Adatok
ovisvilág
278 bejegyzést írt és 163 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Aktuálissá vált mostanában – a pápa ”elszólása” nyomán- a gyerekek testi fenyítésének témája. Sokan mondtak véleményt erről, ki- ki életstílusa, erkölcsi normái, értelmi, érzelmi felfogása, személyisége jellemvonásai szerint.
Számtalan pedagógiai nevelési…..
Nemrég hallottam egy hírt, miszerint a ma óvodába kerülő kisgyerekek között egyre többen alig vagy koruknak nem megfelelő szinten tudnak még beszélni.
Néhány okot is közölt a hírműsor arról, hogy miért lehetséges ez, megszólaltatva egy- két rangos szakembert. Ám tette ezt…..
Ovisvilág - Tanácsok Szülőknek
Itt az óvodai beiratkozások ideje! - Óvodás lesz gyermekem!
2014.04.10 23:18:09
Mostanában szembesül sok fiatal szülő konkrétan azzal, hogy hamarosan megtörténik az első nagy változás; az első el-, leválás apró gyermekétől! Bizony torokszorító érzés tudni, hogy az alig pár éves csöppségünk nélkülünk tölti hamarosan napjait! Számtalan kérdés,…..
2. hét
Egy új hét kezdődik
Heti programunk összeállításában központi helyre kerül most a matematikai nevelés. Óvodai programunk alapján 4-5 hetes ciklusokban vagy környezetismereti, vagy matematikai epochák /ciklusok/ szerint ténykedünk. Most az utóbbit vesszük.
Gyakran van…..
Péntek reggel
Még éjjel is esett hó, így tényleg tudunk szánkózni, ha hoznak a gyerekek szánkót.
Hát hoztak! Összesen kilencet. Még jó, hogy két anyukát és egy apukát rábeszéltem és itt maradt segíteni, szánkóztatni. Az ovi előtti útszakasz éppen megfelelt erre. Nagy…..
Csütörtök
Borongós, de enyhébb idő van. Lehet, hogy hó lesz? Kavarogva szállnak a varjak körbe- körbe az ovi fölött. A gyerekek és én is álmosabbak vagyunk.
Ma már 20 a létszámunk.
A reggeli egyéni foglalkozás elég jól sikerült - hét lurkóval sikerült a téli ismeretek…..
Szerda van
Mozgalmasan indult a napunk.
Mára két kicsink meggyógyult; jöttek az ikreink, egyikőjük kislány, a másik kisfiú, 3 és félévesek, Petra és Levente. Elég nehezen szokták meg az ovis életet. Igaz később is kapcsolódtak be- novembertől járnak. Azóta viszont gyakran…..
Folytatom az Ovis hétköznapok sorozatomat, a legelső részt itt olvashatjátok.
Kedd reggel
Ma kötelező nagy testnevelés foglalkozással kezdünk. Nagyon szeretem ezt a napot. A gyerekek nagy része is. Sok kötetlen mozgás, játékosság!
Hetirendünk - és éves nevelési programunk…..
Új sorozatomat mindazoknak ajánlom, akiket érdekel az óvodások hétköznapi, mindennapos tevékenysége. Egy szeletnyit saját csoportjaink életéből. A mi kis lurkóinkról és munkánkról.
Szeretettel ajánlom azoknak a fiatal szülőknek, anyukáknak, akik gyakran aggódva, félve és…..
Hamarosan itt a karácsony, az ajándékozás, az egymásra odafigyelés, a szeretet, szóval az érzelmek ünnepe! Aki fontos számunkra felkeressük, akit kedvelünk, megajándékozzuk. Aztán örülünk örömüknek és ezek a pozitív érzelmek áthatják magát az Ünnepet. Legalább egy évben…..
Ovisvilág - Tanácsok Szülőknek
A nevelés “édes terhe”- 5. rész - Ezt a hisztit nem birom tovább!
2013.04.09 16:54:55
A dacról…
Szakemberek is vitáznak arról, hogy a dackorszak elkerülhetetlen vagy speciális nevelési elvekkel megelőzhető- e kisgyermekkorban. Sokféle felfogás, érv, ellenérv lát napvilágot. Egy dolog teljesen biztos - a kis bűbájos apróságok egyszer csak elkezdenek dacosan…..
Ovisvilág - Tanácsok Szülőknek
A nevelés “édes terhe”- 4. rész - Miért fél mindentől a kicsim?
2013.03.19 10:01:52
A félelemről…
Amikor még pici babák, ösztönösen megijednek és félnek, ha bizonytalan kézzel vesszük fel őket. A labilis testhelyzet félelmet kelthet bennük. Ezt válthatják ki az erős, durva hangok, fények és a kellemetlen szagok is. Már nagyon korán érzékelik környezetük…..
A türelem nemcsak rózsát terem
“ Kezet csak megfogni szabad.Elveszíteni vétek. Ellökni átok.Egymásra simuló kezek tartjákössze az eget s a világot!”/Albert Camus/
A változások ideje
Az óvodáskorba érkező gyerekek óriási változásokon mennek keresztül! Szemmel…..
Jó gyermekem van? Jó szülő vagyok?
A kisgyerekek igazából nem rosszak!
Szinte minden szülő eltervezi előre, hogyan szeretné nevelni majd kicsi gyermekét. Ki-ki vérmérsékletének, életkörülményeinek, ismeretanyagának, élmény-, és tapasztalattartamának megfelelően lát…..
Bevezetésként el kell mondanom, hogy hosszabb hallgatásom nem mondanivalóm hiányából fakad. Az érzelmileg életemben bekövetkezett változások kötötték le energiám nagy részét, emiatt nem volt módom írni. Igyekszem most már visszatérni a ”régi kerékvágásba” és folytatni…..
Ovisvilág - Tanácsok Szülőknek
Miért agresszív a gyermekem? - Agresszivitás az óvodában 4.rész
2010.02.09 11:37:00
Nevelés szempontjából - mint ismeretes - a kisgyermek- és óvodáskor nagyon fontos életszakasz Ebben az időszakban fejlődnek ki a kicsik személyiségvonásai, fejlődnek testileg, lelkileg, minden téren. Nem mindegy, hogy életük első közössége mit nyújt…..
ovisvilág
2011.03.21 18:49:41
@Szabolcs - Balázs:
Kedves Anyuka!
Szomorúan olvastam levelében, hogy az óvónők panaszkodnak kisfia óvodai viselkedésére. Több évtizedes tapasztalataim alapján kijelentem, hogy nem tartom helyesnek, pedagógiai szempontból, de emberileg sem, ha az óvó néni panaszkodik a szülőknek! Az ő felelőssége, feladata, hogy a rábízott kisgyerekeket nevelje, elősegítse fejlődésüket minden téren. Természetes, hogy külön energiát igényel, ha egy összeszokott csoportba új, kisgyerek érkezik, de a megoldás a felnőtt munkájában rejlik /vagy nem/! Nemcsak magához, hanem a többi társhoz is az óvó néninek kell segíteni az Ön kisfiát érzelmileg elfogadtatni.
Igazán, és szívem szerint azt javasolnám, hogy ilyen előzmények után keressen egy olyan ovit, ahol nem ilyen véleménnyel vannak az életében először közösségbe kerülő új, csöppségek fogadásával kapcsolatosan. Előzetes informálódás, látogatás, óvónők megismerése után bízza kisfiát új intézményben, új óvónőre! Ha mégis úgy dönt, hogy itt hagyja, akkor kérem, hogy beszéljen az óvó nénikkel, mondja el őszintén kétségeit és kérje segítségüket! Kisfia azért viselkedik ellentétesen az oviban, mint otthon, mert bizonytalan, feszült, szorong, nem érzi még magáénak környezetét. Segítsék őt abban, hogy ezek az okok elmúljanak, feloldódjon kisfia és beilleszkedjen csoportjába, szerettessék meg vele az óvodai életet. Ehhez természetesen idő szükséges és nevelői türelem. Joga van kisfia fejlődése érdekében ezt kérni, hiszen ha így marad minden, lelki sérülést okozhat nála a kirekesztettség érzése, a peremhelyzetbe kerülése /nem játszik vele senki/ csoportjában. Írjon majd hogyan sikerült megoldást találnia!
Jó egészséget kívánva üdvözlöm: Jusztina
Kedves Anyuka!
Szomorúan olvastam levelében, hogy az óvónők panaszkodnak kisfia óvodai viselkedésére. Több évtizedes tapasztalataim alapján kijelentem, hogy nem tartom helyesnek, pedagógiai szempontból, de emberileg sem, ha az óvó néni panaszkodik a szülőknek! Az ő felelőssége, feladata, hogy a rábízott kisgyerekeket nevelje, elősegítse fejlődésüket minden téren. Természetes, hogy külön energiát igényel, ha egy összeszokott csoportba új, kisgyerek érkezik, de a megoldás a felnőtt munkájában rejlik /vagy nem/! Nemcsak magához, hanem a többi társhoz is az óvó néninek kell segíteni az Ön kisfiát érzelmileg elfogadtatni.
Igazán, és szívem szerint azt javasolnám, hogy ilyen előzmények után keressen egy olyan ovit, ahol nem ilyen véleménnyel vannak az életében először közösségbe kerülő új, csöppségek fogadásával kapcsolatosan. Előzetes informálódás, látogatás, óvónők megismerése után bízza kisfiát új intézményben, új óvónőre! Ha mégis úgy dönt, hogy itt hagyja, akkor kérem, hogy beszéljen az óvó nénikkel, mondja el őszintén kétségeit és kérje segítségüket! Kisfia azért viselkedik ellentétesen az oviban, mint otthon, mert bizonytalan, feszült, szorong, nem érzi még magáénak környezetét. Segítsék őt abban, hogy ezek az okok elmúljanak, feloldódjon kisfia és beilleszkedjen csoportjába, szerettessék meg vele az óvodai életet. Ehhez természetesen idő szükséges és nevelői türelem. Joga van kisfia fejlődése érdekében ezt kérni, hiszen ha így marad minden, lelki sérülést okozhat nála a kirekesztettség érzése, a peremhelyzetbe kerülése /nem játszik vele senki/ csoportjában. Írjon majd hogyan sikerült megoldást találnia!
Jó egészséget kívánva üdvözlöm: Jusztina
ovisvilág
2012.03.05 17:09:23
@m0gyi:
Kedves Anyuka!
Teljes mértékben egyetértek véleményével, miszerint valóban együtt kell /-lene/ nevelni az óvodás kisgyerekeket a szülőkkel, közös koncepciók alapján, és a kicsik érdekében, védelmében- ha ez szükséges! Az Önök esete sajnos nem egyedi, gyakran előfordulnak hasonló megnyilvánulások az óvodában, és ez nem a kisgyerekek hibája! Mi felnőttek vagyunk értük felelősek! Az Ön kisfiának és a többieknek is joga van kiegyensúlyozott légkörben tölteni óvodás mindennapjaikat. Ezért viszont az őket nevelő óvodapedagógusok a felelősek, hiszen egy 3- 7 éves korú kisgyerek még képtelen önmagától elsajátítani a társas együttlét alapvető szabályait- meg kell velük folyamatosan tanítani sok más mellett. A szülőknek is joga van ahhoz, hogy bizalmukat megelőzve nyugodt körülmények közé adják apróságukat, ahol sem fizikai /!/ sem lelki sérülés nem éri őket. Az óvónők felelőssége vitathatatlan- az ott történő eseményekre nekik kell minden esetben reagálni a gyerekek érdekében. Ha ez nem történik meg, akkor munkájuk hiányos, és ezt szóvá kell tenni az intézmény vezetőjénél minél hamarabb! Amennyiben több szülőt is érint az eset /harapja, rúgja gyermeküket agresszív kis társuk/, akkor közösen, akár írásban is kérhetik ennek kivizsgálását. Az óvoda vezetője egyszemélyi felelősségével köteles eljárni, és pozitív intézkedéssel megszüntetni a fennálló helyzetet.
A kisgyerekkori agresszió okai általában a családi környezet hatásaiban gyökereznek. Kevesebb figyelmet kapnak, mint igényelnek, negatív modellt követnek /apai agresszivitás/, elhanyagoló vagy elkényeztető otthoni nevelésben részesülnek. Ők azok, akikre fokozatosabban kell figyelnünk, egyéni bánásmód módszerét kell alkalmaznunk, hiszen tetteik nem mindig szándékosak, önkéntelen cselekvéseik életkoruk miatt olyanok, amelyekkel zavarhatják társaikat. Számukra megoldás lehet- az agressziójuk okainak kiderítése céljából- egy nevelési tanácsadóban történő vizsgálat, ahol szakemberek véleményezik és javaslataikkal segíthetik úgy a szülő, mint az óvónők nevelését.
Remélem az Önök esetében is így történik majd!
Üdvözlettel: Jusztina
Kedves Anyuka!
Teljes mértékben egyetértek véleményével, miszerint valóban együtt kell /-lene/ nevelni az óvodás kisgyerekeket a szülőkkel, közös koncepciók alapján, és a kicsik érdekében, védelmében- ha ez szükséges! Az Önök esete sajnos nem egyedi, gyakran előfordulnak hasonló megnyilvánulások az óvodában, és ez nem a kisgyerekek hibája! Mi felnőttek vagyunk értük felelősek! Az Ön kisfiának és a többieknek is joga van kiegyensúlyozott légkörben tölteni óvodás mindennapjaikat. Ezért viszont az őket nevelő óvodapedagógusok a felelősek, hiszen egy 3- 7 éves korú kisgyerek még képtelen önmagától elsajátítani a társas együttlét alapvető szabályait- meg kell velük folyamatosan tanítani sok más mellett. A szülőknek is joga van ahhoz, hogy bizalmukat megelőzve nyugodt körülmények közé adják apróságukat, ahol sem fizikai /!/ sem lelki sérülés nem éri őket. Az óvónők felelőssége vitathatatlan- az ott történő eseményekre nekik kell minden esetben reagálni a gyerekek érdekében. Ha ez nem történik meg, akkor munkájuk hiányos, és ezt szóvá kell tenni az intézmény vezetőjénél minél hamarabb! Amennyiben több szülőt is érint az eset /harapja, rúgja gyermeküket agresszív kis társuk/, akkor közösen, akár írásban is kérhetik ennek kivizsgálását. Az óvoda vezetője egyszemélyi felelősségével köteles eljárni, és pozitív intézkedéssel megszüntetni a fennálló helyzetet.
A kisgyerekkori agresszió okai általában a családi környezet hatásaiban gyökereznek. Kevesebb figyelmet kapnak, mint igényelnek, negatív modellt követnek /apai agresszivitás/, elhanyagoló vagy elkényeztető otthoni nevelésben részesülnek. Ők azok, akikre fokozatosabban kell figyelnünk, egyéni bánásmód módszerét kell alkalmaznunk, hiszen tetteik nem mindig szándékosak, önkéntelen cselekvéseik életkoruk miatt olyanok, amelyekkel zavarhatják társaikat. Számukra megoldás lehet- az agressziójuk okainak kiderítése céljából- egy nevelési tanácsadóban történő vizsgálat, ahol szakemberek véleményezik és javaslataikkal segíthetik úgy a szülő, mint az óvónők nevelését.
Remélem az Önök esetében is így történik majd!
Üdvözlettel: Jusztina
ovisvilág
2012.11.05 18:23:19
@Áci:
Kedves Anyuka!
Elnézést kérek a késői válaszért! Újból és újból elkeseredem, amikor hasonló panaszos levelet olvasok! Alig tudom elhinni, hogy ma vannak még ilyen ”nevelést” folytató intézmények és abban ilyen módszerekkel dolgozó óvónők!!
Kicsi fia, aki tünetmentes betegségében, ugyanúgy viselkedik, mint sok- sok társa a beszoktatási időszakban! Az első napok ”gondjai” nem kirívóak, hiszen minden csöpp gyerek- egyéni vonásainak megfelelő módon- tele van izgalommal, feszült félelemmel az új iránt. Van, aki emiatt agresszívabb lesz, van aki sír, vagy magába húzódó lesz, de abban egyformák, hogy tartanak az idegen környezetben mindentől és mindenkitől. Életük első nagy változása ösztönösen megterheli őket, és mivel minden kicsi gyerek teljességgel érzelmi lény, így érzelmeiket megismerve lehet hatékonyan hatni rájuk. Számtalan pedagógiai módszer segítheti ebben az óvónőket, ha ismerik a szakmájukat! A ránk bízott gyerekekről nem panaszkodni kell, hanem megtalálni az utat hozzájuk, és amíg velünk vannak, nekünk kell felelősséggel törődni mindegyikőjükkel.
Egy kisgyerek sohasem rossz, csak a felnőttek által kialakított kategóriában nincs benne! Hát kitől tanulhatják meg az általunk jónak vélt viselkedést?! Kinek a felelőssége a fizikai bántalmazás engedése, a panaszkodás egy 4. éves kicsi gyerekre?! Egy hét után még túlzottan elhamarkodott az az óvónő, aki ”minősíti” a megelőlegezett szülői bizalommal rábízott kicsi emberkét.
Kedves Anyuka! Jól érzi, látja, ha az óvó nénik nem segítik beilleszkedni kicsijét, akkor nehéz időszakba kerülhet, és pszichés sérülést okozhatnak számára.
Tudom, nem jó változtatni az apróságok körülményeit, de azt javaslom, hogy- előzetes informálódás után- írassa át őt másik óvodába!
Biztosan találnak olyan ovit, ahol gyermekszerető,- központú, értő, érző figyelemmel, és szakmai odaadással rendelkező kolléganők fogják meg a kicsi kezét! Írjon majd magukról!
Üdvözlöm és jó egészséget kívánok családjának: Jusztina
Kedves Anyuka!
Elnézést kérek a késői válaszért! Újból és újból elkeseredem, amikor hasonló panaszos levelet olvasok! Alig tudom elhinni, hogy ma vannak még ilyen ”nevelést” folytató intézmények és abban ilyen módszerekkel dolgozó óvónők!!
Kicsi fia, aki tünetmentes betegségében, ugyanúgy viselkedik, mint sok- sok társa a beszoktatási időszakban! Az első napok ”gondjai” nem kirívóak, hiszen minden csöpp gyerek- egyéni vonásainak megfelelő módon- tele van izgalommal, feszült félelemmel az új iránt. Van, aki emiatt agresszívabb lesz, van aki sír, vagy magába húzódó lesz, de abban egyformák, hogy tartanak az idegen környezetben mindentől és mindenkitől. Életük első nagy változása ösztönösen megterheli őket, és mivel minden kicsi gyerek teljességgel érzelmi lény, így érzelmeiket megismerve lehet hatékonyan hatni rájuk. Számtalan pedagógiai módszer segítheti ebben az óvónőket, ha ismerik a szakmájukat! A ránk bízott gyerekekről nem panaszkodni kell, hanem megtalálni az utat hozzájuk, és amíg velünk vannak, nekünk kell felelősséggel törődni mindegyikőjükkel.
Egy kisgyerek sohasem rossz, csak a felnőttek által kialakított kategóriában nincs benne! Hát kitől tanulhatják meg az általunk jónak vélt viselkedést?! Kinek a felelőssége a fizikai bántalmazás engedése, a panaszkodás egy 4. éves kicsi gyerekre?! Egy hét után még túlzottan elhamarkodott az az óvónő, aki ”minősíti” a megelőlegezett szülői bizalommal rábízott kicsi emberkét.
Kedves Anyuka! Jól érzi, látja, ha az óvó nénik nem segítik beilleszkedni kicsijét, akkor nehéz időszakba kerülhet, és pszichés sérülést okozhatnak számára.
Tudom, nem jó változtatni az apróságok körülményeit, de azt javaslom, hogy- előzetes informálódás után- írassa át őt másik óvodába!
Biztosan találnak olyan ovit, ahol gyermekszerető,- központú, értő, érző figyelemmel, és szakmai odaadással rendelkező kolléganők fogják meg a kicsi kezét! Írjon majd magukról!
Üdvözlöm és jó egészséget kívánok családjának: Jusztina
Ovisvilág - Tanácsok Szülőknek
Óvodakezdés 3.rész:”Meguntam, holnap már nem jövök”
2009.09.04 11:27:00
Állt elém már több új óvodásom hasonló mondattal az évek során. Az óvodai életbe való beilleszkedés elején érthető és megmagyarázható az ilyen és hasonló kijelentés az új gyerekek részéről. Néhány hét elteltével ugyanis megszűnhet az újdonság varázsa. Nem…..
ovisvilág
2012.11.05 18:22:05
@silyeagi:
Kedves Anyuka!
Nemrég ”találtam meg” kommentjét, elnézését kérem, hogy csak most válaszolok kérdésére, amelyre már Ön tulajdonképpen feleletet is adott.
Vagyis, amíg a szülő nincs felkészülve érzelmileg arra, hogy megtörténjen kicsije első ”ún. leválása”, addig nem érdemes őt sem erőltetni. Kicsi fia reakciója természetes volt, hiszen egy új, számára érdekes dologgal találkozott a családi napköziben, de miután az újdonság varázsa 3 nap alatt elmúlt, kérte az életkori sajátosságainak megfelelő ”eszközével” /sírás, ellenkezés/, hogy folytathassa a jól ismert otthoni környezetében eddigi életét.
Majd amikor igazán elhatározzák, hogy óvodába menjen, akkor is megnyilvánulnak ezek a reakciók, de a folyamatosság, az eltökélt szándék és sok- sok türelem segítheti beilleszkedését. Az óvónők erre utalhattak véleményükkel.
Azt javaslom, hogy ne vigye még csöppségét, de ha lehetőségük van rá, akkor járjanak gyakran gyerektársak közé /játszótér-, ház, rendezvények, stb./. Adjon lehetőséget kisfia számára, hogy megismerhesse tágabb környezetét és kortársait. Ovikezdés előtt pedig jól készítse fel érzelmileg őt és önmagát is az elválásra, hiszen ez az első és legnehezebb időszak minden gyermekét szerető édesanya számára!
Üdvözlettel: Jusztina
Kedves Anyuka!
Nemrég ”találtam meg” kommentjét, elnézését kérem, hogy csak most válaszolok kérdésére, amelyre már Ön tulajdonképpen feleletet is adott.
Vagyis, amíg a szülő nincs felkészülve érzelmileg arra, hogy megtörténjen kicsije első ”ún. leválása”, addig nem érdemes őt sem erőltetni. Kicsi fia reakciója természetes volt, hiszen egy új, számára érdekes dologgal találkozott a családi napköziben, de miután az újdonság varázsa 3 nap alatt elmúlt, kérte az életkori sajátosságainak megfelelő ”eszközével” /sírás, ellenkezés/, hogy folytathassa a jól ismert otthoni környezetében eddigi életét.
Majd amikor igazán elhatározzák, hogy óvodába menjen, akkor is megnyilvánulnak ezek a reakciók, de a folyamatosság, az eltökélt szándék és sok- sok türelem segítheti beilleszkedését. Az óvónők erre utalhattak véleményükkel.
Azt javaslom, hogy ne vigye még csöppségét, de ha lehetőségük van rá, akkor járjanak gyakran gyerektársak közé /játszótér-, ház, rendezvények, stb./. Adjon lehetőséget kisfia számára, hogy megismerhesse tágabb környezetét és kortársait. Ovikezdés előtt pedig jól készítse fel érzelmileg őt és önmagát is az elválásra, hiszen ez az első és legnehezebb időszak minden gyermekét szerető édesanya számára!
Üdvözlettel: Jusztina
Téged is vár a Nyelvparádé!
Nyelvet tanulnál, és keresed a Neked legmegfelelőbb módszert?Nyelvvizsgára készülsz?Az egzotikus nyelvek érdekelnek?Naprakész szótárt, segédanyagokat szeretnél?
Külföldi munkát keresel?Külföldi vagy, akit érdekel a magyar…..
ovisvilág
2012.10.03 17:41:46
@Libelle:
Kedves Betti!
Már több alkalommal írtam erről, és mivel én is ”tanítok” kicsiket idegen nyelvre, ezért véleményem eltér a nevelési tanácsadó munkatársáétól. A Helen Doron módszert ismerem- volt szerencsém pl. a Gyermekeink Jövője kiállításon Budapesten személyesen is többet megtudni róla.
Ezért sem tartom ”kidobott pénznek és elherdált időnek” a 6 éves kislánya nyelvtanulását! Véleményem szerint a játékos pedagógiai módszerekkel színesített, változatos és az életkori sajátosságokon alapuló idegen nyelvekkel való foglalkozás a kisgyerekek számára igen hasznos. Erőltetés nélkül ismerkedhetnek egy nyelvvel- annak hanglejtésével, dallamával, különleges szavaival egy- egy gyermekmondóka, dalocska, dalos- körjáték, vagy találós kérdés, szójáték során.
Mivel a kicsik motiválása játékon alapul, érdeklődésük, figyelmük színes eszközökkel, módszerekkel /bábozás, közös rajzolás, dramatikus játék, stb./ fenntartható és érzékeny kis ”műszerként” reagálnak, szívják magukba az új ismereteket szivacs módra- legyen az akár más nyelven is.
Nem feltétel, hogy társalgási szinten megtanuljon angolul vagy bármely nyelven egy apró gyerek, de a ”fülébe jutott idegen szavak” ismerőssé válnak és képes lesz a későbbiek során könnyebben tanulni nyelveket.
Úgy gondolom, hogy kislánya számára is hasznos lehet a korai nyelvtanulás!
Üdvözlöm családját: Jusztina
Kedves Betti!
Már több alkalommal írtam erről, és mivel én is ”tanítok” kicsiket idegen nyelvre, ezért véleményem eltér a nevelési tanácsadó munkatársáétól. A Helen Doron módszert ismerem- volt szerencsém pl. a Gyermekeink Jövője kiállításon Budapesten személyesen is többet megtudni róla.
Ezért sem tartom ”kidobott pénznek és elherdált időnek” a 6 éves kislánya nyelvtanulását! Véleményem szerint a játékos pedagógiai módszerekkel színesített, változatos és az életkori sajátosságokon alapuló idegen nyelvekkel való foglalkozás a kisgyerekek számára igen hasznos. Erőltetés nélkül ismerkedhetnek egy nyelvvel- annak hanglejtésével, dallamával, különleges szavaival egy- egy gyermekmondóka, dalocska, dalos- körjáték, vagy találós kérdés, szójáték során.
Mivel a kicsik motiválása játékon alapul, érdeklődésük, figyelmük színes eszközökkel, módszerekkel /bábozás, közös rajzolás, dramatikus játék, stb./ fenntartható és érzékeny kis ”műszerként” reagálnak, szívják magukba az új ismereteket szivacs módra- legyen az akár más nyelven is.
Nem feltétel, hogy társalgási szinten megtanuljon angolul vagy bármely nyelven egy apró gyerek, de a ”fülébe jutott idegen szavak” ismerőssé válnak és képes lesz a későbbiek során könnyebben tanulni nyelveket.
Úgy gondolom, hogy kislánya számára is hasznos lehet a korai nyelvtanulás!
Üdvözlöm családját: Jusztina
Az életemben bekövetkezett változások miatt már elég régen nem írtam. Az egyik ilyen nagy változás az, hogy lányomék ideiglenesen hazaköltöztek külföldről hosszú évek után, és megajándékoztak egy csodálatos pici Unokával! Anyák napi ajándék egyik legszebbikét…..
A dac néha önmagától oldódik fel azzal, hogy a kisgyermek számára kellemetlen helyzet csak rövid ideig tart, pl: a várvavárt séta előtti ruhacsere, az ebéd előtti kézmosás..stb, vagyis ami ellen ”dacolt” hisztizett gyorsan elmúlt. Előfordulhat, hogy figyelmét mi…..
ovisvilág
2009.02.28 10:23:51
@Ingrid: igen, ezek a helyes reakciók; a türelem nagyon fontos.
ovisvilág
2009.11.20 20:07:28
@Lya2:
Kedves Lya!
A hisztivel nagyon sok szülőnek van problémája, egyedi és tipikus jelek is ”keserítik” a családi életet, de ennek az időszaknak be kell következnie a kicsi fiad továbbfejlődése érdekében. Ez az a korszak, amikor egyre önállóbbá válnak a gyerekek, mindent akarnak és a szülővel való konfliktusaikat hisztivel kompenzálják. Kisfiad nemrég került oviba; új környezet , új szokások, társak- itt alkalmazkodnia kell és másképp, mint a családban. Újdonság számára a kistesó megszületése is- legbelül kis ”versenytársat” érezhet benne- ”fognak szeretni ugyanúgy anyáék engem is?”- ezek az okok is kiválhatják erős és hirtelen érzelem kitöréseit. De emellett még sok oka lehetséges, és néha ok nélkül is képesek ”begurulni”!
A szófogadásról annyit, hogy ne ”könyörögj” neki, hanem határozottan, komolyan nézz a szemébe és türelmes, csendes hangon kérd meg, amit kívánsz tőle. Lehet, hogy eleinte nem érti meg, de meg fogja érezni eltökéltségedet. A hangos kiabálás ”módszere” általában beválik, de ehhez hozzászokhat és nem hat később rá. Amellett félelmet, szorongást is kiválthat belőle a későbbiekben. Kipróbálhatjátok Ti is a javasolt tippet, sokaknál bevált!
Jusztina
Kedves Lya!
A hisztivel nagyon sok szülőnek van problémája, egyedi és tipikus jelek is ”keserítik” a családi életet, de ennek az időszaknak be kell következnie a kicsi fiad továbbfejlődése érdekében. Ez az a korszak, amikor egyre önállóbbá válnak a gyerekek, mindent akarnak és a szülővel való konfliktusaikat hisztivel kompenzálják. Kisfiad nemrég került oviba; új környezet , új szokások, társak- itt alkalmazkodnia kell és másképp, mint a családban. Újdonság számára a kistesó megszületése is- legbelül kis ”versenytársat” érezhet benne- ”fognak szeretni ugyanúgy anyáék engem is?”- ezek az okok is kiválhatják erős és hirtelen érzelem kitöréseit. De emellett még sok oka lehetséges, és néha ok nélkül is képesek ”begurulni”!
A szófogadásról annyit, hogy ne ”könyörögj” neki, hanem határozottan, komolyan nézz a szemébe és türelmes, csendes hangon kérd meg, amit kívánsz tőle. Lehet, hogy eleinte nem érti meg, de meg fogja érezni eltökéltségedet. A hangos kiabálás ”módszere” általában beválik, de ehhez hozzászokhat és nem hat később rá. Amellett félelmet, szorongást is kiválthat belőle a későbbiekben. Kipróbálhatjátok Ti is a javasolt tippet, sokaknál bevált!
Jusztina
ovisvilág
2012.04.06 17:54:01
@angica85:
Kedves Anyuka!
Kisfia most kezdi- életkori sajátosságainak megfelelően- a dackorszakát. Minden kicsinek
át- meg kell élni ezt az időszakot ahhoz, hogy később önbizalma, saját akarata, önállósága kialakuljon. Mindegyikőjük másként éli meg, egyénenként változó módon, de minden csöppségre jellemzőek a heves érzelemkitörések, a dacos viselkedés, a ”nem”, a ”csakazért is” reakciók. Továbbá, ha nem azt tehetik, amit ők akarnak, akkor konfliktus alakul ki a
szülő- gyermek között, ez bizonyos fokig szükséges a személyiségfejlődésük érdekében.
Nagyon fontos az Ön által említett reakcióknál is, hogy milyen módszereket alkalmazunk. Nagyon sok szülő kér tanácsot hasonló esetekben, ezért állítottam össze a 10 részes írásbeli és szóbeli online Hiszti- tanfolyam anyagát, amelyben igyekszem konkrét módszerekkel, ötletekkel segíteni, ”átvészelni” ezt a szülőt, kicsi gyereket is próbára tevő, idegölő időszakot.
További információ róla itt:
ovisvilag.hu/hisztitanfolyam/sos-hisztizik-gyermekem-dackorszak
Kicsi fia viselkedése sem tér el kortársaitól, csak érzékenyen reagál környezetére /még zavarja a külső világ hatása pl: ha szólnak hozzá idegenek/, otthon törekszik az önállóságra, a saját akarata érvényesítésére, de nem tudja még, hogyan kell ezt tennie. Ez természetes folyamat nála is.
Néhány tanácsom:
- Alaposan figyelje meg kisfiát, mik azok a dolgok, amelyek kiváltják nála a hisztit. Ezeket, ha lehet próbálják kikerülni /figyelemelterelés, meggyőzés, csábítás/.
- Fontos dolgokban legyen vele következetes, de ne legyen számára túl sok tiltás- ez immúnissá teszi, nem ért meg mindent és feszültté válhat miatta.
- Sugározzon felé mindig biztonságot nyújtó szeretetet, még akkor is, ha hisztizik.
- Próbálja megőrizni nyugalmát /nagyon nehéz!/, beszéljen hozzá mélyebb tónusban, halkabb hangon, leülve hozzá vagy ölbe fogva, szemébe nézve!
- Többet dicsérje, mint büntesse!
- Vegye komolyan igényeit, mert akire nem figyelnek a felnőttek, az dacolással reagál.
- A szülői düh szidással, fenyegetéssel nem hatékony, megijesztik a kicsit, elbizonytalanítják és ez erősítheti a dacot. Maga a szülő is felidegesíti magát, és mérgében árthat gyermekének érzelmileg.
- A hisztizést sohasem szabad büntetni, mert cselekedetei ilyenkor nem tudatosak, feszültségét vezeti le csupán valami miatt.
- Ne vegye személyre szólónak kisfia dacos viselkedését, azzal hisztizik, akit a legjobban szeret!
Remélem sikerül közösen minél hamarabb túlesni ezen az időszakon, sok türelmet, energiát kívánva üdvözlöm
Kedves Anyuka!
Kisfia most kezdi- életkori sajátosságainak megfelelően- a dackorszakát. Minden kicsinek
át- meg kell élni ezt az időszakot ahhoz, hogy később önbizalma, saját akarata, önállósága kialakuljon. Mindegyikőjük másként éli meg, egyénenként változó módon, de minden csöppségre jellemzőek a heves érzelemkitörések, a dacos viselkedés, a ”nem”, a ”csakazért is” reakciók. Továbbá, ha nem azt tehetik, amit ők akarnak, akkor konfliktus alakul ki a
szülő- gyermek között, ez bizonyos fokig szükséges a személyiségfejlődésük érdekében.
Nagyon fontos az Ön által említett reakcióknál is, hogy milyen módszereket alkalmazunk. Nagyon sok szülő kér tanácsot hasonló esetekben, ezért állítottam össze a 10 részes írásbeli és szóbeli online Hiszti- tanfolyam anyagát, amelyben igyekszem konkrét módszerekkel, ötletekkel segíteni, ”átvészelni” ezt a szülőt, kicsi gyereket is próbára tevő, idegölő időszakot.
További információ róla itt:
ovisvilag.hu/hisztitanfolyam/sos-hisztizik-gyermekem-dackorszak
Kicsi fia viselkedése sem tér el kortársaitól, csak érzékenyen reagál környezetére /még zavarja a külső világ hatása pl: ha szólnak hozzá idegenek/, otthon törekszik az önállóságra, a saját akarata érvényesítésére, de nem tudja még, hogyan kell ezt tennie. Ez természetes folyamat nála is.
Néhány tanácsom:
- Alaposan figyelje meg kisfiát, mik azok a dolgok, amelyek kiváltják nála a hisztit. Ezeket, ha lehet próbálják kikerülni /figyelemelterelés, meggyőzés, csábítás/.
- Fontos dolgokban legyen vele következetes, de ne legyen számára túl sok tiltás- ez immúnissá teszi, nem ért meg mindent és feszültté válhat miatta.
- Sugározzon felé mindig biztonságot nyújtó szeretetet, még akkor is, ha hisztizik.
- Próbálja megőrizni nyugalmát /nagyon nehéz!/, beszéljen hozzá mélyebb tónusban, halkabb hangon, leülve hozzá vagy ölbe fogva, szemébe nézve!
- Többet dicsérje, mint büntesse!
- Vegye komolyan igényeit, mert akire nem figyelnek a felnőttek, az dacolással reagál.
- A szülői düh szidással, fenyegetéssel nem hatékony, megijesztik a kicsit, elbizonytalanítják és ez erősítheti a dacot. Maga a szülő is felidegesíti magát, és mérgében árthat gyermekének érzelmileg.
- A hisztizést sohasem szabad büntetni, mert cselekedetei ilyenkor nem tudatosak, feszültségét vezeti le csupán valami miatt.
- Ne vegye személyre szólónak kisfia dacos viselkedését, azzal hisztizik, akit a legjobban szeret!
Remélem sikerül közösen minél hamarabb túlesni ezen az időszakon, sok türelmet, energiát kívánva üdvözlöm
A kisgyerekek nagyon szeretik a bábozást. Az óvodában is minden alkalommal örömmel fogadják a megelevenedő bábukat. A bábbal való játék ezernyi varázslatot rejt számukra, és élvezik azt a néhány percet, amikor…..
Az első óvodás napok történéseiről, a beszoktatásról, az óvodás gyerek beilleszkedéséről… Két fiatal anyuka párbeszédét hallottam egy bolt pénztára előtt. ”- Rég láttalak, hogy vagytok? - Jaj, ne is mondd, olyan ideges vagyok! Ma hagytam ott először…..
ovisvilág
2011.10.17 11:16:56
@gigi74:
Kedves Ildikó!
Véleményem szerint mindkét esetben jól döntesz! Akkor is, ha délben hazaviszed csöpp lányodat az oviból. Így több időt tölthettek együtt- ez mindkettőtöknek jó. De akkor is, ha- mivel könnyen beszokott az oviba- délutánig ott marad társaival, elsajátíthatja azokat a szokásokat, tevékenységeket, amelyek élete első közössége nyújt számára, hamarabb megtanulja a társas érintkezés alapvető formáit, természetessé válik számára az óvodai élet. Ez neki jó, és közvetve Neked is, hisz kiegyensúlyozott, önálló kislányod örömmel tölthet el. Emellett több időd jut saját magadra, sok olyan dologra, amelyek az első három év alatt talán nem adatottak meg, amikor Veled volt, és minden perced a kicsidnek adtad! Tudom, egy édesanyának legalább olyan nehéz az első ún. ”leválás” kisgyermekétől, mint neki, de hidd el, ez a természetes és egészséges gyermek- szülő kapcsolat alapja!
Üdvözlettel:Jusztina
Kedves Ildikó!
Véleményem szerint mindkét esetben jól döntesz! Akkor is, ha délben hazaviszed csöpp lányodat az oviból. Így több időt tölthettek együtt- ez mindkettőtöknek jó. De akkor is, ha- mivel könnyen beszokott az oviba- délutánig ott marad társaival, elsajátíthatja azokat a szokásokat, tevékenységeket, amelyek élete első közössége nyújt számára, hamarabb megtanulja a társas érintkezés alapvető formáit, természetessé válik számára az óvodai élet. Ez neki jó, és közvetve Neked is, hisz kiegyensúlyozott, önálló kislányod örömmel tölthet el. Emellett több időd jut saját magadra, sok olyan dologra, amelyek az első három év alatt talán nem adatottak meg, amikor Veled volt, és minden perced a kicsidnek adtad! Tudom, egy édesanyának legalább olyan nehéz az első ún. ”leválás” kisgyermekétől, mint neki, de hidd el, ez a természetes és egészséges gyermek- szülő kapcsolat alapja!
Üdvözlettel:Jusztina
ovisvilág
2011.11.22 19:19:36
@zszandra:
Kedves Szandra!
Átérzem aggódásodat, de 3 éves kisfiad viselkedése ebben az adott helyzetben tipikusan jellemző! Minden, alig hogy ”beszokott” kicsi így reagál a vele történtekre. A hosszabb idejű hiányzások után szinte elölről kell kezdeni velük nagy türelemmel a beilleszkedési folyamatot. Megértem kicsi fiadat is, hiszen éppen hogy elfogadta élete, első ”leválását” anyától, a családtól, az óvodát az ott lévő, számára idegen környezetet, felnőtteket, társakat kezdte megszokni, amikor ismét változtak körülményei. Hiányoztál neki, félt, szorongott, míg kórházban voltál a picivel. Számára ez új félelemkeltő érzéseket jelentett, amelyekről- életkori sajátosságainál fogva- még nem képes beszélni, de érzi! Most meg fél otthon ”hagyni” Téged, tart attól, hogy ismét magára marad!
Emellett a kicsi tesó születését is fel kell dolgoznia, ami szintén nem könnyű feladat, mert eddig ő volt a család központja, most nem érti miért változtak meg a körülötte történő dolgok; itt a testvérkéje, aki neki még furcsa, idegen, túl pici, anya sokszor vele foglalkozik, stb. De megnyugtatásodra írom, hogy ez csak átmeneti időszak kisfiad számára, ha hagytok neki elég időt arra, hogy elfogadja kistesóját igazán, és megszokja ismételten az ovit, akkor ”lelki sebek” nélkül elmúlik a most meglévő feszültség, szorongás benne. Javaslom, hogy mindennap- ha lehetőséged nyílik a kisbaba mellett- szánj kisfiadra ún. ”odafigyelési időt”, amikor csak vele foglalkozol; játszol, mesélsz neki, mondókáztok, képeskönyvet nézegettek, rajzolgattok együtt, stb, mert ebből fogja megérezni, hogy Te ugyanúgy szereted őt, mint eddig. Ezzel erősíted meg benne saját fontosságát.
Az oviba járással kapcsolatban úgy gondolom, hogy nem lenne túl szerencsés plusz egy napra
kivenni- így még inkább kitolódna beilleszkedése- várná mindig a szabit és továbbit kérne. Úgy vélem, hogy ha Te eltökélten és gyorsabban /nem 1 óra könyörgés után/ megpróbálsz tőle elválni reggelente, és ebben az óvó nénik is segítő partnerek, akkor néhány hét után kisfiad ismét elfogadja az óvodát is! Tudom, nem könnyű így ott hagyni egy anyáért síró csöppséget, de hidd el, így be fog szokni! Kérlek írj majd rólatok!
Üdvözlöm családodat, jó egészséget kívánok!
Jusztina
Kedves Szandra!
Átérzem aggódásodat, de 3 éves kisfiad viselkedése ebben az adott helyzetben tipikusan jellemző! Minden, alig hogy ”beszokott” kicsi így reagál a vele történtekre. A hosszabb idejű hiányzások után szinte elölről kell kezdeni velük nagy türelemmel a beilleszkedési folyamatot. Megértem kicsi fiadat is, hiszen éppen hogy elfogadta élete, első ”leválását” anyától, a családtól, az óvodát az ott lévő, számára idegen környezetet, felnőtteket, társakat kezdte megszokni, amikor ismét változtak körülményei. Hiányoztál neki, félt, szorongott, míg kórházban voltál a picivel. Számára ez új félelemkeltő érzéseket jelentett, amelyekről- életkori sajátosságainál fogva- még nem képes beszélni, de érzi! Most meg fél otthon ”hagyni” Téged, tart attól, hogy ismét magára marad!
Emellett a kicsi tesó születését is fel kell dolgoznia, ami szintén nem könnyű feladat, mert eddig ő volt a család központja, most nem érti miért változtak meg a körülötte történő dolgok; itt a testvérkéje, aki neki még furcsa, idegen, túl pici, anya sokszor vele foglalkozik, stb. De megnyugtatásodra írom, hogy ez csak átmeneti időszak kisfiad számára, ha hagytok neki elég időt arra, hogy elfogadja kistesóját igazán, és megszokja ismételten az ovit, akkor ”lelki sebek” nélkül elmúlik a most meglévő feszültség, szorongás benne. Javaslom, hogy mindennap- ha lehetőséged nyílik a kisbaba mellett- szánj kisfiadra ún. ”odafigyelési időt”, amikor csak vele foglalkozol; játszol, mesélsz neki, mondókáztok, képeskönyvet nézegettek, rajzolgattok együtt, stb, mert ebből fogja megérezni, hogy Te ugyanúgy szereted őt, mint eddig. Ezzel erősíted meg benne saját fontosságát.
Az oviba járással kapcsolatban úgy gondolom, hogy nem lenne túl szerencsés plusz egy napra
kivenni- így még inkább kitolódna beilleszkedése- várná mindig a szabit és továbbit kérne. Úgy vélem, hogy ha Te eltökélten és gyorsabban /nem 1 óra könyörgés után/ megpróbálsz tőle elválni reggelente, és ebben az óvó nénik is segítő partnerek, akkor néhány hét után kisfiad ismét elfogadja az óvodát is! Tudom, nem könnyű így ott hagyni egy anyáért síró csöppséget, de hidd el, így be fog szokni! Kérlek írj majd rólatok!
Üdvözlöm családodat, jó egészséget kívánok!
Jusztina
ovisvilág
2012.02.03 17:18:27
@klbea:
Kedves Bea!
Az óvodai kezdést- mint sok mást is- minden kicsi másképpen él meg, szinte alig van olyan közöttük, aki hasonlóan reagál élete első nagy ”leválására”. Az otthoni környezettől, anyától való elszakadást ebben az időszakban ki nehezebben, ki könnyebben viseli el.
Kisfia helyzete nehezebb talán amiatt, hogy nem testvérével járhat a már számára ismerősebb oviba. Aztán befolyásolhatja beilleszkedését a betegség, a szünidő miatti folyamatos járás hiánya is. A harmadik ok pedig lehet az is esetében, hogy nem érte annyi pozitív élmény a legelején az oviban. Mivel értelmes, kedves kisfiú- ezt várta, várja ”viszonzásul” társaitól, az ott lévő felnőttektől is. Természetesen a sokféle kisgyerek közös csoporttá formálása nem könnyű feladat, így talán nem kap, kapott akkora figyelmet, egyéni bánásmódot, mint amennyit kíván- otthoni tapasztalatai alapján többre lenne szüksége. Lehetséges az is, hogy mint kisebb testvér nehezebben fogadja el az új környezetét, erős kötődése miatt szorong, feszült, fél a társas érintkezés szabályaitól, új tevékenységformáktól, netán valamelyik felnőtt nem olyan szimpatikus számára. Ilyet is gyakran tapasztaltam pályám során. Nem tartom szerencsésnek kivenni ennek ellenére sem őt most az óvodából, mert bármikor vinné újra- ezen a folyamaton át kell esnie. A jelenleg meglévő valamilyen okból negatív élményeit vinné akkor is magával.
Javaslom, hogy ”feszegesse” tovább az óvónőkkel, hogy milyen okok állhatnak esetleg kisfia reakciói hátterében. Ha erre rájönnek, akkor velük együtt lenne jó megtalálni a megoldást.
Mindezek mellett esetleg csupán még nagyobb türelemre van szüksége kisfának, bár tudom- tapasztalatból- milyen nehéz egy síró csöppséget magára hagyni, mégis azt kérem, adjon neki időt még. A kicsik időritmusa sem egyforma, /még testvéreknél sem/ így lehetséges, hogy aprósága, érzékenysége folytán több időt igényel. Így remélhetőleg az óvó nénik is hamarosan megtalálják majd a ”hozzá vezető utat” és érzelmileg motiválják az ovi megkedvelésére! Otthon is sokat, sokszor beszélgessen vele saját érzelmeiről /mennyire örülne, ha ő az oviban jól érezné magát, milyen büszke rá, hogy már ilyen okos óvodás/, erősítse, mélyítse önbizalmát, szembesítse saját értékeivel, próbálja felkelteni érdeklődését a társakkal való közös játékokra. Így talán hamarabb válik jó közérzetű óvodássá kisfia.
Üdvözlettel:
Jusztina
Kedves Bea!
Az óvodai kezdést- mint sok mást is- minden kicsi másképpen él meg, szinte alig van olyan közöttük, aki hasonlóan reagál élete első nagy ”leválására”. Az otthoni környezettől, anyától való elszakadást ebben az időszakban ki nehezebben, ki könnyebben viseli el.
Kisfia helyzete nehezebb talán amiatt, hogy nem testvérével járhat a már számára ismerősebb oviba. Aztán befolyásolhatja beilleszkedését a betegség, a szünidő miatti folyamatos járás hiánya is. A harmadik ok pedig lehet az is esetében, hogy nem érte annyi pozitív élmény a legelején az oviban. Mivel értelmes, kedves kisfiú- ezt várta, várja ”viszonzásul” társaitól, az ott lévő felnőttektől is. Természetesen a sokféle kisgyerek közös csoporttá formálása nem könnyű feladat, így talán nem kap, kapott akkora figyelmet, egyéni bánásmódot, mint amennyit kíván- otthoni tapasztalatai alapján többre lenne szüksége. Lehetséges az is, hogy mint kisebb testvér nehezebben fogadja el az új környezetét, erős kötődése miatt szorong, feszült, fél a társas érintkezés szabályaitól, új tevékenységformáktól, netán valamelyik felnőtt nem olyan szimpatikus számára. Ilyet is gyakran tapasztaltam pályám során. Nem tartom szerencsésnek kivenni ennek ellenére sem őt most az óvodából, mert bármikor vinné újra- ezen a folyamaton át kell esnie. A jelenleg meglévő valamilyen okból negatív élményeit vinné akkor is magával.
Javaslom, hogy ”feszegesse” tovább az óvónőkkel, hogy milyen okok állhatnak esetleg kisfia reakciói hátterében. Ha erre rájönnek, akkor velük együtt lenne jó megtalálni a megoldást.
Mindezek mellett esetleg csupán még nagyobb türelemre van szüksége kisfának, bár tudom- tapasztalatból- milyen nehéz egy síró csöppséget magára hagyni, mégis azt kérem, adjon neki időt még. A kicsik időritmusa sem egyforma, /még testvéreknél sem/ így lehetséges, hogy aprósága, érzékenysége folytán több időt igényel. Így remélhetőleg az óvó nénik is hamarosan megtalálják majd a ”hozzá vezető utat” és érzelmileg motiválják az ovi megkedvelésére! Otthon is sokat, sokszor beszélgessen vele saját érzelmeiről /mennyire örülne, ha ő az oviban jól érezné magát, milyen büszke rá, hogy már ilyen okos óvodás/, erősítse, mélyítse önbizalmát, szembesítse saját értékeivel, próbálja felkelteni érdeklődését a társakkal való közös játékokra. Így talán hamarabb válik jó közérzetű óvodássá kisfia.
Üdvözlettel:
Jusztina
Nagy örömömre, egyre több fiatal óvónő társam ír és kér szakmai segítséget, gyakorlati tippeket, módszertani ötleteket mindennapos óvodai munkájához. Több évtizedes gyakorlati tapasztalataimat szívesen megosztom az érdeklődő kolléganőkkel! Ha az általam kipróbált és…..
ovisvilág
2012.02.01 13:09:28
@Fóris Ibolya:
Kedves Kolléganőm!
Valóban tudomásul kell vennünk, hogy mi vagyunk a gyerekekért, a szülőkért! Talán még akkor is, ha olykor nem értünk egyet a szülői felfogással, szoktatási módszereikkel.
Megértelek,- elnézést a tegezésért, de szakmabeliek vagyunk- hisz nem egyszer találkoztam már én is a ”cumizás” problémájával. Így tapasztaltam ugyanazt, mint Te.
A megváltozott világban, életünkben mindannyian változunk, és kell is igazodnunk az új elvárásokhoz, igényekhez.
Véleményem szerint sem egészséges már 3- 4 éves korban a cumizás, de ha a tanácsomat nem fogadta el egy szülő, akkor tudomásul vettem, és nem ”büntettem” a kicsit azzal, hogy nem teheti az óvodában. Sőt, névvel ellátott kis műanyag dobozt kértem, mindig, amiben ”tároltuk”, ha nem volt rá szükségük a cumizósoknak. Aztán a különféle tevékenységek, a társas együttlét fokozatosan elvonta a kicsik figyelmét a cumiról és lassan le is szoktak, esetleg már röstelték is a többiek előtt.
Így azt tudom válaszolni kérdésedre; -megengedhető- e egy egészséges kicsi gyereknél az 1 évig tartó cumizás?,- hogy igen. Ha már kialakult ez az otthonról jött szokás, akkor nem javaslom, hogy kockáztassuk az általunk biztosított védelmet, a jó közérzetet, beilleszkedést. Nem tilthatjuk meg, de tanácsolhatjuk viszont a szülőnek egészségvédelmi, higiéniai szempontjaink alapján meggyőzve őket károsságáról, és hogy miért nem javasoljuk egyáltalán.
Nagyon fontosnak tartom még, hogy mi igazodjunk egy- egy kicsi gyerek egyéni fejlettségi szintjéhez minden téren, és folyamatosan igyekezzünk kialakítani egy olyan kellő mértékű motivációs struktúrát, amely belső indítékok rendszerévé alakulva segítik elő fejlődését. Így mi magunk támogatjuk még a cumizás leszokásáról is. Talán ezzel pozitív hatást gyakorolunk szüleikre is!
További jó munkát és energiát kívánva üdvözöllek: Jusztina
Kedves Kolléganőm!
Valóban tudomásul kell vennünk, hogy mi vagyunk a gyerekekért, a szülőkért! Talán még akkor is, ha olykor nem értünk egyet a szülői felfogással, szoktatási módszereikkel.
Megértelek,- elnézést a tegezésért, de szakmabeliek vagyunk- hisz nem egyszer találkoztam már én is a ”cumizás” problémájával. Így tapasztaltam ugyanazt, mint Te.
A megváltozott világban, életünkben mindannyian változunk, és kell is igazodnunk az új elvárásokhoz, igényekhez.
Véleményem szerint sem egészséges már 3- 4 éves korban a cumizás, de ha a tanácsomat nem fogadta el egy szülő, akkor tudomásul vettem, és nem ”büntettem” a kicsit azzal, hogy nem teheti az óvodában. Sőt, névvel ellátott kis műanyag dobozt kértem, mindig, amiben ”tároltuk”, ha nem volt rá szükségük a cumizósoknak. Aztán a különféle tevékenységek, a társas együttlét fokozatosan elvonta a kicsik figyelmét a cumiról és lassan le is szoktak, esetleg már röstelték is a többiek előtt.
Így azt tudom válaszolni kérdésedre; -megengedhető- e egy egészséges kicsi gyereknél az 1 évig tartó cumizás?,- hogy igen. Ha már kialakult ez az otthonról jött szokás, akkor nem javaslom, hogy kockáztassuk az általunk biztosított védelmet, a jó közérzetet, beilleszkedést. Nem tilthatjuk meg, de tanácsolhatjuk viszont a szülőnek egészségvédelmi, higiéniai szempontjaink alapján meggyőzve őket károsságáról, és hogy miért nem javasoljuk egyáltalán.
Nagyon fontosnak tartom még, hogy mi igazodjunk egy- egy kicsi gyerek egyéni fejlettségi szintjéhez minden téren, és folyamatosan igyekezzünk kialakítani egy olyan kellő mértékű motivációs struktúrát, amely belső indítékok rendszerévé alakulva segítik elő fejlődését. Így mi magunk támogatjuk még a cumizás leszokásáról is. Talán ezzel pozitív hatást gyakorolunk szüleikre is!
További jó munkát és energiát kívánva üdvözöllek: Jusztina
Egy új év elé mindig várakozással, reményekkel nézünk.Számot vetünk az elmúlt esztendei életünk történéseivel; értékeljük, összegezzük dolgainkat, és kitűzzük új céljainkat. Megfogalmazzuk elvárásainkat a világ és önmagunk elé, aztán éljük tovább életünket.…..
ovisvilág
2012.01.19 11:31:17
Mostanában - sajnos - egyre több olyan történetet hallok, írnak le a szülők, amelyekből az derül ki, nem elégedettek az óvodával, ahová gyermekük jár. Szakértői tevékenységem során egyre gyakrabban kérnek…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Kedves Enikő!
Most volt időm átnézni kommentjeimet és “felfedeztem” kérdésedet. Már bizonyára döntened kellett kicsi lányod ügyében, hisz elkezdődött a nevelési év az oviban, bölcsiben is. Megszeretnélek nyugtatni, hogy bárhogyan is döntöttél, nem teszel neki “rosszat”. Ha a bölcsiben maradt, akkor megszokott környezetében élhet még egy évig, amit kedvel. Ha óvodába ment, akkor- mivel kedves, nyitott egyéniségű- nagyon hamar be fog illeszkedni. A vegyescsoport olyan, mint egy nagy család;- hosszú éveken át magam is ilyenben dolgoztam- a kicsiket gyorsan befogadják a nagyobbak, és kényeztetik, tanítgatják, vigyáznak rájuk ők is. Nem hiszem, hogy az “ovis élet sűrűje” negatívan hatna rá. Sőt,, fejlődését jó irányban befolyásolhatja az, hogy sok mindent /szokásokat, tevékenységiformákat/ elles és leutánoz a nagyoktól. Hamarabb kialakulnak alapképességei, érdeklődő, aktív kislány lesz továbbra is. Bízzál döntésed helyességében és a kicsi Dorottyában! Meg fogja állni a helyét! Írj majd róla!