagy az utolsó lehetőség, hogy a félrelépése következtében teherbe esett nőnek nyújt lelkitámaszt és tanúja lesz gyermekének világrajöttének. Ha átpörgetjük a különböző opciókat akkor könnyen rájöhetünk, hogy mindegyik egy hatalmas jelentőséggel bíró esemény. Az elsővel ő lehetne a munkája legjobbja, a másodikkal a családfői szerepében lehetne a legjobb minden családtag előtt, az utolsóval pedig saját maga számára találna megnyugvást, hiszen saját apjának rossz példáját tudná leküzdeni.
Szinte kényszeríti a nézőt, hogy állást foglaljon a főszereplő vagy a vele beszélgetők között, több szintéren egyszerre. Így kerül elő a végső konfrontáció, a prioritások sorrendje. Kit részesítsen előnyben, kit ne? Közel sem egyértelmű a válasz, hiszen pont aznap este majdhogynem az élete minden területén egyaránt helyt kéne állnia. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy még egy mozgó autóból is meg tudja ezt tenni, éppen ezért talán kiválthat egy kis szimpátiát a nézőkből. Tehát annak ellenére, hogy szinte pár óra alatt darabokra hullik élete, szimpátiát tud kicsikarni és mégis úgy tűnik, hogy kézben tudja tartani a dolgokat. Telefonbeszélgetésekben meglehetősen rámenős a beszélgetőpartnerekkel szemben, az ő igaza valahogy mindig igazabbnak tűnik a többiekénél. Arra következtetek, hogy a rendező is valahogy ezt a hatást akarta elérni azzal, hogy csak és kizárólag a főhőst magát látjuk az egész filmen keresztül.
Filmklub Éjszaka a Földön 2020.10.07 09:29:59
Ahogy a Föld forog, az éjszaka is mindig a bolygó más városára esik. Márpedig mindenhol az éjszakai élet sajátos központja a taxi. Különböző városokban különböző emberek ülnek be különböző sofőrök mellé, és lesznek részesei egymás életének néhány percre, amíg az éjszakai utazás tart...
Szabó Domokos 2020.10.19 17:55:34
Éjszaka a földön, címéhez hűen, lineáris sorrendben mutat be különböző mulatságos, elgondolkoztató, groteszk szituációkat a föld különbző nagyvárosaiból.
Az alap felállás minden történet résznél ugyanaz, szinte tanmese szerűen ugyanaz. Egy furcsa és alapvetően valószínűleg máshogy soha meg nem történő találkozás. Az utas mindig fölényeskedni kezd a sofőrrel, amit eleinte, míg a néző nincs tisztában egyik szereplőnek a hátterével vagy motivációjával sem addig vszionylagosan természetesnek vesz. Mikor viszont kiderülnek bizonyos részletek, az esetek többségében újra kell gondolni a felállt helyzetet. Rögtön az első jelenet, amiben a valószínűleg híres és nagyon sikeres üzletasszony próbálja rávenni a taxisofőr lányt hogy szerpeljen az egyik filmjében. Az érvei nagyon is jogosak eleinte és az erkölcsi fölénye is megkérdőjelezhetetlennek tűnik, látszik hogy mindent megtett azért hogy az életben oda eljutott ahova. Míg a lány élete úgy tűnik sehova sem tart, csak egy egyszerű taxis. Viszont ellenérvei még ennek így is meggyőzőek tudnak lenni. Szereti, amit csinál és nem vágyik arra mint amire „mindenki” vágyik.
A második new yorki jelenetben is hasonló a felállás, ott a helyi fekete srác próbál sokkal jobbnak tűnni a taxisofőr előtt azzal, hogy kioktatja az autóvezetésről és a városról. Mint később kiderül egy jószándékú szerethető, de hányattatott sorsú kelet-európai menekült aki mindenkiben meglátja a jót, kedvesen naiv. Pontosan ez az ami nincs meg a többi new yorkiban aki meg sem áll a taxiért kiáltó fekete férfinak. A párizsi jelentben az elefántcsontparti sofőrt kezdik ki a szintén fekete utasok, majd erkölcsi vereséget szenvedve szállhatnak ki az autóból. Az ezután következő római jelenet kicsit kilóg a sorból, itt igazából nem alakul ki konverzáció a felek között, a sofőr végig magában vitatatja meg élete "nagy" pillanatait. Itt nem érzékelhető fölényeskedés egyik fél részéről sem annyira.
Az utolsó jelenet, ami a legerősebb véleményem szerint mind közül, két szerencsétlen sorsú férfi történetét mutaja be. Itt egyáltalán nem olyan egyszerű igazságot tenni, hogy kinek van joga jobban sajnáltatni magát. A többi utast sikerült meggyőzni a sofőrnek a saját igazáról, de ugyanakkor a helyzet közel sem ilyen egyszerű. Erre a legutolsó képsor világít rá, amiben az egyedül maradt férfi a volt feleségének lakása előtt ül egyedül a hóban. Ez az állókép rendkívül részvét ébresztő, a néző belegondolhat hirtelen az ő nagyon kilátástalan helyzetébe is.
Filmklub A hely 2020.09.25 10:08:02
Egy kávéházi asztalnál jönnek-mennek az emberek: leülnek pár percre, és egy titokzatos idegennek elmondják a vágyaikat. Az idegen képes teljesíteni a vágyakat, de mindennek ára van. Mi vajon mit tennénk meg vágyainkért? És mennyit érnek ezek a vágyak?..
