Adatok
Nagara Sakuya
18 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Néha kicsit szerelmes voltam. Azokba a fekete tincsekbe, a dús ajkakba, a hosszú pillákba, melyek igéző szempárt rejtettek.
Néha kicsit magányos voltam. A csatatéren, miközben a fényt kerestem. Értelmet. De csak vért és pusztulást találtam.
Néha kicsit gyermek voltam. Vágytam a gyengéd…..
Jun herceg, ha félelem emészti – dühös voltam. Testem minden porcikája cselekedni akart… elégetni ezt a férget… porrá-hamuvá morzsolni(Nem, hagyd abba!). – csalással csak az erősek haragját vívhatja ki – emeltem fel lassan a bal kezemet, melyen lángcsóvák táncoltak. Áldozatainkat sutba dobva…..
Ezüst sárkányok kúsztak át az égen, hátukon az öreg hold lovagolt. Árnyaik a rózsabokrok közt ugrándoztak. Hatalmas szájukon át hófehér pihék hullottak alá, beborítva a didergő vidéket. Az öreg hold, ragyogó tekintete ezúttal elfordult a rózsakerttől, mivel az egykor oly ékes virágok holtan pihentek…..
Szél támadt. Ismeretlen orkán, mely oroszlán módjára falta fel a száraz virágszirmokat. A változás férge begubózott, majd lassacskán pillangóvá alakult. Húsevő pillangóvá, mely majd a dögeink felett fog ringatózni. Felemészt a káosz, melyet egyetlen szárnycsapása idéz elő és… a hideg szél, mely az…..
Hanamura Sakuya egy árva gyermekből lett testőr, majd a Fény Dinasztia mágusa. A fiatal fiú megtalálta azt a biztonságot a Miyamoto hercegek mellett, amire egész életében vágyott. De minden túl szépnek tűnt... A távolban sötét fellegek bolyongtak. Démonok lepték el a világukat, akik szövetséget…..
Nagara Sakuya
2020.02.01 13:08:15
@Eszter Kompis: Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs hozzá köze, mivel pont az a történet ihlette. ( egy pici Demon Slayer-t is mondhatok hozzá, nem beszélve a második világháborúról. xd). Köszönöm szépen, ha elolvasod! Ígérem, merőben más(abb) történet fog kikerekedni, mint "ihletadó társai".
Mirai visszafordult, végigmért, majd egyszerűen előrántotta a kardját és egy szempillantás alatt a hátam mögé kerül, s a nyakamhoz szegezte a katanát. Lélegzet-visszafojtva álldogáltam, miközben a fiú megszagolt.
– Idióta szagod van, szóval megkegyelmezek – csúsztatta vissza a katanáját, – majd…..
Kohei egy köteg papírt nyomott Kou kezébe, mielőtt még útnak indultunk volna. Pár napja szinte még színét se láttam a hercegnek, pedig megígérte, hogy mindennap foglalkozik velem, s a tanításommal legalább egy órácskát, de mostanság túlságosan elfoglaltnak bizonyult. A poros irattárba…..
A késő tavaszi szél vidáman ugrált át a sírbuckákon, melyeket napokig építgettem az elpusztult falu árnyékában. Mei aprócska köveket gyűjtögetett a házam melletti folyóból, hogy feldíszítse a sírokat, s játékosan szedegette a bokrétákat, hogy koszorút fűzzön a karókra, melyeket a sírok elé…..
Részlet: Az Istenek születése könyvből
„Az emberek születésüktől fogva rettegésben éltek. Féltek az árnyaktól, melyek lassan alakot öltöttek, majd vicsorogva vetették magukat rájuk. Gyönge testük szétfoszlott a rémek fogai közt. Pusztulásra voltak ítéltetve, de ők élni akartak. Imáikkal hajóra…..
Dühösen meredtem a fiú után, (ha egy nyúl tud dühösen nézni), de idővel rájöttem, hogy ezzel nem oldok meg semmit, mivel Kounak nem állt szándékában visszajönni. Felsóhajtottam, és egy nyúl gyorsaságával neki vetődtem a fiúnak, mire kiesett a kezéből a kard. Én, amint földet értem,…..
Hideg volt. Az égből lassacskán üvegszilánkok kezdtek aláhullani, melyek tükörként szembeállították Sakuyát önmagával. Azzal a személlyel, aki volt, és azzal, akivé válni akart. Összehúzta magán a fekete palástját, majd halkan felsóhajtott. Kisírt szemeit csípték a szél deres ujjai ajkain át…..
A nagycsarnok megtelt bámészkodókkal, a legtöbbjüket nem igazán érdekelte a bemutató, csupán a fiút akarták látni. A második koronaherceget, akiről ódákat zengtek a birodalomban. A régiók hercegnői epedve vágyakoztak utána, s akár egy egyszerű pillantásért is ölni tudtak volna. Ugyanakkor, sokan…..
…És boldogan éltek, míg meg nem haltak. De mind meghaltak. Nem maradt utánuk semmi, csupán por és hamu. Halálszaga volt az Új Hajnalnak, melyet úgy óhajtottak. Ők már nem láthatták meg a felkelő nap első sugarát… nem hallhatták a megmaradtak bánatittas ordítását. Csak a csend maradt. Az örök…..
Nagara Sakuya
2020.01.12 16:49:36
Nagara Sakuya
2020.01.12 16:52:30
1.rész
2.rész
3.rész
4.rész
5.rész
6.rész
7.rész
8.rész
9.rész
10.rész
11.rész
12.rész
13.rész
14.rész
Epilógus 1.resz vége..
Mirai távoztával nem jött álom a szemeimre. Ugyan eléggé kimerült voltam, és még mindig sajgott minden tagom, képtelen voltam aludni. Holdkórosan sétálgattam a házamban, míg meg nem találtam egy gyertyát és meggyújtottam. A tatamim mellett aludt a kisfiú, kezeiben egy kulcsot szorongatott.…..
Miért vársz még mindig arra a semmirekellő alakra? – a férfi összevonta a szemöldökét és megvetéssel meredt a fiatalabbik fiúra.
Azt mondta, hogy visszahozza nekem. Megígérte. – mondta a fiú, miközben a lenyugvó nap sugaraiban fürdőzött. Arca tükörsima volt, érzelmei lelkében pihentek. Mégis…..
A démon szag mégsem szűnt meg, sőt még erősebbé vált. Felkaptam a mellettem pihenő katanát, majd a fiú felé emeltem. A kisfiú hitetlenül meredt rám.
Mégis csak egy – gyűltek könnyek a szemeibe, mire összerezzentem. Az egész testem elgémberedett, s erős fájdalmat éreztem a fejemben. Mégis…..
Napokig nem csicseregtek a madarak, éjjelenként, pedig a kutyáim dühös csaholására ébredtem, a változás még se volt tapintható. Alantas féregként kúszott be a mindennapjaimba, én pedig némán tűrtem…A folyó ugyanúgy folyt, a fák rügyeztek, a virágok szirmokat bontottak. Majd jött az az…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz