Regisztráció Blogot indítok
Adatok
TiKati

0 bejegyzést írt és 49 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
barango 2015.10.31 18:51:31
Vettem délután egy üveg bort, de nincs sehol. Nem találom. Az összes rejtekhelyet végignéztem. A sarki eszkimó azt mondta, hogy látta, amint egy fókanősténynek házassági ajánlatot tesz egy sarki fóka, de utána inkább hazament, ahol azt kellett látnia, hogy a felesége egy…..
... egyházmentő akcióba keveredett a magyar politika: ki kell deríteni, hogy itt és most, melyik az igazi, történelmi egyház és melyik nem. Ha kicsi és fiatal, az nem igazi. Minden igazi egyház tehát legalább 500 vagy 2000 éves. Jobb esetben több is.…..
TiKati 2012.01.05 11:40:32
Sziasztok!

A karizmatikusokról nekem főleg más jut eszembe, habár kétségtelen, hogy vannak olyan mozgalmaik (pl. katolikusoknál, ahol mégis csak valamiféle jó értelemben vett ellenőrzés működik), amelyektől sokat lehet tanulni.
Régebben sokat foglalkoztam ezzel, és arra jutottam, hogy a karizmatikus összejöveteleken inkább a lélek (értsd: psziché), mint a szellem működésére fektetik a hangsúlyt és a psziché extázisát gyakran összekeverik a Szentlélek hatásával. (Persze, mint mondtam, tisztelet a kivételnek). Az általatok már idézett Jálics Ferenccel (ez ügyben is:)) teljesen egyetértek. Jómagam is a csöndben keresem az Urat.
Vannak persze ennél veszélyesebb megjelenési formái is a karizmatikus mozgalmaknak. A hamis próféták valamiért mindig karizmatikus gyülekezeteket alapítanak, talán mert ezek működése a leglátványosabb és a legfogyasztóibb, tulajdonképpen a gyorséttermekhez hasonlóan itt is "azonnal" szentlélek keresztséget nyerhetünk, rögtön "krisztusi ember" válik belőlünk, nyelveken szólhatunk, prófétálhatunk, ördögöket űzhetünk és ráadásul minden összejövetelen jó "bulik" vannak.:)
A baj az, hogy minden kétséget kizáróan itt is működik egy természetfölötti (vagy alatti) erő, amely földhöz vág, rángatózást vált ki, netán az ember röhögőgörcsöt kap, vagy kukorékol. A hívek pedig teljes agymosáson mennek át és egy idő után vakon követik a "pásztor" utasításait.
Sajnálom azokat az embereket, akik azt hiszik, hogy Krisztust követik és közben áldozatául esnek ezeknek a szektáknak.
Egy rémisztő példa:
www.youtube.com/watch?v=LACyLTsH4ac
TiKati 2012.01.05 13:41:45
@Izrael misztériuma: Bocsáss meg, én nem erről írtam, egész másról. A karizmatikusoktól pedig nem félek, mint ahogy az érzelmeim kimutatásától sem. Annak is helye van, sőt helye kell, hogy legyen.
Eucharisztia, szentmise vagy oltáriszentség mind olyan katolikus szakszavak, amelyek protestáns testvéreinket (és másokat) egy csapásra padlóra terítenek. Nem is csoda. Csakhogy ezt az esési technikát nem ők gyakorolták elsőnek. Már az első századokban az híresült el a…..
TiKati 2009.02.19 14:39:13
Szeretnék reformátusként én is hozzászólni, ha megengeditek. A református vallásban két szentségünk van: a keresztség és az úrvacsora. Az úrvacsorát nem nevezném sem emlékvacsorának, sem szimbolikus aktusnak, hiszen abban mi is Krisztus valóságos jelenlétét valljuk. Kedves Ky-lí, az a "református testvér", akire a bejegyzésedben hivatkozol, aki a bálványimádást emlegette, véletlenül nem TWÁ volt? Én úgy emlékszem. Szerintem az oldalt látogató reformátusok között senkit sem találsz, aki a katolikusokat gyalázná, vagy kárhoztatná.
Miért is tennénk? Részemről szeretnék veletek együtt örülni Krisztusnak és ebben egyáltalán nem gátolnak meg engem a dogmatikai különbségek.
Amúgy sem nagyon kedvelem a dogmatikai vitákat. Úgy tapasztalom, ezek mindíg olyan kérdésekre vonatkoznak, amelyek Isten szuverenitási körébe tartoznak és persze, gondolkodnunk lehet rajtuk és ez jó is, na de ki hivatott arra, hogy megmondja a tutit? Ilyenkor aztán jön az egymásnak ugrás és a szakadások. Szerintetek ez kedves dolog Isten előtt, nem inkább a sátán örül ennek? És csakugyan olyan fontosak ezek a kérdések, hogy érdemes miattuk falakat húzni közénk? Hát nekem nem, az biztos! Nem lenne jobb arra koncentrálni, ami összeköt bennünket?
A mai hívők nagy részének ez a dogmatikai elkötelezettség amúgy sem fontos. A hívők nagy többsége felnőtt korban tért meg ( a mi kisebb közösségünkben 20 főből:15). Nem is értik, hogy miért kellene más felekezeteket bírálni. Teljesen rendjén vannak a különbözőségek, ha egy mélyebb szinten egység van, persze, akinél van mélyebb szint. Mert úgy tapasztalom, hogy ezekhez a kérdésekhez azok ragaszkodnak leginkább, akiknél ez a mélyebb szint hiányzik és hitük nem a forrásból táplálkozik, hanem a korlátok tartják össze, amelyek ha megkérdőjeleződnének, akkor komoly félelem és bizonytalanság fogná el őket.
Nagyon-nagyon sokat tudnék még erről írni, de a poszt nem is erről szól. Isten áldjon benneteket, kedves testvéreim!
TiKati 2009.02.25 10:00:13
@Julius Confessor: Ez egy szektának a honlapja.
Ebben a félévben a kurzusaim az ember nagy krédéseire vannak kihegyezve: Honnan a szenvedés? Miért a halál? Mi jön utána? Olyan kérdések, amelyek attól lesznek nehezek, hogy nincs rá válasz. Márpedig ma az azonnali válasz uralkodik... Ha valaki nem tud választ adni a saját…..
Lévén, hogy nem ezen ország határain belül születtem és már 20 éves is elmúltam, mire ideértem, így egy s más kimaradt az életemből. Például itt tanultam meg szeretni a Kádár rendszert (mert az is jobb volt, mint a Gyurcsányé - hallom), és arra is itt döbbentem rá, hogy a…..
TiKati 2009.02.18 18:03:12
@izrael miszteriuma: Kedves XY! Nem tudom az okát, de nagyon szimpatikus vagy nekem, ezért kérlek, véletlenül se vedd bántásnak a szavaimat!
Szerintem az a jó, ha minden tanítást, bárkitől halljuk is, egészséges fenntartással fogadunk. A Szentlélek utat tud mutatni nekünk abban, hogy önállóan eldönthessük, mi az, ami az Úrtól való és mi az, ami nem.
Ha egy tanítás arra ösztönöz téged, hogy ember és ember között származása szerint különbséget tégy, vagy netán arra, hogy a bűnt aszerint ítéld el, vagy húnyj szemet fölötte, hogy ki követi el, akkor kétszeresen is legyél körültekintő!
Mi, keresztények tudjuk, hogy ha van is kiválasztottság, az elsősorban a mások iránt való felelősségben kell, hogy megnyilvánuljon és nem előjogokat jelent.
A próféciák pedig sokszor nem úgy teljesednek be, ahogy azt várnánk, ahogy azt emberi ésszel elképzeljük. Elég, ha Jézusra gondolunk, akiről az Ószövetségben 326(?) próféciát találhatunk, a zsidók viszont sajnos még mindíg várják a Messiást. És nem ilyennek képzelik...
Persze, ez csak vélemény, de úgy gondolom, az általad idézett prófécia sem most valósult meg, hanem majd a mennyi Jeruzsálem létrejöttével. Én is bízom az Úr ígéretében, hogy a zsidó népet összegyűjti és a zsidók, megtérésük által felismerik majd a vérükből született Messiást. Már most is vannak erre példák és csodálatosnak tartom azokat, akik zsidó hitüket megtartva, Krisztus-hívőkké váltak. Isten áldjon!
TiKati 2009.02.19 13:22:30
@izrael miszteriuma: Látod, ez csakugyan csodálatos!
A legolvasottabb amerikai hetilap, magazin, még a választás lázas heteiben a most beiktatott 44. amerikai elnököt az első globális elnöknek nevezte. Hiába, Amerikában jó, ha valaki/valami valamiben első. Az amerikai követség a beiktatás alkalmából rendezett fogadásán egy kis…..
TiKati 2009.01.25 18:30:37
@saintlouisdefrance: "hát nem nagyszerű ország? "
Brrrrrrrrrr.
TiKati 2009.01.26 10:23:56
@északi szél: Kedves északi szél! Száz éve talán még megállta volna a helyét egy ilyen kérdés. De most? A szabad információ-áramlás, utazgatás korában kétségbe vonni, hogy lehet véleményem egy országról (amely ráadásul az egész világ meghatározó nagyhatalma)?
Vannak bizonyos merev, rendszerető, lelkiismeretes és szabálykövető emberek. Ismertek ilyeneket? Viselkedésük, mozgásuk szertartásos, öltözetük pedáns, konvencionális. Rendszerint komolyak, humortalanok, kevés érzelmet mutatnak. Kicsit úgy tűnik, mintha nem is volna nekik.…..
TiKati 2009.01.24 13:37:55
@Ky-Lí: Nem ismerem ezt az Enneagramm besorolást, de az a típus, amelyről Satori ír, nem ugyanaz, amelyikről te. Mindenki személyiségének az egyik alapvető meghatározója a félelem. A Satori által leírt kényszeres típus a haláltól fél, így fél minden változástól, mindent szeretne bebiztosítani maga körül és nem tűr ellenvéleményt.
Akiről te írsz, az a depresszív típus, vagyis az, aki fejletlen énnel rendelkezik, ezért mindíg valaki másból él. A kényszeresnek határozott saját válaszai és elképzelései vannak, melyeket azonban általában a tradíciókból nyert. A depresszív nem ragaszkodik a változatlansághoz, hiszen kritika nélkül átveszi, amit mástól, egy erősebbtől kap. Minden további nélkül hátat tud fordítani korábbi meggyőződésének és teljes szívvel fordul egy újabb felé, ha úgy hozza a sors.
Az utóbbi időben rengeteget foglalkoztatott az a kérdés, hogy hogyan képzelem el az Egyház identitását ebben a világban, a Jézus Társasága identitását ebben az Egyházban és a saját identitásomat mindkettőben. Ez a kérdés egy jezsuita tanuló számára előbb-utóbb feltevődik.…..
Nemrégiben történt, hogy beszélgettem egy több gyermekes anyukával, akinek – hétköznapi eset a XXI. századi Magyarországon – gyakorlatilag semmilyen egyházi-vallási tapasztalata sem volt. Olvasott egy jezsuita spiritualitásról szóló újságcikket, ám egyszerre csak…..
TiKati 2009.01.19 13:41:33
Én is látok minőségi különbséget a mester és a lelkivezető között. Jó, hogy Szpáhi idézte a Szentírást, mert Krisztus figyelmeztetése fontos és szerintem komolyan kell venni.
Nem szívesen hivatkoznék rá, de bevallom, 18 évesen én is elolvastam minden fellelhető Rudolf Steiner könyvet ( fasírt: :-)), és valami ezzel kapcsolatban nagyon megragadt bennem. Azt írja, hogy Krisztus után nincs szüksége az embereknek mesterre ( beavatókra), mert Ő maga lett személyes mesterünkké. Szóval, bocs, hogy rá hivatkozom, de ezzel a megjegyzésével most is egyetértek. A Krisztus előtt született vallásokban kulcsszerepet játszik a mester, aki valamit, ami a sajátja és amit korábban ő is valaki mástól kapott, a tanítványának átad. Ezt nevezik beavatásnak és magasabb tudás birtokába csak az juthat, akit ebben a személyes aktusban részeltet a mestere.
A keresztény vallásban azonban tényleges vezetőnk a világban jelen levő Krisztus.
Ezért tartanám én is szerencsésebbnek a lelkivezető, vagy tanító kifejezést. A lelkivezető nem lép Krisztus helyébe, hanem segíti a tanítványt Krisztus vezetésének a felismerésében.
és a ráhagyatkozásban. Mindkettő útonjáró ember, csak az egyikük kicsit előbb jár...
Erre pedig bizony nagy szükség van! Nagy szükség van az olyan emberekre, akik előttünk járnak. És fájdalmas, ha az ember csak a hiányukat érzékeli egy-egy közösségen belül (de ezt most nem részletezném).
Aki előttünk jár, az már ismeri az útnak azt a szakaszát, amelyen mi most járunk. Segíthet bennünket abban, hogy ne a saját kárunkon kelljen tapasztalatokat szereznünk. Mert sok a kísértés, a tévút és a buktató. Magyarul: az út lerövidíthető.
Pacsy: tényleg óriási kincsek vannak felhalmozva a kereszténység hagyományai között. Isten mindíg különleges kegyelemmel fordul egyes emberek felé éppen azért, hogy általuk is tanítson és bíztasson bennünket.
Felicitász: engem érdekelne, amit az első kommentedben írtál. Ez saját személyes tapasztalat? Mármint az átmenet a "nem merek nem engedelmeskedniből" az szabadon választott engedelmességbe. Irnál erről bővebben?
TiKati 2009.01.19 19:47:16
@északi szél: Úgy gondolom, mindenki -hogy könnyebben felfoghassa -megpróbálja valamilyen módon szimbólumokban megfogalmazni a lelki történéseket. A keresztény hagyomány leggyakrabban úthoz hasonlítja a belső lelki folyamatot, klasszikus felosztás a via purgativa, via illuminativa, via unitiva. Nekem ez az út szimbólum jön be. De van más is, pl. Avilai Teréz várkastély hasonlatot használ, amelynek egyes szobáiban haladhatunk, míg végül eljuthatunk a legbelsőbb trónterembe, ahol Isten vár ránk. Akár így, akár úgy, az út nem A-ból B-be, hanem befelé, valódi önmagunkhoz vezet.
Az, hogy vannak, akik előttünk, vannak, akik utánunk járnak egyszerűen abból a tapasztalatból ered, hogy ez az út a lényegi változások és belső folyamatok tekintetében mindenkinél tulajdonképpen ugyanaz. Ebben engem megerősít a keresztény hagyomány, irodalom általam ismert része, valamint személyes testvéri kapcsolataimban az egymás közötti megosztás.
Loyolai Ignác, amikor megalkotta lelkigyakorlatát, ugyanebből indult ki. Vagyis, összegezte azt, amit ő maga átélt, és ezt próbálta adaptálni másokra. Hogy milyen sikerrel, azt tudhatjuk abból is, hogy 9 társával alapította meg a rendet, akiket fiatalon választott maga mellé. Lelkigyakorlatot adott nekik és tul.képpen mindannyian kitartottak mellette és meghatározó személyiségekké váltak a kereszténység történetében. Ignác maga mondja el Xavier Ferencről, hogy soha senkivel nem volt ilyen nehéz dolga, végül mégis ő lett az, aki első szóra elindult Japánba és Indiába téríteni, ami azért akkoriban elég merész vállalkozás volt. Kíváncsi lennék egyébként, hogy Ignác mire menne például TWÁ-val ( már rég nem jelentkezett). A kérdésem egyébként csak félig rosszmájú, mert tényleg érdekel, hogy az Ignáci lgy. mindenkinél bejön-e, vagy vannak azért mozdíthatatlan emberek is. (Pacsy, csak gyűlnek és gyűlnek a kérdések.)
TiKati 2009.01.20 17:21:41
@Felicitasz: Kedves Felicitasz! Köszönöm a válaszodat, azért érdekel a téma, mert én éppen az ellenkező irányból érkeztem.
@kis_csirke: Én is csak egy kérdést tettem fel, azt hiszem, erre is Pacsy tudna válaszolni ( hosszú éjszakája lesz), de kontár módon úgy gondolom, a lelkigyakorlat célja, hogy a delikvensnél bizonyos kívánt változásokat elérjen. Az Ignáci lgy. is (azt hiszem) kifejezetten előírja, hogy a lelkivezetőnek figyelnie kell arra, hogy pl. mikor engedi meg a továbblépést a következő témára. Van, akinél korábban, van akinél később. Ha nem is nevezném ezt mérésnek, meg eredményességnek, ez kicsit olyan menedzser-tréninges lenne.
Kedves Pacsy! Köszönöm, hogy foglalkoztál az engedelmességgel. Nekem ebben személyes deficitem van (hiszteroid alkat, állandó egyéni szabadságharc, stb.). Jó volt ezt magamban tisztázni!
Évekkel ezelőtt, még kanadai tanulmányaim ideje alatt találkoztam azzal a ténnyel, hogy Észak-Amerikában úgy általában a teenagerek próbálgatják szexuális orientáltságukat. Az elején nagyon meglepett a tény, de aztán hozzászoktam. Itt már csak ilyenek, gondoltam, és azzal…..
TiKati 2009.01.16 14:37:23
@Askeladden: Sajnos nem tudok ógörögül (sem), de az atyák biztosan tudnak segíteni.
TiKati 2009.01.16 17:47:58
Nagyon furcsának találom néha az egyes vélemények szándékos, vagy véletlen félreértését. Szerintem ebben a témában senki sem fogalmazott meg a homoszexuálisokkal szemben kirekesztő gondolatokat. Ha valaki azt mondja, hogy szerinte homoszexuálisok ne legyenek papok, ráadásul ez a véleménye egyezik az egyházi törvényekkel, akkor ezzel azt fejezi ki, hogy állatoknak tartja a melegeket?!!! Én visszakérdeznék: miért szeretne egy homoszexuális ember pap lenni, amikor tisztában van azzal, hogy az az egyház, amelynek papja kíván lenni, ezt tiltja? Miért szeretné az egész életét hazugságban leélni, amikor a civil életben erre nem kényszerülne rá?
A témában pedig mindenképpen ajánlom James Dobson amerikai pszichológus, családsegítő Fiúk nevelése című könyvét. Ebben részletesen foglalkozik a homoszexualitással. Neki az az álláspontja, hogy még a veleszületett hajlam is csak a nem megfelelő szocializáció mellett eredményezhet homoszexualitást. A "férfias" apai minta hiánya, vagy az apának a gyermekkel szembeni elutasító magatartása és/vagy az anya túlzott, egészségtelen ragaszkodása a fiúhoz nagyban hozzájárulhat ilyen szexuális irányultság kialakulásához. Ez nekem azért szimpatikus, mert a saját környezetemben levő melegeknél kizárólag ilyen családi háttereket látok. ( Az anyjával egy háztartásban élő, elszakadni képtelen felnőtt férfi, apa nincs, vagy inkább ne lett volna.)
Dobson saját szakmai tapasztalataira hivatkozva állítja, hogy a homoszexualitás gyógyítható, megjegyzem, ő keresztény pszichológiai módszerekkel dolgozik (vagyis Jézussal együtt gyógyít).
Felhívja a figyelmet arra is, hogy a homoszexualitás korunkban történő "reklámozása" már túlment azon a törekvésen, hogy a társadalmi tolerancia erősítését célozza meg. Említi, hogy Európában általános tendencia a megrontás bűncselekményi tényállásának módosítása, mégpedig a sértetti korhatár leszállításával. Spanyolországban, Portugáliában a korhatár már csak 12 év, vagyis ha 12 éves gyermeket egy férfi megront, a szülei nem tehetnek semmit ( a jog eszközeivel, legalább is).
Szerintem a melegfelvonulásokkal is jócskán túllőnek a célon. Nem véletlen, hogy sok homoszexuális is tiltakozásának ad hangot. A felvonulás azt sugallja, hogy a homoszexuális ember a szexualitása alapján identifikálja saját magát. Heteroszexuálisok között is vannak szabadosan élő emberek, mégsem mászkálnak harisnyatartóban, félmeztelenül, egymást ingerelve az utcán. Vagy, ha ilyen van, az közszeméremsértésnek minősül. Joggal tiltakoznak az ilyen demonstrációk ellen a normálisan élő melegek is.
TiKati 2009.01.16 18:20:24
@áterpáter: Sajnos, nem tudom mi az!
A Népszabadság egyik múlt heti számában egy egész oldalas hirdetés jelent meg, amely arra szólítja fel Magyarország politikusait és civil szervezeteit, hogy „az önvédelmet gyakorló Izrael mellett” álljanak ki a gázai konfliktus kapcsán. Indoklásként megtudjuk, hogy a „terrorista” kisebbség által…..
December közepén egy előadást kellett tartanom. A témát én választhattam meg. Azt a címet adtam neki: "Amikor hallgatnak az istenek..." Kedvenc időtöltésem a vallás helyének és szerepének az elemezése egy társadalom vagy közösség életében. Az első részben arról…..
TiKati 2009.01.14 13:09:37
Ky-Lí: "Ez utóbbi azért is érdekel (és most minden kifejtés nélkül kívánom borzolni a kedélyeket), hogy szerintem nincs emberektől különálló igazság, amit keresni és megtalálni kellene valahol, amihez minden korban és minden helyzetben igazodni kell. Az, szerintem konszenzus tárgya minden emberi közösségben. Vagy gondoljunk csak arra, hogy Jézus Pilátus előtt erre a kérdésre mit felelt. Nem kezdett el se vitatkozni se teológiai definiciókat adni neki. Mégcsak helyzetelemzésbe se kezdett."
Bocs, hogy visszatérek, de most olvastam el és tényleg sikerült a "kedélyemet borzolnod".
Nem vagyok teológus, ezért elnézést kérek az esetlen okfejtésért:

- Nekem úgy rémlik, hogy a bibliai teremtéstörténet egyi utolsó mozzanata az, amikor az első emberpár Isten tilalma ellenére szakít a jó és rossz tudásának fájáról. Ez a történet azt hivatott szimbolizálni, hogy míg korábban az ember elfogadta, hogy Isten jogában áll megítélni, hogy mi a jó és mi a rossz - vagyis tiszteletben tartotta az Ő igazságát-, úgy a bűneset lényege éppen az, hogy az ember maga akarja megalkotni a saját igazságát, tehát maga dönti el, hogy mi a jó és mi a rossz. Ekkor jött létre az első konszenzus a lázadó, az öntudatos és a kíváncsi között. A kígyó, Ádám és az asszony megalkották az első saját közösségi igazságukat.

- Az emberiség története során számtalan "igazság" jött létre és tűnt el, mindnek azonban ez az egy, a legelső volt az eredője. Kezdetben még egész nagy közösségek alakítottak ki egységes igazságokat, ezek el nem fogadása egyenlő volt a számkivetettséggel, azaz a halállal. Az is nem egyszer előfordult, hogy egy-egy kisebbség erőszakolta rá a többségre a maga igazságát, ezek el nem fogadása szintén a fenti következményekkel járt. Manapság pedig az a divat, hogy szinte mindenkinek saját igazsága van,minden relatív, a közösségek egyre kisebbek, változatosabbak, vagy nincsenek is.

-Isten mindvégig arra törekedett, hogy visszavezessen bennünket az Ő igazságához. Hogy mást ne mondjak, emberré lett, tanított bennünket és meghalt értünk. " Én vagyok...az igazság...." -mondja Jézus magáról. Szerintem Ő ezért nem vitatkozott Pilátussal, sőt soha senkivel. Az abszolút igazság ugyanis nem vitatkozik, nem érvel, csak: kinyilatkoztat. Ő mindíg csak kinyilatkoztatott. Érdemes az újszövetségi párbeszédeket ilyen szempontból átolvasgatni. Jézus és az ember mintha "elbeszélnének egymás mellett". Mert Ő mindíg az igazságot mondja ki, az emberek pedig, mintha egy céltáblára célozva, mindíg mellé találnának. Még a kérdések sem találnak célba. Sokszor még a kérdéseinkkel sem közelítjük meg az abszolút igazságot.

-Szerintem nincs azzal semmi baj, ha az egyház azt állítja, hogy az igazságot hirdeti. Hiszen ez a dolga. Csak és kizárólag akkor lehet probléma, ha ezt bárkire rá akarja erőszakolni. Persze, volt erre példa bőven, de manapság erről szó sincs.

-Isten is tiszteletben tartja szuverenitásunkat. Teljes szabadságra teremtett bennünket. Amit önként nem adunk oda neki, azt Ő nem veszi el. A döntés joga minden esetben a miénk.

- Szerintem ha nincs abszolút igazság, akkor nincs Isten sem. De ha van, akkor ez az Igazság soha sem változik, nem alkalmazkodik az aktuális emberi viszonyokhoz.
TiKati 2009.01.15 11:33:34
Kedves Ky-Lí!

Köszönöm a válaszodat, nagyon érdekes dolgokat írtál, Geerz könyveit el fogom olvasni.
A "vallásról", mint olyanról általánosságban beszélni nem tudok és nem is szoktam, noha érdeklődöm más vallások iránt is, a kereszténység azonban számomra kizárólagosságot, prioritást élvez. Miután mi keresztények vagyunk, úgy gondolom nem erős elvárás, hogy a Bibliát tekintsük világnézetünk alapjának, sőt olyan könyvnek, amely Isten kinyilatkoztatásait tartalmazza.
Éppen ezért a magam részéről arra hajlok, hogy a teremtés történetét tekintsem alapnak, az már csak egyéni helyzetem következménye, hogy annak milyen szintjeit, vonatkozásait vagyok képes megérteni.
Amit az előző kommentemben írtam, az abszolút igazság és emberi iagzságok létére vonatkozott. Amiről te írsz, vagy Geerz írt, az az ember jelenlegi helyzetének, a bennünket körülvevő világ és abban mi a mi létünk értelmezésére vonatkozik. Tehát, nem, vagy csak érintelőges válasz az én kérdésemre.
Érdekes, hogy ezt is pont fordítva látom, mint te: szerintem éppen a vallás(unk) az, amely azzal, hogy keretet ad annak, ami jelenleg van ( azzal, hogy megmondja, mi volt kezdetben és mi lesz a végén) teremt világosságot a homályban és megmutatja, hogy noha minden teljesen kaotikusnak és esetlegesnek tűnik, mégis halad valahonnan valahová. ( Legalább is a mi szemszögünkből).
A minden délibáb felfogás is szerintem inkább az én verziómra illik. A kezdet és a vég egy és ugyanaz, ami közötte van, az gyakorlatilag abból a pontból nézve nem létezik, tehát tényleg minden délibáb, múlandó, átmeneti, ideig-óráig való. Még a pluralizmus, meg az egyházreform is. ( Habár, ha pl valamelyik gyerekemnek fáj valamilye, akkor ezt a délibáb dolgot azért én is nehezen alkalmazom).
TiKati 2009.01.15 11:34:35
Tusnádfürdőn tartotta Orbán Viktor nemzetpolitikai évértékelő beszédét. Azt hangsúlyozta benne többek között, hogy a „Nemzet” előbbre való az „Ország”-nál. Populista beszéd - gondolhatják reflexszerűn politikai ellenfelei. Orbán Viktor olyan eszmével…..
TiKati 2008.07.25 10:19:33
Református vagyok és elmondhatom, hogy kb. 2 éve még csak a sokat emlegetett sztereotíp dolgok voltak a fejemben a jezsuitákkal kapcsolatban. Azóta teljesen megváltozott a véleményem, sőt elmondhatom, hogy személyes életemben is nagyon sokat köszönhetek a rendnek. A lelkigyakorlatokat nagy áldásnak tartom jómagam is, mert gyakorló hívőként sokszor elkeseredem azon, hogy ha nincsenek előttünk fáklyavivők, akkor sajnos nagyon nehéz a hitben növekedni, ha nem látunk magunk előtt közvetlen példákat arra, hogy Istenhez sokkal közelebb lehet ( és kell) kerülni, mint ahol állunk, akkor egy helyben toporoghatunk egész életünkben. Vannak olyan testvéreim, akik 20-30 egyházban töltött év után szűkülnek és panaszkodnak, hogy nem képesek közelebb kerülni az Úrhoz, pedig nagyon vágynak rá. Tudom, hogy Jézus vezetése a legtökéletesebb, de úgy gondolom, hogy tapasztalt emberek útmutatása Jézus vezetését nagyban segítheti.
Én nem tudtam korábban arról, hogy az imaéletnek idővel változnia kell, csak azt éreztem, hogy változik, változna, de azt, hogy milyen irányba menjek, a jezsuitáktól tudtam meg. És ezért hihetetlenül hálás vagyok, mert sok éves vergődés és kínlódás után végre továbbléptem és újra haladok az Úton. Elmondhatom azt is, hogy néhány dologban még a gyülekezetünk is jezsuita forrásokat használ. Köszönet és hála érte!

Nekem az is nagyon tetszik, hogy Ignác szellemi örökségét ápolva a jezsuiták politikai, társadalmi, szociális, gazdasági stb. kérdésekben is aktívan megnyilvánulnak. A keresztény embernek szerintem ez nem csak joga, hanem kötelessége is. Mindenhol és mindenben Krisztust képviselni a kötelességünk.
...szpesöl hetiZENE, Magyarország egyik legjobb együttesével, a Quimbyvel. Egy koncert az m1 "ánplágd" sorozatából! Zárjatok ki tehát minden zavaró tényezőt, és élvezzétek! QUIMBY   ..
Nem tudom, ismeritek-e a régi egyházi lózungot: extra ecclesiam nulla salus! Diadalmas formula, nem?! De vajon igaz? Szerencsére egyre kevesebben gondolják így – és ez így van az egyházon belül is! Tudtátok ezt, Kedves Ateisták (Agnosztikusok/ Keresők/Még-Csak-Nem-Is-Keresők…..
TiKati 2008.07.21 15:22:47
Testvérek! Bocsánat, hogy belekontárkodom a vitába, de ez a kérdés engem is nagyon foglalkoztat. Miről is van szó az üdvösség kapcsán? A paradicsomból való kiűzettetés (eredendő bűn) állapotából a mennyek országa megteremtése, amely valószínűleg ugyanaz az állapot (egység Istennel), csak magasabb szinten. Az, hogy Istennel újra egységbe kerülhetünk és nem a kárhozat és a halál az örökrészünk, az Úr Jézus Krisztusnak köszönhető. Úgy gondolom, hogy a kárhozat és az örök élet nem csak a földi halál után lesz aktuálissá, hanem már itt a földön jelen van. Az a kérdés, hogy a kárhozat állapotából itt ki tudunk-e keveredni, ha igen, akkor már itt örök életünk van.
Nekem nincs kétségem afelől, hogy bármilyen vallás gyakorlója is valaki, ezt az Istennel való egységet keresi, arr törekszik. A kérdésem inkább az, hogy vajon a megváltás arra is kiterjed-e, aki arról nem tud. Tudom, hogy hozzám hasonlóan nagyon-nagyon sok hindu, buddhista leül reggelente, hogy egy órát csendességben töltsön el és a benne lakó Istennel kapcsolatot keressen. Vajon segíti-e őket az Úr, bennük is ledönti-e a falakat, amelyek elválasztják Tőle, megtisztítja-e őket is a mélyen bennük lakó bűntől úgy, ahogy bennünk teszi, de anélkül, hogy ők az Úr nevét hívnák segítségül, hogy Belé kapaszkodnának. Szerintem ez egy izgalmas kérdés.
Egyébként nem csak az unga-bungákért érdemes aggódni, hanem azért a rengeteg emberért, akik ugyan minden vasárnap a templomban ülnek, gyerekkoruk óta ismerik az Örömhírt, mégsem válik az életükben valósággá.
És itt érinteném a vitátokat, amely természetesen nem Istenről, hanem az emberekről szól. Az egyházakban most is (régen méginkább) sok-sok meg nem tért ember van. Meg nem tért vallásos embernek lenni talán rosszabb, mint ateistának mert egy ateista legalább tisztában van azzal, hogy hogyan is áll Istennel. Nos, ahhoz, hogy valaki vezető legyen két dolog motiválhatja. Az egyik a hatalomvágy, a másik a szolgálatra való készség. Nem véletlen, hogy általában az kerül fölülre, akit a hatalomvágy mozgat, hiszen ő minden eszközt bevet. Sajnos az egyházakban is előfordul ez, régebben pedig kifejezetten karrierpályának számított, a felemelkedés lehetőségét jelenthette a papi pálya. Szerintem ezért felesleges a múlt búneit akár védeni, akár mások szemére vetni. Mindannyian Isten gyermekei vagyunk és így kell egymáshoz viszonyulnunk.