Szabó Domokos 2020.09.30 11:28:51
A film első felében az a kósza gondolat jutott eszembe, miután megismerkedtünk az összes szereplővel és fel lett vázolva a szituációk nagyja, hogy igazából az egész sztori egy droghasználatra utaló metafora. A szer, jelen esetünkben maga a kávézóban üldögélő férfi, aki meg tudja adni nekünk a vágyott boldogságot, helyre tudja billenteni az életünkben elromlott dolgokat. De az ehhez vezető út rendkívül nehéz, egyáltalán a tény, hogy a szereplőknek egyszerűen már, mint egy utolsó szalmaszál, amiben bízni tudnak, hogy el tudnak menekülni a szinte predestinált sorsuktól. Majd mikor több mint a felén túl voltunk, jöttem rá, hogy ezek a szereplők, pár kivételtől eltekintve nem mind önös érdekből kívánják azt, amit szeretnének, habár a droghasználatnál ez a jellemzőbb.
Aztán amikor az öreg hölgy (akinek az a feladata lett volna, hogy pokolgépes robbantást kövessen el) megszólal a lelkiismereti oldal, hogy ugyan visszakapja a férjét, de ő maga már nem lesz ugyanaz. Ez és még pár másik szituáció eszembe juttatta a klasszikus etika filozófiai kérdést a Philippa Foot által kitalált Villamos-problémát. Az étterem felrobbantásával pontosan a nagy többség álláspontjával és az utilitárius elvekkel szembe helyezkedve inkább több ember megölését kéne véghez vinni egyetlen ember megmentéséért. A másik szituáció, amikor a rákos fia megmentéséért a férfinak meg kell ölnie egy gyermeket, hasonlít a Villamos-probléma továbbfejlesztett verziójára. Itt már nem elég megnyomni egy kapcsolót és várni a detonációt, itt bele kell nézni az áldozat szemébe és úgy kell a robogó vonat elé lökni (a film esetében elütni autóval), hogy megmentsen másokat, köztük magát is a fia elvesztésétől.
Összességében a film tehát, kicsit ugyan fantasztikus síkon, de mély filozófiai problémákat boncolgat. A középpontban álló istenség-figura és a hozzá járuló legkülönfélébb emberek görbe tükröt mutatnak jelenlegi társadalmunknak. Ki meddig menne el álmai megvalósításáért? Mit vagyunk képesek feláldozni önmagunkból? Mi ad célt az életünknek?
A film egyik fő erénye pont ezeknél a kérdéseknél jön elő. Igazából hiába ítélkezünk kívülállóként a szereplők tettei felett, mivel soha nem voltunk egész pontosan olyan elkeseredett helyzetben, mint ők. A szituációk és a szereplők motivációját akkor tudnánk egyedül belsőségesen megérteni, ha mi is abban a reménytelen szituációban találnánk magunkat. És ha az ember mindenre elszántan próbál valamit elérni a saját helyzetének pozitív előmozdítására, keveset érnek a hangzatos kategorikus imperatívuszok és a morálfilozófiai jótanácsok.
Filmklub Kávé és cigaretta 2020.09.10 09:48:12
Ha van egy kis időnk, leülünk egy kávé mellé beszélgetni. És persze rá is gyújtunk, hiszen a kávé mellé az is jár. Hogy miről beszélgetünk? Semmiségekről, az élet apró dolgairól - de nem is ez a lényeg, inkább az, hogy beszélgessünk, néha belekortyolva a kávénkba és fújva a lassan kavargó…..
Szabó Domokos 2020.09.21 12:58:46
A címben említett kávé és cigaretta, az ember életének nagy eseményei között való szünetek elválaszthatatlan kelléke. A film, ahogy ezt az eseménytelenséget próbálja a film első pár jelenetében bemutatni, szinte untatja a nézőt. A szereplők egymáshoz való viszonya is legtöbbször kérdéses, a történések pedig egyszerre abszurdak de ugyanakkor végtelenül hétköznapiak. Egymás mellett beszélnek el, nem értik a másikat semmilyen szinten, az elvileg jó barátok, közelebbi rokonok sem. A felületes szemlélőnek a felszínen megjelenő eseménytelenség ’eseménye’ kicsit zavaró lehet, de ugyanakkor a figyelmesebb nézőknek átjön az, hogy nagyon eredetinek mondható módon, görbe tükröt mutatva mutatja be átlagos emberi interakcióink defektjeit. Semmi nem az aminek látszik, például a zenekartag igazából orvos, az unokatestvérek igazából egyáltalán nem ismerik egymást habár éppen az ellenkezőjét hiszik, az ikrek igazából belül semmiben nem hasonlítanak, az újdonsült rokon aki először lecsúszott színésznek tűnik igazából menő rendezőkkel áll telefonos kapcsolatban, a vendég aki úgy tűnik kávét szeretne igazából éppen hogy pont azt nem akart a csészéjébe és még lehetne sorolni azokat a pillanatokat, amikor a rendező megtréfál minket az hétköznapinak tűnő jelenetekben. Az is jelzésértékű, hogy ezekhez a legtöbbször semmitmondó, rövid szerepekhez akkoriban híres színészeket szerződtetett, akik néhol saját nevükkel voltak ellátva a filmben is.
Összességében értelmezésemben a film azt akarja hangsúlyozni, hogy az élet sava-borsa egy teljesen hétköznapi szituációban is megjelenhet, akár egy kávészünet során is. Nem kell ahhoz minden nap filmsztárokkal találkozni, hogy az ember érdekes pillanatoknak lehessen tanúja vagy akár találkozhat filmsztárral (pl.: Bill Murray-vel a Wu-Tang Clan két tagja) de az meg nem biztos, hogy olyan esemény lesz, amit előzetesen várt volna. Összességében az élet és emberi interakcióink sokszínűségét látom bemutatva a filmen keresztül, színész legendák által.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása