Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Esküdt

0 bejegyzést írt és 129 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Ugye nem kell sokat bizonygatni, hogy a "görbe" és a "görbít" szavak egy tőről fakadnak, csak a ragozásban térnek el - így ha valaki azt állítaná, hogy a görbe szót a magyar nyelv a szláv grkeb (=aszott) szóból vette (ezt most csak hasraütésből fantáziálom a példa kedvéért, ne keressétek semmilyen…..
Esküdt 2024.07.12 21:31:00
@valis47: Jól mondod.

Felebarátaink között – legyenek bár finnugor, hun, sumer, szittya, űr-ős stb. – hívek, előfordulnak ilyen egyedek. Az éretlenség nem tesz különbséget az emberek között meggyőződésük szerint. Nevezettek azonban egyáltalán nem bolondok – a szó orvosi értelmében –, csupán önbecsülésükkel van gond. Folyton bizonyítani akarják, hogy ők a legnagyszerűbbek, legokosabbak. A tények, az élet hiába bizonyítják elképzelésük helytelenségét, jeleseinket ez még makacsabbá teszi. Szívós állhatatossággal keresik a megoldást. Ravaszkodnak vagy vagy erőszakoskodnak, mert győzniük kell. Bármi áron.

Az érett embert elsősorban a tények és az eredmények érdeklik, az éretlent pedig mindenekelőtt az foglalkoztatja, hogy ő legyen felül, ő irányíthasson, ő ítélkezhessen élők és holtak fölött.

Varga Csaba munkásságát csak nagy vonalakban ismerem. Nem emlékszem, hogy ő a szent jeleket magyarul olvasta volna. De ha tette is, mit számít? Az ő munkássága fölött is ítéletet mond majd az idő.

S mit számít, hogy a tudományos világ – vagy bárki más – milyen eposzi jelzőkkel illet bárkit is? Akinek csakis az a fontos, miként vélekednek személyéről, úgy jár mint a finnugristák hangadói. A nagyszerűség és a felsőbbrendűség utáni vágy átveszi életük fölött az uralmat. Elkezdenek erőszakoskodni és követelőzni: az emberek fogadják el őket olyannak, milyennek magukat látni szeretnék. A világ – igenis – igazodjon az ő igényeikhez.

Az érett ember nem akarja saját önbecsülését és befolyását mások kárára fenntartani.
Esküdt 2024.07.13 11:30:28
@valis47:

Az éretleneket nemigen érdekli az igazság; fontosabb, hogy nekik legyen igazuk. Ha valaki vagy valami fenyegeti nagyszerűségüket és befolyásukat, megpróbálják kiütni a nyeregből, illetve megpróbálják értékétől megfosztani.

„Mi vagyunk a Jók, akik a Gonosz ellen küzdünk. Tulajdonképpen nekünk járna az a siker, melyet a hitehagyottak elértek. Éppen ezért – saját érdekükben – meg kell aláznunk őket.”

Hidegen hagy, hogy például Pap Gábor milyen eszmékhez köti magát, de méltatlannak tartom, ahogy őt, egyebek között, a Wikipédia szócikke minősíti. Kifogásolják például keresztényellenességét. De hát, kérdem én, milyen keresztények a cikk szerkesztői, illetve a szerkesztéseket jóváhagyó járőrök, akik elsősorban nem felebarátjuk munkásságát teszik vizsgálatuk tárgyává, hanem személyét próbálják lejáratni?

@Deansdale:

Érett, szilárd önbecsüléssel rendelkező ember, ha rámutatnak tévedéseire, nem csinál nagy ügyet belőle, mert elsősorban nem mások véleményével méri magát. A finnugrista azonban elméletéhez köti önbecsülését. Nem ismerheti el más elképzelések jogosságát, mert ha megtenné, szembe kellene néznie „tökéletlenségével”. Ő nem tévedhet, következésképpen azok tévednek, akik nem fogadják el az általa vallott nézeteket.

A finnugor kota-ról egy régi tréfa jut eszembe. Kisasszony, amit eddig leírt, abban csupán három hibát találtam. És most, kérem, gépelje a második szót.

A továbbikról pedig egy aforizma: Egy hír megerősítésének legbiztosabb módja, annak cáfolata. „Hogy a háború kitört azt éppen az bizonyítja legjobban, hogy a rádió nem mondta be.”

Jelesein közül sokan élet és halál urának képzelik magukat, s ennek megfelelően viselkednek. A hatalom azonban „lötyög” az efféle embereken, hiszen nincs tartalom, amivel tartást adhatnának neki. Nincs igazi mondanivalójuk, csak zavaros igazságaikba vetett hitük.

Bizonyos, hogy egyik vonalnak sincs minden kérdésben igaza, de az halálbiztos, hogy az MTA nézetei állnak legtávolabb az igazságtól.
Deansdale A történész visszavág 2017.09.30 19:16:19
A szegedi kutatók ősmagyarságra vonatkozó állításait természetesen azok sem hagyhatták szó nélkül, akik 10 éve még a finnugorizmus terjesztéséből éltek, annak bukása óta pedig a tagadásból. Minek a tagadásából? Hát mindenéből. Az eredeti után most a válaszcikket sem hagyhatom szó…..
Esküdt 2024.07.05 12:29:39
@Deansdale:

Jerikó városát hat napon át minden napon meg kellett kerülni a szövetség ládájával és előtte a kürtjüket fúvó kürtösökkel, a láda mögött vonuló katonákkal és néppel – a hetedik napon még hétszer megkerülni, és a kürtöket hetedik forduláskor megfújni, s akkor még kiáltania is kellett az egész népnek –, mire leomlottak a falak.

Ami pedig Hunfalvy híveit illeti, „fontos” tisztséget betöltő szakembereink számára minden korszakban nagyobb jelentőséggel bír önbecsülésük és befolyásuk fenntartása, mint az igazság.

Nyelvészeink és történészeink hangadói könyörtelenül törtető emberek, de gondosan ügyelnek rá, hogy ne tűnjenek annak. Semmi sem áll tőlük távolabb, mint tudományuk és közösségük szolgálata. Valódi szándékuk, hogy saját telhetetlen becsvágyukat kielégítsék.

Valódi jellemvonásaikat csalhatatlanul mutatja, ahogy a hatalomra törekszenek, és ahogy a hatalommal élnek. Nem csupán népük és országuk kárára sóvárognak még több hatalom után, de ismereteiket, a tudomány „szolgájaként” megszerzett befolyásukat is mások önbizalmának és ellenállásának letörésére használják.

Szokásos módszerük az érzelmi bántalmazás: sértések, durván minősítő jelzők, zsarnokoskodás, módszeres elbizonytalanítás (meg akarnak győzni róla, hogy elment az eszed), befolyásolás, gátlástalan, szégyentelen hazudozás.

Valódi jellemük – a világrend őreinek képzelik magukat; nem tanulták meg, hogyan viseljék el a kudarcot; nem tudnak veszíteni sem megalkudni – egyre inkább felszínre kerül, ahogy egyre több befolyásra tesznek szert. Ha valaki megkérdőjelezi kiváltságaikat, az erőszakoskodás tűnik egyetlen lehetőségnek számukra, hogy visszanyerjék az uralmat mások fölött. Egyre gyakoribb összeütközéseik támadnak azokkal, akiket szolgálniuk kellene egy közös cél érdekében. A többség akarata ugyanis nem egyezik azzal, amit jeles írástudóink szeretnének. Egy ideig eléldegélnek módszereikkel: elmekórtani esetnek minősítik, kiközösítik, ledorongolják, kigúnyolják, megszégyenítik vélt vagy valós ellenfeleiket és a többi. Előbb-utóbb azonban kiismerik őket, és elvesztik hitelüket. A valódi tartalom nélkül sugárzott nagyzásosság, felsőbbrendűség és feljogosítottság nyomasztó, önhitt, szájhősködő figurává változtatja őket.

Ha másokat ostoroznak, mások botlásait veszik sorra, nem kell önvizsgálatot tartaniuk, saját gyengeségeikkel szembenézniük. Ha eszementnek stb. minősítik a másikat, mellette ők Gyümölcsoltó Boldogasszonynak tűnhetnek. Nem zavarja őket, ha könyörtelenül sárba kell tiporniuk valaki önbebecsülését, hogy felsőbbrendűnek érezhessék magukat.

Nem bízzák magukat mások jóindulatára, hanem egyszerűen elveszik, ami hitük szerint jár nekik. Nem érdekli őket mások becsülete és érzései. Hitük szerint a világ, és benne az emberek, az ő érdekeiket köteles szolgálni. Mások csak azért léteznek, hogy támogassák, megértésükről biztosítsák őket. Mások nem is emberek, csak alantas, szánalmas véglények, szellemi proletariátus, akiket kegyesen megtűrnek maguk körül.

Jogosultságérzetükből fakad, hogy csak saját nézőpontjukból lássák a helyzetet: „Az én érzéseim, igényeim, elgondolásaim számítanak, és meg kell kapnom, amit akarok.” A kölcsönösség számukra teljesen idegen fogalom, mert hitük szerint mások csak azért léteznek, hogy egyetértsenek, engedelmeskedjenek, hajlongjanak és a többi. Aki nem tudja magát hasznossá tenni, az a hunfalvysta számára nem értékes, és felebarátunk nagy valószínűséggel ennek megfelelően bánik vele. És ha bárki dacolni mer akaratával, készüljön fel megvetésére. A pokol haragja semmi az önérzetében sértett hunfalvysta indulataihoz képest.

Látványos előadásuk lényegét tekintve arra szolgál, hogy eltereljék a figyelmet arról, hogy ők mennyire jelentéktelennek és tehetetlennek érzik magukat. Az különbözteti meg őket a közönséges halandótól, hogy nem képesek szembenézni esendőségükkel.
Esküdt 2024.07.05 12:31:26
A hunfalvysták hangadói korlátozzák híveik szabadságát, miközben igyekeznek növelni saját hatalmukat.

Hogy a hívek függjenek a csoporttól és vezetőiktől, a hangadók számos fogással élnek.

A másként gondolkodókat közellenségként festik le, akikkel csak vállvetve lehet felvenni a harcot. Az finnugor dogmát fenyegető veszélyt nagyobbnak állítják be, mint amilyen valójában. Ekképpen a hívek úgy hiszik, hogy a csoport és a hangadók támogatása nélkül nem tudnak megküzdeni az ellenséggel.

A hangadók igyekeznek lejáratni, nevetségessé tenni, érvényteleníteni a finnugor dogmának ellentmondó véleményeket, kirekeszteni a másként gondolkodókat. Mivel ez jobbára nem sikerül, minden ellentmondó nézetet „áltudományosnak”, „dilettánsnak”, képviselőjét „elmebetegnek”, „nemzetbutítónak”, „tudatlannak” stb. minősítik, hogy a hívek kitartsanak a finnugrista dogmák, illetve vezetőik mellett.

A csoport felsőbbségét hirdetik az egyén felett. A független vélemények és az önálló gondolkodás fenyegetést jelent a hangadók befolyására. Minél több hívő azonosul a csoporttal, minél többen áldozzák fel magukat és erőforrásaikat a csoportért, annál nagyobb hatalma lesz a csoportnak – mindenekelőtt azonban a hangadóknak.

Végül a csoporttagok azonosulnak hangadóikkal és nézeteikkel, és lemondanak minden hatalmukról. A hangadók teljes ellenőrzést gyakorolnak híveik felett. Hangadók és hívek a finnugor dogma nevében élik ki bántalmazó, dölyfös, dühödt, elnyomó, erőszakos, kizsákmányoló törekvéseiket.
TINTA blog Halandó nyelvek 2018.09.25 10:00:00
Kicsi Sándor András az orientalisztika, a jelentéstan és a nyelvtörténet szakembere, mintegy tíz kiadvány szerzője, A világ nyelvei című kézikönyv (főszerk.: Fodor István; Bp. 1999) egyik munkatársa. A most említett enciklopédiában közel húsz nyelv, illetőleg nyelvcsalád…..
TINTA blog A sakkfigurák neveiről 2024.06.28 10:00:00
A tipikus sakkfiguranév katonai tisztséget jelölő szó, amely gyakran más tisztséggel párosul, ezt egészíti ki a női tisztséget jelölő királynő, királyné, az állatot jelölő ló, majd az élettelent jelölő bástya, torony. A sakkbábok nevei tehát egy kivételével (ugyanazt jelölik: bástya, torony)…..
  BERNÁTH AURÉL (1895–1982) Bernáth Aurél kétszeres Kossuth-díjas festőművész, grafikus, művészpedagógus, művészeti író „Írói munkássága nagyrészt emlékezésekből tevődik össze. Az avantgárd utáni, a »természetelvűséget« követő festészetének formai és esztétikai rendszerével a harmincas évektől a…..
TINTA blog Néhány edénynévről 2024.06.17 10:00:00
Jelen írás részben tudománytörténeti tárgyú (egy mintafeladat angolszász nyelvterületen való páratlan sikerére utal), részben pedig ízelítőt ad a gasztronómia műnyelvéből, illetve a magyar nyelvjárási szókincs néhány apró részletét jellemzi. Az anyagi kultúra tárgyait, artefaktumait jelölő szók…..
Esküdt 2024.06.18 08:51:11
Vettem a fáradságot, és elolvastam a cikket. Először arra gondoltam, a szerző talán nem tud ómagyarul, ám e feltevést nyomban el is vetettem.

E mű nem nekünk, közönséges halandóknak (nagy hírű finnugristánk szavaival élve: szinte végtelenül tudatlan szellemi proletároknak) szól. Mi ugyanis egy-két mondat olvastán, kellő tisztelettel, visszatesszük a polcra az efféle írásokat. A jeles szerző munkája pályatársait célozza meg.

A szaktudósnak, hite szerint, bizonyítania kell, hogy mesterei hiába nem papoltak; a mag termékeny talajra hullott. Szerzőnk természetesen megadhatná az idegen szavak magyar jelentését is (például zárójelben), de miért könnyítené meg tudóstársainak dolgát? Azok sincsenek rá tekintettel.

Íme a szakértelem bizonyítékai (a felsorolás aligha hiánytalan):

artefaktum (műtárgy)
atlasz (e helyen: ismerettár)
centrális (középponti)
denotátum (jelentés)
digresszió (alkalandozás, kitérés)
elit (kiválasztottak; színe-java)
ereklye (maradvány)
frappáns (találó)
funkció (szerep)
gasztronómia (konyhaművészet)
hierarchia (rangsor, rend)
hiperonima (fölérendelt név)
hiponima (alárendelt név)
implikáció (beleértés, magában foglalás)
inetimologikus (nem szóelemző)
kategória (csoport, fogalomkör, osztály)
kerámia (cserépáru)
kognitív (észlelő, megismerő)
kontextus (szövegkörnyezet, szövegösszefüggés)
kontinuum (folyamatos sor)
kritérium (ismertetőjegy, ismérv)
lexika (szókészlet, szókincs)
metanyelv (kb. fogalomrendszer)
onomasziológia (névtan)
poliszémia (többértelműség)
prototípus (mintapéldány)
referencia (hivatkozás)
reflektál (válaszol stb.; helyhez illően: felhajló edény, nevezetesen reflek tál)
relikvia (maradvány)
speciális (különleges)
specifikál (felsorol, meghatároz, részletez)
szemantika, szemasziológia (jelentéstan)
szervíroz (felszolgál)
szociolingvisztika (kb. társadalmi nyelvhasználat)
típus (fajta, jelleg, változat)
zóna (övezet)

Az üveg szó az „alánból” csak úgy átvétel, ahogyan a kordé csikót fialhat. Az alán szövetség népei, tudni való, „magyar” nyelven beszéltek. (Ne higgye, ki nem akarja.) Ha a TESZ szerzői megengedhetnek maguknak feltevéseket, úgy gondolom, a kölcsönösség elvén az avatatlanoknak is szabad ekként eljárnia.
  Közismert szlogene a feministáknak - konzervatív femiknek nem! -, hogy minden nap férfinap. Tény, én leginkább a vidéki férfiak és nők életét ismerem, a fővárosiakét kevésbé, de talán olyan gigászi különbség nincs közöttük. Megtörtént eseteket mesélek el.   Mifelénk rengeteg férfi dolgozik az…..
A világ nyelveiben az állatnevek rendszere egyrészt a tudományos osztályozáshoz hasonló népi sémákon alapul, másrészt viszont e szók viselkedését olykor különleges mechanizmusok is szabályozzák. Az alábbiakban egy érdekes magyar nyelvjárási jelenségre mutatok rá, hangsúlyozva azonban, hogy a…..
Megjelent: Népszabadság, 2003. szeptember 25. A magyar nyelv több másikkal együtt a hatezer évvel ezelőtti uráli alapnyelvből alakult ki, miközben mindezen nyelvek, nyelvelődök többségének használói az Urál hegység vidékéről nyugat felé vándoroltak – többségünk így tanulta iskolai tanulmányai…..
Esküdt 2024.05.26 10:26:04
@Puller István:

Kedves barátom! Úgy tűnik – hozzászólásod tartalmából következtetve –, hogy nem helyesled megnyilatkozásainkat.

Magam is azt szeretném, ha inkább jeles költőinkkel stb. foglalkozhatnánk. Csak hát a finnugor tüske böködi a tenyerünket. S ha nem tiltakozunk, még azt hihetik, jó nekünk így.

Hiszed vagy sem, nincs kifogásom a finnugor elmélet, a halzsírosnak mondott atyafiság ellen. Ha valakinek pont ez kell, legyen neki kívánsága szerint!

Mindenkinek – a finnugristáknak, Géza bácsinak stb. is – joga van tévedni; joga van olyan eszmékhez kötni magát, amilyenekhez csak akarja. Ám senkinek sincs joga – a finnugristáknak, Géza bácsinak stb. sem – másra rákényszeríteni nézeteit, akaratát. Nincs joga mások kárára fenntartani önbecsülését és befolyását.

Jeleseink lényegében azt állítanak, amit csak akarnak, mert sem nekik, sem nekünk nincs módunk állításaikat ellenőrizni. Teljesen mindegy milyen módszerrel szerkesztik meg a kikövetkeztetett alapnyelvet, mert az eredményt nem tudjuk semmivel összevetni. Milyen alapon állítják kiválóságaink, hogy a kikövetkeztetett uráli alapnyelv megegyezik a feltételezett eredetivel, ha utóbbiról semmit sem tudunk?

Érdemekben megőszült atyáink igazolhatatlan feltevései mennyivel különben azokénál, akiket délibábosoknak neveznek?
Esküdt 2024.05.26 12:11:56
Kétkedő: Szeretném tudni, vajon a finn és a magyar nyelv csakugyan a közös uráli (finnugor) alapnyelvből származik-e.

Finnugrista: Íme! A finn „kala” és a magyar „hal” nem csupán hangalakban, de tartalom szerint is hasonlít egymásra. És mint látja, a rokonságot a szabályos, tendenciaszerű hangváltozások is igazolják. Mély hangrendű magánhangzó előtt az egykor közös „k” megváltozott, a magyarban „h” hang lett belőle.

K: A finnek nyelvében miért nem változott meg?

F: Mert a finn nyelv jobban megőrizte ősi jellegét.

K: És mi a helyzet a „kala” kifejezés szó végi „a” magánhangzójával?

F: A tővéghangzó egykor a magyarban is megvolt, de lekopott.

K: Meggyőző, amit mond. Ám most szeretném ellenőrizni ezen állításokat. Lássunk, mondjuk, egy hatezer évvel ezelőtti uráli nyelvemléket, ahol szerepel a „kala” szó!

F: Nyelvemlékekkel, fájdalom, nem tudok szolgálni. Hatezer évvel ezelőtt vélhetően még nem ismerték az írást. Miért nem elégszik meg a bizonyítékokkal? Megvannak a nyelvrokonság fő ismérvei, melyek igazolják, hogy a finn és a magyar nyelv származás szerint rokonok. Ha valaki ezt nem képes belátni, az finoman fogalmazva tájékozatlan.

K: Elképzelhető, hogy igaza van. De hát Ön hogyan ellenőrzi, hogy feltevései helyesek, módszere megfelelő? Hiszen nyelvemlékek híján nem tudja semmivel összevetni a kikövetkeztetett nyelvtani elemeket. Így azt állíthat, amit csak akar.

F: Ön, Uram, nincs tisztában az összehasonlító nyelvtudomány módszereivel! Hogy mely állítások tekinthetők bizonyítottnak, azt nem a nyelvészetben járatlan dilettánsok, hanem a szakemberek döntik el!
A hunokról valójában nagyon keveset tudunk. Nomád nép volt, akik Belső-Ázsiából származnak. A tudomány felvetette, hogy talán azonosak lennének a kínai forrásokban zsuan-zsuan néven emlegetett etnikummal - de ez az azonosítás egyetlen (egyébként magyar tudós által!) Belső-Ázsiában megtalált…..
Esküdt 2024.05.09 20:12:11
A hunokról elég sokat tudunk. A kínai források az 1970-es évektől hozzáférhetők. Csak az a „baj” velük, hogy kínai nyelvűek.

A hunoknak nevezett alakulat nem nép, hanem szövetség neve volt. Az európai hunok pedig magukat, népüket bolgárnak nevezték.

Görög forrásból (Dionysios Periegetes) tudjuk, hogy első csoportjaik már a 2. század közepe táján jelen voltak Európában. Nevezetesen a Keleti-Kaukázus vidékén.

A kelet-európai síkságon a 375. év táján főleg szkíta és germán népek éltek, amint erről Ammianus Marcellinus is tudósít.

A nomád birodalmak nevüket nem feltétlenül vezető rétegüktől, vezérlő népükről kapták. A Hun Birodalom például a szövetség nevét viselte.

Tudásunk hézagait kipótolhatjuk egyéni meggyőződésünkkel, nincs ennek akadálya, ám abból sajnos nem történelem lesz.

A cikk jeles szerzője aligha ifjú ember, érettségben azonban még nem érte el a kívánatos mértéket. Ha nem így lenne, aligha írna le ilyesmit „egy Kézai Simon nevű értelmiségi”. Minden embertársunknak kijár némi tisztelet, még akkor is, ha munkásságát nem tartjuk sokra. Vajon mit szólna a szerző, ha őt „egy Szentgáli Zsolt nevű értelmiséginek” szólítanánk?

A mondottak vonatkoznak hozzászólásaira is. Azzal, hogy másokat semmibe vesz, nézeteiket lebecsüli, ő maga és hite semmivel sem lesz hitelesebbek, vonzóbb. Éppen ellenkezőleg.

De térjünk vissza cikkéhez.

Honnan tudja a szerző, mit gondolt, milyen szándékok vezérelték Kézai Simont? Ezzel kapcsolatban minden csupán feltételezés lehet.

A „hunok” és a magyar nép felbukkanása közötti bármekkora (időbeli) szakadék miért zárná ki a népi rokonságot? Ha elfogadjuk ezen állítást, akkor ugyanilyen alapon ki kell zárnunk a magyar és a finnugornak nevezett népek közötti kapcsolatot is.

Nem tudok arról, hogy a nyelvtudomány bizonyította volna anyanyelvünk uráli (finnugor) rokonságát. (Legyünk pontosak: eredetét.) Jeleseink ezt csupán feltételezik, ellenőrizhető (a nyomaték kedvéért: ellenőrizhető) bizonyítékokat azonban még nem tudtak állításaik mellett felsorakoztatni.

A cikk szerzője pusztán azzal, hogy szaktekintélyekre – Sándor Klára egyetemi tudós, Sudár Balázs neves turkológus és történész (és hagyományőrző) – hivatkozik, még nem igazolja állításainak igazságát. Hiába szavaz valamilyen feltevés mellett Akadémiánk, ezer bölcs és a többi, az attól még nem lesz igaz. Az sem jelent semmit, ha valakit, akár burkoltan, tájékozatlannak stb. címez.

A szerző elkötelezte magát egy nézet mellett, és másokat is szeretne a maga hitére téríteni. Ez rendben is lenne. Ám – tetszik neki vagy sem – a kölcsönösség elvén el kell fogadnia, hogy másoknak ugyanúgy istenadta joga, hogy olyan nézetekhez kössék magukat, amilyenekhez akarják. Különben hogyan várhatná el, hogy az ő meggyőződését is tiszteletben tartsák?
A rendszerváltás óta fokozódó érdeklődés mellett egyre növekvő szinten foglalkoztatja az embereket őseink származásának kérdése. Vajon mely népből származunk? Kik lehettek őseink? Kik a legközelebbi rokonaink? A szkíták, hunok, avarok leszármazási „vonalán” helyezkednek el az „ősmagyarok”, vagy…..
Esküdt 2024.05.07 12:25:20
Hogy a „történelmi összeesküvéseknek” van-e alapjuk vagy sem, alaposabb vizsgálódás nélkül nem tudhatjuk. A tényeket elemezték már eleink, pl. Thúry: Az ugor–magyar theoria. Egyetemes philologiai közlöny 1884, 8 (2): 131–158; 8 (3–4): 295–311; 8 (5): 416–440. Krónikáink és a nemzeti hagyomány. Irodalomtörténeti közlemények, 1897, 7 (3): 275–296, 7 (4): 398–423.

Tagadhatatlan, hogy sok sebből vérzik a szkíta–hun–avar elmélet. (A türk leszármazás kérdéséről eddig nem hallottam, de ha van ilyen, vélhetően az is.)

De hát, kérdezem én, mennyivel különb a finnugor elmélet? Tudósaink egyetlen állításukat sem tudják bizonyítani. Felebarátaink egyebek között azt feltételezik, hogy a mai, élő (finnugornak nevezett) nyelvek összehasonlításával ki tudják következtetni a feltételezett közös alapnyelvet. Lehetséges. Csak hát hogyan ellenőrizhetjük ezen feltevést? A feltételezett közös együttélés idejéből – jeleseink nagyjából hatezer évvel ezelőtti állapotokról beszélnek – nincsen egyetlen nyelvemlékünk sem.

Ha nem tudják a történeti összehasonlító módszerrel kikövetkeztetett nyelvi elemeket mivel összevetni – márpedig nem képesek erre –, honnan tudják, hogy módszerük megfelelő, következtetéseik egyeznek a hajdani valósággal? Ilyen alapon – pusztán feltevésekre építve – mindenki azt mond, amit akar. Bárki állíthatja a magyarok és szíriusziak rokonságát is.

A finnugor elmélet állításait nem lehet sem igazolni, sem cáfolni, következésképpen ez egy nem tudományos elgondolás. Vagyis tudománytalan.

Ezek után felmerül a kérdés, milyen alapon ostorozzák jeleseink a sumer stb. híveket, ha saját elgondolásaik sem különbek?

Számít ezek után, hogy időben és térben túl nagy űr választ el bennünket mind a szkítáktól, min a hunoktól? Hogy a korabeli európai népesség nem tudta megkülönböztetni a sztyeppei nomád népeket?

Szép ómagyar közmondásunk jut erről eszembe: „Az egyik bakot fej, a másik rostát tart alá.”
A magyar történelem meghamisításának kérdésével már korábban foglalkoztam [Aranyhroda titka, AZ ARANYHORDA TITKA - Julianus barátai (blog.hu) ] Megállapítottam, hogy a magyarság hun eredetének a 19. század közepétől szinte egyeduralkodóvá vált tagadása összefüggésben állhatott a Habsburg ház 48-as…..
Esküdt 2024.04.30 13:47:19
Tapasztalataim a mondottakkal kapcsolatban egyáltalán nem reményt keltők.

Nyomon követem a kutatásokat – az érdeklőknek is javaslom, tegyék meg –, lényeges változást azonban nem tapasztalok. Fordulatról egyelőre szó sincs. Egyetlen jó hír, hogy az új emberek nem kihívóan önteltek – egyelőre nem hiszik magukat mindenhatónak, sebezhetetlennek, legyőzhetetleneknek –, mint a korábbi időszak urai. A szakmai gőg azonban ugyanúgy jellemző rájuk. „Sarlatánok kíméljenek” jelszóval éppúgy lesöpörnek – felkészültségüktől stb. függetlenül – minden kívülállót a pályáról, mint a finnugristák.

Magam úgy látom, a változások csakis fokozatosak és igen lassúk lehetnek. A régi rend urai és híveik semmivel sem különbek, mint a papság egykoron. Megátalkodottan maradiak, a legcsekélyebb változástól is rettegnek, és hatalmuk háborítatlansága érdekében nemtelen eszközöktől – egyebek között a nép szándékos, minden nemesebb cél nélkül való butításától – sem riadnak vissza. Oly egységesen és elvetemült eltökéltséggel védekeznek minden előrelépés ellen, hogy abba talán még az új nemzedék kutatóinak bele kell bukniuk.

Nevezettek egyik-másik képviselője sem tud elszakadni a finnugor bálványistenektől. Rá kell nézni Türk Attila térképére, s láthatja bárki, a magyar őshaza kijelölt helyét. Már az is haladás, hogy jeleseink nem finnugor őshazáról beszélnek.

Vélekedésem szerint az fogja elindítani a valódi változásokat a magyarság korai történetének ügyében, aki először kezd vizsgálódni e kérdésben: mi történt ama szkíta népekkel (aorsoi, basileioi skythai, rhoxolanoi, sirakoi és a többi), hová tűntek, akik a kelet-európai pusztát benépesítették a „hunok” betörése idején?
A székelyeket Anonymus „Gesta Hungarorum” című művében Atyla népének nevezi. (A hunokig viszi vissza a rabonbánok sorát a Csiki Székely Krónika is). A XIX. század közepéig soha kétségbe nem vont és mindmáig fennmaradt székely hagyomány szerint a székelység Csaba királyfi, Atyla hun király fiának a…..
Esküdt 2024.04.22 08:19:22
@Benkő István:

Tiszteletem, Benkő úr!

Józanul gondolkodó ember nem várja el, hogy a valóság igazodjon elképzeléseihez. Mondhatnánk így is: mindenkinek joga, hogy ragaszkodjon elképzeléseihez, ha úgy tetszik, hitéhez.

Egyikünk sincs a „végső igazság” birtokában.

Az „óbolgár” kifejezésnek e helyen megkülönböztető szerepet szántam. Korábban létezett egy „volgai bolgár”, s ma is létezik egy bolgár („dunai bolgár”) nevű nép. Attila, avagy Atyla nem ezeknek volt ura.

A magyar krónikák beszámolóiban gyakorta szerepelnek Etele (Ethela, Ethela stb.) cselekedeti. Ezek jobbára nem egyeztethetők a bolgár Attila tetteivel. A magyar hírmondók jó eséllyel két Attiláról beszélnek: kevesebbet és kevésbé részletesen a bolgár uralkodóról, bővebben – lásd pl. Kriemhild csatájának leírását – az avarok kagánjáról, aki a 794. évben kitört belháború során esett el, s vélhetően szintén az Attila nevet viselte. De lehet, hogy tisztsége volt „etele” stb. Tudniillik a mongol „edzen” jelentése „fejedelem”. De erről, miként Névtelen jegyzőnk mondaná, ne többet.

Bulgarios, Khazarig, Outigour és Koutrigour stb. mesés története sokak által ismert. Ezen jeles „személyek” azonban a történetírók képzeletének szülöttei. A pusztai népek nemigen származtatták nevüket korábbi jeles vezetőiktől.

Mouagerész király, valóban, „hun” uralkodó volt, azaz bolgár. Nem ő volt a magyarok névadója, de jó eséllyel ugyanazon fogalomról kapta nevét, mint népünk.

Jó egészséget és jó munkát kívánok!
Megjelent: Népszabadság, 2000. december 9. Egy évtized alatt két kiadásban is megjelent Domokos Péternek a Szkítiától Lappóniáig című, a finnugor nyelvrokonság és a magyar őstörténet irodalmunkban tükröződő históriáját bemutató kötete. A finnugrisztika tudományos eredményeinek jelenkori társadalmi…..
Esküdt 2024.04.02 17:59:07
Nehéz elképzelni, hogy azért kellett második kiadás, mert elkapkodták a szóban forgó művet. A Magyar Elektronikus Könyvtárban is megtalálható, és eddig mindössze 238 esetben nézték meg. Hogy mennyien olvasták is, nem tudjuk.

Ha nem olvastam volna a könyvet, akkor is be tudnék számolni tartalmáról: a finnugor dogmák ismétlése újra és újra. Miért hiszik jeles nyelvészeink, hogy ez kell a népnek? Vele kelsz, vele nyugszol – belenyugszol?

Ha száz kiváló bölcs szavaz is mellette, ha négy angyal fújja aranytrombitán a világ négy sarkából, a finnugor elmélet akkor sem lesz népszerűbb. Éspedig azért nem, mert állításait nem tudja bizonyítani. Továbbá, mert hívei nem tűrnek meg a maguké mellett másféle elgondolásokat; elnyomni, saját eszméjükkel igyekeznek helyettesíteni minden független gondolatot.

Jeleseink a mai, urálinak (finnugornak) nevezett nyelvek összehasonlítása alapján próbálnak következtetni az ezredévekkel ezelőtti, teljességgel ismeretlen nyelvállapotokra, és következtetéseiket tekintik a (származás szerinti) rokonság bizonyítékának. Hogy érthetőbb legyen: a nyelvhasonlítás módszerét alkalmazva mai nyelvek szókészletéből stb. kikövetkeztetnek, megszerkesztenek egy úgynevezett közös alapnyelvet. E pontig bárki nyomon követheti ténykedésüket, ellenőrizheti állításaikat.

E pont után azonban minden kijelentésük puszta feltételezés. Állításuk szerint a kikövetkeztetett alapnyelv (nagyjában-egészében) megegyezik egy régmúltban beszélt (közös alap)nyelvvel. Ez akár igaz is lehet, de hogyan ellenőrizhetjük? Az ellenőrzéshez, illetve a bizonyításhoz nyelvemlékekre lenne szükségünk, ilyenek azonban nem állnak rendelkezésünkre. Nyilván nyelvészeinknek sem, mert ha fel tudnának mutatni csak egyet is, már régen előálltak volna vele.

A történeti összehasonlító nyelvészet nyelvemlékek nélküli időszakok nyelvi viszonyairól nem tud ellenőrizhető feltételezésekkel szolgálni. Minden ilyen korszakra vonatkozó állítása találgatás, lényegét tekintve befolyásos tudósok és elvbarátaik hiedelme, véleménye a tudományos igazság mezébe bújtatva.

S ezen az sem változtat, ha a másként gondolkodókat – különböző eposzi jelzőkkel (elmekórtani esetek, szellemi proletariátus, végtelenül tudatlanok és a többi) felruházva – megpróbálják lejáratni. Az ilyen eljárás leginkább csak arra jó, hogy jeles tudósaink személyüket és tudományukat ellenszenvessé tegyék.

Ugyan ki mondhatja meg szerelmes hazánkban bárkinek is, hogy mit gondoljon? Mindenki abban hisz – s ha a törvényeket és a szabályokat betartja –, azt tesz, amit akar. Jeles tudósainknak – függetlenül attól, miként vélekednek a dilettánsok nézeteiről – tiszteletben kell tartaniuk mások véleményét. Természetesen csak akkor, ha elvárják, hogy őket is hasonló bánásmódban részesítsék.

A tudományt pedig nem kell félteni attól, hogy a dilettánsok lejáratják. Megtesznek ez ügyben jeles nyelvészeink is minden tőlük telhetőt.
Esküdt 2024.04.04 17:52:39
@Mesterséges Geci:

Kedves barátom! Köszönöm, hogy megtiszteltél figyelmeddel, elolvastad hozzászólásomat. Nyilván nem tetszenek neked nézeteim. Véleményem nem erősít meg téged hitedben, ezért vagy indulatos. Biztosan kutyául érzed magad. Megértelek, engem is bosszant olykor jeles hunfalystáink vaskalapossága.

Ne sajnálj tőlünk pár percet, fejtsd ki részletesebben elgondolásodat te is.

Legyen szép napod!
Esküdt 2024.04.04 20:50:28
@fkv.119:

Szervusz, felebarátom!

Úgy vélem, nem óhajtasz eszmét cserélni, csak kötekedni akarsz, keserűségedet, rossz érzéseidet rázúdítani valakire. Bárkire.

Üres szócséplésben és gyalázkodásban nem vagyok érdekelt. Minden jót!
Hungária - Nimród népe Chorezm 2024.02.24 11:23:52
... kis segítség az úton az Igazság felé!Komment kiemelés:..
Esküdt 2024.03.15 13:49:33
@Kapronczay Gyécső:

Valamivel közelebb kerültünk a kérdés megoldásához, de végső válasz nincs.

A rendelkezésemre álló források egyikében sem leltem „waresm” alakú szót. Ehelyett találtam „thwa-” (ég, lángol) szótövet. Hammer talán ebből vezette le a szóban forgó kifejezést.

Az óiráni népeknél Xwar (avagy Khwar) a Napot megszemélyesítő istenség megszólítása volt. Némi mesterkedéssel ebből is ki lehetne következtetni a keresett „waresm” szót.

Hihető megoldást, iráni nyelvekre alapozva, sajnos nem tudok ajánlani. A szóban forgó terület neve az óperzsában Huwarazmish, az Avesztában pedig Xvairizem volt. E névalakokból csak ferdítés és találgatás révén tudnánk megszerkeszteni a „waresm” szót, miként tette, vélekedésem szerint, Hammer is.

A görögös Khorasmia név, melyet először Hekataios és Herodotos jegyzett fel, hitem szerint közelebb áll az eredeti szkíta névhez. Nem különben a tartomány arab megnevezése (al-Khalis, al-Khullas). És itt van még nekünk a honfoglaló magyarok muszlim vallású „korozmini” atyafiságának neve: kálizok. Lakóhelyeik pedig, egyebek között, Káloz, Koroncó és Kalász.

Megköszönöm fáradozását a forrás ügyében!
Az első probléma, ami felvetődik, hogy kik azok az „ugor nyelvűek” (Ugric speakers)? Ilyen nép sohasem létezett. Ez egy újkori elnevezése annak a népcsoportnak, akik olyan nyelven beszélnek ma, amelyeket a nyelvészek – nyelvész szempontok alapján – ugor nyelvcsaládba soroltak. Tehát ezeknek a…..
Esküdt 2024.02.05 10:41:58
@nakika:

Természet Ősanyánk nem ismer „finnugor”, „indoeurópai” stb. nyelvi osztályokat. Nyelvek vannak, melyek többé-kevésbé hasonlítanak egymásra, s a nyelvész hasonlóságuk mértéke stb. szerint csoportosítja őket.

Vannak forrásaink, milyen nyelven beszélhettek pl. a kazárok, a bolgárok, csak hát sokra nem megyünk ezekkel. Tudósítóink nem vették a fáradságot, hogy lejegyezzenek például egy mondatot (saját hallásuk szerint) valamelyik nép nyelvén, s megadják fordítását is.

„A kazar nyelv különbözik a török és perzsa nyelvtől s a világnak egy olyan nyelve sincs, mely az övékhez hasonlítana” – mondja ibn Haukál. Ebből, nagy vonalakban, csak azt tudjuk meg, hogy nevezett nép nyelve nemigen lehetett török vagy iráni.

Ki hiszi el, ha azt állítom: a kazárok és a bolgárok (jó része) „magyarul” beszélt? Németh Gyula is megkapta a magáét hasonló feltételezése nyomán („Itt aligha gondolhatunk másra, mint a magyarra”).

Meglehet, az „előmagyarok” annyira összefonódtak az óbolgárokkal, hogy voltaképpen ők maguk voltak az óbolgárok.
Szófejtések Ázsia nevéről 2020.10.01 19:06:20
  A görög civilizációban jelent meg először az „Ázsia” (ó görög: Ἀσία) szó, mint fogalom. A görög Mitológiában Aszia okeanisz, Ókeanosz és Téthüsz háromezer leányainak egyike volt. (Hésziodosz szerint Prométheusz leánya volt). Homérosz (i. e. 8. század?) Iliászában Ásziosz Hürtakidész, Trója…..
Megjelent: Magyarország 1974/19, 23. o. Éppen száz éve, hogy Arany János 1874. évi akadémiai főtitkári jelentésében ezt írta: „A helyesírás nem siet eldöntéseivel.” Ha végigtekintünk az akadémiai helyesírás immár közel másfél százados történetén, egyetérthetünk Arany megállapításával. Aranyt…..
Esküdt 2024.01.20 08:40:56
@Androsz:

Ötven év múlva olyképpen fogunk egymással értekezni, miként barátaival Török Szultán, Rejtő Jenő bámulatra méltó hőse.

„Fijug!

Mosstan nek. Tek ittenn marradni nemre zón. Ha már beszél. Tetek a Francival. Mittt akkkartog! Hova juttni?! Ha ruglakk is titttteket ne töröljettek velle. Csak a látszadértt. Van.

Kiváló tiztelettel:
Kvazditssal üszennyeteg.”
Esküdt 2024.01.20 14:35:37
@Androsz:

Közelítünk, de még nem tartunk itt. Nem lehet a fejlődés lépcsőit átugrani.

Urunk is – tudjuk Darwin óta – előbb az állatokat alkotta meg, s csak azután kísérletezett az emberrel.

Megtörténhet, a harmincadik században már újmagyarul fogunk beszélni. Kapcsford!
Esküdt 2024.01.20 19:49:00
@Ambiorix:

Üdvözlünk köreinkben, kedves barátom! Megköszönjük, hogy időt szántál hozzászólásaink tanulmányozására, s hogy megosztottad velünk elképzeléseidet.
  A magyar őstörténetet is érintő írásaimat tesztelni szoktam az időközben megjelenő, hasonló témát feldolgozó szakirodalommal történő összevetéssel. Az academia.edu honlapon megjelent Kerényi Bálint 2017-es diplomamunkája (ELTE Bölcsészettudományi Kar): A korai bolgárok története, címen. Túl…..
Esküdt 2024.01.12 14:02:27
@nakika: Vannak még őstörténetünkkel kapcsolatban tisztázatlan kérdések jócskán.

Régente nem létezett átírási útmutató és a többi, ennélfogva mindenki saját hallása, anyanyelvének szabályai szerint betűzte le a – sokszor nem is eredetiben, hanem katonáktól, kerekedőkről, tolmácsoktól hallott – idegen szavakat. S ha ehhez hozzávesszük a kéziratmásolók tévedéseit stb. is, csodának tarthatjuk, ha sikerül egy-egy kifejezés eredeti értelmét kifejteni.

A királyinak (basileioi) nevezett szkíták uralkodói között is lehetett egy Balog, nevezetesen Skylouros fia, Palakos. S ha az ifjút (mint hisszük) Balognak hívták, nevezhetjük apját is, magyarosan Szélúrnak, nemde?

A török „kavar” igére pedig azért gondolhatunk, mert a magyarok egyik csoportját is „kavaróknak” (kabaroi) nevezik a források. De erről ne többet, mondaná Névtelen jegyzőnk.
László Gyula elemzésében a kincset a rovásírás megléte avagy hiánya alapján két részre bontotta: a fejedelem és a fejedelemasszony készletére. Ő a kincset a honfoglalóknak tulajdonította. A nagyszentmiklósi kincs 2. számú korsója, két bol’saja anikovskaiai tál és Anonymus Gesta Hungarorum című…..
Tótfalusi István most megjelent, Nyelvészeti ínyencfalatok c. könyve 54 fejezetet tartalmaz. Ínycsiklandozónak három fejezetet közreadunk blogunkon. (Ez a második, az elsőt, amely a nyelvek szépségversenyéről szól, itt találjátok.) [...] A nyelvek között van néhány, amelynek…..
Esküdt 2023.12.07 17:38:02
Népünk a hun szövetség onogur nevű ágazatához tartozott. Kilenc másik szkíta és török néppel, egyebek között az avarokkal, a bolgárokkal, a kazárokkal és az ujgurokkal együtt.

Mindezeket – Janus Pannoniust ferdítve – régről ismeri már a paraszt. S lám, mire képes a nyelvész is, ámulj, manysi mezőkön magyarok méretes lába nyomára talált.

Egyetérthetünk a cikk ínyenc szerzőjével: bizonyára sokakat érdekel, mire vagy kire vezethető vissza népünk (és a Megyer törzs) neve. Ezt azonban az ő munkájából soha nem fogjuk megtudni. Mert szomorú tapasztalatom, hogy nyelvészeinket többnyire nem érdekli az igazság. Megelégszenek azzal, ha (látszat szerint) nekik van igazuk.

A nyolcszázharmincas években végrehajtott államcsíny nyomán belháború ütött ki a kazárok országában. A lázadó keleti bolgárokat – a bolgárok neve magyarosan „kavaró” – leverték, és akiknek közülük nem tetszett az államvallássá előléptetett judaizmus, kiváltak a kazárok kötelékéből. Nevezetesen három törzs: Nyék, Megyer és Kürtgyarmat. Csatlakozott hozzájuk a szabarok egy csoportja. Jelesül négy törzs: Tarján, Jenő, Kér és Keszi. Említett csoportokat házassági kapcsolatok kötötték szorosabban egymáshoz. Levedias, avagy Eleved például – névtelen jegyzőnk szerint – az Eunedubeliani (Jenő-beli) Emest vette nejül a 819. évben.

Nevezettek elszakadtak a Kazár Birodalomtól, és elköltöztek Dentumogerből (Donmagyar: a Don, a Kubány, a Kuma és a Manyics síksága) a Volga (Atel) és az Oghuzok (Ouzoi) birtokai közé. Levediában, avagy „Etelközben”, a Khidmas, avagy Khingilous (Szamara) folyótól délre foglaltak maguknak területet. Az „Etelköz” kifejezést Budai Ézsaiás gondolta ki a görög írnokok által elrontott „Atelkouzou” (helyesen Atel kai Ouzou: Etel és Úzok) nyomán.

Hogy nevezték magukat magyarjaink ekkor? Bizonyosan nem manysinak, sem manyserjnek. És (biztosíthatok mindenkit) a vaddisznó agyarának sincs semmi köze népi nevünkhöz.

Jákút al Rúmi – Ahmad ibn Fadlán tudósítására hivatkozva – a baskírokról, vagyis a Volga és az Urál folyó vidékén visszamaradt magyarokról hosszasan értekezik. Hivatkozik, jóllehet nevét (Mag) nem említi, a magyarok névadó istenségére is.

„Közülük mindegyik egy fadarabot penis formára farag, s azután nyakába akasztja; ha utazni, vagy pedig ellenséggel szembeszállni kíván, megcsókolja s előtte leborulva azt mondja »Úristen, tégy velem így meg így!« Erre azt mondtam a tolmácsnak »Kérdezd meg valamelyiket, miféle érve van erre nézve, és miért tekinti istenének!« Felelte »Azért, mert én is ehhez hasonlóból jöttem a világra, és nem ismerek kívüle mást, ami létrehozott volna.«” (Kmoskó Mihály fordítása).

Milyen nép vagyunk tehát? Nyelvünk tanúsága szerint Mag népe.

Nyelvészeink pedig, mint a mellékelt ábra mutatja, még a tényeket és a hangtörvényeket – bocsánat: szabályos, tendenciaszerű hangváltozásokat – is képesek megerőszakolni, csak hogy nyelvünk és népünk finnugor származását „igazolhassák”.