Junius caesar 2020.10.08 08:28:29

Nekem meg belőled van elegem, aki a felszínes tudásával akarja megmondani a tutit és azt hiszi, hogy még blogot is tud írni. Aki az ősmagyarokról csak annyit tud, hogy megnézte a Magyar Vándort és jókat derült a magyar vezérek bénaságain. Mi lenne, ha előbb kicsit tájékozódnál a témában, mielőtt írni kezdesz? Amúgy a történészek nagy része valóban alkalmatlan történésznek, vagyis nem voltak pályaválasztási tanácsadáson sem.

Junius caesar 2020.09.28 12:39:00

@DJP:
Hunnivári a könyvében Katus Lászlóra és Harald Zimmermannra hivatkozva azt írja, hogy a Liber Pontificalis legrégebbi fennmaradt részében II. Hadrián pápa életrajza a 9. század végén félbeszakadt és innentől a 12. század elejéig nem is folytatják a pápák életrajzát. Csak a 12. század közepétől folytatódik a lista továbbírása. A pápák listáját végül a 15. században a Vatikán könyvtárosainak prefektusa Bartolomeo Platina humanista szellemben át- és újraírta, de az egyház ezt sem tekinti elfogadottnak, csak az 1871-ben közre adott Annuario Pontificio-t, a hivatalos pápai évkönyvet.

Tegye fel a kezét, aki olvasta (és érti is az ott leírtakat) a Rubicon említett számát?

Junius caesar 2020.09.29 10:38:46

@DJP:
„Egyelőre várom azokat a tényeket, amelyek azt bizonyítják, hogy a történelmet meghamisítják, de ilyet még nem sikerült fellelnetek - így addig szüneteltetem az ügyet, amíg nem látok olyan bizonyítékot, amely miatt érdemes több szót vesztegetni erre.”
Eddig is elég sok olyan tényt írtunk, amik arra várnak, hogy megfelelő módon új értelmezésbe kerüljenek, így lehető váljon a történelem újraírása.
Ilyen tény többek között az egyház beismerése, a pápák listáját majd 300 évig senki nem folytatta, a magyar krónikák adatai, csak hunok és magyarok, ilyen a koptok időszámítása, ilyen a perzsa Sapor és Huszrau azonossága, stb.
Te nem bizonyítékot vársz tőlünk, hanem egy olyan valamit, hogy kiástak egy kora középkori sírt, és ott ékes latinsággal megírt épségben maradt pergamenen egy püspök beismeri, mi találtuk ki az egészet, hogy a római (Julianus) időszámítás 247. éve után létrehoztuk a Krisztus utáni időszámítást, amit az 532-es évvel (egy Nagy Ciklus) indítunk. Kelt. a.u.c. 1000-ben.

Junius caesar 2020.09.29 11:32:01

@DJP:
„A pápákkal kapcsolatban - egy gondolat - számtalan pápa számtalan levele és egyéb dokumentuma megmaradt nagyon sok levéltárban és egyéb helyeken, - ezek szerint mindenegyik hamis.”

Ezt projekciónak hívja a pszichológia, olyan dolgokat rósz fel nekünk, amit nem állítottunk. Sok pápa levelezése megőrződött és nem állítottuk, hogy mindegyik hamis. Sőt azt sem állítjuk, hogy alapból hamisak, hanem arról beszélünk (jómagam legalább is), hogy a krisztusi időszámítás több évet tartalmaz, mint amennyi valójában eltelt a kiinduló pontjától. Ezt a tényt már a középkorban is észrevették és a betoldott időszakba utólag elhelyeztek eseményeket, de mivel ez légüres tér volt, megmaradt az a tény, hogy nem sikerült jól kitölteni. Ezért vannak lelethiányos időszakok, ezért vannak duplikált események és személyek, ezért lehet megkérdőjelezni a dolgot.
Te most ugyanúgy gondolkodsz, mint egyes egyházi személyek Galilei korában, bizonyítsuk be.
Galileinek sem kellett bebizonyítani az igazát, az tény volt akkor is, csak kevesen ismerték és még kevesebben fogadták el. Később ez megváltozott …

A napfogyatkozással mi a bajod? Ha elég felhős az ég, akkor sem látszik a fogyatkozás a napkelte idején, de te cáfolod, azzal, hogy a napfogyatkozás nem másodpercekig tart és akkor az emberek biztos úgy vették, hogy itt egy fogyatkozás, kár hogy nem látjuk, de.
Hagyjuk, hidd azt, hogy most jól megvédted a tudományt … (történettudomány egyébként nincs csak történetírás). Azért, köszönöm az eddigi válaszaidat.

Junius caesar 2020.06.13 22:13:07

A Föld klímatörténete évmilliók óta ugyanolyan, a sarkok vidékén, ahová minimális napsugárzás jut el, ott lehűlés és jegesedés van, az Egyenlítő környékén, ami telibe kapja a napsugárzást meg trópusi éghajlat. Ennél fogva az Északi- és Déli-sarkon (magyarul nem Dél-Sark) hideg van és lehűlés. Az Antarktisz nevű kontinens pedig (ami ráadásul két sziget a jég alatt), amikor kellemesebb klíma létezett rajta, nem a Déli-sarkon tartózkodott, hanem vagy 30 szélességi fokkal feljebb, valahol olyan szinten, ahol ma a Dél-afrikai Köztársaság. Kb. 15 000 éve a mai időszámításunk szerint az Északi-sarkon még Észak-Amerika vagyis a mai Kanada volt található, és itt is nagy méretű eljegesedés történt, ami az Eurázsiai kontinens felső részére is kihatott. Az Északi-sarkon lerakodott egy nagy kiterjedésű jégtömeg, amely megváltoztatta a a Föld forgási egyensúlyi helyzetét, és a Föld elfordult (a tengelykörüli forgás és a Nap körüli keringés persze megmaradt), az Északi-sarkról Kanada lejjebb került, az Antarktisz pedig a Déli-sarkra fordult. Oroszország, vagyis a Szibériai területek is feljebb kerültek az északi sarkkör területére. A Kanada és az Észak-Európa területét borító sarki jégtömeg idővel megolvadt, mivel újra érte napsugárzás, és három nagy nem egy időben történő vízözönt okozva megemelte a tengerszintet. Az olvadt víztömeget egy ideig még jéggátak zárták körbe, de amikor azok is olvadásnak indultak, megindult az áttörés. Ezeknek a vízfolyásoknak a nyomait nemrég ismertették geológusok, mind az amerikai mind az európai kontinensen. A ma Antarktisznak hívott szigeteken pedig eljegesedés kezdődött, mivel az a Déli-sarkra került, amit ugye minimális napsugárzás ér. Úgyhogy a kutatóknak nem azt kéne kutatni, hogy a Déli-sarkon mikor volt meleg a klíma, mert olyan soha nem volt, hanem azt, hogy mennyi jégtömeg okozhatta az elfordulást. Ez az elfordulás sokkal jobban megmagyarázza a jégkorszak végét az északi féltekén, azt hogy miért omlott össze az akkori élővilág és persze a vízözön mondákat minden kontinensen. Pl. Szibéria területén azért élhettek nagytestű mamutok (tápanyagszükségletük nagyobb volt, mint egy mai elefánté, az pedig kb. 200 kg növényi rost, és kb. 100 liter víz per nap per egyed), mert Szibéria egykor jóval lejjebb a mérsékelt égövön feküdt, ahol rendes erdőségek nőttek. A mostani Szibéria a tundra övben található, ahol egy két cserjén kívül, csak kevés fűféle és zuzmófélék nőnek. Ezeken pedig egy mamut sem élne meg egy napig sem. A tudományos kutatók egyébként a szibériai fagyott talajban megtalálták az akkori növényzet pollenjeit, ami egy erdős vidékre jellemző. Az egész elfordulás egy földgömbön szemléletesen követhető, persze a Föld tengely ferdesége és a körülötte végzett forgás állandó maradt.

Junius caesar 2020.06.09 12:20:52

A cikkben szó esik a 3 vagy 300 évről, amit sokan nem értenek vagy félre értelmeznek, lásd az idézetet.
"A már említett Konstantin császár azt írta, hogy a magyarok három évig harcoltak együtt a kazárokkal, és ez a három év a legújabb ismereteink szerint simán lehet az az időszak, amíg a vándorlás tartott az Uráltól Etelközig. Korábban viszont nyelvészeti alapon tévedésnek minősítették Konstantin közlését, és önkényesen átírták 300 évre a kazár–magyar együttműködést, hogy legyen idő a török nyelvi hatások kibontakozására."
Ennek az idő problémának az igazi megoldása olvasható a következő könyvben, ami nem csak a hun-magyar folytonosságra ad választ, hanem a középkor egyéb félreértett eseményeire is.
bookline.hu/product/home.action?_v=Bognar_Zoltan_FENY_Felesleges_Evszaza&type=22&id=312143
Egyrészt az "európai" hunokat köti össze az "ázsiai" hunokkal, akik ugyanazok voltak, másrészt a magyarokat is közelebb hozza a hunokhoz, hiszen az Attila-Árpád öt nemzedék távolság igazzá válik, ráadásul kiderül végre, hogy az avar bejövetelek a hun és a magyar bejövetelek megismételt beszámolói, ami csak időszámítási hibából került a törtélembe.

Junius caesar 2020.06.08 10:37:13

Az a baj, hogy ez nem egy áttekintés az elmúlt évek kutatásairól és fejleményeiről, hanem egy felmelegített konzerv szöveg az összes klasszikus baromságról, amit az eddigi kutatók magabiztosan hangoztattak, holott már többszörösen meg lettek cáfolva.

Az Álmos-Árpád dinasztia akár tetszik akár nem, visszanyúlik az a hun ősök idejéig, de nem csak Attiláig, hanem a nagy Hun Birodalom vezéreihez, akik a kínaiaktól is sokat tanultak az államigazgatás megszervezéséről.

A turul eredet monda nem az Álmos féle Emese álma történettel kezdődik, hanem egy folyamatos totemisztikus leszármazás feljegyzése és átírása az akkori kor követelményei szerint. Sudár Balázs ugyanúgy nem elfogulatlan szakértő, aki a magyarság őstörténetével pártatlan módon foglalkozna, hanem a saját véleményét és kutatásait terjeszti ki általános igazságként. A turul madártani vizsgálatára szintén csak Sudár Balázs feltételezését ismerteti a Németh Endre vagy Mohácsi Árpád a blog lejegyzője, és megállapítja, hogy egy nagyméretű fekete sas lehetett, hiszen Al-Gitrif ilyen madarat is leírt a solymászatról szóló munkájában. Az nem zavarja egyik nagyokost sem, hogy a solymászat kifejezés terjedt el az egész világon, mint a ragadozó madarakkal való foglalkozás, és nem a sasászat, héjászat, vagy keselyűzés. A nagyobb méretű sasok akkoriban is jóval kevesebb voltak és nehezebben megközelíthető helyeken fészkeltek, mint a kisebb termetű és gyakoribb sólyomfélék, így egyes kivételektől eltekintve az általánosan elterjedt és használt madár többnyire a vándorsólyom és más sólyomféle volt. Az sem mellékes, hogy akár a lóháton, akár a gyalogosan történő vadászathoz (kézentartás), egy 1-1,5 kg súlyú madár (sólyom), sokkal kedvezőbb, mint egy 4-5 kg súlyú sas. A hun és magyar törzsek, mint szkíta népek általában, gyakorlatias gondolkodásúak voltak, például lovaik kiválasztásánál is a gyorsaság és a kitartás a fő szempont, nem a nagy méret.

„Szinte biztosan állítható, hogy a honfoglalás, és Gézához, valamint Istvánhoz köthető nyugati integráció nélkül a magyarok az avarok vagy a hunok sorsára jutottak volna.”
Ez is nagy mellébeszélés, mert a hunok sem tűntek el nyom nélkül a történelemben, hanem beleolvadtak több más népbe, és csak a hun név változott meg a valóságban. Avarok pedig soha nem is voltak, az avar elnevezés a hun és a magyar népek elnevezése, és a krónikáink szerinti bejövetelek a Kárpát-medencébe a valós történetet és időrendet írják le. Az hogy most avarokat toltak a hunok és magyarok bejövetelei közé, az a keresztény időszámítás létrejöttének köszönhető, ami kétszeri betoldással kb. 450 évnyi biztos felesleget hozott magával.

Végezetül a magyarok soha nem voltak finnugorok (a finneknek sincs köze az ogurokhoz) és eltörökösödött irániak sem, csupán az ogurok nagy törzséhez tartoznak, a hunokkal együtt. Ezek a népek pedig igen nagy számban egymás mellett éltek a főleg mai Kazahsztán területén, és állandó összeköttetésben voltak a többi szomszédos területtel.