Bandi bácsi 2020.10.12 21:40:44

Nagyon érdekes ez a cikk, és tetszenek a nyelvi/filológiai alapvetések.
Néhány kiegészítő gondolatomat osztanám meg.

1. Csia Lajos az Újszövetség fordításában következetesen a Szent Szellem kifejezést használta. Csia Újszövetségét amúgy korábban nem ismertem/olvastam. 
Fölöttébb elkötelezett, áldozatkész, érdekes, sőt, szinte filmbe illő élete volt:
hu.wikipedia.org/wiki/Csia_Lajos

2. A "Szent Szellem"-et használó felekezetek egy része tagadja a Szentháromságot.

3. A cikket olvasva arra gondoltam, hogy talán az angolból vagy németből való visszafordítás révén születhetett a "Szent Szellem" használata magyar nyelvben.
Mivel a magyar Bibliában csupán a Lélek kis- és nagybetűje különbözteti meg az emberi lelket (pszüché), Isten Lelkétől (pneuma).  
 
Az angolban két külön szót használnak a pszüché-re és pneuma-ra: a "soul" - emberi, élő lélek és "Spirit" - Isten lelke.  (így a Szent Lélek "Holy Spirit", illetve a napjainkban kevésbé használt, régies "Holy Ghost")  
Németben szintén külön szót használnak: die Seele, der Geist. Talán Csiát a németországi szolgálata ihlette a fordítás során, hogy anyanyelvén is különböző szót használjon.
Ahhoz azonban nem kell nyelvésznek lenni, hogy konstatáljuk azt a tényt, hogy sem az angolban, sem a németben nincs olyan sok félrevezető ÉS személytelen jelentése a spirit-nek, valamint a Geist-nek, mint magyarul a szellem szónak.

szeretettel,
András

Bandi bácsi 2020.09.18 17:19:22

Kedves Attila,

„Alapigénk megszólít minket, keresztyéneket is. Felteszi a kérdést: megnyilvánulásaimmal - Jézussal összhangban - kaput nyitok, vagy - a farizeusokkal egyet értve - kaput zárok mások előtt?”

Nagyon fontos gyakorlati kérdésnek tartom ezen a téren az önvizsgálatot. A jellememmel, cselekedeteimmel és beszédemmel vajon kaput nyitok vagy zárok?
Talán érdemes lenne ebben a témában további cikket/blogot írnod!

A cikk kapcsán az alábbiak fogalmazódtak meg bennem a farizeusi lelkület elkerülése érdekében:
• Vizsgáljuk meg azt, hogy miben hiszünk valójában.
Szólítsuk meg bizalommal az Urat, ha valami nem tiszta vagy nem értjük/hisszük, és kutakodjuk az igazságot!
• Embertársainknak leginkább olyan dolgokról beszéljünk, melyek a saját életünkben már gyakorlattá vált, hiszen erről tudunk igazán hitelesen beszélni
• Ne vegyünk át vallásos szokásokat, gyakorlatot, divatokat, legalábbis a nélkül ne, hogy az ige alapján személyes meggyőződésünk ne lenne róla!
•Éljünk átlátszóan/transzparensen . Ez tökéletesen nem fog menni, azonban ne legyen nagy különbség a hétköznapi viselkedésünk, beszédünk és a „gyülekezeti” között. (az efajta skizofrénia a személyes lelki egészségnek sem tesz jót)
•Ne terheljünk másokat, mások lelkiismeretét olyan szabályokkal, melyekről mi sem vagyunk 120%-ban meggyőződve, és melyek szerint mi sem élünk.
• Ha kell, merjünk gyengék (és őszinték) lenni. Ne kívánjuk feltétel nélkül mások elismerését, ne akarjunk erkölcsileg tökéletesnek tűnni.

Legutóbbi nagybevásárláskor "gerenda eltávolító" csipeszt kerestem a Tesco-ban de sajnos nem találtam. Talán azért nem sikerült meglelni a polcon, mert gerenda fedte a szememet. :-)

Hogyan jöhet rá az ember, hogy a farizeusi kegyességtípus jellemzi-e őt, vagy netán e felé sodródik?

Hogyan lehet a farizeusi szellemiség ellen küzdeni egy keresztény közösségben?

szeretettel,
Tarlós András