Adatok
Midnight Gospel
31 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Divat lett az önpusztítás
Lencsén közölt ál ámítás.
Tartalmatlan létezések
Szponzorált vélemények
Meg nem értés görcsös póza,
Három szóba foglalt próza
Filléres öröksége
Arctalan közönségnek.
Tömörített világvallás,
Támogatott lét pazarlás,
Neonfényű csipkebokor,
Rezgésével Te…..
Félre söpörsz, az út szélére
Nem figyelsz a végére.
Zacskóba gyűrt valóság,
Oda se nézve lépsz át.
Arcod már elfordítod,
Sorvadás közben ordítok.
Mész tovább a gépezetbe,
Mi a fajtámat is termelte.
Jövőd vagyok, ez leszel te
E társadalom terméke
Roncsolt lélek, fényes…..
Város, hol lakom a múlt
Délibábos, felette az ég!
Feledés, Házam alapja,
Epedés, benne a mész.
Közöny, minden lakója
Köszönt, de nem int
Üres, lélek libben,
Tüzet, már nem szít
Város, kiút nincsen
Gyászos, ki itt él
Levált, mozdulatlan,
Bezárt, öröklét.
Homály zárja…..
És az öt perc hírnévért
Kínálja teljes létezését
Nem mennybe visz a lépcső,
Glóriát ad majd a képcső. Önmagából kifordítva
Üres lénye eltorzítva,
Tartalommal így tölti meg,
Eladhatóan elmebeteg.
Rivaldába burkolt sötét,
Üveglencse fénylő szemén
Utolsó nagy csillanása
Kihunyt…..
Mozdulatlan közönyben,
Stressztelen közegben
Direkt háttal valónak,
Közben belőled fal jókat.
Elég a komfort,
Béka, ami felforrt,
Nem érdekli semmi,
Épp csak kapjon enni.
Az se bánt, ha felél,
És a lelked elég
Legyen hamis béke
Mi koporsókat bélel.
Vakon hiszel benne,
Ez a…..
Mikor a cirkusz bezár,
A műsor leáll
Ünnepelt torz lelkek,
Feledve lesznek.
Pedig várták, Látták
Tapsolva imádták
Egy másodperces sokkolás,
Eddig kellett. Nem tovább.
Hová lesz ki vállalta,
Magát végleg átadta.
Kifacsart vénsége,
Sehova nem fér már be.
Hozzá jártak…..
A hang se vagyok
Mi szól a fejedben
Messze lakok
Országom feledve
Mikor látlak
Hogy merre mész
Meglep, hogy várlak,
Szemed már át néz.
És akkor még egyszer,
Hagyom, had járjon
Át, mint a kegyszer,
Majd múlását várom.
Egyszer! Volt talán
El se hiszem ma már
A kettőből egy…..
Túl lángtengeren
A testek halmain.
Oda tekint szemem,
Túl jelen romjain.
Átnézek a tenger felett,
Lelkek ezréből áll.
Mindent mi volt, felégetett
Hallom, közel jár.
Sikoltva köpi lángját
Gyomrából felém.
Újabb levegőt vesz,
S benn ragad enyém.
Hangom, nevem már nincsen,
Egy…..
Most más lesz! – mondja.
És elsőnek küld.
Ragyog az arca,
De vérben fürd.
Arctalan tömegben,
Sokból egyé válok.
Mondta, én követtem
Álmok sírján állok!
De még én vagyok!
Gondoltam utoljára
Visszakaptam nevem
Vésve kőtáblára!
Nem kérte, csak vette,
Nem bántja,…..
A stáblista lefutott,
Jöhet az örök, a végtelen.
Úgy hittem elmúlott,
Nem lesz több félelem.
De nincs benne a történetben,
Semmi, mi marad ezután.
Hogy ebben az életben,
Nem lesz ilyen soha már.
S az a végtelen, mi hajdanán
Összekötni érkezett,
Elválaszt mára már,
Arctalan,…..
Volt már ilyen,
Hallottál róla.
Idegen helyen
Ér majd a holnap.
Nem kérted, és
Nem ezért adjad,
Dobozba küldjék a
Veled halt bizalmat.
Volt már ilyen,
Hogy minden lángol.
Porba vész jövő,
Múltad gyászol.
Mire rájöttem, hogy legyen
Már döntöttek helyettem.
Nem akartam itt…..
És már csak a válasz maradt,
Mire még szó nem akadt.
Az utolsó mondat,
Mely lezár vagy folytat.
Hogy jó lett-e vagy mégse,
Mi két pont közé vésve,
Zárja magába a holnap,
És mából tesz majd múltat.
Még egyszer vissza néz-e,
Mikor felvillant a fénye?
És talált végre utat,
Mi maga…..
Nem maradt már semmi,
Mit fel lehet ismerni.
Nincs lélek, csak hús,
Mit unalomból nyúz.
Egy üres tekintet,
Nevetve legyintett.
Pont erre vágytam,
Magamra találtam! Egy újabb kilengés,
Miből még visszatér.
De mennyi maradt még,
Belőle ép? Látom, mit tettem
Mi mindent elvettem.
E…..
Vágj mélyen magadba,
Kéri és megkapja.
Tépj még egy darabot,
Tudod, hogy akarod.
Dobd oda önként,
Add át a döntést.
Ő majd attól lesz,
Ha többet kér, mint tesz.
És ha Ő, Akkor Te is,
Hibátlan a tézis.
Egy utolsó lélek morzsát,
Még örömmel el rág.
Kell ami ámít,
Akarod ami…..
Elnyeli a győztes kiáltást,
Őrzi szerelmes sírását.
Haldokló utolsó légzését,
Milliók keserves kérését.
Viszi a millió imát,
Mit ezer ajak kántált.
Füstté vált testet
Mi vele szállt, eltüntet.
Hallgatja és elengedi,
Nem ítél, tovább viszi.
Látja és hallgat,
Mesélsz, de nem…..
Itt egy falat nyomor,
Lakjál jól!
Gyűlöletből egy csokor,
Legyél jól!
Adjál felénél többet,
Csak ennyit kér!
Ne tudjad, csak higgyed,
Mindent megér!
Szeret majd cserébe,
Megírták!
A mártírok a kereszten,
Kibírták!
De ő a barátod, és szeret
Bármit megtesz
Veled
De nem…..
I.
Nem leszek hősöd,
Sem apád helyett apád.
Ki kakaót főzött,
És reggel azzal várt.
Nem leszek első,
Ki gyerekkel áld,
Sem árnyas erdő,
Hová ültethetsz fát.
Nem leszek képen mosolygó,
Mutogatható pár
Csak egyhelyben toporgó,
Semmiből, sehova ág! II.
Amit látsz nem más,
Csak…..
Ideák, melyre felesküdtek
Ezrek meg ezrek
Benyújtják a számlát,
Itt az idő, halj meg!
Hangzatos kiáltványod
Ér most neked annyit,
Hogy vérbe fojtsd azt,
Ki ellenkezni látszik?
Vagy üres frázis talán,
És másik alá bújsz?
Lecseréled gyorsan,
S törlődik a múlt?
De nem! Most nem…..
Olyan jelent élsz meg,
Melynek jövője is múlt.
Horizontját nézed,
De mit látsz az, azon túl.
Ki se gondoltad,
Mégis késő már!
Jobban húz a mély,
Visszafordulnál!
Megfeszülsz és küzdesz,
Háttal már a végnek!
Minden erőfeszítésed
Csak közelebb visz téged.
Hamis…..
Egyiken fény, mi mindent láttat,
Valóság vagy káprázat
Világos fedi árnyoldalát,
Erőszakolt ál-mosolyát
Amott vár az éj sötét,
Kabátként feledésnek ködét,
Hideg földje, Rád borítja,
Rideg kézzel begombolja.
Itt maradtál magadra,
Mástól várva válaszokra,
Melyik út visz majd…..
Ugyanaz a kúrva nappal
Követ, egyforma estet.
Az idő monoton talppal
Tapos, minden unott testet.
Újabb oldal, új fejezet,
Lapozom, egyforma mind.
Sokadjára is beveszem
Örömkapszulám, megint.
Arctalan, tömör hús
Masszaként áramlik
Minden vonást lenyúz
Az egyenes is meghajlik.
…..
Nincs nappal, se éjjel Észrevétlen ég el
Egyen arc mind
Ki rád tekint
Ebből áll a léted
Kilúgoznak végleg
Eladott álmod,
Rabláncra váltod
Már a dögevők is gyűlnek,
Holt vágyaid ki sem hűltek
Minden ami akartál lenni,
Kezd lassan eltemetni. Füst a húsod marja
Kezdet a vég…..
Hang, mihez nincs csend
Lehet fent, mert nem kell lent.
Elengedett érték,
Nem kell a mérték
Fényt okád a sötétség,
Csak még egy cseppjéért,
Eldobtad
Eltoltad
Elhagytad
Kiégett hajnalon
Zöld neon betonon
Négy fal közepe páratlan
Szállna, de szárnytalan. Azt hitted örökké!…..
Már nem tudom reggel ez vagy este?
Rajzolja vagy meg van festve?
Nem tudom kezdtem, vagy végeztem,
Épp lefekszem, esetleg most keltem?
Most nyitottam vagy kettőre zártam?
Zuhantam vagy csak álltam?
Tegnap van, esetleg holnap?
Leszek még, vagy már csak voltam?
Születtem, vagy tán…..
Lünkeusz Láttam felemelkedésed,
S csúfos bukásod.
Láttam felejtésed,
S vágyott árulásod.
Láttam mit tettél,
S közben mégis öröm volt,
Láttam közben a mögött,
Megvetés izzón forrt.
Láttam tükörbe köptél,
S mégis nevettél.
Láttam mikor elnyelt,
Még egyszer felnéztél.
Kérded…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz