Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Koskovics Éva

12 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Milyen az, amikor egy húsvét kompromisszumos? Van már róla fogalmunk, hisz a tavalyi is ilyen volt. Akkor is kérték, ne utazzunk, ne mozogjunk, fogjuk vissza magunkat. Reméljük, idén sem lesz ez nehezebb, mint tavaly. Van, aki türelmetlen, van, aki kezd belefásulni, vannak, akiknek fogy az erejük és…..
Miközben készülök egy közeli programra, eszembe jutott, amikor tavaly a Kapszlin tartottam egy előadást arról, hogy hogyan függ össze a siker és az érzelmi intelligencia. Ez utóbbi téma vesszőparipám, szeretek rá hivatkozni, sokszor írtam is már róla. No és sokszor megtapasztaltam saját és mások…..
Koskovics Éva 2020.10.21 16:45:41
Na akkor most így utólag reflektálok a kommentekre. Egyben. Érdekes téma ez, azt is mondhatnám, hogy egy látlelet a mai valóságról. Nem is értem, miért olvasgatnak sokan ilyen blogokat, ha ennyire felhúzzák magukat rajta. Vagy ha nem húzzák fel magukat, de ennyire negatívan és ítélkezően írnak róla, akkor az épp azt bizonyítja, hogy sajnos komoly gondjaik vannak az érzelmi intelligencia terén. Ha lenne egy kis önreflexiójuk...

Nekem talán van némi... tudom, hogy ez nem egy tudományos igényű és korszakos jelentőségű írás. Az a helyzet, hogy ha olyat terveznék írni, akkor az nem blogbejegyzés formájában születne meg. Viszont a blogok épp arra jók, hogy bedobjak egy kavicsot az állóvízbe, hogy felhívjam a figyelmet egy problémára, helyzetre, ajánljak valamilyen könyvet, programot, helyet, vitatémát stb.
Azt is tanulság, hogy a hosszabb szövegeket nincs türelem végigolvasni, a rövidre meg sokan rásütik, hogy felületes, hatásvadász. Nem lehet mindenkinek megfelelni.

Én is aggódom a természettudományokért, nem coach-ként kezdtem a karrieremet sem (néhány évtized közgazdászi karrier után talán van némi alapom arra, hogy ilyet művelhessek), bőven van tapasztalatom az egzakt tudományok, szakmák művelőiről is, hisz sokszor dolgoztam velük. Mindig megbecsültem őket és normálisan úgy dolgoztunk mindig, hogy együttműködve, egymást tisztelve. Hisz egyikünk sem élt meg a másik nélkül.

Azt is megtanultam, látom, hogy a legkritikusabb, ítélkező emberek sokszor szenvednek komoly önbizalomhiányban, de üzenem innen is, hogy attól, ha mindenkit leszólnak, lehülyéznek, attól nem nő az ázsiójuk, nem lesznek sikeresebbek, még boldogabbak sem. Talán 1-2 percnyi elégedettséget jelent egy-egy jó beszólás, de aztán??

Sokkal jobb kedvesnek, elfogadónak, nyitottnak lenni. Mert ahogy másokkal bánunk, azt kapjuk vissza mi is. Én szeretek megértő lenni másokkal, elfogadni, hogy nem vagyunk egyformák, és ha hibáznak (ha neadj'isten bunkók...), akkor is próbálom megérteni, elfogadni, hogy annak oka van.

Érdekes téma ez a kommentezés úgy önmagában is. Vajon mit vár tőlem az, aki beszól? Azt, hogy mély önvizsgálatot tartok és felhagyok a blogolással? Vagy felkötöm magam, mert rájövök, nem értek semmihez és nem tudok írni? Vagy várja, hátha visszaszólok és így rá lehet csavarodni egy brutális vitára? Nem fogok!

Szóval, nagyon is úgy érzem, hogy kellene fejleszteni ezt az érzelmi intelligenciát, sok dolog lenne vele! Persze korán kellene elkezdeni! De sosem késő!
Ja és éljenek a mérnökök, a komoly férfiak, éljen a természettudomány, a technika, a kő a beton! Ez mind kell! Persze kell az ellenpont is, a szív, az érzelem, a művészetek, a pozitív élmények! Hisz ezektől vagyunk emberek!
Koskovics Éva 2021.02.10 11:06:31
@ViCa: Attól is függ, egészen pontosan mi érdekli ehhez a témához kapcsolódóan. Ami még nekem nagyon hasznos volt: George Kohlrieser: Túszok a tárgyalóasztalnál.
De jók a Zimbardo könyvei (Nincs kapcsolat pl.), vagy a Tari Annamária, F. Várkonyi Zsuzsa könyvei szintén.
A minap írtunk arról, milyen megfontolások vezethetnek ahhoz a döntéshez, hogy vállaljunk-e több gyereket...
Ez volt a kedvencem. Volt, aki már az első percben, rögtön az „első gyerek?” után betolta. Véleményem szerint a fenti kérdés az általánosan elfogadott, kollektív indiszkréció magasfoka. Olyan tolakodó, tapintatlan, amilyen csak lehet, mégis elhangzik nap mint nap a játszótéren, a védőnőnél…..
Kompromisszió Érted amit érzel? 2021.01.23 07:40:00
Vannak mondatok, amelyeket ha hallok, gyanakodni kezdek: Nem érti meg, hiába magyarázom… Engem aztán nem érdekel ha megsértődik, én megmondom neki a magamét... vagy ellenkezőleg: Én aztán nem mondok semmit, ráhagyom, gondoljon amit akar... Én sokkal többet tudok nála, több a tapasztalatom, ő…..
Hagyjuk a körítést, belevágok a lényegbe: hogy állsz a pénzzel, hogy vagy a költekezéssel?..
Talán még mindig sokak számára nem evidens, mennyire fontos lenne a megoldhatatlannak érzett problémákkal időben külső segítségért fordulni. És nem mindegy, kinek a székébe ülünk bele!..
Berlin felett az ég Föhr 2020.09.08 23:20:10
  Igazság szerint az életben nem jutott volna eszembe, hogy az Északi-tengerhez menjek nyaralni. Az időjárási térképek szerint a frízek földjén nyáron mindig legalább 5˚C-kal van hidegebb, mint bárhol másutt a Né Elfogultságomat csak fokozta, hogy egyszer a dán határ közelében szilvesztereztünk és…..
Ha megnézitek ezt a hétvégi kiránduláson lőtt képemet, vajon milyen hatással lehet rátok? Sok forgatókönyv elképzelhető. Lehet, hogy semmit nem vált ki belőled. Másvalaki elmélyül benne, szinte egy mesevilágot képzel bele. Harmadik kedvet kap tőle és rohan kirándulni, elcsípni az őszi erdő mostani…..
  Ha a tehetetlenség érzését szeretné valaki leküzdeni, akkor előfordulhat, hogy keményebb harcra van szüksége, mint ha a hétfejű sárkány állna az útjában...
Isten ments, hogy azt az üzenetet képzeljétek a cím mögé, hogy a konfliktusokat mindenképpen el kell kerülni!..
Kompromisszió Bizalmi alapon 2020.09.02 10:23:00
Van egy mondás, miszerint a bizalom olyan, mint egy tükör: ha összetörik, össze lehet újra ragasztani, de már soha nem lesz olyan, mint volt. De mint semmiben, ebben sem vagyunk egyformák. Van, aki sok mindent el tud nézni másoknak, van, aki egyetlen csalódás miatt soha többé nem hisz a másiknak.…..
Gondolj valamire, amit nagyon akarsz, amire vágysz! De van egy bökkenő...