Adatok
Elizabeth Benet
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A kiló nem százat jelent.
Mi baja a NAT-tal a magyartanároknak és Nyáry Krisztiánnak?
2020.02.02 23:45:35
Hülyeség. A hal nem a fejétől bűzlik, egészében véve egy büdös állat. A magyar közoktatás ezer sebből vérzik, bőven adna okot a kritikák mellett az építő javaslatokra is. Ilyet azonban hiába keresünk idehaza. Az új nemzeti alaptanterv valójában nem érdekel senkit, csak ürügy a frusztrált politikai…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Itt valóban nem érdekel senkit a gyerek, a tanítási módszerek, a tananyag. Nem tudom, feltűnt-e a legtöbb embernek, hogy a Magyar Közlönyben a Nemzeti alaptantervet hirdették ki, nem csupán az irodalom alaptantervet. Megszólalt egy hörgő társaság, erre az ellenzéki sajtó, valódi tartalom gyártása híján ráugrott erre. Az nem nagyon jutott eszébe senkinek, hogy bármiféle véleménynek teret adjon más tantárgyakkal kapcsolatban, rákérdezzen például a matematika vagy az idegen nyelv oktatására. Ez nem számít? Az egyetlen kérdés, hogy Wass Albertet be kell-e emelni a közoktatás tananyagába?
Sorra jelennek meg viszont a „Nem tanítok fasiszta írót” című vagy erre hajazó írások. Mert a gyermekeink jövője, boldogulása szempontjából az egyetlen kérdés, hogy hogyan viszonyuljanak a fasizmushoz. A jövőbeli lakáshitük kamatait nem kell tudniuk kiszámolni ….
De ha leragadunk ennél a kérdésnél: aki ilyen kijelentéseket tesz, mint a „nem tanítok fasiszta írók”, az milyen jogon érvel azzal, hogy a gyerekeket gondolkodásra kell tanítani? Szeretném néhány dologra felhívni a figyelmet: napjaink egyik ünnepelt kortárs norvég szerzője Karl Ove Knausgard, aki magyarországi sikerének is köszönhetően tavaly a könyvszemle díszvendége volt. Mivel magam is olvastam a könyvét, elmentem arra a pódiumbeszélgetésre, ahol őt kérdezték. És nemcsak itt, hanem korábban vele készült interjúkban is hallottam tőle, hogy amikor a rá hatást gyakorló írókra kérdeztek rá, Knut Hamsunt is megnevezte. Én örültem ennek, mert azt mutatja számomra, hogy a világnak vannak kevésbé hisztérikus társadalmai, mint a magyar. Magam is szeretem Knut Hamsunt, aki az 1800-as évek végén és a XX. század első részében jelentős műveket alkotott. Így – szerintem – jogosan részesült 1920-ban irodalmi Nobel-díjban is. Csakhogy Knut Hamsunról nem csak ezt tudjuk. Életrajzának része, hogy támogatója volt a náci Németországnak, amiért a háború után Norvégiában bíróság elé állították és elítélték. Ennek ellenére hivatkozik rá bátran egy jelentős kortárs író, mert MEGTANULT GONDOLKODNI -, és képes különbséget tenni egy író irodalmi munkássága, és személyiség, politikai hitvallása között. (Persze, amikor Knut Hamsunt szóba hozta a Millenáris Park termében, emlékeim szerint a hallgatóság közül senki nem állt fel és hagyta ott az előadást, tiltakozásképpen.)
Magyarországon miért nincs helye egy olyan diskurzusnak, amiből kiderül, hogy a világ nem fehér vagy fekete? Hogy lehet, hogy szinte alig akad ember, aki véleményt formálna például Schmidt Mária kijelenéséről, aki ellenzi a besúgó Oscar-díjas rendező, Szabó István állami kitüntetését? Talán, mert az ilyen állásfoglalás gondolkodást igényelne?