Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Hermelin007

0 bejegyzést írt és 26 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Azért is jó a Határátkelőt csinálni, mert az ember időről időre olyan témákba fut bele, melyekre nem is gondolt volna. Nekem legalábbis soha eszembe nem jutott volna (Bellával ellentétben), hogy mennyire másként viszonyulnak a világ különböző pontjain a kutyások a kisgyerekekhez. Márpedig az ő…..
Hermelin007 2019.07.27 10:13:06
Valaki írta, hogy Magyarországon nagyon sok a neveletlen, elhanyagolt kutya. Én ehhez hozzátenném, hogy a kóbor vagy félig kóbor is rengeteg van, ez utóbbi, aminek szabad kijárása van a kertekből, igazából senki nem törődik vele. Vagy a kertben vannak ugyan, de ugyanilyen állapotban és őrjöngve ugatnak meg minden arrajárót, az első nagyobb résen odakap. Koszosak, betegek, frusztráltak, agresszívak. Sokáig a kutyatámadásoknak sem voltak következményeik. Ráadásul sokan tartanak kutyát azért, mert csalódtak az emberekben, utálják őket és/vagy egy ebbel érzik magukat erősnek. Sokszor kutyásként összezárnak és valami felsőbbrendű lényben tekintik magukat. Ilyenkor sem a kutyák, sem a gazdik nem jó fejek. Sőt!
Ha valakinek meg ezek a kutyákról és a gazdákról a tapasztalata, akkor a gyerekét is inkább távol tartja tőlük.
Nyilván nem mindenki ilyen, az ember szülőként megpróbálja kitalálni, hogy kikhez érdemes odamenni egy kis simizésre. Elég vegyes a tapasztalat, de szerencsére egy idő után azért az ember megismeri a jófej környékbeli gazdikat, kutyákat.

Norvégiáról van a legtöbb tapasztalatom: itt eleve nincs annyi kutya, az tart, aki tud velük bánni, van rá ideje, lelke, kedve, pénze. Alig van kóborkutya, gyakorlatilag csak cikkben olvastam, hogy vannak, de a számuk töredéke a magyar állapotoknak.
Drága a kutya is a mindennapok költségei is magasak, ezért mindenki meggondolja, hogy valóban szüksége van-e rá, jóval kevesebb is a kutya.
Egy gazdi a többi kutya állapotára, körülményeire is figyel. Simán feljelentik, aki nem és nem is változtat ezen. Általában lakásban tartottak, de megmozgatottak, tudnak viselkedni.
Ha gyerekkel megyünk, akkor mosolyognak, kedvesek, fogják a kutyát, előre szólnak, ha “hiperaktív”, vagy nem szereti a fogdosást a kutyus. Nincsenek ajtó, kerítés mögött acsarkodó kutyák. Nincsenek csatakos, elhanyagolt, koszos ebek. Nincsenek túltenyésztett, frusztrált, kiszámíthatatlan, megfélemlített vagy agresszív kutyák.
Szóval igen, van különbség.
Hermelin007 2019.07.27 12:14:54
@Dikusz: Sajnos, egész Kelet-Európára jellemző. Magyarországon többszázezer kóbor kutya van, plusz, amiket szar körülmények között tartanak.
Norvégiában is van nyilván párszáz-párezer, de ide meg “importálják” (tutistaként hazaviszi) a kóbor kutyákat, amiket most be akarnak tiltani, mert hozzák vele a kutya bajokat is.
Hermelin007 2019.07.27 15:13:59
@Bredpitt Monika: Van olyan cikk, amelyik 100 ezer körülire teszi, van, amelyik milliós nagyságrendről beszél. Nyilván attól is függ, hogy hogyan definiálják a kóbor kutyát. Valahol a kettő között lehet.
De a menhelyek is tele vannak. Szóval, van még mit tanulni a felelős állattartásról. Persze, van, hogy megszöknek, eltéved stb., de ezeknek a kóbor az állatoknak a nagy része vagy a kijáró állatok szaporulata vagy már eleve kóbor állatok szaporodnak vagy megúnták és kirakták őket. És, ami Magyarországra nézve elég kínos, hogy rengetegen élnek illegális kutyaszaporításból. Ez nem az, amikor törzskönyvezett fajtákat tenyésztenek ellenőrzött keretek között. Nem igazán látom át ezt a bizniszt, de tény, hogy Magyarországon ez virágzik, illegális és sok a genetikailag beteg állat. Aztán, ha nem tetszik a kölyök, akkor utcára kerül stb. Budapesten nyilván nem nagyon fogsz látni kóbor kutyát, ez nem a milliós nagyvárosok belső kerületeinek problémája. Macska viszont elég sok van.
Nem nagyon tudok mit írni Edith levele elé. Saját bevallása szerint Kanadában él több mint négy évtizede, én rengeteg keserűséget érzek ki a szavaiból, aminek persze nem tudom az okát – de talán ez az a helyzet, amikor jobb lenne máshol… Írását azért is adom közre, mert úgy gondolom, sokan élnek úgy…..
A mai poszt részben annak a sorozatnak a része, melyben azt feszegettük / feszegettétek, vajon mekkora az az összeg (egyáltalán: van-e), amennyiért hazaköltöznétek külföldről, illetve megfordítva, amennyiért már nem érné meg elmenni. Tamás Norvégiából egyrészt megválaszolta…..
Hermelin007 2018.10.26 00:07:13
@Csodabogár: ó, ha ilyen egyszerű lenne és csak a képzettségen, szakmai tapasztalaton múlna, akkor sem mi, sem a többi magasan képzett ember nem hagyta volna el az országot. De még a szakmunkások, technikusok sem...

Én is laknek olyan hazban, ahol 83 év az átlagéletkor, mert most hetvenes szomszédaink vannak és néha napestig üvölt a Rolling Stones, Led Zeppelin stb. :( :D
Hermelin007 2018.10.27 08:38:04
@Antal Jozsa: Ezen mindig jókat róhögök. :D
Álmatlan éjszakáim vannak a gyermekvedelem miatt. :D
Hidd el, nem fogjak indok nélkûl elvenni senki gyerekét Norvégiában.
Ezek a sztorik mindig es kizárólag a “sértett” fél oldalátrol szólnak, mert az intézmenyek figyelembe veszik a gyerekek jogait, hogy életük későbbi szakaszaban, mondjuk, majdani munkavállalókent nem biztos, hogy örülnek, hogy egyszer egy botrány kapcsán tele volt a nevükkel az újság.
Vannak hülyeségek, meg itt sem tökéletes a rendszer, de ezek legtöbbször adminisztratív okok miatt elhúzódó ügyek, személyes konfliktusok, túlzott intézkedések, de még így is messze hatékonyabb rendszer, mint a magyar.
Szóval kb. aki drogos, alkoholista, bántalmazza, elhanyagolja a gyerkét, az rettegjen a barnevernettol. De ők meg jogosan.
Hermelin007 2018.10.27 09:27:20
@kisqtya: vagy Venezuela, amelyik meg nagyobb olajtermelő, mint Norvégia és a csőd szélén van...
Határátkelő Mélyvíz 2018.09.05 06:30:00
A mai poszt a blogon megszokotthoz képest rövid lesz, de egyrészt aktualitása, másrészt (főleg) a történet üzenete miatt úgy gondoltam, abszolút itt a helye. Ha minden jól megy, a szerző, Judit hamarosan részletesebben is beszámol a történetükről. Mutasd be te is a városod -…..
Hermelin007 2018.09.05 10:51:05
@Csodabogár: izé, azért az nagyon más helyzet, hogy fel voltál mentve torna alól, vagyis a “padról nézted”, hogy a többiek mit csinálnak. Ennek a kislánynak meg kötelező volt részt venni egy olyan úszásoktatáson, ahol a tanár pedagógiai szempontból egy nulla lehetett. Vagy én értettem félre valamit?
A kislánynak sem a vízzel vagy az úszással volt problémája, hanem olyan élmények érték korábban, ami miatt rettegett az egésztől. Nem megúszni akarták az egészet, hanem túllépni a félelmen.
Az édesanya azt írja a posztjában, hogy a kislánya félt. Azért ezt csak meg tudja különböztetni attól, hogy hisztizk-e vagy sem.

Örülök, hogy a kislánnyal sikerült már az első alkalommal megszerettetni a vizet, az úszást annyi rossz élmény után.

Mi is Norvégiában élünk, és szuper az a mód, ahogy a gyerekekkel bánnak. Itt tényleg a gyerek az első. Nagyon sokat számít, hogy egy pedagógus hogyan bánik a gyerekekkel, hogy megszeretteti velük a tanulást, hogy kíváncsiak maradnak-e a gyerekek, él-e bennük a tudásvágy, szeretnek-e tanulni, iskolába járni. Ehhez a tárgyi, anyagi stb. feltételek mellett kölcsönös bizalomra is szükség van. Itt Norvégiában meg ez az, ami természetes. A gyerek érdeke az első. A pedagógus megbízik a szülőben, hiszen a szülő ismeri legjobban a gyerekét. A szülő megbízik a tanárban, hogy a gyerkéből kihozza a legtöbbet, hasznalható tudást kap és napközben a kellő figyelmet, támogatást, biztonságot.
Ennyire egyszerű. Az már baj, ha egy iskola vagy egy edzés kezd a katonai kiképzőre hasonlítani.
Hermelin007 2018.09.05 10:59:06
@Dikusz: nálunk meg tudta oldani a tanár harminchat fős negyedikes osztállyal. Egy fiatal srác volt, aki alázás, ordibálas, agresszió nélkül megtanított bennünket úszni.
Játékossággal, humorral, gyakorlással, kreativitással. Szerintem neki is könnyebb volt így, mintha csak a tekintélyről, állandó fegyelmezésről szólt volna az óra. Mi meg, mivel szerettük az órát, kedveltük a tanárt, könnyen is tanultunk.
Bennem meg inkább ezek a tanárok (tanítsanak bármit is) maradtak meg felnőttként példának, hivatkozási alapnak, pedig a hetvenes/nyolcvanas években messze nem ez volt az általánosan elterjedt.
Hermelin007 2018.09.05 12:34:12
@fhdgy: azokat is rosszul erinti egy ilyen helyzet, akik nem követnek el semmit. Elég szar érzés látni, hogy másokat megaláznak. Engem legalábbis borzasztóan zavar.
Ha meg valaki ennek a “remek” módszernek az ellenére is elköveti a nem megengedett dolgokat, akkor ez is egy bizonyíték arra, hogy a módszer nem jó.

Egyebként a felmerülő problémák megoldását nem kell túlbonyolítani: le kell ülni az adott csibésszek és négyszemközt megbeszélni és együtt kitalálni megoldást.
Pocakos nő, véradó férfi, érzéketlen, de kényszeresen tegeződő multi, mi kell még? A véradás miatt őszi légyként konzumáló András és terhes felesége egy leértékelt íróasztal formájában vették hátukra a konzumkeresztet. Egy információs tábla eltérő értelmezése miatt…..