Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Pethes Kálán

0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2020.03.27. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Filmklub Beszélj hozzá 2020.05.15 14:03:04
Két férfi és két kómában fekvő nő. Élet és halál körforgásában a szerelem és az erőszak, boldogság és csalódás kettőssége sajátos jelentést kap...
Pethes Kálán 2020.05.22 13:38:35
Ez ismételten egy nagyon jó film volt, számomra: barátságról és szerelemről. Ami nagyon elgondolkodtatott, hogy ezek mennyire különbözőek minőségben jelentek meg. Mivel szerelem terén ezúttal nem láttunk igazi szerelmet. A matador nő szerelme, ami nem Marco-hoz fűzte az talán lehetett elég jó, de arról kevesebbet tudunk. Marco és a Matador nő szerelme elég vontatott volt, következtetek erre abból, hogy nem volt benne kiegyensúlyozott kommunikáció. Amíg a nő nem esett kómába, addig a férfi szóhoz sem hagyta jutni a nőt, miután pedig kómába esett egyedül a másik nőhöz hallottuk beszélni, a saját szerelméhez nem.
A másik megnyilvánulását a szerelemnek talán nem is kell nagyon részleteznem. Egy szociálisan kevesebbet tapasztalt férfi, első erős, és kifejezetten plátói szerelme, amit aránytalanul hagyott burjánzani az, hogy a nő közben kómába esett. A nő szerette? A férfi biztosan így gondolta.
Nagyon érdekes elgondolkodni, hogy amíg a nővel beszélgetett, addig valójában csak magával beszélgetett? Önmagát gerjesztette.
És ez is érdekes gondolat lehet egy hagyományos kapcsolatban is. Mi az, ami valóban elhangzik a másiktól, mi az, amit tényleg úgy van, ahogy gondoljuk, és mi az, amit mi rakunk hozzá a képhez, mi az amit csak sejtünk, vagy feltételezünk, de igazából alapja nincs. Erre a film nem tudott kitérni, de mikor jön el a pillanat, amikor a tévedés felismerhető, mikor kell ezt megsejteni? És a filmben egy eléggé egyéni következményét láttuk annak, hogy milyen az, ha a kommunikáció egyoldalú. Egy hagyományos kapcsolatban is lehet a vége (akár átvitt, akár konkrét értelemben) erőszak? Beszélj hozzá, de hallgasd, és értsd is meg! :)
A másik kapcsolati forma pedig a barátság. Az időugrások miatt nehezen követtem, először nagyon fura volt látni azt, hogy milyen erős barátság szövődött a két férfi között. Gondolom, elég idő telt el hozzá, csak nem volt részletezve. Ez viszont nem változtat azon, hogy nagyon erős kapcsolatot építettek ki. Marco részérül ez különösen megnyilvánult, és láthattuk, hogy mennyire fontos neki. (Tulajdonképpen a halála után hozzá is beszélt, az egykori szerelméhez meg talán egyszer sem, és azután is a barátja maradt, hogy azt tette, amit tett). És elgondolkodhatunk a barátság súlyán. Mekkora felelősség ismerni valakit. Mekkora felelősség információ birtokába jutni és mérlegelni, hogy hosszútávon a hallgatás, vagy a beszéd a jó megoldás. Dönthetsz-e helyette, és ha igen, fel tudod-e vállalni a következményét.
Pethes Kálán 2020.05.22 13:39:30
Ez ismételten egy nagyon jó film volt, számomra: barátságról és szerelemről. Ami nagyon elgondolkodtatott, hogy ezek mennyire különbözőek minőségben jelentek meg. Mivel szerelem terén ezúttal nem láttunk igazi szerelmet. A matador nő szerelme, ami nem Marco-hoz fűzte az talán lehetett elég jó, de arról kevesebbet tudunk. Marco és a Matador nő szerelme elég vontatott volt, következtetek erre abból, hogy nem volt benne kiegyensúlyozott kommunikáció. Amíg a nő nem esett kómába, addig a férfi szóhoz sem hagyta jutni a nőt, miután pedig kómába esett egyedül a másik nőhöz hallottuk beszélni, a saját szerelméhez nem.
A másik megnyilvánulását a szerelemnek talán nem is kell nagyon részleteznem. Egy szociálisan kevesebbet tapasztalt férfi, első erős, és kifejezetten plátói szerelme, amit aránytalanul hagyott burjánzani az, hogy a nő közben kómába esett. A nő szerette? A férfi biztosan így gondolta.
Nagyon érdekes elgondolkodni, hogy amíg a nővel beszélgetett, addig valójában csak magával beszélgetett? Önmagát gerjesztette.
És ez is érdekes gondolat lehet egy hagyományos kapcsolatban is. Mi az, ami valóban elhangzik a másiktól, mi az, amit tényleg úgy van, ahogy gondoljuk, és mi az, amit mi rakunk hozzá a képhez, mi az amit csak sejtünk, vagy feltételezünk, de igazából alapja nincs. Erre a film nem tudott kitérni, de mikor jön el a pillanat, amikor a tévedés felismerhető, mikor kell ezt megsejteni? És a filmben egy eléggé egyéni következményét láttuk annak, hogy milyen az, ha a kommunikáció egyoldalú. Egy hagyományos kapcsolatban is lehet a vége (akár átvitt, akár konkrét értelemben) erőszak? Beszélj hozzá, de hallgasd, és értsd is meg! :)
A másik kapcsolati forma pedig a barátság. Az időugrások miatt nehezen követtem, először nagyon fura volt látni azt, hogy milyen erős barátság szövődött a két férfi között. Gondolom, elég idő telt el hozzá, csak nem volt részletezve. Ez viszont nem változtat azon, hogy nagyon erős kapcsolatot építettek ki. Marco részérül ez különösen megnyilvánult, és láthattuk, hogy mennyire fontos neki. (Tulajdonképpen a halála után hozzá is beszélt, az egykori szerelméhez meg talán egyszer sem, és azután is a barátja maradt, hogy azt tette, amit tett). És elgondolkodhatunk a barátság súlyán. Mekkora felelősség ismerni valakit. Mekkora felelősség információ birtokába jutni és mérlegelni, hogy hosszútávon a hallgatás, vagy a beszéd a jó megoldás. Dönthetsz-e helyette, és ha igen, fel tudod-e vállalni a következményét.
Filmklub Volver 2020.05.05 11:02:37
Erős és gyenge nők, akik megpróbálnak talpon maradni egy világban, ahol a férfiak csak a saját kis játékaikat űzik? Vagy egyszerűen mindenki csak a maga boldogságát keresi? Almodóvar sajátos látásmódja itt is új megvilágításba helyezi társas és társadalmi szerepeinket, kapcsolatainkat...
Pethes Kálán 2020.05.15 04:49:56
Egy hatalmas "HŰŰŰŰŰHAAAAAA!!" Jár részemről a filmnek!
Ez volt az első ami alatt hangot adtam a megdöbbenésemnek, történetesen amikor kiderült, hogy a főszereplő miért hagyta el a szülőfaluját.
Ezúttal is egy remekül szerkesztett, érdekes emberi történeteket bemutató filmet láttam.

Sokáig azt akartam hinni az édesanya karakteréről, hogy valóban szellem. Láttunk már Almodóvár filmben telekinetikus tapétázást ;)
Ellenben ilyen szellemtelen formájában is nagyon színesítette a karakter a történetet. A film végére, részben" egyfajta: A Halál Angyala szerepnek tűnik. Ő "segítette" a túlvilágra a férjét (ha bosszúból is de nyugalomban), utána kitartott az idős rokon mellett és segédkezett neki, Végül pedig egy másik szereplőnél is hasonló helyzetben volt jelen. Itt még érkezésekor a folyosó fényei is adtak egy ilyen komor hangulatot.

Az első jelenetek alatt arra gondoltam, hogy lehet, ez egy üdébb film lesz, nem annyira nyomasztó, mint például a Mit vétettem, hogy ezt érdemlem... Azután a következő jelenetben hazatér a főhősünk...

Nagyon tetszik megint a történetben a gondolat, hogy mennyi kellemetlenséget okoz, ha valaki nem őszinte. Az édesanya tudta, hogy a férje csalja, de hallgatott, ezt követően a lány hallgatptt tiszteletben tartva az édesanyja látszólagos szeretetét a férje iránt. Azt érzem, hogy ha nem is ugyanilyen kaliberű eseményekkel kapcsolatosan, de az én életemben is bőven találok példát ilyesmi helyzetekre, és nem hiszem, hogy egyedül lennék ezzel :D

A szociális, és társadalmi helyzeteket elemző meglátásokban nem vagyok jó, és nem is szeretnék filmet ilyen nézőpontból nézni, de amit még kiemelnék, hogy a mellékkarakterek is remek hangulatot árasztottak, akár a falusiak, akár a városi barátnők.

Ismét egy egyedi, merész, életszagú alkotást láttam, és nagyon-nagyon tetszett :)
Filmklub Mindent anyámról 2020.04.12 18:38:16
Egy végzetes baleset, egy szervátültetés, és egy utazás, amelyben megmutatkozik a múlt...
Pethes Kálán 2020.04.30 00:50:01
Nagyon tetszett ez a film (is!)! :D
Amikor elolvastam azt az egy sornyi ismertetőt az elején, akkor egy mély beszélgetős filmet képzeltem el. Valaki, akinek egy elhunyt hozzátartozójának a szervét jó pár évvel korábban donálták vonatra száll, és beszélgetésbe elegyedik a fülkében egy másik utassal, akiről a film közepén kiderül, hogy a donált szerv tulajdonosa. Persze az eddigi Almodóvar filmekket alapul véve gondolhattam volna, hogy nem egy ilyen filmet fogok látni, amiben két ember beszélget egy bő órán keresztül :D Teljesen másról szólt a film, és nem bánom, hogy így alakult :D
Nagyon tetszett Manuela karaktere. Egy pontot leszámítva azt érzem, hogy mindig helyesen döntött, amihez bizony nem kevés kurázsi, és lelki erő kell. Miután teherbe esett útrakelt, hogy megfelelő lehetőségeket nyújtson a fiának. Azt sem tartom elítélendőnek, hogy hallgatott az apjáról, ezt is felrúgta volna, hiszen megértette, hogy a fia számára ez mennyire fontos. Nem mellesleg egy nagyon is értelmes fiút nevelt fel :)
A sors különös fintora, hogy egy olyan leányzóra bukkant, aki történetesen hasonló helyzetbe került, mint egykor ő. Nagyon tetszett, hogy mindent megpróbált megtenni annak érdekében, hogy ez a lány megkapja, ami egykor neki nem volt: szerető és támogató közeget. Először csak haza akarta küldeni, de miután nem tudta akkor sem adta fel és telefonált a lány anyjának.
Az a jelenet különösen tetszett a terhes lány és az anyja között. A lány egy kicsit elbénázta az életét: váratlan baba, betegség...
És kérdezte az anyja, hogy: "Nem tudom mit vársz tőlem. Most mit tegyek?"
Mire az volt a válasz, hogy: "Csak annyit, hogy ne tedd nehezebbé."
Ennél szebbet nem tudom kívánhatnék-e hasonló helyzetben. Ha így elbénáznék valamit, tisztában lennék vele, és a felelősséggel. Én sem kívánnék többet a szüleimtől mint, hogy ne utáljanak. Ha tudnak, akarnak, segítsenek, de nyilván nekem kell megoldanom a gondot. De nehezebbé, utálattal, kioktatással ne tegyék, csak fogadjanak el és szeressenek ennek ellenére is :) Ez nagyon erős volt szerintem :)
És végül még egy dolog, ami feltűnt: Nem jelent meg a homofóbia. Mondjuk a barátnőjéről nekem nagyon sokáig nem esett le, hogy transznemű, Loláról nyilván tudtuk egy idő után (róla hamarabb megmondtam volna). De ennek ellenére is tetszett, hogy a film nem helyezett hangsúlyt a kiközösítés megvetés jelenségére, pusztán emberi mivoltukban mutatta meg őket, sokkal átlagosabb és hétköznapibb helyzetekben kibontva a karaktereiket. :) Szerintem nagyon jó volt :)
Amit nem teljesen értettem, az az (de lehet, hogy csak valami elkerülte a figyelmem) milyen jelentősége volt az elején a szervdonációnak? Vártam volna, hogy valahol a film közben ez még visszaköszön, de nem jött.
Összességében egy nagyon szép gyásztörténetnek érzem, melyben sikerül az édesanyának elhunyt fia kívánságait (a lehetőségekhez mérten) teljesíteni, miközben a saját múltjával is szembesült, és olyan személlyé válhatott (vagy vált már sokkal korábban), akire egykor neki is szüksége lehetett volna.
Filmklub Eleven hús 2020.03.25 17:58:31
Sajátos szerelmi háromszög: egy nő, egy rendőr és egy bűnöző. Győzhet-e a bosszú, a gyűlölet?..
Pethes Kálán 2020.03.28 01:19:01
Nos.
Én bevallom, hogy a második film megtekintésével még tartozom, de idővel bepótolom.
Amit viszont kiszeretnék emelni az eddigi élményeimből, hogy az Eleven hús és A nők a teljes idegösszeomlás szélén megtekintése közben is elfogott az érzés, mintha egy színdarabot néznék. (Az utóbbi esetében úgy tudom, hogy később született musical változat.)
Annyira belterjes filmek, annyira komplexek a szereplők viszonyai, amivel eddig leginkább színdarabokban találkoztam. Nyilvánvalóan van főszereplőjük, de nem érzem, hogy különösen kiemelkednének a többiek közül valamint gyakran érzem, hogy a mellékszereplők is nagyobb hangsúlyt kapnak és a film nem annyira "róla", hanem inkább "róluk" szól. Sokszor a saját életünkben sem vesszük észre, hogy a világ nem csak körülöttünk forog, és, hogy mindenki másnak, aki része az életünknek ugyanúgy megvan a sajátja, és neki is megvan a saját története és drámája.

Koncentrálva az Eleven Húsra: Nekem nagyon tetszett, és pont az emberi drámák miatt.
Mit tegyek, ha beleszeretek valakibe, de nem tudom neki azt adni, amire vágyik? Mit tegyek, ha Beleszerettem, de nem teljes az életem vele? Mit tegyek, ha igazságtalan volt velem és lekezelő, anélkül, hogy kicsit is törekedett volna, hogy emberként kezeljen? Mit tegyek, ha szeretem, és nem tudom otthagyni/elengedni és függök tőle? Mit tegyek, ha nagyon is otthagynám, de félek? A film nagyon jó szituációkat, és kérdéseket hozott fel.

Az előző kommentelő gondolati egy kicsit megfogtak Victor jellemével kapcsolatban. Ami nekem így feltűnt az a bosszú formája. Nyilván kinek nem fordult még meg a fejében, hogy "Na ezt még megemlegeti!". De Victor itt nem ragad le, nem csak arról szól a bosszúja, hogy "Ha nekem rossz volt, legyen az neki is". Megtervezi a "hogyan"-t is ami részben abból áll, hogy bizonyítson. "Látod? Semmibe vettél? Tévedtél!" azonban tudatosan, vagy tudatlanul lehet benne egyfajta nevelési szándék is, hogy "Máskor kétszer gondold meg, hogy kit nézel le."
És már csak azért is érdekes ez a felvetés, mert vele szemben a rendőrbarátunk a "cél szentesíti az eszközt" módon, gond nélkül rábízta a bosszút arra a férfira, akinek a tolószéket köszönhette...

Ugyanitt: a motívum, hogy a részeges rendőr kétszer lőtt, mindkétszer más ujjával, és, hogy másodjára maga ellen fordította a fegyvert, szintén tetszett, főleg amikor a kamera mutatta a karikagyűrűket az ujjaikon.

A jelenet, amikor a rendőr behúz egy Övön alulit Victornak, majd mindketten elkezdenek örvendezni a gól miatt a tv-ben, az hatalmas volt :D :D :D

Egy felmerülő kérdés. Amikor Klara visszamegy Victor házába, és levelet ír Neki, akkor megnézi a Bibliába rejtett emlékeket. Amikor látja a képet Victorról és az anyjáról, akkor megsimítja a kisbabát, majd azt mondja: "Kicsikém". Nos ezzel bennem (de lehet, hogy csak a magyar szinkron hibája), ez úgy csapódott le, hogy ők anya és fia. Alapjáraton lehetne ilyen csavar a történetben, de az a gondom, hogy semmilyen más momentum nem utal erre. Szóval ez egy megválaszolatlan kérdés maradt bennem. :)

Ezt leszámítva nagyon szépen összerakott, kitalált történet, látványos jelenetekkel, kameraképekkel, és nagyon-nagyon tetszett. :)
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása