Adatok
K Peter
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Sokáig úgy gondoltam, hogy a kvótával csak tovább nehezítenék azok munkáját, akik a kvótacsoportból minden nehézség ellenére pozícióba kerültek. S ennyi, ezért egyértelműen elleneztem. Bár ezzel kapcsolatban a véleményem nem változott, azóta kicsit kifinomultabb, s borúsabb lett az álláspontom: nem…..
K Peter
2020.07.06 02:25:21
@Kikívánkozott belőlem:
"ezzel egyetértek, viszont úgy vélem, hogy nagyon nagy szerepük van benne, s ezt érdemes lenne megszüntetni."
A kérdés, hogy hol és mekkora szerepet játszik. Nemi alapú hátrányos megkülönböztetés létezik és ez egy probléma, amit ki kell küszöbölni. Ebben tökéletesen egyetértek. Viszont azt látom, hogy sokan ebben a kérdésben leginkább szellemekkel hadakoznak, aminek a hátterében mély ideologikus/világnézetbeli problémák vannak.
Minden lenéző vagy negatív szándék nélkül (saját tapasztalatból) mondom, hogy nagyon alaposan nézd meg, hogy miben hiszel, mert az eddigi posztok alapján szerintem nálad is ilyen ideologikus problémáról van szó.
A kvóta és az egész problémamegközelítés mögött az téves feltételezés áll, hogy az ember teljesen üres fejjel születik, amire mindent a kultúra és a környezet "ír rá". Ebből következően az egyenlő esélyeknek (amennyiben megvalósul) egyenlő kimenetelt kell eredményeznie a különböző demografiai csoportok között. Tehát amíg nem látunk egyenlő kimentelt (pl az mérnökök 50%-a nem nő), addig esélyegyenlőségről sem beszélhetünk. A szexismusnak pedig azért nincs értelme, mert a férfiak és nők tökéletesen egyformák.
Szerintem aki az egyenlőség elvét ilyen módon (az egyformaságból) vezeti le, azt kellemetlen meglepetések érhetik.
"1. Az állások nagy részét nem a farokbelieknek tartogatják. 2. A farokban eltolódnak az arányok (mármint persze eloszlástól függ, ha normál eloszlást veszünk, akkor igen), de ott is van mindkét nemből, s nagyon a végére kell mennünk, hogy olyan arányt találjunk, amit _általában_ megfigyelünk vezetői pozícióban."
A legtöbb állás nem ilyen, de a vezetői munkakör tipikusan igen. Ez egy rendkívül stresszes, kompetitív
és súlyos konfliktusokkal járó munka, ami sokszor heti 60-80 óra időbefektetést igényel. Egyáltalán az a csoda, hogy vannak emberek akik ezt hajlandóak vállalni. Én férfi vagyok, de a hátam közepére sem kívánnám. A versengés és az aggresszió (sőt a pszichopatikus jellemvonások) itt nem érték-választás kérdése, hanem elengedhetetlen követelmények, mert aki nem ilyen, azt a vetélytársak rövid úton kicsinálják.
"A másik érdekes kérdés, hogy azt a kicsi mért szellemi különbséget (pl kockázatvállalásban) ellenkező előjellel mérik matriarchális társadalmakban. Azaz a különbséget társadalmi hatások helyett biológiával magyarázni (Ön ezt nem is tette, s nem is célom arra utalni, hogy ezt tette volna) hibás."
Ezzel két probléma van:
-A patriarchálissal direkt szembe állítható matriarhális társadalmak, ahol a szerepek teljesen felcserélődnek, nem léteznek. Amelyek annak tűnnek, azok valójában matrilieáris társadalmak, ahol a címek és a vagyon öröklése anyai ágon történik és a családi életet a nők irányítják, de a kifelé irányuló kontaktusokat (nagypolitika, háború, kereskedelm) itt is férfiak. (en.wikipedia.org/wiki/List_of_matrilineal_or_matrilocal_societies).
-A biológiát kizárni az egyenletből olyan, mint ha a fizikát zárnánk ki a kémia megértéséből. A gondolatainkat az agyunk hozza létre. Az agyunkat a gének és a környezet komplex interakciója építi fel. Ezért azt kijelenteni, hogy a biológiának az égvilágon semmilyen hatása nem lehet a viselkedésünkre finoman szólva megkérdőjelezhető.
A nemi különbségek nagy részére van egy sokkal kézenfekvőbb magyarázat, mint a láthatatlan diszkriminációra alapozott narratíva:
Ha megnézzük akkor azt látjuk, hogy a foglalkozásbeli érdeklődés iránya erősen személyiségfüggő (pl. Big 5 és még legalább egy tucat jellemvonás), valamint, hogy a különböző személyiségek statisztikai eloszlása a nemek között nem egyforma. A legnagyobb különbség a tárgyak és az emberek/élőlények iránti érdeklődésnél mérhető (rendszerező vs empatizáló). Es jellemzően ezt is látjuk: férfiak áltlalában nagyobb arányban választanak olyan hivatásokat, ahol tárgyakkal vagy rendszerekkel kell foglalkozni (mérnök, informatikus, gépkezelő, radiológus), míg a nők gyakrabban választanak olyan foglalkozásokat, ahol gyakoribb az emberi kontaktus (tanár, pszichológus, ápoló, háziorvos)
www.psychologytoday.com/us/articles/201711/the-truth-about-sex-differences
A legerősebb bizonyíték erre a Nemi Egyenlőség Paradoxon: A férfiak és nők közötti pályaválasztási különbségek azokban az országokban a legnagyobbak, amelyek a legmesszebb jutottak az emancipáció folyamatában. Az utóbbi 1-2 évtizedben a világ összes ösztönzése és indoktrinációja sem volt elég, hogy az arányokon érdemben változtasson. A jólét és szabadság lehetővé teszi, hogy mindenki olyan szakmát válasszon, amilyet igazán szeretne. Számtalan területen, ahol megtörténhetett, ott az arányok kiegyenlítődése vagy megfordulása (az adminisztratív akadályok ledőlése után) már réges régen megtörtént.
"ezzel egyetértek, viszont úgy vélem, hogy nagyon nagy szerepük van benne, s ezt érdemes lenne megszüntetni."
A kérdés, hogy hol és mekkora szerepet játszik. Nemi alapú hátrányos megkülönböztetés létezik és ez egy probléma, amit ki kell küszöbölni. Ebben tökéletesen egyetértek. Viszont azt látom, hogy sokan ebben a kérdésben leginkább szellemekkel hadakoznak, aminek a hátterében mély ideologikus/világnézetbeli problémák vannak.
Minden lenéző vagy negatív szándék nélkül (saját tapasztalatból) mondom, hogy nagyon alaposan nézd meg, hogy miben hiszel, mert az eddigi posztok alapján szerintem nálad is ilyen ideologikus problémáról van szó.
A kvóta és az egész problémamegközelítés mögött az téves feltételezés áll, hogy az ember teljesen üres fejjel születik, amire mindent a kultúra és a környezet "ír rá". Ebből következően az egyenlő esélyeknek (amennyiben megvalósul) egyenlő kimenetelt kell eredményeznie a különböző demografiai csoportok között. Tehát amíg nem látunk egyenlő kimentelt (pl az mérnökök 50%-a nem nő), addig esélyegyenlőségről sem beszélhetünk. A szexismusnak pedig azért nincs értelme, mert a férfiak és nők tökéletesen egyformák.
Szerintem aki az egyenlőség elvét ilyen módon (az egyformaságból) vezeti le, azt kellemetlen meglepetések érhetik.
"1. Az állások nagy részét nem a farokbelieknek tartogatják. 2. A farokban eltolódnak az arányok (mármint persze eloszlástól függ, ha normál eloszlást veszünk, akkor igen), de ott is van mindkét nemből, s nagyon a végére kell mennünk, hogy olyan arányt találjunk, amit _általában_ megfigyelünk vezetői pozícióban."
A legtöbb állás nem ilyen, de a vezetői munkakör tipikusan igen. Ez egy rendkívül stresszes, kompetitív
és súlyos konfliktusokkal járó munka, ami sokszor heti 60-80 óra időbefektetést igényel. Egyáltalán az a csoda, hogy vannak emberek akik ezt hajlandóak vállalni. Én férfi vagyok, de a hátam közepére sem kívánnám. A versengés és az aggresszió (sőt a pszichopatikus jellemvonások) itt nem érték-választás kérdése, hanem elengedhetetlen követelmények, mert aki nem ilyen, azt a vetélytársak rövid úton kicsinálják.
"A másik érdekes kérdés, hogy azt a kicsi mért szellemi különbséget (pl kockázatvállalásban) ellenkező előjellel mérik matriarchális társadalmakban. Azaz a különbséget társadalmi hatások helyett biológiával magyarázni (Ön ezt nem is tette, s nem is célom arra utalni, hogy ezt tette volna) hibás."
Ezzel két probléma van:
-A patriarchálissal direkt szembe állítható matriarhális társadalmak, ahol a szerepek teljesen felcserélődnek, nem léteznek. Amelyek annak tűnnek, azok valójában matrilieáris társadalmak, ahol a címek és a vagyon öröklése anyai ágon történik és a családi életet a nők irányítják, de a kifelé irányuló kontaktusokat (nagypolitika, háború, kereskedelm) itt is férfiak. (en.wikipedia.org/wiki/List_of_matrilineal_or_matrilocal_societies).
-A biológiát kizárni az egyenletből olyan, mint ha a fizikát zárnánk ki a kémia megértéséből. A gondolatainkat az agyunk hozza létre. Az agyunkat a gének és a környezet komplex interakciója építi fel. Ezért azt kijelenteni, hogy a biológiának az égvilágon semmilyen hatása nem lehet a viselkedésünkre finoman szólva megkérdőjelezhető.
A nemi különbségek nagy részére van egy sokkal kézenfekvőbb magyarázat, mint a láthatatlan diszkriminációra alapozott narratíva:
Ha megnézzük akkor azt látjuk, hogy a foglalkozásbeli érdeklődés iránya erősen személyiségfüggő (pl. Big 5 és még legalább egy tucat jellemvonás), valamint, hogy a különböző személyiségek statisztikai eloszlása a nemek között nem egyforma. A legnagyobb különbség a tárgyak és az emberek/élőlények iránti érdeklődésnél mérhető (rendszerező vs empatizáló). Es jellemzően ezt is látjuk: férfiak áltlalában nagyobb arányban választanak olyan hivatásokat, ahol tárgyakkal vagy rendszerekkel kell foglalkozni (mérnök, informatikus, gépkezelő, radiológus), míg a nők gyakrabban választanak olyan foglalkozásokat, ahol gyakoribb az emberi kontaktus (tanár, pszichológus, ápoló, háziorvos)
www.psychologytoday.com/us/articles/201711/the-truth-about-sex-differences
A legerősebb bizonyíték erre a Nemi Egyenlőség Paradoxon: A férfiak és nők közötti pályaválasztási különbségek azokban az országokban a legnagyobbak, amelyek a legmesszebb jutottak az emancipáció folyamatában. Az utóbbi 1-2 évtizedben a világ összes ösztönzése és indoktrinációja sem volt elég, hogy az arányokon érdemben változtasson. A jólét és szabadság lehetővé teszi, hogy mindenki olyan szakmát válasszon, amilyet igazán szeretne. Számtalan területen, ahol megtörténhetett, ott az arányok kiegyenlítődése vagy megfordulása (az adminisztratív akadályok ledőlése után) már réges régen megtörtént.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A nemi különbségeknek igen hosszú tudományos szakirodalma van. Ezek az eltérések átlagosan kicsik és elhanyagolhatónak tűnhetnek. Azonban kis átlagos különbség a grafikon szélein óriási eltérést eredményezhet.
Mondok egy példát: Ha véletlenszerűen kiválasztasz egy férfit és egy nőt és arra tippelsz, hogy a férfi az aggresszívabb, akkor 60% esellyel van igazad. Ez az 50%-hoz képest nem nagy eltérés. Viszont ha megnezel 1000 embert és kiválasztod a 10 legaggresszívabbat, akkor 99.9% eséllyel azt fogod találni, hogy mindegyikük férfi, mig a legkevésbé aggresszívabb 10 ember nő. Ezért is jut minden egyes börtönben ülő erőszakos női bűnözöre vagy 10-20 ugyanilyen férfi.
CONTRA GRANT ON EXAGGERATED DIFFERENCES:
perma.cc/YTR8-28UY