Adatok
Fáni
11 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Egy aró kisember. Egy új jövevény. Magában hordozza a jövőt, és tartalmazza a múltat. Emlékek. Fájdalmas, szörnyű emlékek. Ugyanakkor az az ártatlanság arra utasít: ne nézz vissza! Élj! Élj tovább, nevelj fel, légy boldog!Könnyek. Felnőtt nők, és egy cscsemő szemeiből.…..
Tán öt óra is eltelt, mire Bette visszatért. Tiszta verejték volt, arca meggyötört. Mikor Polly ajtót nyitott meg is hökkent a látványtól.- Vigyél be, most! Egyre gyakoribbak a fájások. És azt hiszem nem pisiltem be...- Elfojt? Francba, nem tankoltam tegnap!- Te most ugye…..
Bette felállt, sóhajtott egy nagyot, majd hazakullogott. Útközben egy hajléktalannak dobott aprópénzt a poharába, aki közölte, hogy Isten megsegíti. Bette csak mosolyogva csóválta a fejét.Elővette a kulcsot és kinyitotta a kaput. A liftben már úgy érezte menten összeesik.…..
Bette és Polly remegő kezekkel ültek a váróteremben. Bette amúgy is irtózott ettől a kórháztól, mivel édesapját is itt veszítette el pár évvel ezelőtt.- Mióta ülhetünk itt? - Polly az órájára nézett, próbált visszaemlékezni mikor küldték ki őket. - Azt hiszem már…..
Mark szeme hirtelen pattant ki. Beletelt néhány másodpercbe mire feleszmélt, hol is van. Úgy érezte, mintha a fejét felnyitották volna és az agya a nyílt levegőn lüktetne. A lábait nem bírta megmozdítani. Az infúziótól bedagadt a karja, ami amúgy is lilás árnyalatú…..
Egy közeli parkba értek, ahol egy padra telepedtek. Polly összeráncolta a szemöldökét, majd megszólalt.- Ezt a tekintetet ismerem, Mark. Mikor kiskorunkban valamit rosszat tettél, ugyanezt láttam. Valamit nem mondasz el. Gyerünk, ki vele!- Jó... Igazad van, vannak…..
Polly elmosolyodott. Visszaemlékezett a régi puszikra a száján, amelyekkel Mark régen is illette. Ő volt az első férfi, aki megcsókolta, és az utolsó is. Hamar rájött, hogy saját neméhez vonzódik.- Jajj, ne haragudj. Nem...nem akartalak zavarba hozni - Mark lesütötte a…..
Mark a plafonra meredt ami már inkább penészes volt, minthogy fehér. Arra gondolt, mindig itt köt ki ebben a házban, nem tud normális életet kezdeni, de hiszen állandó munkahelye sincs. De hol lehet az apja? Tudta, hogy szeretője volt, de mindig abban bízott, az anyja fontosabb.…..
- Gyere, ülj ide! - Bette keze remegett, mikor megérintette Markot. - Igen... Fájt, megijedtem, és féltem tőled, de egy kicsit erre vágytam... Jó, hát nem így, de...de... - Bette sírvafakadt.- Szivem, te jobbat érdemelsz! Mindig ezek a közhelyek, de igenis hogy jobbat érdemelsz! Én…..
Néma csendben értek haza Bette házába. Kérdésére nem kapott választ, Mark annyit mondott, hogy inkább menjenek, hideg van. Leültek a kanapékra, majd Bette hirtelen megszólalt.- Mark, azt hiszem beszélnünk kell. Előléptettek. Ez számunkra csak jó hírt jelentett volna, elvégre nem…..
Mark telefonja megcsörrent. Ijedtében az égő cigerattát farmerjére ejtette, az apró lyukat égetett rajta. A fájdalomtól felszisszent, de most fontosabb volt, hogy felvegye a telefont. Szinte már érezte Bette hangját. A telefonra nézett, ami még mindig kitartóan csöngött…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz