Adatok
OHMMETER
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Azt hiszem abban egyetérthetünk, hogy a fenti fürdőszobán semmi sírnivaló nincs. Nem túl nagy, az igaz, de ezt leszámítva teljesen pöpec darab. Hogy miért kell mégis sírni rajta, pontosabban benne, azt az alábbi levél részletesen kifejti, fotókkal és egy - még a fotóknál is lehangolóbb - videóval…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Youtube: Sok mindent meg lehet tanulni, még én is szoktam néhány dolgot, hasznos is tud lenni, de pl. ha valaki egy gázbekötést vagy egy elektromos bekötést nem a szabvány előírásoknak megfelelően készít el és ne adj Isten valaki meghal pl. egy gyerek (megtörtént eset), akkor bizony megy a börtönbe (igaz ez a kóklerekre is, nemcsak apura meg a szomszéd Józsira).
Amikor az első lakás villanyszerelését csináltam teljesen egyedül – ma jót nevetek ezen – be voltam szarva azért egy kicsit, hogy minden az előírásoknak megfelelő legyen. – Persze le lett ellenőrizve a végén (év. stb.) minden (több generációs villanyszerelő család, még a keresztapám is az, párom családjában apu villamosmérnök – tehát volt support), sőt lekopogom azóta sincs semmi gond. Ma azt mondom nem nagy dolog, de azért nem youtube szint.
Ügyfél: A munka legnehezebb része, olyannal még sohasem találkoztam, aki nem változtatott munkaközben valamin - ez legtöbbször félreértésekhez vezet. Kezdetben elkövettem azt a hibát, hogy néhány ügyféllel szóban megállapodtunk, hogy mit szeretne – révén természetesen nem akart szerződni, mert nehogy már az államot támogassuk vele – nem kell tehát semmi, ismerősök is vagyunk... Igen az idők változnak, ahogy az emberek is, és évek alatt a referencia nem jelentett semmit, nem volt elég egy kézfogás – visszaéltek ezzel. – Nem sokan, mert gyorsan kapcsoltam a haverokból, baráti társaságokból, az ismerősökből, anyámból stb. – benyeltem a kárt és megcsináltam mindent, kerültem a konfliktust, tanultam belőle. Az építőipari válság kellős közepén – még állt a vállalkozásom, de szerződést/számlát már senki nem akart, sajnos a kényszer nagy úr, de ki kellett találnom valamit, hogy működjön a dolog ezért két példányban aláírattam vele egy papírt, hogy mit szeretne és hova (majdnem kézbe adtam előre az év. felülvizsgálati jegyzőkönyvet). Természetesen minden változott időközben, minden más helyre került, majd az elszámolásnál nagy meglepetés jött, a változtatásért fizetni kell. Hmm papír elő - beszéljünk, válaszok: „Átírtam a papírt!” (Másik példányt is, amit neki adtam?) Ravaszabb: „Elhagyta a példányát, s ez biztos egy másik lakásé!” (Mutatom, hogy ott az aláírása.) „Nem mondtam el pontosan mit hogyan csinálnék!” (Nekem csak egy dolgom van, ha a kérés nem szabványos nem csinálom meg, nekem édes mindegy, hogy a plafonra kéri a konnektort vagy sem) „Rosszarcú vagyok!” – no comment…
Ügyfél/barát: Testvérem legjobb barátjának - lakás teljes felújítás – fél áron. A kiállások itt is szaporodtak a munka közben, de sebaj családban marad, minden kész átadva a többi mesternek. Telefon jön egy hét múlva, van egy kis gond – láttak egy szép tolóajtót – át kellene rakni a kapcsolót: nagy dolog-e? Ja nem, csak két dupla alternatív kapcsolót kell pár méterrel arrébb tenni – csak 12 db madzag, fészekvésés, vésés, csövezés, dobozolás, gipszelés. Helyszínre újra felvonulni (porszívó, horonyvágó, s még kismillió szerszám) – ja és fizetni kell érte, mert van egy határ… – reakció: Öcsém egész baráti társaságában szét lett kürtölve, hogy egy lehúzós szaralak vagyok.