Adatok
László István Sugár
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Régóta nagyon érdekesnek találom, hogy milyen pszichés folyamatok kellennek ahhoz, hogy az élményszerzés szándéka – amely közös bennünk vadászokban a választott vadászati módjainktól függetlenül – ennyire különböző stratégiák mentén érvényesüljön. Az is rendkívül érdekes, hogy a világunk…..
László István Sugár
2021.10.17 09:44:11
Nekünk, akiknek a vadászat nem azonos a vadöléssel, a rálövés, elejtés eredményességével (és persze a lehetőleg meggondolt rálövés számunkra magától értetődő, ami nem zárja ki az esetleges 'hibákat') mindez teljesen terészetes. A vadászat hozzátartozik az emberhez, lényegében a Természet' megismerése! Elválaszthatatlan (szerintem) a megfigyelés, belopás, az állatok és életük, viselkedésük megismerése és a tényleges vadászat/ halfogás (akár kézzel is). Ez sokunkban megvan már kisgyermekkorban is, de később - akár felnőtt korban is - bele lehet bolondulni, ha megfelelő közegbe kerül az illető. Ez sajnos a mai technikailag globalizálódó világban a fiataloknak már nagyon nehéz! Ehhez (sajnos) hozzájárul a (nehéz megfelelő, nem túl bántó szó/kifejezést használni) a Természetbe inkább csak 'kiránduló, nagyvárosban felnőtt, a Természetet nem megfelelően ismerő "Természetvédelem", "Állatvédelem"! Láthatjuk, még mindig a merev, 'háttér'-ismeretek (Élőhelyi körülmények, hosszútávú adatgyűjtés -"monitoring") nélküli fajvédelem a meghatározó, demegóg módon! Lásd például a (nemcsak hazai) ragadozó kérdést - medve, farkas, a.sakál... "Fény az alagútban"? Reménykedjünk, és persze tegyünk is érte, szóval, tettel, példákkal!
A kedvenc vadászati blogomon megjelent egy cikk, amely egy már sokadszorra napirendre tűzött témával foglalkozik. „Tönkreteszi-e a vadászatot az új technológia?” Én is hozzátenném a magam véleményét.
A modern eszközök használatára a korszellem ösztönzi az embereket. Egyszerűen kevesen hajlandóak…..
László István Sugár
2021.01.02 18:03:10
Minden felvetéssel egyetértek, de van pár megjegyzésem.
A mai fiatal vadászok zöme nem ismeri vagy mellőzi az évszázados vadász-hozzáállást. Többnyire nem ezek mentén került a vadászat közelébe. A csúcstechnika pedig általában már szinte óvodás korban bevésődik. L. az okos tel. használata. Ehhez társul h e technika által napi több órásszórakozás a PC vagy okostel nyújtotta mozgóképes játékok élvezete. Továbbá a 'nevelés': nem szabad a fejlődő gyereket semmiféle tevékenységben! Így aztán nem is igen érdeklik őket a 'kinti' tevékenységek. Fiaim és unokáim közül csak minden másodikat érdekelte a horgászat, vadászat. Őket is csak ideig-óráig, többnyire csak óvodás, kisiskolás korban, pedig igyekeztem. Somogyi pincénk és környéke fiaimnak 5 és 20 éves kor között 'paradicsom' volt télen-nyáron. Szinte minden Karácsony idején egy hetet töltöttünk ott, 2-3 család együtt. Ők viszont a gyerekeikkel (már 15-20 évesek) ez idáig csupán két vagy három alkalommal jártak ott 'látogatóban'! A vadászat módja és kellékei, körülményei: Sok mai fiatal vadász még nem volt fácán-, nyúl- vagy récevadászaton, de már vadászott mondjuk Afrikában. Sokan csak vaddisznóra 'utaznak', szinte kizárólag magaslesről, (saját) szórón és éjjellátóval. Ideillik persze, amit pár éve egyik vezető vadgazd. szakemberünk nyilatkozott: a túlszaporodott szarvasállomány rendbetétele érdekében engedélyezni kellene az infrás vadászatot. Két jó helyünk is lévén, az unokákkal kicsi kortól igyekszem járni erdőt-mezőt több-kevesebb sikerrel. Ebben az úton és az árkon-bokron át való járkálás is benne foglaltatik. Tájékozódás, gombakeresés, rovar-, vad/madár-, gyík-, kígyó-megfigyelés... Valami persze megragad. Már 4-5 éves kortól horgásztam, hét évesen naponta verebésztem légpuskával Budafokon. A kézzel való halfogás régóta érdekelt. Olvasmányból vagy másoktól tudtam róla: 1. Wass A.: A funtineli boszorkány - pisztrángfogás. 