Adatok
dormi
0 bejegyzést írt és 46 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Sokféle pap van. Milyenek is? Annyit hallom templomba járó emberektől, különösen fiataloktól: „Nehéz szót váltani a papunkkal/plébánosunkkal, mert…”: a.) állandóan utazik („zarándok pap”); b.) minden környékbeli templomot és plébániát ő újít…..
dormi
2010.04.09 08:52:58
@kis_csirke: "Ezt az atyát valahogyan a rendszer áldozatának tekintem."
Egyetértek. Egyházon belül is beszélhetünk bizonyos mértékű rendszerabúzusról.
Nincsenek megváltó ötleteim. Bízom abban, hogy a szemináriumi évek alatt a spiri segít helyre tenni a növendékekben a szexualitásukat, de ami ennél is fontosabb, közelebb segíteni őket a Legjobb Barátjukhoz. Nem szégyellnék több civilt, egy-két nőt is az oktatásba bevonni. Előtte persze ki kell taposni az ösvényt a helyesen értelmezett feminista teológiai előtt. Ehhez nem ártana egy-két hímnemű feminista teológusnak is megszületni. stb. stb.
Ugyanakkor ne legyen olyan elvárásunk a szemináriumok felé, hogy az majd minden szituációra és necces élethelyzetre felkészít. Mi, a hívek is folytatjuk papjaink oktatását. Hol jól, hol rosszul. Csak azt kívánom, hogy az én, és a plébánosom sírjára is nyugodt szívvel véssék rá: "Tanulmányait befejezte."
Szép napot!
Egyetértek. Egyházon belül is beszélhetünk bizonyos mértékű rendszerabúzusról.
Nincsenek megváltó ötleteim. Bízom abban, hogy a szemináriumi évek alatt a spiri segít helyre tenni a növendékekben a szexualitásukat, de ami ennél is fontosabb, közelebb segíteni őket a Legjobb Barátjukhoz. Nem szégyellnék több civilt, egy-két nőt is az oktatásba bevonni. Előtte persze ki kell taposni az ösvényt a helyesen értelmezett feminista teológiai előtt. Ehhez nem ártana egy-két hímnemű feminista teológusnak is megszületni. stb. stb.
Ugyanakkor ne legyen olyan elvárásunk a szemináriumok felé, hogy az majd minden szituációra és necces élethelyzetre felkészít. Mi, a hívek is folytatjuk papjaink oktatását. Hol jól, hol rosszul. Csak azt kívánom, hogy az én, és a plébánosom sírjára is nyugodt szívvel véssék rá: "Tanulmányait befejezte."
Szép napot!
dormi
2010.04.10 16:52:51
@fasírt: ő nem volt lelkiatyám. Főnököm volt.
@pacsy: "...hogy most azért drukkolja-e jobban..."
Miért is kéne drukkolni akár egyikért, akár másikért?! Nem gondolom, hogy a jelen témában lényeges, hogy ismered-e a szereplőt vagy sem.
Ugyan számomra egy jól fogalmazó, arctalan jezsuita vagy, akinek nickname-je 5 betű, mégis szinte biztos vagyok benne, hogy nem ismeritek egymást az atyával, mégha olyan pici is ez a mi kis országunk.
Abban is biztos vagyok, hogy egy ilyen eset nem ritka. Nem azt mondom, hogy minden egyházmegyében már történt hasonló, de azt sem, hogy ez az egyetlen ilyen, a magyar egyházban előforduló papi-krízis.
A rossz hír: beszélünk róla, vagy sem: ez a probléma létezik.
A jó hír: van gyógymód, megoldás.
A reményem: e kettő találkozik, az Isten dolgozik.
Történetemmel kapcsolatban nem vártam el sem szimpátiát, sem empátiát, semmit. Közöltem valamit arról, hogy a "mi tart meg"-gel kapcsolatban mennyire komplexnek látom a hátteret. Meglehet, részletesen. Hát, még mindig fáj.
Minden komment segít és köszönöm. Több szem, többet lát: jó fejnek tűnő emberek nagyon jó meglátásait olvashatom.
A privacy-ról: mióta a blog létezik olvashattam sok személyes, megrázó, örömteli, vicces, szomorú, megdöbbentő és csodálatos történetet. Láttam poszt-indítóul kiugrott püspök fényképét, vicces karikatúrát, mesefigurát, szép tájképet. Olvashattam családi örömökről és nehézségekről, papi tanúságtételekről, botrányokról, közösségben megélt istenélményről, értem felajánlott szentmiséről, gyönyőrű imákról, és a mentálos szakemberség hamarosan beálló tényét leíró sorokat is.
Szóval vegyes és szép. Itt biztonságban vannak. Ez a blog jó hely és bizalmam van benne.
@Shine): akkor úgy éreztem, hogy az "egyszerű hívő kompetenciájának"-határához érkeztem. És ezen a határon nem várt rám senki, akinek őt átadhattam volna. Ma már csak imádkozok érte.
@pacsy: "...hogy most azért drukkolja-e jobban..."
Miért is kéne drukkolni akár egyikért, akár másikért?! Nem gondolom, hogy a jelen témában lényeges, hogy ismered-e a szereplőt vagy sem.
Ugyan számomra egy jól fogalmazó, arctalan jezsuita vagy, akinek nickname-je 5 betű, mégis szinte biztos vagyok benne, hogy nem ismeritek egymást az atyával, mégha olyan pici is ez a mi kis országunk.
Abban is biztos vagyok, hogy egy ilyen eset nem ritka. Nem azt mondom, hogy minden egyházmegyében már történt hasonló, de azt sem, hogy ez az egyetlen ilyen, a magyar egyházban előforduló papi-krízis.
A rossz hír: beszélünk róla, vagy sem: ez a probléma létezik.
A jó hír: van gyógymód, megoldás.
A reményem: e kettő találkozik, az Isten dolgozik.
Történetemmel kapcsolatban nem vártam el sem szimpátiát, sem empátiát, semmit. Közöltem valamit arról, hogy a "mi tart meg"-gel kapcsolatban mennyire komplexnek látom a hátteret. Meglehet, részletesen. Hát, még mindig fáj.
Minden komment segít és köszönöm. Több szem, többet lát: jó fejnek tűnő emberek nagyon jó meglátásait olvashatom.
A privacy-ról: mióta a blog létezik olvashattam sok személyes, megrázó, örömteli, vicces, szomorú, megdöbbentő és csodálatos történetet. Láttam poszt-indítóul kiugrott püspök fényképét, vicces karikatúrát, mesefigurát, szép tájképet. Olvashattam családi örömökről és nehézségekről, papi tanúságtételekről, botrányokról, közösségben megélt istenélményről, értem felajánlott szentmiséről, gyönyőrű imákról, és a mentálos szakemberség hamarosan beálló tényét leíró sorokat is.
Szóval vegyes és szép. Itt biztonságban vannak. Ez a blog jó hely és bizalmam van benne.
@Shine): akkor úgy éreztem, hogy az "egyszerű hívő kompetenciájának"-határához érkeztem. És ezen a határon nem várt rám senki, akinek őt átadhattam volna. Ma már csak imádkozok érte.
Lukács evangéliumában mondja a feltámadt Jézus két búsuló tanítványának: „Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, és így bemenni dicsőségébe?” Utána pedig, „kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban…..
dormi
2010.03.29 09:39:18
@namwen:
"A megváltás nem történhetett volna máshogy?" - kérdés szerintem többeket is foglalkoztat(ott).
De hogy az Atya mégis a kereszthalál mellett tette le a voksát a tervében, azt azért gondolnám, amiért egy szülő néha hevesebben és látszólag szigorúan szól rá a gyerekére. emlékszem, amikor az öcsém pici volt és a kezébe vett mindenféle dolgot, amit neki még nem szabadott volna. Így megfogta az ollót is és nem tudván, mi az, csak lóbálta és hadonászott vele, persze közben gügyögött és mosolygott. Anyu nem azt csinálta, hogy melléguggolt és hosszasan elmagyarázta, hogy milyen egészségre káros következményei lehetnek annak, ha véletlenül megsebzi magát, hanem rákiáltott, szigorúan nézett, mire öcsém megszeppent és eldobta.
Persze, mint minden emberi hasonlat, amely megkísérel megvilágítani egy az Isten tervében talál nehezen érthető pontot, úgy ez a hasonlat is biztosan sántít, de perpillanat nem jut jobb eszembe.
Szép napot!
"A megváltás nem történhetett volna máshogy?" - kérdés szerintem többeket is foglalkoztat(ott).
De hogy az Atya mégis a kereszthalál mellett tette le a voksát a tervében, azt azért gondolnám, amiért egy szülő néha hevesebben és látszólag szigorúan szól rá a gyerekére. emlékszem, amikor az öcsém pici volt és a kezébe vett mindenféle dolgot, amit neki még nem szabadott volna. Így megfogta az ollót is és nem tudván, mi az, csak lóbálta és hadonászott vele, persze közben gügyögött és mosolygott. Anyu nem azt csinálta, hogy melléguggolt és hosszasan elmagyarázta, hogy milyen egészségre káros következményei lehetnek annak, ha véletlenül megsebzi magát, hanem rákiáltott, szigorúan nézett, mire öcsém megszeppent és eldobta.
Persze, mint minden emberi hasonlat, amely megkísérel megvilágítani egy az Isten tervében talál nehezen érthető pontot, úgy ez a hasonlat is biztosan sántít, de perpillanat nem jut jobb eszembe.
Szép napot!
dormi
2010.03.31 09:49:47
@tanítvány: "Vajon mi lesz a pokol létezésével? Fenn fogja tartani "szeretetből" a saját bűnükben megátalkodottak létállapotát?"
Elgondolkodtat, amit írsz és kérdezel.
Mivel Isten az abszolút Jó, ezért tőle nem származhat semmi rossz, így a pokol sem. Isten nem teremtett poklot a teremtéskor. A poklot a szabad akaratából bűnt elkövetett és abban megátalkodott teremtmények, mintegy magatartásuk hozadékaként hozták létre.
És mivel Isten nem lehet más, mint Szeretet, ezért az is szeretetének jele, bizonyítéka, hogy nem piszkál bele a szabad akaratba és nem erőlteti szándékosan csak a jó irányába a tetteinket, mintha valami marionettbábuk lennénk. Kétségtelen, hogy a kegyelmet megadja hozzá, de a szabad akaratot és döntést nem korlátozza.
Így a poklot is a saját bűnükben megátalkodottak tartják fenn.....aaarrrrgggghhhhh, de nehéz erről normális és nem-félreérthető mondatot megfogalmazni, mert hát olyan csökevényes ez a mi nyelvünk....
szép napot!
Elgondolkodtat, amit írsz és kérdezel.
Mivel Isten az abszolút Jó, ezért tőle nem származhat semmi rossz, így a pokol sem. Isten nem teremtett poklot a teremtéskor. A poklot a szabad akaratából bűnt elkövetett és abban megátalkodott teremtmények, mintegy magatartásuk hozadékaként hozták létre.
És mivel Isten nem lehet más, mint Szeretet, ezért az is szeretetének jele, bizonyítéka, hogy nem piszkál bele a szabad akaratba és nem erőlteti szándékosan csak a jó irányába a tetteinket, mintha valami marionettbábuk lennénk. Kétségtelen, hogy a kegyelmet megadja hozzá, de a szabad akaratot és döntést nem korlátozza.
Így a poklot is a saját bűnükben megátalkodottak tartják fenn.....aaarrrrgggghhhhh, de nehéz erről normális és nem-félreérthető mondatot megfogalmazni, mert hát olyan csökevényes ez a mi nyelvünk....
szép napot!
Hallani véleményeket, melyek szerint a gyónás leáldozóban van, el is fog tűnni, hisz egyre rövidebbek a sorok a gyóntatószékek előtt, és vannak katolikus vidékek, ahol már alig gyónnak. Ha a bűnbánat szentségének a történetét nézzük, akkor láthatjuk, hogy ez a szentség nagyon sokat változott a…..
Apó, én tudom rólad, hogy több világrészen és sok országban dolgoztál. Engem nagyon érdekelne, hogy milyen emberekkel dolgoztál, vagy éltél együtt szívesen?
Sokfajta nemzetiségű emberrel éltem és dolgoztam együtt. Bármilyen nemzetiségű emberrel tudtam együtt lenni. Akiket…..
dormi
2010.01.17 22:06:37
@bölcsésztanár: Istent olyan orvosomnak tapasztalhattam meg, aki nem használt érzéstelenítőt. De megérte.
"Formálódásom" során, ha nem is tudtam, hogy milyen módon és mit adhatnék Neki, Ő mindig tudta, hogy hogyan vegyen el.
Jó, hogy nem mond le rólam, és azóta is folytatja...
"Formálódásom" során, ha nem is tudtam, hogy milyen módon és mit adhatnék Neki, Ő mindig tudta, hogy hogyan vegyen el.
Jó, hogy nem mond le rólam, és azóta is folytatja...
Az év utolsó napján, „Hálaadó Szentmise” keretében a legtöbb plébánián statisztikákkal megalapozva a plébános értékeli az egyházközség hitéletét: kereszteltek, temetések, hitoktatásra járók száma, lelkiségi csoportok tevékenysége stb. Vannak idős atyák, akik…..
dormi
2010.01.10 22:07:49
@bölcsésztanár:
hja, ez van olyan misztérium, mint a Szentháromság!
Pontosan én sem tudom, miért. A mi papunk az évvégi hálaadáskor rápirított a jónépre, hogy áldozhatnának gyakrabban is.
Értem én a fájdalmát, miszerint mindig ugyanazokat az arcokat látja áldozni jönni, de sztem ezt már nem az évvégi hálaadáskor kellene csak elmondani, hiszen prédikálhatna az Oltáriszentség hatalmas ajándékáról akár minden nap. Arról nem is beszélve, hogy a pasztorális tervekben milyen keserves, de ugyanakkor szép rész az "új arcok" behívása a szentmisére, közösségbe.
Viszont vettem részt már máshol is évvégi hálaadáson: ugyanígy felolvasásra került az áldozók száma, összehasonlítva a korábbi évekkel, majd elhangzott az is, hogy a "köznapi miséken 100%-os az áldozási arány". Tudniillik: a hat jelenlévő néniből, az egy kántorból, és a papból mindenki magához vette az Oltáriszentséget.
No de fityisz posztja nem ezen a vonalon fut, Így hát ne rágódjunk kizárólag ezen a miért számoljuk az áldozókat-dolgon. Így én is befejezem és ne tulajdonítsatok különösebb fontosságot ennek a kommentnek. Köszi.
hja, ez van olyan misztérium, mint a Szentháromság!
Pontosan én sem tudom, miért. A mi papunk az évvégi hálaadáskor rápirított a jónépre, hogy áldozhatnának gyakrabban is.
Értem én a fájdalmát, miszerint mindig ugyanazokat az arcokat látja áldozni jönni, de sztem ezt már nem az évvégi hálaadáskor kellene csak elmondani, hiszen prédikálhatna az Oltáriszentség hatalmas ajándékáról akár minden nap. Arról nem is beszélve, hogy a pasztorális tervekben milyen keserves, de ugyanakkor szép rész az "új arcok" behívása a szentmisére, közösségbe.
Viszont vettem részt már máshol is évvégi hálaadáson: ugyanígy felolvasásra került az áldozók száma, összehasonlítva a korábbi évekkel, majd elhangzott az is, hogy a "köznapi miséken 100%-os az áldozási arány". Tudniillik: a hat jelenlévő néniből, az egy kántorból, és a papból mindenki magához vette az Oltáriszentséget.
No de fityisz posztja nem ezen a vonalon fut, Így hát ne rágódjunk kizárólag ezen a miért számoljuk az áldozókat-dolgon. Így én is befejezem és ne tulajdonítsatok különösebb fontosságot ennek a kommentnek. Köszi.
Évek óta folyik a vita a cigánygyerekek oktatási integrációja körül. Sok esetben maguk a romák is különböző véleményt fogalmaznak meg. Juhász Júliának az OSIRIS kiadásában megjelent: „Találkoztam boldoguló cigányokkal is” kötetében olyan sikeres életutat bejárt…..
dormi
2009.12.19 08:26:42
@türkiz:
Nem tudom, hogy a többi egyházi iskolába miért nem vesznek fel cigány gyereket, de azt tudom, hogy bálunk a faluban hogyan alakult a helyzet: van egy egyházi és egy önkormányzati ált. isk. gondolhatod, hogy melyikben kevesebb a kisebbség. Az egyháziba jelenleg hét cigány gyerek jár. Az intézményvezetővel és a fenntartó megbízottjával, vagyis a plébánossal is gyakran összefutok: a magatartásuk és a tanulmányi eredményük miatt vették át ezeket a gyerekeket a másik iskolából. Ha lenne még esetleg átjelentkező, akkor a tanulmányi eredmény döntő szempont az átvételnél. Első osztályba minden további nélkül felvennének cigány gyereket, de nem íratja be a szülő, mivel a többség a másikba íratta a gyerekét. Ismerek olyan anyukát, akit rendszeresen szekálnak a cigány "testvérei" azért, mert az egyháziba íratta a gyerekét.
Ellátogattam egyszer egy családhoz, mivel tanulmányt kellett készítenem egy aktuális pedagógiai problémáról (a gyerekek nem az egyháziba járnak): azt mondta az apuka, hogy először is őt "nehogy má' romázzam", mert őt helyesen "cigány"-nak kell szólítani. Másodszor: azt szeretné, hogy a gyerekeit is vegyék körül cigányok, de tanuljon is rendesen. Harmadszor: tudjon szépen cigányul táncolni és emiatt ne csúfolják ki. Negyedszer: legalább egyszer köszönnének vissza a gyerekének, mert ő megtanította rendesen köszönni őt a felnőttek felé. A lánya legjobb barátnői magyar lányok, együtt járnak zeneiskolába. Szeretne óvónő lenni, de a tanárnénije szerint "varrónő leszel, mint anyád, mert neked az is jó". (Sajnos ez masszívan fekete pedagógiai, de azért élnek köztünk tisztességes, hivatásukat komolyan gondoló tanárok.)
Aztán csak annyit mondott a végén az apuka, hogy azzal teszek nekik jót, ha jó tanár leszek.
Néhány neveléstudományi doktorival rendelkező szakembernek talán igaza van akkor, mikor azt mondják, hogy a tanárképző főiskolákon, egyetemeken talán romológiát kellene tanítani, és terepre is kiküldeni a pedagóguspalántákat.
Na, pá.
Nem tudom, hogy a többi egyházi iskolába miért nem vesznek fel cigány gyereket, de azt tudom, hogy bálunk a faluban hogyan alakult a helyzet: van egy egyházi és egy önkormányzati ált. isk. gondolhatod, hogy melyikben kevesebb a kisebbség. Az egyháziba jelenleg hét cigány gyerek jár. Az intézményvezetővel és a fenntartó megbízottjával, vagyis a plébánossal is gyakran összefutok: a magatartásuk és a tanulmányi eredményük miatt vették át ezeket a gyerekeket a másik iskolából. Ha lenne még esetleg átjelentkező, akkor a tanulmányi eredmény döntő szempont az átvételnél. Első osztályba minden további nélkül felvennének cigány gyereket, de nem íratja be a szülő, mivel a többség a másikba íratta a gyerekét. Ismerek olyan anyukát, akit rendszeresen szekálnak a cigány "testvérei" azért, mert az egyháziba íratta a gyerekét.
Ellátogattam egyszer egy családhoz, mivel tanulmányt kellett készítenem egy aktuális pedagógiai problémáról (a gyerekek nem az egyháziba járnak): azt mondta az apuka, hogy először is őt "nehogy má' romázzam", mert őt helyesen "cigány"-nak kell szólítani. Másodszor: azt szeretné, hogy a gyerekeit is vegyék körül cigányok, de tanuljon is rendesen. Harmadszor: tudjon szépen cigányul táncolni és emiatt ne csúfolják ki. Negyedszer: legalább egyszer köszönnének vissza a gyerekének, mert ő megtanította rendesen köszönni őt a felnőttek felé. A lánya legjobb barátnői magyar lányok, együtt járnak zeneiskolába. Szeretne óvónő lenni, de a tanárnénije szerint "varrónő leszel, mint anyád, mert neked az is jó". (Sajnos ez masszívan fekete pedagógiai, de azért élnek köztünk tisztességes, hivatásukat komolyan gondoló tanárok.)
Aztán csak annyit mondott a végén az apuka, hogy azzal teszek nekik jót, ha jó tanár leszek.
Néhány neveléstudományi doktorival rendelkező szakembernek talán igaza van akkor, mikor azt mondják, hogy a tanárképző főiskolákon, egyetemeken talán romológiát kellene tanítani, és terepre is kiküldeni a pedagóguspalántákat.
Na, pá.
Az alábbiakban nagyon nagy együttérzéssel és compassioval, együttszenvedéssel szeretnék beszélni arról, amit „sérült férfiasságnak” is mondhatnék. Csak utalásszerűen hadd említsem az ezen a területen támadó nehézségeket: a homoszexualitást nagyon merész dolog…..
dormi
2009.12.02 10:37:52
@jabbok: "OK, fogadjunk, hogy néhány hónap alatt felmentetem még veled is? Kezdjük azzal, hogy nem hipokrita ő, hanem csak egy szegény sérült személyiség, akit az apja molesztált gyerekkorában."
Meglehet, hogy így van. De amint már fentebb is utaltak rá páran a kommentekben, emiatt nem magát a személyt kellene eleve kárhoztatni, hanem magával a cselekedettel nem értenek egyet.
Szépen beszélt Barsi egyszer arról, hogy a mai "értéktelenség-pluralizmus"-ban a keresztény ember nem hangoztathatja azt, hogy "tiszteld a másságot", hanem ragaszkodnia kell ahhoz, hogy "szeresd felebarátodat!".
Abban értem @saintlouisdefrance-t, hogy az Egyházon belül tapasztalt képmutatás és a papi botrányok elsunnyogása, hirtelen dispozíciókkal való "eltüntetése" hihetetlenül bosszantó és kiábrándító tapasztalat.
Biztos vagyok abban, hogy erről fájdalmas beszélnie nemcsak egy civil kereszténynek, aki próbál a maga keresztjeivel elvergődni a mennyországig, hanem egy cölibátust tisztességesen megélni próbáló és a papság szentségének méltósága mellett kiálló egyszerű papnak is.
Eltöltöttem egy-pár évet folyamatos bosszankodással én is az egyházmegyénkben tapasztalt homoszexualitás miatt. Egyházmegyei alkalmazott voltam és hétről hétre jobban utáltam azt, hogy többet látok "belülről", mint amennyit valaha is akartam. Akkor jó megoldásnak láttam, ha abból a képmutató környezetből kiszakítom magamat és elmenekülök egy másik városba. Úgy húztam én el otthonról, mint ahogyan Jónás sem akart Ninivébe menni.
Jelenleg ismét otthon vagyok. Valami isteni pedagógia folytán a munkahelyem polgári, de a kollégáim rendszeresen behoznak a beszélgetéseinkbe olyan témákat (lásd: pedofil papok, homoszexualitás), amelyekkel kapcsolatban védem és védeni is fogom magát a papság intézményét és az Egyházat is. És hogy visszautaljak arra, amit @pacsy írt a legelején: a kollégáim szinte már faggatózásba menő kérdezősködése is arra utal, hogy a probléma fontosnak látszik, jelen van. Nem jutunk mindig dűlőre egymással, de látom és hallom az ő elégedetlenekedésüket és értetlenkedésüket. Ők nem hívők, nem járnak templomba, de elmondják a véleményüket takargatás és finomkodás nélkül.
Mit teszek én? Hát, remélem én semmit, annál inkább próbálom adni ezeket a beszélgetéseket a Jóisten kezébe.
Az Egyházon belüli pedofíliával vagy homoszexualitással szembeni fenntartásaim és méltatlankodásaim továbbra is megmaradtak, de ezeket csendesen őrzöm belül, tudom róluk, hogy ott vannak. (bárcsak jobb keresztény lehetnék...) Mégis amellett próbálok kampányolni a munkahelyemen, hogy "szeresd felebarátodat", nem pedig "tiszteld a másságot".
Na, pá.
Meglehet, hogy így van. De amint már fentebb is utaltak rá páran a kommentekben, emiatt nem magát a személyt kellene eleve kárhoztatni, hanem magával a cselekedettel nem értenek egyet.
Szépen beszélt Barsi egyszer arról, hogy a mai "értéktelenség-pluralizmus"-ban a keresztény ember nem hangoztathatja azt, hogy "tiszteld a másságot", hanem ragaszkodnia kell ahhoz, hogy "szeresd felebarátodat!".
Abban értem @saintlouisdefrance-t, hogy az Egyházon belül tapasztalt képmutatás és a papi botrányok elsunnyogása, hirtelen dispozíciókkal való "eltüntetése" hihetetlenül bosszantó és kiábrándító tapasztalat.
Biztos vagyok abban, hogy erről fájdalmas beszélnie nemcsak egy civil kereszténynek, aki próbál a maga keresztjeivel elvergődni a mennyországig, hanem egy cölibátust tisztességesen megélni próbáló és a papság szentségének méltósága mellett kiálló egyszerű papnak is.
Eltöltöttem egy-pár évet folyamatos bosszankodással én is az egyházmegyénkben tapasztalt homoszexualitás miatt. Egyházmegyei alkalmazott voltam és hétről hétre jobban utáltam azt, hogy többet látok "belülről", mint amennyit valaha is akartam. Akkor jó megoldásnak láttam, ha abból a képmutató környezetből kiszakítom magamat és elmenekülök egy másik városba. Úgy húztam én el otthonról, mint ahogyan Jónás sem akart Ninivébe menni.
Jelenleg ismét otthon vagyok. Valami isteni pedagógia folytán a munkahelyem polgári, de a kollégáim rendszeresen behoznak a beszélgetéseinkbe olyan témákat (lásd: pedofil papok, homoszexualitás), amelyekkel kapcsolatban védem és védeni is fogom magát a papság intézményét és az Egyházat is. És hogy visszautaljak arra, amit @pacsy írt a legelején: a kollégáim szinte már faggatózásba menő kérdezősködése is arra utal, hogy a probléma fontosnak látszik, jelen van. Nem jutunk mindig dűlőre egymással, de látom és hallom az ő elégedetlenekedésüket és értetlenkedésüket. Ők nem hívők, nem járnak templomba, de elmondják a véleményüket takargatás és finomkodás nélkül.
Mit teszek én? Hát, remélem én semmit, annál inkább próbálom adni ezeket a beszélgetéseket a Jóisten kezébe.
Az Egyházon belüli pedofíliával vagy homoszexualitással szembeni fenntartásaim és méltatlankodásaim továbbra is megmaradtak, de ezeket csendesen őrzöm belül, tudom róluk, hogy ott vannak. (bárcsak jobb keresztény lehetnék...) Mégis amellett próbálok kampányolni a munkahelyemen, hogy "szeresd felebarátodat", nem pedig "tiszteld a másságot".
Na, pá.
A múltkor a fontossági sorrendről igyekeztem valamit (Jálics nyomán) tanítani. Hadd folytassam a sorozatot (forrás: mint korábban). Most a gyakorlati tanácsokon van a sor, amik nagy segítséget nyújtanak abban, hogy a lelki- és imaéletünk hosszú távon kibontakozzék, fejlődni…..
dormi
2009.11.24 20:04:19
@zaziabestia: bocs, hogy belekotyogok. Tudom, hogy nem engem szólítottál meg, de Dobogókő, Manréza: próbáltad már?
((és ez most mekkora reklám - is - volt! :)
((és ez most mekkora reklám - is - volt! :)
- Apó, te gyakran beszéltél a megbocsátásról. Miért olyan fontos az?
- Mert ha nem tudsz magadnak, vagy másnak megbocsátani, akkor megkeseredik az életed. És belegondoltál, hogy még a Miatyánkot sem tudod őszintén elmondani!
- Nekem néha nagyon nehéz megbocsátani magamnak…..
dormi
2009.11.22 22:28:42
@bölcsésztanár:
drukkolok neked!
És persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy én nem szeretném magam jobban érezni. Viszont ezt már mint a folyamat hozadékát tudom elképzelni és nem mint elsődleges motivációt. Egy valamivel már megbékéltem, mégpedig azzal, hogy az Isten malmai néha tényleg lassan őrölnek. Lehet, hogy számomra ez a megbocsájtási folyamat még 7 év lesz, de az is lehet, hogy 7 hónap, vagy nap; elfogadtam.
Na, hajrá, Bölcsésztanár!
drukkolok neked!
És persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy én nem szeretném magam jobban érezni. Viszont ezt már mint a folyamat hozadékát tudom elképzelni és nem mint elsődleges motivációt. Egy valamivel már megbékéltem, mégpedig azzal, hogy az Isten malmai néha tényleg lassan őrölnek. Lehet, hogy számomra ez a megbocsájtási folyamat még 7 év lesz, de az is lehet, hogy 7 hónap, vagy nap; elfogadtam.
Na, hajrá, Bölcsésztanár!
0. Vagyis bevezető. A hír, miszerint a Vatikán tárt karokkal fogadja a tradicionalista anglikán papokat és híveket enyhén szólva is vegyes fogadtatásra talált. A sajtótájékoztató másnapján a Guardian egy nagyon de nagyon meglepett Rowan Williams portréval a címlapján közölte:…..
dormi
2009.11.05 21:37:46
@Reina Nicolasa: "Tehát lelkeket mentünk..."
Remélem senki nem gondolja azt, hogy valaki elkárhozik, csak mert anglikán és nem katolikus. (Ugyanakkor tisztában vagyok azokkal a - nem járulékos és nem kikerülendő - különbségekkel, amelyek elválasztanak katolikust és anglikánt.)
Nagggyon elszomorodnék, ha "Az Egyház", amit Jézustól kaptunk csupán a római katolikus intézményes keretek között létezne.
(Remélem "Az Egyház"-nak nem szűk a keble.)
Remélem senki nem gondolja azt, hogy valaki elkárhozik, csak mert anglikán és nem katolikus. (Ugyanakkor tisztában vagyok azokkal a - nem járulékos és nem kikerülendő - különbségekkel, amelyek elválasztanak katolikust és anglikánt.)
Nagggyon elszomorodnék, ha "Az Egyház", amit Jézustól kaptunk csupán a római katolikus intézményes keretek között létezne.
(Remélem "Az Egyház"-nak nem szűk a keble.)
Újra itt van Halottak Napja. Ilyenkor kimegyünk a temetőbe, és meglátogatjuk szeretteinek sírját. Ez nem csak keresztény szokás. Hosszú évekig éltem buddhista országban, és ott is minden évben megtartják a halottak hetét. Látogatják, virágokkal díszítik a sírokat, mécseseket…..
Kíváncsiak vagytok, mi volt az, amire eddigi (15 éves) papi életem során a legtöbb pozitív visszajelzést kaptam? Mert papoknak bizony nem adnak (nem mernek adni) még pozitív visszajelzést sem (hát még negatívat…)! De én kaptam azért időnként! Főleg akkor, amikor az alább…..
dormi
2009.10.12 08:36:46
@zzzsuzsa: elhiszem. :)
Hamarosan kezdődik egy nagyszabású programsorozatunk, amelyre már jó fél éve gyúrunk. A Jezsuita Café című jubileumi hét keretében két kávéházat fogunk működtetni, egy fiatalosat a Cefé Loyolát és egy közéletibbet a Jezsuita Udvart. Vendégeink lesznek Kozmann György kenus olimpikon, Ákos és sokan…..
dormi
2009.09.16 10:13:01
@Tóta W. Árpád: szerintem a jezsuknál általában - de talán ezen a héten még hangsúlyosabban - van "engedjétek hozzám" szekció. Remélem ez minden korosztálynak szól.
A programokhoz: este, munkából hazafelé jövet kicsit vérzik a szívem, hogy lecsúszok a jó kis programokról. Menjetek el helyettem is, lécci.
A programokhoz: este, munkából hazafelé jövet kicsit vérzik a szívem, hogy lecsúszok a jó kis programokról. Menjetek el helyettem is, lécci.
dormi
2009.09.17 08:55:52
@Jezsuita Café: köszönöm. Minden "lemaradó" nevében is. pá
Ezekben az órákban Barack Obama elnök látogatása zajlik az Egyesült Államok egyik leghíresebb, Notre Dame nevű katolikus egyetemének tanévzáró ünnepségén. Amint azt hírforrásokból már rég tudni lehetett, az ellentétes vélemények és a két táborra oszlottak szembenállása…..
dormi
2009.05.21 17:29:13
((( @amancich:
OFF:
Bár nekem sem tetszik egyáltalán, amit az utóbbi pár kommentben olvahatunk, így az sem, amit "priuszként" idéztél, de egy picit gondoljunk a blog elindítóira is. Nem ez a fóruma a sárdobálásnak és az egymás lehúzásának, meg a stílus nélküli és indulatokkal teli odamondogatásnak.
Párbeszédre lettünk meghívva....ez itt már kezd nem az lenni.
Próbálkozhatnánk mondjuk egy kis "méz"-zel??? )))
OFF:
Bár nekem sem tetszik egyáltalán, amit az utóbbi pár kommentben olvahatunk, így az sem, amit "priuszként" idéztél, de egy picit gondoljunk a blog elindítóira is. Nem ez a fóruma a sárdobálásnak és az egymás lehúzásának, meg a stílus nélküli és indulatokkal teli odamondogatásnak.
Párbeszédre lettünk meghívva....ez itt már kezd nem az lenni.
Próbálkozhatnánk mondjuk egy kis "méz"-zel??? )))
dormi
2009.05.21 17:43:40
@fasírt: királyság! veled vagyok!
És hahó többiek: mi itt mind vendégek vagyunk a blogon, úgyhogy "viseljétek magatokat", ok?! ;)
És hahó többiek: mi itt mind vendégek vagyunk a blogon, úgyhogy "viseljétek magatokat", ok?! ;)
dormi
2009.05.21 17:48:07
Hát megnéztem. Kis híján elbóbiskoltam a film alatt. Tulajdonképpen azért néztem meg Tom Hanks és Ron Howard újabb közös filmjét, mert sejtettem, hogy ezúttal is érdeklődni fog a média Dan Brown „sikergyanús” – így a beharangozó előzetes – opusa iránt,…..
Régente alapvető különbséget tettek hívő és hitetlen között. Az ötvenes évek Hollandiájában az egyházi/felekezeti hovatartozás pontosan tükröződött a politikai pártállásban, a gyermekszámban, vagy az élet alapvető kérdéseiről vallott más nézetekben is. Manapság kissé…..
dormi
2009.05.18 21:45:39
(((Kedves @zzzsuzsa: ha van időd és hozzáférsz a "jöjj, légy a világosságom!" c. könyvhöz, ami Teréz anya személyes írásait tartalmazza, akkor olvasd el. Lúdbőrözni fogsz, "befelé nől tőle a hajad" miután befejezted nehezen indul meg a beszéd stb :) Szóval a könyv olvastatja magát!
És ha Pacsy is elolvasta és lesz kedve és ideje hozzá egy referátum erejéig, akkor szívesen elolvasnánk)))
És ha Pacsy is elolvasta és lesz kedve és ideje hozzá egy referátum erejéig, akkor szívesen elolvasnánk)))
dormi
2009.05.19 20:31:05
((((( @pacsy: "most azonnal lemegyek a térre és ...." stb.
oké, hivatalosan is tök gyökér vagyok :) bocsánat, és nem akarom siettetni a könyv elolvasását. csak néha asziszem, hogy ami nekem bejön az tuti másnak is be fog.
Ha majd egyszer nem lesz annyira "sűrű az élet", na akkor olvasd el. Ja, és számít a kontextus. Vagyis kicsit más lesz az íze a könyvnek, ha előtte mondjuk már agyontúráztattad az olvasóizmaidat filozófiával, vagy mondjuk Fekete István regényekkel. Na, kivonultam, bocs mégegyszer.)))))
oké, hivatalosan is tök gyökér vagyok :) bocsánat, és nem akarom siettetni a könyv elolvasását. csak néha asziszem, hogy ami nekem bejön az tuti másnak is be fog.
Ha majd egyszer nem lesz annyira "sűrű az élet", na akkor olvasd el. Ja, és számít a kontextus. Vagyis kicsit más lesz az íze a könyvnek, ha előtte mondjuk már agyontúráztattad az olvasóizmaidat filozófiával, vagy mondjuk Fekete István regényekkel. Na, kivonultam, bocs mégegyszer.)))))
dormi
2009.05.19 22:05:59
@zzzsuzsa: kiiiirály. veled rülök :)
Az idei húsvét különleges volt számomra. Mivel tavaly nyáron szenteltek pappá ezért most először végezhettem a nagyheti szertartásokat. A jezsuita jelöltekkel együtt egy Mátra közeli, aranyos faluba Mártaszőlősre mentünk, ahol nemrég szűnt meg az általános iskola és már évek óta üres a plébánia is,…..
dormi
2009.04.29 23:16:35
Kedves @jan:
Jó az ötleted és köszönöm, de ezt a kört már megpróáltuk lefutni a falvakban.
Valóban igaz: nem könnyen utaznak az öregek, mégha a szállítást megszervezed mondjuk a családközösség autóval rendelkező személyeivel - ahogyan mi is próbáltuk - de volt, aki elzárkózott, és volt, aki ragaszkodott a sahát templomához. Arról nem is beszélve, hogy a másik falvakban a hívek sem voltak nagyon befogadóak, de én megértem, mert falusi vagyok. Olyan íratlan szabályok és szokások működnek, hogy a plébánosom úgy látta jónak, ha túllép önmagán, lemond az "újításáról" és bevállalja egy évben legalább ilyenkor, hogy kicsit kipurcan a szertartások végére. Viszont bár láttam rajta, hogy hulla fáradt volt,de azt mondta, hogy megérte, mert tudja, hogy hálásak neki a hívek éls boldoggá tette őket.
Én pedig örülök, hogy a magam kis módján ebben segíthettem :)
Jó az ötleted és köszönöm, de ezt a kört már megpróáltuk lefutni a falvakban.
Valóban igaz: nem könnyen utaznak az öregek, mégha a szállítást megszervezed mondjuk a családközösség autóval rendelkező személyeivel - ahogyan mi is próbáltuk - de volt, aki elzárkózott, és volt, aki ragaszkodott a sahát templomához. Arról nem is beszélve, hogy a másik falvakban a hívek sem voltak nagyon befogadóak, de én megértem, mert falusi vagyok. Olyan íratlan szabályok és szokások működnek, hogy a plébánosom úgy látta jónak, ha túllép önmagán, lemond az "újításáról" és bevállalja egy évben legalább ilyenkor, hogy kicsit kipurcan a szertartások végére. Viszont bár láttam rajta, hogy hulla fáradt volt,de azt mondta, hogy megérte, mert tudja, hogy hálásak neki a hívek éls boldoggá tette őket.
Én pedig örülök, hogy a magam kis módján ebben segíthettem :)
Az imádság életforma. Senki sem tud (nagyon) másként imádkozni, mint ahogyan él. Az ima (és az élet) magasiskolájában egyetlen megtanulandó szabály van: nem beleszólni. Jálics Ferenc, aki sokunk számára tekintélynek számít ezen a téren - négy gyakorlatot javasol, amelyek…..
dormi
2009.04.20 10:24:33
@Jezsu0: Szia, tetszi, amit írtál.
...akkor a helyesen értelmezett misztika lehet akár a leghétköznapibb tapasztalat a világon... és nem kell feltétlenül "levitálni" ahhoz, hogy misztikus legyél.
...akkor a helyesen értelmezett misztika lehet akár a leghétköznapibb tapasztalat a világon... és nem kell feltétlenül "levitálni" ahhoz, hogy misztikus legyél.
dormi
2009.04.23 21:24:06
Kedves @esősévszak:
a felvetésed témáján és is törpöltem egy időben. Nem szükségszerű, hogy e kettő szétváljon. Sztem nem ütik egymást. Ugyan ki mondhatja, hogy ha kimegyek a mezőre krumplit kapálni, akkor nem mélyülhetek bele pl.abba, hogy milyen kreatív egy Teremtő ez az Isten. Szóval szerintem tökre nem tévedsz.
De ide most valaki okos jezsuita tagnak kéne kommentelni (remélem be is ugrik valaki), azzal többre mennél. Hiszen ha jól emlékszem, akkor náluk van a "kontempláció az akcióban" - dolog.
(kicsit off: van egy szerzetes ismerősöm, aki egyszer elmesélte, hogy fafűrészelés közben megvágta a lábát, kórházba is kelett vinni, de elmondta az orvosnak, hogy mielőtt megvágta magát a munka közben "elmélyülve" egy csomó jó gondolatot szerzett a vasárnapi prédikációjához.)
a felvetésed témáján és is törpöltem egy időben. Nem szükségszerű, hogy e kettő szétváljon. Sztem nem ütik egymást. Ugyan ki mondhatja, hogy ha kimegyek a mezőre krumplit kapálni, akkor nem mélyülhetek bele pl.abba, hogy milyen kreatív egy Teremtő ez az Isten. Szóval szerintem tökre nem tévedsz.
De ide most valaki okos jezsuita tagnak kéne kommentelni (remélem be is ugrik valaki), azzal többre mennél. Hiszen ha jól emlékszem, akkor náluk van a "kontempláció az akcióban" - dolog.
(kicsit off: van egy szerzetes ismerősöm, aki egyszer elmesélte, hogy fafűrészelés közben megvágta a lábát, kórházba is kelett vinni, de elmondta az orvosnak, hogy mielőtt megvágta magát a munka közben "elmélyülve" egy csomó jó gondolatot szerzett a vasárnapi prédikációjához.)
Egy fiatalasszonytól hallottam, hogy a kislányát valamelyik mese kapcsán egyszerre csak foglalkoztatni kezdte a bűn kérdése. Jó anyuka lévén türelmesen leült átbeszélgetni vele ezt a témát – az ő szintjén. A mesék példáján arra akart rávilágítani, hogy nem vagyunk…..
Milyen ajándékot szeretnél kapni a Jézuskától? Minek örülnél a legjobban? Mi okozná a legszebb meglepetést számodra? Tegyünk egy gyors próbát ennek az eldöntésére! Kedves olvasó, dőlj most nyugodtan hátra, és hunyd be a szemedet! Nem jó, akkor nem tudsz tovább olvasni. :) Na…..
Nemrégiben jött hozzám valaki azzal, hogy a családban történt egy tragédia, autóbalesetben meghalt valaki, és azóta a nagyobbik lány, 16 éves, nem akar járni templomba. Gázos helyzet. Ti mit válaszoltatok/tanácsoltatok volna? Az anyuka próbálta kicsit erőltetni a dolgot, de azért…..
dormi
2008.08.21 17:08:16
Nemrég mesélte valaki, egy 8 (akkor még csak hat) gyerekes családanya, hogy egyszer kórházba került. És akkor, aznap este olyan nyugtalanság szállta meg, hogy nem bírt magával. Rátört, hogy ő innen hazamegy: a férje otthon a gyerekekkel; hogy nélküle összedől a ház; hogy ő…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Nem lát(hat)om ennyire élesen, hogy egy szerzetes számára tényleg nehezebb az egyensúlyozás.
Igaz, nem élek a renden belül, és több egyházmegyés papot látok egy másik perspektívából, a hívő szemével, mint szerzetesét.
A posztod felhozott a "mélyemből" egy számomra fájdalmas emléket. Azóta is az "amikor befulladtam mint beszélgetőpartner" címkével ellátott, képzeletbeli fiókomban tartom.
2006-ban járunk.
Enyhe októberi idő. Még elég a vékony kabát. Egy Skodában ülök a falusi plébános mellett. A 120 km-es út nagyjából negyedénél járhatunk. A plébános 43 éves, már két éve gyógyszereken él, depressziós. A plébánia-összevonások óta még kapott három falut a meglévő négy mellé. A depressziója akkor rosszabbra fordult. Előhozza a "kedvenc" témáit és cinikusan szidja az egyházat; a külsőségekben, szép miseruhákban, sok füstölésben, csak a jómódú családoknál való vacsoraestekben elvesző paptestvéreit; a csak tudományos nyelvezettel beszélő okoskodó teológusokat; a püspököt; a reverendába öltözött üzletembereket, akik csak a valutát ismerik; a hívek csekély létszámát a miséken; saját papságát rothadó dögtetemhez hasonlítja; stb. stb. stb.
A kilométerek növekedésével egyenes arányban süllyed egyre mélyebbre a saját szomorúságában, ami igazából az én nyomorom is, mert ezek a témák engem is mélyen érintenek és elszomorítanak.
Nem szólok, csak hallgatom. Belül ott motoszkál bennem, hogy megkérdezzem: "te miért vagy pap, ha így gondolkodsz?" De elgyávulok. Fájna a válasz és nem akarom hallani.
Meglepetésemre hirtelen felém fordul és megkérdezi: "Te mi a fenének vagy még mindig keresztény? Minek jársz templomba? Mit érdekel téged az Isten? Mit keresel ebben a pöcegödörben (=nála: Egyház)?"
Látom magamat kívülről, ahogyan kitágult szemekkel bámulok, megáll bennem a levegő és csak nézek ki a szélvédőn. Aztán elindul bennem valami agytevékenység és az jut eszembe, hogy nincs olyan válaszom, ami egy depresszióst kisegítene vagy neki hiteles lenne.
Kb. 20 perc némaságban eltöltött kocsikázás után felbuzog bennem a paraszti hév, hogy nehogymá' szégyenbe maradjak és csak kibököm: "Nem tudok válaszolni. Más az ok, amiért keresztény lettem és más az oka, amiért az is maradtam. Csak azt tudom, hogy nem látok jobb alternatívát."
Erre keserűen kifakad, cinikus nevetést hallat, az egyik öklével ütögeti a műszerfalat, majd számomra letaglózó stílusban odaböki (elnézést az olvasóktól, de itt mostan szó szerinti idézet következik): "K....vára kib.....ott elhagyatott helyen nőttél te fel, ha nincs jobb alternatívád Jézusnál!" - majd nevet tovább.
Nagyon ideges lettem. Csak annyit tudtam mondani: "Neked úgysincs jobb válaszod, ezért kénytelen leszel végighallgatni. Azért lettem keresztény, mert a szüleim a keresztvíz alá tartottak. Azért maradtam keresztény, mert teljesen meg akarok térni és ennek megvalósítására nem tudok jobb alternatívát."
Erre ő az öklét rázta és folyatta: "Micsoda duma! Azt sem tudod, hogy mi a szenvedés!"
Majd valami olyasmit mondtam, hogy a szenvedés nagyon sokféle lehet, és még nem ismer eléggé ahhoz, hogy tudja, mennyire viharoktól tépázott, vagy éppen nem az én hitem.
Ennem már négy éve. Azóta őt disponálta a püspök és nem érintkezünk. Sajnos, ahogy hallom, az egészsége és a hozzáállása nem változott. Összefutok vele egyházmegyei rendezvényeken. Ilyenkor megkérdezi, hogy miért nem írok neki e-mailt, miért nem látogatom meg, ahogy a többiek teszik. Egyik Karácsonykor felhívott, hogy mi van velem. Csak annyit mondtam, hogy amíg nem hajlandó a változás érdekében konkrét lépést tenni - pl. beszélni a püspökével, lelkiatyát keresni, segítséget kérni, talán hosszabb eltávra menni - addig engem felejtsen el.
Ami miatt ezt leírtam:
A nyitó kérdésedre talán ahány pap, annyi válasz. Persze nem árt, ha ez a sok válasz a végén egy Közös Nevezőben találkozik. Mindenesetre nagyon szituált. A körülmények rengeteget tesznek hozzá ahhoz, hogy valaki meg tudja magyarázni vagy éppenhogy nem tudja megmagyarázni, hogy miért pap. És sajnos az általad megfogalmazott spiritualitás nem mindig egyértelmű mint válasz. A fent leírt tapasztalatom tudatában meglepődéssel olvastam azt a bizonyosságot, amit megfogalmaztál. Még ki kell bogoznom magamban, de azt tudom, hogy ez a meglepődésem jó.
Én mindenesetre örülök, hogy a poszt nyomán újra elgondolkodhatok, hogy miért vagyok még keresztény, mi tart meg ebben.
Ezek az események, mint pl a fenti, és az általad is felsorolt papi "kategóriák" miatt bennem kialakult indulat, ellenszenv, harag a lelkem ketrecbe zárt vadállatai. Minden nap meglátogatom őket, beszélek hozzájuk. Hátha szelidülnek, és közben talán én is.
Jó éjt!