2. Id Nagy Gyula, a 70-es években a Mátra Múzeum igazgatója (Gyöngyös), mesélte az erdélyi patakokban való pisztrángozását: gumicsizmában 'sétálgatva' lefelé a patakmederben ha halat vett észre kezét betette a vízbe és az áramlással egyező sebességgel közelítette az 'álló' halhoz... Nos, idestova két éve februárban unokalátogatás kapcsán (DK-Spanyolo.) nagy élményem adódott. Mindennap 20-25 km-t kerékpároztam elütött üregi nyulak fülvégét gyűjtögetve genetikai vizsgálatokhoz. Közben persze madarakat fényképezgetve (köztük b.banka, ugartyúk...). Egyszer egy betonfalú csatorna mellett haladva egy továbbrepült ?cankót próbáltam belopni, mikor egy-két helyen a vízben erőteljes kavargásokat vettem észre. Ezek halak lehetnek és nem is kicsik, gondoltam. Hazahajtottam és később visszatértünk feleségemmel. Még mindig 'mozgott' ott a víz. Felségem aggodalma, tiltakozása mellett 'négykézlábaltam' le a 45 fokos betonoldalon és elkezdtem keresgélni. Hozzáértem egy-egy halhoz, de elugrottak. Na, gondoltam, kifogok rajtatok! A következőhöz hozzáérve simogatni kezdtem, aztán a szájába és a kopoltyú alá nyúlva megfogtam és kiemeltem. Felmutattam, majd visszaengedtem. Percek alatt négyet fogtam, másfél-két kilós, nagyjából 'vad' (nyurga) pontyok voltak. Feleségem nem akart belőlük a konyhára, így visszaengedtem mindet. Délután egyik, leginkább belevaló 15 éves Döme, unokával visszamentünk, de már hiába. A víz ismét magas volt, előzőleg csak 30-40 centis, ki tudja miért? A vadászathoz visszakanyarodva. Nekem mindig is a cserkelés volt az igazi vadászat, akár éjjel is. Persze 20-30-50 évvel ezelőtt nem kellett attól tartani, hogy rám lő a kint lévő vadásztárs. Tudtuk egymásról és azt is, hogy nem lővünk rá semmiféle álló vagy mozgó foltra, ha nem tudjuk, mi az (még csak úgy sem, hogy egy disznó)!. Lábodon vezették be a 70-es években, hogy a tavaszi szalonkázás idején jó holdnál kanra cserkelnek. Rájöttek, a disznó látása nem is olyan rossz, éjnek idején! Kitalálták a 'maszk' használatát: a 'nájlon'-harisnya szárait levágják, csak csonka 'fülek' maradnak, két luk a szemnek egy az orrnak és kész! Ma is használom, nappal is. Id Fábián Gyula proffal közeli szakmai, szinte baráti kapcsolatban voltam a 70-80-as években (ő rekonstruálta a visszahajló / 'visszacsapó' íjat, számszeríjat is készített). Utóbbinál repülőfecskendőt is a vad-kábításhoz, altatáshoz (lásd pár évvel korábbi Nimród írásomat a gemenci sz.bika jelölésről) Ugyancsak ő kezdte el a lovasíjászat felelevenítését: www.youtube.com/watch?feature=youtu.be&v=W0cjemm7EkI&app=desktop). Ő a földön való vadvárásnál egy olyan arc-takaró sapkát használt, ami szarvastehén fejbőréből készült felálló fülekkel! Mint tudjuk az indiánok kizárólag arc-'barnító' kenőcsöt használtak. Nos, ma az íjas vadászathoz álcaruhát használnak, amit én csupán a természet-fényképezésnél tartok "esztétikusnak". No meg a csigás íj is újkori 'műtermék' nekem. E hozzáállás mentén született a most nyomdában lévő könyvünkben lévő összeállítás is. Jó cserkelést, szép élményeket kívánok. Üdv a 'vadászoknak'.
A mai fiatal vadászok zöme nem ismeri vagy mellőzi az évszázados vadász-hozzáállást. Többnyire nem ezek mentén került a vadászat közelébe. A csúcstechnika pedig általában már szinte óvodás korban bevésődik. L. az okos tel. használata. Ehhez társul h e technika által napi több órásszórakozás a PC vagy okostel nyújtotta mozgóképes játékok élvezete. Továbbá a 'nevelés': nem szabad a fejlődő gyereket semmiféle tevékenységben! Így aztán nem is igen érdeklik őket a 'kinti' tevékenységek. Fiaim és unokáim közül csak minden másodikat érdekelte a horgászat, vadászat. Őket is csak ideig-óráig, többnyire csak óvodás, kisiskolás korban, pedig igyekeztem. Somogyi pincénk és környéke fiaimnak 5 és 20 éves kor között 'paradicsom' volt télen-nyáron. Szinte minden Karácsony idején egy hetet töltöttünk ott, 2-3 család együtt. Ők viszont a gyerekeikkel (már 15-20 évesek) ez idáig csupán két vagy három alkalommal jártak ott 'látogatóban'! A vadászat módja és kellékei, körülményei: Sok mai fiatal vadász még nem volt fácán-, nyúl- vagy récevadászaton, de már vadászott mondjuk Afrikában. Sokan csak vaddisznóra 'utaznak', szinte kizárólag magaslesről, (saját) szórón és éjjellátóval. Ideillik persze, amit pár éve egyik vezető vadgazd. szakemberünk nyilatkozott: a túlszaporodott szarvasállomány rendbetétele érdekében engedélyezni kellene az infrás vadászatot. Két jó helyünk is lévén, az unokákkal kicsi kortól igyekszem járni erdőt-mezőt több-kevesebb sikerrel. Ebben az úton és az árkon-bokron át való járkálás is benne foglaltatik. Tájékozódás, gombakeresés, rovar-, vad/madár-, gyík-, kígyó-megfigyelés... Valami persze megragad. Már 4-5 éves kortól horgásztam, hét évesen naponta verebésztem légpuskával Budafokon. A kézzel való halfogás régóta érdekelt. Olvasmányból vagy másoktól tudtam róla: 1. Wass A.: A funtineli boszorkány - pisztrángfogás. 2. Id Nagy Gyula, a 70-es években a Mátra Múzeum igazgatója (Gyöngyös), mesélte az erdélyi patakokban való pisztrángozását: gumicsizmában 'sétálgatva' lefelé a patakmederben ha halat vett észre kezét betette a vízbe és az áramlással egyező sebességgel közelítette az 'álló' halhoz... Nos, idestova két éve februárban unokalátogatás kapcsán (DK-Spanyolo.) nagy élményem adódott. Mindennap 20-25 km-t kerékpároztam elütött üregi nyulak fülvégét gyűjtögetve genetikai vizsgálatokhoz. Közben persze madarakat fényképezgetve (köztük b.banka, ugartyúk...). Egyszer egy betonfalú csatorna mellett haladva egy továbbrepült ?cankót próbáltam belopni, mikor egy-két helyen a vízben erőteljes kavargásokat vettem észre. Ezek halak lehetnek és nem is kicsik, gondoltam. Hazahajtottam és később visszatértünk feleségemmel. Még mindig 'mozgott' ott a víz. Felségem aggodalma, tiltakozása mellett 'négykézlábaltam' le a 45 fokos betonoldalon és elkezdtem keresgélni. Hozzáértem egy-egy halhoz, de elugrottak. Na, gondoltam, kifogok rajtatok! A következőhöz hozzáérve simogatni kezdtem, aztán a szájába és a kopoltyú alá nyúlva megfogtam és kiemeltem. Felmutattam, majd visszaengedtem. Percek alatt négyet fogtam, másfél-két kilós, nagyjából 'vad' (nyurga) pontyok voltak. Feleségem nem akart belőlük a konyhára, így visszaengedtem mindet. Délután egyik, leginkább belevaló 15 éves Döme, unokával visszamentünk, de már hiába. A víz ismét magas volt, előzőleg csak 30-40 centis, ki tudja miért? A vadászathoz visszakanyarodva. Nekem mindig is a cserkelés volt az igazi vadászat, akár éjjel is. Persze 20-30-50 évvel ezelőtt nem kellett attól tartani, hogy rám lő a kint lévő vadásztárs. Tudtuk egymásról és azt is, hogy nem lővünk rá semmiféle álló vagy mozgó foltra, ha nem tudjuk, mi az (még csak úgy sem, hogy egy disznó)!. Lábodon vezették be a 70-es években, hogy a tavaszi szalonkázás idején jó holdnál kanra cserkelnek. Rájöttek, a disznó látása nem is olyan rossz, éjnek idején! Kitalálták a 'maszk' használatát: a 'nájlon'-harisnya szárait levágják, csak csonka 'fülek' maradnak, két luk a szemnek egy az orrnak és kész! Ma is használom, nappal is. Id Fábián Gyula proffal közeli szakmai, szinte baráti kapcsolatban voltam a 70-80-as években (ő rekonstruálta a visszahajló / 'visszacsapó' íjat, számszeríjat is készített). Utóbbinál repülőfecskendőt is a vad-kábításhoz, altatáshoz (lásd pár évvel korábbi Nimród írásomat a gemenci sz.bika jelölésről) Ugyancsak ő kezdte el a lovasíjászat felelevenítését: www.youtube.com/watch?feature=youtu.be&v=W0cjemm7EkI&app=desktop). Ő a földön való vadvárásnál egy olyan arc-takaró sapkát használt, ami szarvastehén fejbőréből készült felálló fülekkel! Mint tudjuk az indiánok kizárólag arc-'barnító' kenőcsöt használtak. Nos, ma az íjas vadászathoz álcaruhát használnak, amit én csupán a természet-fényképezésnél tartok "esztétikusnak". No meg a csigás íj is újkori 'műtermék' nekem. E hozzáállás mentén született a most nyomdában lévő könyvünkben lévő összeállítás is. Jó cserkelést, szép élményeket kívánok. Üdv a 'vadászoknak'.
László István Sugár
2021.01.02 18:08:20
Minden felvetéssel egyetértek, de van pár megjegyzésem.
A mai fiatal vadászok zöme nem ismeri vagy mellőzi az évszázados vadász-hozzáállást. Többnyire nem ezek mentén került a vadászat közelébe. A csúcstechnika pedig általában már szinte óvodás korban bevésődik. L. az okos tel. használata. Ehhez társul h e technika által napi több órás szórakozás (PC vagy okostel): mozgóképes játékok élvezete. Továbbá a 'nevelés' - nem szabad a fejlődő gyereket semmiféle tevékenységben! Így aztán nem is igen érdeklik őket a 'kinti' tevékenységek. Fiaim és unokáim közül csak minden másodikat érdekelte a horgászat, vadászat. Őket is csak ideig-óráig, többnyire csak óvodás, kisiskolás korban, pedig igyekeztem. Somogyi pincénk és környéke fiaimnak 5 és 20 éves kor között 'paradicsom' volt télen-nyáron. Szinte minden Karácsony idején egy hetet töltöttünk ott, 2-3 család együtt. Ők viszont a gyerekeikkel (már 15-20 évesek) ez idáig csupán két vagy három alkalommal jártak ott 'látogatóban'! A vadászat módja és kellékei, körülményei: Sok mai fiatal vadász még nem volt fácán-, nyúl- vagy récevadászaton, de már vadászott mondjuk Afrikában. Sokan csak vaddisznóra 'utaznak', szinte kizárólag magaslesről, (saját) szórón és éjjellátóval. Ideillik persze, amit pár éve egyik vezető vadgazd. szakemberünk nyilatkozott: a túlszaporodott szarvasállomány rendbetétele érdekében engedélyezni kellene az infrás vadászatot. Két jó helyünk is lévén, az unokákkal kicsi kortól igyekszem járni erdőt-mezőt több-kevesebb sikerrel. Ebben az úton és az árkon-bokron át való járkálás is benne foglaltatik. Tájékozódás, gombakeresés, rovar-, vad/madár-, gyík-, kígyó-megfigyelés... Valami persze megragad. Apám mellett 4-5 éves kortól horgásztam, hét évesen már naponta verebésztem. A kézzel való halfogás régóta érdekelt: 1. Wass A.: A funtineli boszorkány - pisztrángfogás. 2. Id Nagy Gyula, a 70-es években a Mátra Múzeum igazgatója (Gyöngyös), mesélte az erdélyi patakokban való pisztrángozását: gumicsizmában 'sétálgatva' lefelé a patakmederben ha halat vett észre kezét betette a vízbe és az áramlással egyező sebességgel közelítette az 'álló' halhoz... Nos, idestova két éve februárban unokalátogatás kapcsán (DK-Spanyolo.) nagy élményem adódott. Mindennap 20-25 km-t kerékpároztam elütött üregi nyulak fülvégét gyűjtögetve genetikai vizsgálatokhoz. Közben persze madarakat fényképezgetve (köztük b.banka, ugartyúk...). Egyszer egy betonfalú csatorna mellett haladva egy továbbrepült ?cankót próbáltam belopni, mikor egy-két helyen a vízben erőteljes kavargásokat vettem észre. Ezek halak lehetnek és nem is kicsik, gondoltam. Hazahajtottam és később visszatértünk feleségemmel. Még mindig 'mozgott' ott a víz. Felségem aggodalma, tiltakozása mellett 'négykézlábaltam' le a 45 fokos betonoldalon és elkezdtem keresgélni. Hozzáértem egy-egy halhoz, de elugrottak. Na, gondoltam, kifogok rajtatok! A következőhöz hozzáérve simogatni kezdtem, aztán a szájába és a kopoltyú alá nyúlva megfogtam és kiemeltem. Felmutattam, majd visszaengedtem. Percek alatt négyet fogtam, másfél-két kilós, nagyjából 'vad' (nyurga) pontyok voltak. Feleségem nem akart belőlük a konyhára, így visszaengedtem mindet. Délután egyik, leginkább belevaló 15 éves Döme, unokával visszamentünk, de már hiába. A víz ismét magas volt, előzőleg csak 30-40 centis, ki tudja miért? A vadászathoz visszakanyarodva. Nekem mindig is a cserkelés volt az igazi vadászat, akár éjjel is. Persze 20-30-50 évvel ezelőtt nem kellett attól tartani, hogy rám lő a kint lévő vadásztárs. Tudtuk egymásról és azt is, hogy nem lővünk rá semmiféle álló vagy mozgó foltra, ha nem tudjuk, mi az (még csak úgy sem, hogy egy disznó)!. Lábodon vezették be a 70-es években, hogy a tavaszi szalonkázás idején jó holdnál kanra cserkelnek. Rájöttek, a disznó látása nem is olyan rossz, éjnek idején! Kitalálták a 'maszk' használatát: a 'nájlon'-harisnya szárait levágják, csak csonka 'fülek' maradnak, két luk a szemnek egy az orrnak és kész! Ma is használom, nappal is. Id Fábián Gyula proffal közeli szakmai, szinte baráti kapcsolatban voltam a 70-80-as években (ő rekonstruálta a visszahajló / 'visszacsapó' íjat, számszeríjat is készített). Utóbbinál repülőfecskendőt is a vad-kábításhoz, altatáshoz (lásd pár évvel korábbi Nimród írásomat a gemenci sz.bika jelölésről) Ugyancsak ő kezdte el a lovasíjászat felelevenítését: www.youtube.com/watch?feature=youtu.be&v=W0cjemm7EkI&app=desktop). Ő a földön való vadvárásnál egy olyan arc-takaró sapkát használt, ami szarvastehén fejbőréből készült felálló fülekkel! Mint tudjuk az indiánok kizárólag arc-'barnító' kenőcsöt használtak. Nos, ma az íjas vadászathoz álcaruhát használnak, amit én csupán a természet-fényképezésnél tartok "esztétikusnak". No meg a csigás íj is újkori 'műtermék' nekem. E hozzáállás mentén született a most nyomdában lévő könyvünkben lévő összeállítás is. Jó cserkelést, szép élményeket kívánok. Üdv a 'vadászoknak'.
A mai fiatal vadászok zöme nem ismeri vagy mellőzi az évszázados vadász-hozzáállást. Többnyire nem ezek mentén került a vadászat közelébe. A csúcstechnika pedig általában már szinte óvodás korban bevésődik. L. az okos tel. használata. Ehhez társul h e technika által napi több órás szórakozás (PC vagy okostel): mozgóképes játékok élvezete. Továbbá a 'nevelés' - nem szabad a fejlődő gyereket semmiféle tevékenységben! Így aztán nem is igen érdeklik őket a 'kinti' tevékenységek. Fiaim és unokáim közül csak minden másodikat érdekelte a horgászat, vadászat. Őket is csak ideig-óráig, többnyire csak óvodás, kisiskolás korban, pedig igyekeztem. Somogyi pincénk és környéke fiaimnak 5 és 20 éves kor között 'paradicsom' volt télen-nyáron. Szinte minden Karácsony idején egy hetet töltöttünk ott, 2-3 család együtt. Ők viszont a gyerekeikkel (már 15-20 évesek) ez idáig csupán két vagy három alkalommal jártak ott 'látogatóban'! A vadászat módja és kellékei, körülményei: Sok mai fiatal vadász még nem volt fácán-, nyúl- vagy récevadászaton, de már vadászott mondjuk Afrikában. Sokan csak vaddisznóra 'utaznak', szinte kizárólag magaslesről, (saját) szórón és éjjellátóval. Ideillik persze, amit pár éve egyik vezető vadgazd. szakemberünk nyilatkozott: a túlszaporodott szarvasállomány rendbetétele érdekében engedélyezni kellene az infrás vadászatot. Két jó helyünk is lévén, az unokákkal kicsi kortól igyekszem járni erdőt-mezőt több-kevesebb sikerrel. Ebben az úton és az árkon-bokron át való járkálás is benne foglaltatik. Tájékozódás, gombakeresés, rovar-, vad/madár-, gyík-, kígyó-megfigyelés... Valami persze megragad. Apám mellett 4-5 éves kortól horgásztam, hét évesen már naponta verebésztem. A kézzel való halfogás régóta érdekelt: 1. Wass A.: A funtineli boszorkány - pisztrángfogás. 2. Id Nagy Gyula, a 70-es években a Mátra Múzeum igazgatója (Gyöngyös), mesélte az erdélyi patakokban való pisztrángozását: gumicsizmában 'sétálgatva' lefelé a patakmederben ha halat vett észre kezét betette a vízbe és az áramlással egyező sebességgel közelítette az 'álló' halhoz... Nos, idestova két éve februárban unokalátogatás kapcsán (DK-Spanyolo.) nagy élményem adódott. Mindennap 20-25 km-t kerékpároztam elütött üregi nyulak fülvégét gyűjtögetve genetikai vizsgálatokhoz. Közben persze madarakat fényképezgetve (köztük b.banka, ugartyúk...). Egyszer egy betonfalú csatorna mellett haladva egy továbbrepült ?cankót próbáltam belopni, mikor egy-két helyen a vízben erőteljes kavargásokat vettem észre. Ezek halak lehetnek és nem is kicsik, gondoltam. Hazahajtottam és később visszatértünk feleségemmel. Még mindig 'mozgott' ott a víz. Felségem aggodalma, tiltakozása mellett 'négykézlábaltam' le a 45 fokos betonoldalon és elkezdtem keresgélni. Hozzáértem egy-egy halhoz, de elugrottak. Na, gondoltam, kifogok rajtatok! A következőhöz hozzáérve simogatni kezdtem, aztán a szájába és a kopoltyú alá nyúlva megfogtam és kiemeltem. Felmutattam, majd visszaengedtem. Percek alatt négyet fogtam, másfél-két kilós, nagyjából 'vad' (nyurga) pontyok voltak. Feleségem nem akart belőlük a konyhára, így visszaengedtem mindet. Délután egyik, leginkább belevaló 15 éves Döme, unokával visszamentünk, de már hiába. A víz ismét magas volt, előzőleg csak 30-40 centis, ki tudja miért? A vadászathoz visszakanyarodva. Nekem mindig is a cserkelés volt az igazi vadászat, akár éjjel is. Persze 20-30-50 évvel ezelőtt nem kellett attól tartani, hogy rám lő a kint lévő vadásztárs. Tudtuk egymásról és azt is, hogy nem lővünk rá semmiféle álló vagy mozgó foltra, ha nem tudjuk, mi az (még csak úgy sem, hogy egy disznó)!. Lábodon vezették be a 70-es években, hogy a tavaszi szalonkázás idején jó holdnál kanra cserkelnek. Rájöttek, a disznó látása nem is olyan rossz, éjnek idején! Kitalálták a 'maszk' használatát: a 'nájlon'-harisnya szárait levágják, csak csonka 'fülek' maradnak, két luk a szemnek egy az orrnak és kész! Ma is használom, nappal is. Id Fábián Gyula proffal közeli szakmai, szinte baráti kapcsolatban voltam a 70-80-as években (ő rekonstruálta a visszahajló / 'visszacsapó' íjat, számszeríjat is készített). Utóbbinál repülőfecskendőt is a vad-kábításhoz, altatáshoz (lásd pár évvel korábbi Nimród írásomat a gemenci sz.bika jelölésről) Ugyancsak ő kezdte el a lovasíjászat felelevenítését: www.youtube.com/watch?feature=youtu.be&v=W0cjemm7EkI&app=desktop). Ő a földön való vadvárásnál egy olyan arc-takaró sapkát használt, ami szarvastehén fejbőréből készült felálló fülekkel! Mint tudjuk az indiánok kizárólag arc-'barnító' kenőcsöt használtak. Nos, ma az íjas vadászathoz álcaruhát használnak, amit én csupán a természet-fényképezésnél tartok "esztétikusnak". No meg a csigás íj is újkori 'műtermék' nekem. E hozzáállás mentén született a most nyomdában lévő könyvünkben lévő összeállítás is. Jó cserkelést, szép élményeket kívánok. Üdv a 'vadászoknak'.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz