Regisztráció Blogot indítok
Adatok
szkornat

0 bejegyzést írt és 101 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
szkornat 2021.10.21 14:19:45
@Boar.: Gondolom, nagyon jól ismered az illetőt. (Különben nem használtál volna rá nagy Ő-t a leírásban.) Nagyon örülnék kicsit több infónak. Kb. milyen idős? Milyen fokát lépte meg a nővé alakulásnak? (külső jegyek: női ruha, hajviselet, festék; belső háttér: hormonkezelés; operációk: mellműtét, pénisz eltávolítás, vagina alakítás) Mióta él így? Mennyire elégedett magával? Melyek azok a férfias jegyek, amelyektől semmiképpen nem tud megszabadulni? Ezt elfogadja-e magán?
szkornat 2021.10.22 11:03:20
@Boar.:

"Nevelőszülők nevelték, örökbefogadott gyermek volt. Elfogadták. A környezet, somogyi falu, már kevésbé.... Akkor már női ruhában járt, női nevet használt, persze nem hivatalosan mert azt nem lehetett.... Senki nem foglalkozott vele, az orvosok simán lekoptatták.....Senkinek nem ártott, csak élni akart."

Már gyerekkorban megkapta a legfontosabbat: a szerettei elfogadták és tiszteletben tartották. Ez a lényeg. A környezet pedig minden gyengeségre, kilógásra, furcsára ugrani fog. Mindenhol. Ezt a szerető otthoni közeg tudja ellensúlyozni, illetve belső megerősödés szükséges, ahogy már korábban elhangzott. Kár, hogy nem találtam meg azt a cikket, ami bemutatott egy magyar nőt a XVIII. század közepéről, aki teljesen férfiként élt és viselkedett, női szerelmei is voltak. Valószínűleg nehezebb dolga volt, mint az ismerősödnek, ennek ellenére nagyon jól érezte magát. Már a fotóról is sugárzott az önbecsülése, pedig akkor szóba sem jöhetett semmilyen orvosi beavatkozás.

Az ismerősöddel senki nem foglalkozott, valószínűleg az átlagos megrökönyödésen túl egy idő múlva valószínűleg nem is zaklatták. Nyilván az rettenetesen fontos, hogy senkit ne érjen fizikai támadás a mássága miatt (még csak ilyen fenyegetettség lehetősége sem), de te is jól tudod, hogy sajnos gúnynak, megalázásnak, kiröhögésnek, megszégyenítésnek rengetegen ki vannak téve. Ez már sikamlós terület, hiszen nyilván mindenki szabadon azt gondolhat a másikról, amit akar, ugyanakkor nyilván megvetendőnek tartom, amikor valakit bármi miatt vegzálnak (amivel egyébként nem árt a többieknek).

Azt nem értem, miért lenne egy orvosnak kötelessége azzal foglalkozni, hogy valaki lázasan át akarja magát műttetni. Az emberek döntő többsége elégedetlen azzal a testtel, ami jutott neki. Egy részük örökké a plasztikai sebészek zsebét tömi. Kifejezetten irritálna, ha az ő számláikat is a társadalomnak kellene fizetni.

Nem tudjuk miért halt meg, de biztosan nem azért, mert senki nem foglalkozott vele az orvosok közül vagy azért, mert nem használhat most női nevet. (Megjegyzem, hogy a halála idején még viselhetett.) Nem ez adja meg az önbecsülést.

Ugyanakkor a nagy harcos kiállásoknál, az ütközések gerjesztésénél és az arra való panaszkodásnál mindig eszembe jut az egyik homoszexuális ismerősöm. Sokat beszélgettem vele a belső mozgatórugókról. A középkorú férfi már fiatal korában is nagyon feltűnően öltözött, hogy ordítson róla messziről: ő bizony buzi (ő szóhasználata). Ha akarnak szóljanak be neki, mert ő keményen védi az érdekeit. Igenis, mindenki vegye tudomásul, hogy homokosként ugyanolyan jogai vannak az élethez. Bevallotta, hogy kifejezetten rosszul esik neki, magában nehezményezi, ha napjainkban nem veszik észre, nem figyelnek rá fel. (Ma már senki nem akad ki egy átlagosan viselkedő és kinéző homoszexuális emberen.) Áttételesen egész életében a figyelmet kereste és generálta, mert egyébként jelentéktelennek érzi magát és ettől megijed. A bármilyen előjelű figyelem mindig energiaáramlás is egyben, ez élteti a celebeket is, csak más eszközöket használnak, mint a transzok, homoszexuálisok, magamutogató kövérek, stb. Most nem az ismerősödről beszéltem, hanem a feltupírozott transz jelenségről.

Ugyanakkor van olyan középkorú ismerősöm is, aki nőként született, most férfiként él (férfi névvel, átlagos nő feleséggel, lombikbébiként fogant hároméves gyermekkel). Az érződik rajta, hogy erősen feminim, de hát sok férfi rendelkezik kisebb-nagyobb női beütésekkel és fordítva. Ő azt mondja, sokszor negatív hatású a transzok felfújt cirkuszolása, hiszen éppen a harmonikus beilleszkedést gátolja. Neki a legfontosabb támasza az volt, hogy az anyja kezdettől fogva mögötte állt. Ehhez képest a többi vetület kevesebb nehézséget okozott, bár voltak kellemetlenségei.
téveszmék "Balra magyar!" 2021.09.22 11:14:32
  A magam részéről kifejezetten bírom Szanyi Tibort, mint jelenséget, mint karaktert. Nem sokan vannak/voltak az egykori - ma már szinte láthatatlan - MSZP-ben, akik kapcsán ugyanezt elmondhatnám. Angyalföld ex-szocialista fenegyerekét új formációja, az ISZOMM kapcsán a Politikai Hobbista stábja…..
szkornat 2021.09.24 08:50:18
@G. Nagy László:

Az 5. pontban hozott példád azért sántít, mert egy másik ember vonzósága nincs markáns hatással tömegek életére. A pénz esetében pedig nem ez a helyzet, ahogy MEDVE1978 felvázolta. Ahol csak a profit az egyetlen elfogadható cél, ott bármilyen más etikai vagy erkölcsi szempont súlytalanná válik.

Hirtelen két autóipari példa jutott eszembe. Az egyik a dízelmotorok kibocsátásával kapcsolatos hamisítás. (Az így elérhető hatalmas piacok érdekében beáldozzák az életteret.) A másik a hetvenes években egy hátulról történő ütközés esetén az autó berobbanását meggátoló alkatrész nem beépítése. (Összevetették a balesetek és halálesetek miatt várható kártérítések nagyságával.)

Abban egyetértünk, hogy a szocializmus elfogadhatatlan.
  Mindannyiunk alapszükséglete a biztonság. Egyikünk sem szeretne háborús környezetben, avagy bandaháborúk kereszttüzében élni. Sokan azonban nem érik be ennyivel, s létezésük minden apró mozaikdarabkáját tökéletesen biztonságossá kívánják formálni. Csupán azt nem veszik észre, hogy ezen…..
szkornat 2021.09.07 08:43:04
@G. Nagy László:
"Az előzővel gazdagabb lesz a világ, az utóbbival szegényebb. Ez a lényeg, szerintem."

Igen, szerintem is. Ezt próbálják nagy erőkkel szétrombolni a kificamított és eltorzított empátiára hivatkozva. Amikor a valóságot igyekeznek elhazudni, mert az bántja bárki érzékenységét. Akinek az igazság fáj, annak pszichológussal kellene kezeltetni magát. Tíz éve még mindenki számára egyértelmű volt ez. Most viszont az elfogulatlan és objektív érvelőre ugranak rá és állítják pellengérre, hogy nem elég érzékeny, hiszen kímélni kell a másikat. Döbbenetes, hogy sokszor az infantilis kisebbség erőszakolja rá az akaratát a nagy többségre, mert az érzelmek átvették az érvek helyét. Hova tűnt a józan ész tíz év alatt?
  A NANE honlapját böngészve azt találjuk: a párkapcsolati erőszak ötféle formáját különböztethetjük meg. Nem igényel különösebb jártasságot a feminista, vagy egyéb balos ideológiák terén, hogy azonnal világos legyen: az áldozati politika gyakorlatilag abból él, hogy újabb és újabb kifejezéseket…..
szkornat 2021.08.16 17:47:19
@G. Nagy László:
Köszönöm, hogy helyettem kifejtetted.
A következő rész, amit készültem írni, erről szólt volna.

Bárki, aki becsmérli és gyalázza a másikat, az biztosan nem szereti.
Még ha ezt is hazudja önmagának vagy másoknak.
szkornat 2021.08.17 07:23:09
@ViCa:

Nem konkretizálják, mit jelent az, hogy "az emberi méltóságot súlyosan sértő", sem azt, hogy "súlyos nélkülözés". Pont ezért megy erről a folyamatos vita.

Bármennyire is megalázó egy nőnek, az nem az éhezés szintje, ha a játszóházat megtagadják tőle vagy szarrágó módon elszámoltatják minden fillérről. Bár súlyosan megbántódik, ha azt vágják a fejéhez, hogy milyen szar anya és mennyire frigid picsa, de ez sem lesz büntethető.

Ugyanakkor nagyon jól látod, hogy ez mindkettő igen sértő bárkinek, tehát - elvileg - senki nem érti, mit keres valaki egy ilyen kapcsolatban. Mit értesz azalatt, hogy a kilépés ellehetetlenítése? Mert ez sokszor szintén csak önfelmentés.

A felirat alá beállás pedig az elején nagyon sokat segít. Ha neve van a problémájának, akkor máris sokkal több támpontja és segítsége lehet, hiszen a megnevezésen keresztül rengeteg értelmezéshez, háttérmagyarázathoz, megküzdési stratégiához juthat hozzá. Viszont azt is látom, hogy a segítő csoportokban a legtöbb áldozat nem csinál mást, mint éveken keresztül nyalogatja a sebeit és egymást licitálják túl abban, hogy kinek rosszabb. Csak a töredékében merülnek fel a kulcskérdések. Miért hagyta, hogy eljussanak idáig? Mi volt neki jó ebben a helyzetben, hogy ennyi ideig statisztált hozzá? Most mi változott meg, hogy nem akarja tovább tűrni?
szkornat 2021.08.17 07:57:16
@6.Lenin:

"Én olyan kapcsolatban nem szeretnék élni, amit hazugságok, önámítások, a pénz és hasonló dolgok tartanak egybe."

Egyet értek, jó érzésű ember nem akar ilyen kapcsolatban élni. Én sem, de nem is írtam sehol, hogy ez lenne a kívánatos. A további szavaiddal is egyet értek.

Ugyanakkor ne mossunk össze néhány dolgot. A "beszéljük meg" a legfontosabb pontja egy jól működő kapcsolatnak. Bármilyen súrlódás, érdekellentét vagy változás esetén szükség van rá. Nem jelent ez állandó hosszas lelkizést, amitől egy átlagférfi rosszul van, hanem inkább azt, hogy valóban mindkét fél elmondhassa a szempontjait és ezek legyenek is figyelembe véve.

Ennek hiányában inkább az van, hogy a nő megtanul hallgatni és lavírozni. Mindkét fél elégedett, ha a másik egyszerűen békén hagyja.

Ne legyünk képmutatók: a legtöbb hosszú távú kapcsolatot a pénz tartja össze. A gazdasági egymásra utaltság. Külön-külön nem tudnának egy lakást vásárolni vagy bérelni úgy, hogy mindkét helyen legyen hely a gyerekeknek is. (Most ne menjünk bele abba, hogy a kétlakiság és az állandó ingázás mit jelent a gyereknek. Egyenrangú helyzetet akartam vázolni.) Nem tudnának egymás nélkül olyan magas életszínvonalat kialakítani. Az egyik (vagy mindkét) fél képtelen lenne egyedül eltartani magát és a gyerekeit is.
  'Van egy álmom" - tudatta történelmi beszédében Martin Luther King 1963. augusztus 28-án. Nem is egyetlen álomképet festett, hanem mindjárt hatot, ám mind ugyanazt járta körbe: a feketék és fehérek egyenlőségét és testvériségét. Vajon mi történt ezekkel az álomképekkel a mögöttünk hagyott…..
szkornat 2021.05.12 22:31:14
@6.Lenin:

Azt hiszem, ezen a ponton adom fel.

Direkt nagyon plasztikus akartam lenni, ezért "Teréz anyu" imájába csak a te kedvéért nagyon érthetően belecsomagoltam egy népirtásra vonatkozó határozott kérést. Az európai kultúrkörben ez a jelenlegi kategorizálásokban azonnal a náciság kérdését veti fel. Mondhatom ettől, hogy az imát elmormoló valóban náci? Egyáltalán nem agymosó tréningről van szó, hanem arról, hogy egy problémát önmagában vizsgáljuk meg minél több szempont mentén a kategóriáktól és ráaggatott címkéktől megfosztva.
szkornat 2021.05.12 22:40:01
@aranyláz:

Persze, ebben a vetületben egyetértünk, de ha megnézed a szövegkörnyezetet én ezzel egész másra céloztam. Amikor definiáltan egy-egy párthoz, oldalhoz, ideológiához tartozik valaki, akkor ezzel készen kap rengeteg véleményt és szempontot, amelyeket szinte kötelező magáévá tenni, tehát döntései nem a saját gondolatfolyamain alapulnak, hanem sablonokkal kell bűvészkednie. Valóban függetlenekkel talán könnyebb tényleg szakmai, etikai, gazdasági, tudományos, stb. szempontok szerint végig egyeztetni bármit, mert őket nem kötik gúzsba az el- és lekötelezettségek, ígéretek.
    "Az első ember, aki bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki, ez az ember teremtette meg a polgári társadalmat. Mennyi bűntől, háborútól, gyilkosságtól, nyomorúságtól és szörnyűségtől menekült volna meg az emberi…..
szkornat 2021.02.01 12:28:14
Szép dolog a magántulajdon és nagyon sok pozitív folyamat motorját jelenti. De a legelején felvetetted Rousseau-t és a földdarab elkerítését, amellyel kapcsolatban egy szempontból van a magántulajdonnal szemben, illetve a tulajdonosi attitűdökből fakadó problémák miatt fenntartásom. Ez a jövő élhetősége. Különböző nagyságú földeket birtoklunk. Van aki egy társasházi lakáshoz tartozó töredék telket, míg mások szigeteket, erdőket, hatalmas termőföldeket. Így vagy úgy az egész bolygó valakinek vagy valamilyen érdekcsoportnak a tulajdona. Ezeket mindenki sajátjának tekinti és úgy is bánik vele. Úgy tűnik, minél nagyobb részt birtokol valaki, annál inkább úgy érzi, hogy bármit megtehet és a mozgatórugói nagyon erősen a profitról szólnak. Ebből a szempontból mindegy, hogy magánemberről, cégről vagy országról, illetve az azt irányító politikusokról beszélünk. Kizsigerelik, túlépítik, túlhalásszák, szennyezik. Persze, sok necces kérdést jogszabályokkal és egyezményekkel próbálnak kordában tartani, de minél nagyobb hatalom koncentrálódik, annál kevésbé érzik ezeket magukra érvényesnek, vagy annál könnyebben változtatják meg ezeket. A profit oltárán túl sok mindent áldoznak fel.

Persze, mondhatod, hogy ez az emberi tudatosság hiányából következő szűk látóterű csőlátás következménye, ami problémákat generál szinte minden területen, de most erről a témáról beszélgetünk.
  Hetek óta minden a vakcináról szól. Amerikai? Kínai? Orosz? Lesz elég? Beoltassuk magunkat, vagy sem? Legyen esetleg egyenesen kötelező, ahogy már oly sokan javasolták? És mikor ér véget ez a nyomasztó karantén-időszak? A mai napon az uniós vezetők videokonferencia keretében megbeszélést…..
szkornat 2021.01.22 08:22:40
@chrisred:
"Miből gondolod, hogy ezzel kivetted a részedet a nyájimmunitás kialakításában? Egyelőre sehol nem alakult ki."

A vírus legelején, egy éve az volt a szöveg, hogy a nyájimmunitás kialakításához az emberek 70%-ának át kell esni a fertőzésen. (Akkor még sehol nem volt vakcina.) Ha már átestem rajta, akkor nyilván a rám vonatkozó töredék rész kipipálásra került, ami a többiekre még nem vonatkozik, ezért nem beszélhetünk róla.

@élhetetlen
"Azt olvastam, hogy aki átesett rajta, azt nem biztos hogy jó oltani. Az oltó orvos meg tudja ott, helyben állapítani, hogy valakiben van-e már antitest? Tudom, csak egy ujjbegy szúrás, de csinálják? Azt olvastam, hogy aki átesett rajta, azt nem biztos hogy jó oltani. Az oltó orvos meg tudja ott, helyben állapítani, hogy valakiben van-e már antitest? Tudom, csak egy ujjbegy szúrás, de csinálják?"

Igen, ezen én is agyalok. A lányom valószínűleg átesett rajta, a fiamról fogalmam sincs, de őket nem vizsgáltattam PCR teszttel. Nekem illet elmenni és a cég fizette. Hat hétig pozitív volt a PCR tesztem, de a kötelező 10 napos karantén után a járványügyet ez már nem érdekelte. Az utolsó pozitív teszt után három nappal elvittem a családot antitestes tesztre (ujjbegy), és akkor egy füst alatt magamat is megnézettem. A tesztem dupla negatív volt. Ez a felállás alapvetően elképzelhetetlen és megmagyarázhatatlan. A tesztelő azzal védekezett, hogy a covid csinál logikátlan dolgokat. (Ezt inkább most nem kommentálnám.) Nyilván az automatikus válasz, amit szakma ad, hogy ennek a tesztnek nem elég jó a megbízhatósága. Ezek után ki számít víruson átesett személynek? Aki valamiképp mégis le lett tesztelve, pedig végig nagyon alacsonyan tartották a tesztszámokat? És a többiekkel mi lesz? Ezért tartok nagyon igazságtalannak és etikátlannak minden megkülönböztetést az oltottak plusz a már a fertőzésen átesettek, illetve a többiek között.
     A hazai politikai élet konzervatív oldala ma elkötelezett patriótának mondja magát, a liberális jelzőt viszont szitokszóként használja. Az ellenzék ugyanakkor kacérkodik a szabadelvűséggel, ám ők mintha a hazafiasság eszméjét engedték volna el. Már-már ott tartunk, hogy elhisszük: e két érték…..
szkornat 2021.01.19 07:44:15
@G. Nagy László:
Nem hiszem, hogy főleg pénzügyi okai lennének a nyugati társadalmak fogyásának. A 60-as és 80-as évek között, bár az életszínvonal fokozatosan emelkedett, a születési ráta 2 és 3 közötti értékekről egységesen lecsökkent 1 és 2 közöttire. Persze, azóta enyhe, lokális emelkedések vannak, amelyek leginkább a politikai húzásoknak, családtámogató intézkedéseknek, társadalmi igyekezeteknek köszönhetők, de a fogyást ezek nem tudják megállítani. Alapvetően nem lenne gond, ha a teljes népesség hosszútávon, szép lassan lecsökkenne egy bolygó szempontjából optimálisabb szintre, de az baj, hogy a zsugorodás csak a nyugati típusú társadalmakra vonatkozik, miközben egyéb kultúrák népessége robban.
szkornat 2021.01.19 12:50:34
@G. Nagy László:
Mindig oda lyukadok ki, hogy az alapvető állításaiddal egyetértek. (egyéni felelősségvállalás)
Poénkodhatnék olyan dolgokkal, hogy a skála felénél járva ugyanolyan távol vagy mindkét végponttól, meg azzal, hogy az adócsökkentés nem fogja átírni a társadalmi folyamatokat, de inkább hanyagolom.

Én hiszek a felméréseknek, de egy átlagos nyugati nőt inkább az gátolja meg a kettőnél több gyerek vállalásában, hogy egyrészt későn kezdi a gyerekszülést, másrészt széthullik a háttere (az okok nagyon összetettek), mire odaérnének a számolásban. Most még akkor is magasabb lenne az átlagszínvonala egy nyugati társadalomban élő családnak, ha ugyanannyi gyereket vállalnának, mint 60-80 éve. Viszont nyilván mindenki felfelé pislog, ha összehasonlítja magát a környezetével és nem lefelé. Az egyéni felelősségvállalást növeli az individualizmus általános erősödése, de a társadalmi szerepek gördülékeny felöltésének, így a gyerekvállalási kedvnek, viszont nem tesz jót.
Jó huszonöt éve történt, amikor egyik barátom lagziján az italpultnál az örömapa megosztotta velem egyik életbölcsességét: "Lacikám, minden életszakasznak megvan a funkciója. Tízéves korig szinte csak játszik a gyerek. Tíztől húszig a tanulásé a főszerep. A következő tíz év a szerelemről szól.…..
szkornat 2021.01.15 09:04:21
@vilagnezet.blog.hu:

Egy földi hatalom - akár nagyon feszes - külső kereteket szabhat, de nem tudja meghatározni, mindezt miként éli meg valaki belül, illetve az adott kereteket miként tudja megtölteni valódi tartalommal. Nyilván ez érett személyiséget feltételez, de az itteni bejegyzések alapvetően az erre tudatosan törekedő embereknek szól.

Senki nincs arra kényszerítve, hogy zombiként benyaljon bármilyen mémet. Sőt, kifejezetten felelőssége minden embernek, hogy ezeken az automatizmusokon elgondolkodjon és fülelje le őket. Egyáltalán nem kell birkának lenni és a fő tömegáramlatnak önként odaadni magunkat, hiszen a cél az, hogy önálló egyéniséggé váljanak minél többen.
szkornat 2021.01.15 09:57:52
@6.Lenin:

"És te,mint egy ember a sok közül, kiemeled magad, és megmondod a többieknek, hogy mit ne vegyenek be, mert attól-szerinted-zombivá lesznek."

A zombi-mém rövid összekapcsolást az előző hozzászólásra való reflektálásként (egyfajta tükörként) alkalmaztam.
Soha eszem ágában sem volt megmondani senkinek, hogy mit ne vegyen be. Én az időm legnagyobb részében csak figyelek és olvasok nálam sokkal értelmesebb, tudatosabb és a témát sokkal jobban értő emberek érveit átszűrve magamon. Kifejezetten felvillanyoznak azok, akiknek igazi és saját gondolataik vannak, az állításaikat tényekkel, korábbi dolgokra való utalásokkal támasztják alá, így jól érzékelik az árnyalatokat, az oldalakat, az érzelmi hergelést és az üres személyeskedést. Pont ezért végtelenül egyetértek a következő mondatoddal. "És itt tévednek mindig a magukat istennek képzelők. Komcsik, libsik, nácik (igaz, ez egy család)"

A további állításaiddal is egyetértek. A válaszom csak adott mondatra reflektált (zombi módon ráncigálva vagyunk), és a hozzászóló egyébként szintén jóval árnyaltabb, csak szintén velősen összegzett egy végletet. Mindannyian közösségekben lavírozunk úgy, hogy azok lehetőségei között megpróbáljuk a legnagyobb egyéni fejlődést, örömet és szabadságot elérni. Nyilván mindenki másként tölti meg ezeket a szavakat tartalommal, így a kifejezésekben rejlő adottságokat és lehetőségeket is a végtelenségig lehetne vesézni.
szkornat 2021.01.15 10:58:05
@G. Nagy László:

Tetszik, hogy szavak halmazával kapcsolatban (amelyek így vagy úgy rendszerré állnak össze valaki fejében) mennyi mindenről lehet beszélni. Én úgy értelmeztem 6.Lenin hozzászólását (és ennek megfelelően értettem egyet), hogy amikor valaki nagyon határozottan megmondja, hogy mások mit nem gondolhatnak, akkor követendő véleményvezérnek állítja be magát. Az ilyen emberekből hiányzik a rugalmasság, a mások érveinek figyelmes lekövetése, egyáltalán, a logikus gondolkodás maga. Sokszor csoportokként, oldalként, -izmusként aposztrofálva magukat nagyon erős keretek között adnak maguknak és másoknak csak részleges mentális szabadságot és az övéktől eltérő véleményeket nagyon erősen korlátoznák. A szóhasználatból (libsik) számomra egyértelmű reflex volt (lehet, hogy magamból kiindulva, hibásan), hogy 6.Lenin nem a klasszikus értelemben vett liberalizmusra gondolt, hanem egy politika által kreált és elferdített, de hangos "mutációra".
    Mi is lehetne a téma így karácsony előtt? Illik-e bármi másról szólni, mint a szeretetről? Egy normális társadalomban persze a világ legérdektelenebb témája volna, mintha csak a levegőről beszélnénk, melyet lépten-nyomon belélegzünk. Kell hogy legyen valami kézzelfogható oka annak, hogy a…..
szkornat 2020.12.22 07:39:07
@G. Nagy László:
"Döbbenetes, hogy felnőtt férfiak miket hisztiznek, amikor valaki kritikával illeti a játékukat. Mintha a személyes identitásuk legmélyebb magját taposnák a sárba,.. "

Igen, ez meglepően gyakran előfordul értelmes (vagy magukat okosnak tartó) férfiakkal. Énképük egyik legfontosabb pillére, hogy ők racionálisak, intelligensek, ezért a nagy tömegre vetítve általában igazuk van. Az önbecsülésük leginkább erre támaszkodik, így amikor belefutnak abba a szituációba, hogy ez meginog (teljesen mindegy, milyen kicsit rezzen meg), akkor úgy érzik, mintha kirántották volna alóluk a szőnyeget. A bejáratot mentális sablonjaik elfogynak, illetve hatástalanok egy új érvvel szemben, amivel még nem szembesültek korábban, így hirtelen átkapcsolnak óvodás üzemmódba. Befogják a fülüket és közben egyre hangosabban hajtogatják a saját mantrájukat.

Gondolom, amikor helyre teszed őket, akkor hirtelen karót nyelten ülnek tovább és megpróbálnak úgy tenni, mintha semmi nem történt volna, miközben odabent felrobbannak a méregtől és a tehetetlenségtől. Viszont a következő pár játszmát garantáltan elvesztik, mert kikapcsolt az agyuk és időbe telik, míg visszaszerzik felette az irányítást. :)
  "Nem, meseország nem mindenkié, csakis és kizárólag azoké, akik a rend és a rendezetlenség időben és térben végtelen küzdelmében a rend oldalán állnak." - jelenti ki Bogár László a Magyar Hírlapban keddi, Nincs mese című írásában. A véleménycikk a közelmúltban megjelent, nagy port kavart kötetre…..
szkornat 2020.10.13 08:32:15
Transztémával kapcsolatban néhány dolog. Tudom, hogy nem leszek népszerű (közösségi terekből automatikusan kitiltanának vagy törölnék a hozzászólásom), mert a lobbijukat most illik nagyon tolni, de velük kapcsolatban is az a tendencia, amire félig (bár eltorzítva és értékítélettel terhelten) Bogár László is céloz a bejegyzés elején található idézetben. Először mint elnyomott réteg megértésért és toleranciáért könyörögnek, amit egy értelmes ember gond nélkül és a szemléletmódja miatt automatikusan biztosít nekik. Aztán utána jönnek azzal, hogy ők minden szempontból egyenrangúak (sőt!), tehát a nagy többség szó nélkül alkalmazkodjon hozzájuk és az elvárásaikhoz. WTF? Ennek hiányában pedig azonnal transzfóbként lesz megjelölve az ember, pedig csak a saját, illetve a többség érdekeit ugyanolyan fontosnak tekinti, mint a magát aktivistának kikiáltott kisebbség látványos és cirkusszá növesztett kínlódását.

Nőként felháborítónak tartom, hogy azt próbálják áttolni az emberek tudatába, hogy a farkuk tulajdonképpen csikló (mert ők annak tekintik). Legyen szíves mindenki mosolyogva elfogadni, ha ők meztelenül akarnak mutatkozni a közös női terekben (intim gyanta, jóga, öltöző, stb.), hiszen ők belül nőnek érzik magukat és szenvednek a meg nem értéstől. Milyen fantasztikusan átélik, amikor csajoskodhatnak (női ruha, szép fehérnemű, harisnya, hosszú haj), tehát mindenki vegye tudomásul, hogy ők teljes értékű nők. Elismerem, jó érzés, amikor az ember belép valahova és érzékeli, hogy felvillannak a férfi szemek, tehát néhány zászlóvivő és kirakatba tett transz nagyon élvezheti, ha legalább távolról át tudják verni a tekinteteket és rejtett elismeréseket seperhetnek be, de egy igazi nő meztelenül is az és akkor is, ha megszólal. A transzok pedig fel vannak háborodva, ha egy átlag férfi (vagy nő) idegenkedik a művaginájuktól, a borostával való küzdelmüktől vagy a hangjuktól, és mindezt a természetes reakciót elnyomásnak aposztrofálják. Mert nekik egyszerűen jár az, hogy mindenki ugyanolyan nőnek tekintse őket, hiszen különben rosszul és kényelmetlenül érzik magukat.

A fő ütőkártyájuk az, hogy őket pontosan úgy kell elfogadni, ahogy ők akarják, különben szenvednek, depressziósok és öngyilkos hajlamaik vannak. Miért ez a nagyon kicsiny csoport "szenvedése" kavar ekkora figyelmet és anyagi támogatást? Rengeteg ember megélt életében mélypontokat, amikor nyomorultul érezte magát és egy ideig képtelen volt eltávolodni a depressziótól. Mégsem kezdtek el azon turnézni, hogy az őket a többség szemléletváltásának kikényszerítésével meg kell váltani a nehézségektől. Végtelen éretlen viselkedés, amit próbálnak a társadalomnak más csomagolásban talán emészthetőbben tálalni, és szinte kötelező ennek tapsolni.
szkornat 2020.10.13 11:06:11
@Zabalint:
"Azt mond meg, miért foglalkozol velük ennyit? Miért zavar, ha ők nőként/férfiként akarnak élni, de nem annak születtek? "

Egyáltalán nem zavar, hogyan akar bárki élni, ha az nem fogalmaz meg másokkal szemben túlzott követelményeket. Tényleg toleráns vagyok és senki életébe és hitébe nem beszélek bele (maximum csak elhatárolódom tőle vagy szétszálazom mi az amivel egyetértek, mivel nem), de ezt maximálisan elvárom fordítva is. A lehetőségekhez képest nem foglalkozom velük sokat, csak egy olyan kérdésben, ami a társadalmat élénken foglalkoztatja, szeretek minden álláspontot tisztán látni és az alapján kialakítani a véleményem. Sajnos a "miként illik viselkedni és gondolkodni az egész csomagról" című nagyhangú hatások lehetetlenné teszik az árnyalt kép kialakítását. Az egész inkább egyfajta nyomasztás irányába megy el. Ha jó embernek akarod érezni magad, akkor erről kötelezően ezt és azt kell gondolnod, mégpedig csatolt árukapcsolással.
szkornat 2020.10.15 14:59:13
@Zabalint:
Bocs a fáziskésésért, de csak akkor tudok írni, ha lazább a napom.

"Érdekes, én soha sehol nem érzékeltem, hogy azon kívül, hogy ne bazsogassam őket, bármit is elvárnának tőlem. Valahogy mindig azok érzik, hogy elvárnak tőlük ezt-azt, akik kimondottan keresik a túltolásokról vagy állítólagos túltolásokról szóló híreket. Pl. évtizedek óta megy a mantra, hogy már átestek a ló túloldalára, egy fehér hetero férfit kisebb eséllyel veszik fel egy munkahelyre bárki másnál, holott a valóságban máig őket veszik fel legnagyobb eséllyel, nyugaton is. De azért folyton megy a nyavajgás, hogy a kisebbségek nyomnak el minket... "

Olyan jó lenne, ha tényleg arról beszélnénk (vagy vitatkoznánk), amit leírtam, és nem arról, amit te beleképzelsz és érzelmi túlfűtöttséggel felhabosítasz. Hasonlót már játszottunk a pedofília kapcsán és akkor belinkeltem több anyagot, hogy értsd, miről beszélek. Most a transzlobbi (igen, direkt írtam így a hozzászólások nyomán) "vadhajtásainak" létezésével vitatkozol? Mert akkor keresek és linkelgetek neked. Vagy azt mondod, hogy amíg napi szinten nem ér személyesen téged ezzel kapcsolatban inzultus, addig minden rendben van és minden eszköz megengedett számukra?

Azért nem mindegy, hogy a médiában (vagy a köznapi életben, lsd: pl. pride) mi jelenik meg az aktivistáiktól, mert az számít az ideológia fő zászlajának. A kiemelt figyelem miatt pedig amellett, hogy erőteljesen formálja az átlagember látásmódját, hatalmas pénzeszközöket is magához vonz.
  Nem vitás: a különböző kultúrákból eredő súlytalan szokásokkal, üres rituálékkal Dunát lehetne rekeszteni, s nem is igazán zavar senkit ez a sokféleség. A bajok ott kezdődnek, amikor a címbéli mondást a morál felségterületére is igyekszünk kiterjeszteni. Ha a multikulturalizmus azt jelenti, hogy…..
szkornat 2020.09.30 07:49:38
"Sokan persze nem tudnak különbséget tenni az elnyomás és az irányítás között."

A különbségtételhez megint egyfajta érettség szükséges. Kérdés, kinek mit jelent a hierarchiához kapcsolódó hatalom. Egy kevésbé fejlett embernek kiemelkedő lehetőség arra, hogy saját akaratát átvigye a többieken. Annak a statuálása, hogy ha neki úgy tetszik, akkor megteheti, hiszen ő van fent. Ez elég szűklátókörűségre utal és általában elnyomás lesz belőle. A tudatosabb emberek esetén a hatalom inkább megnövekedett felelősséget jelent. Már nem csak saját változóit kell figyelembe vennie, hanem a hierarchiában alatta lévő emberekét is. Értük hasonló felelősséget érez, mint önmagáért, ezért a döntéseiben az adott kollektíva szempontjából összességében legjobb döntéseket próbálja meghozni. Viszont a hierarchia csúcsán ő rendelkezik a legtöbb információval, ezért ő tudja a leghatékonyabban irányítani a rendszert.

Aki ezzel az érettséggel nem rendelkezik, az természetesen a párkapcsolatot is "húzd meg, ereszd meg" játszmázásnak tekinti, ahol azt mérlegeli magában, hogy ki a főnök és kinek kellene annak lennie. Miközben az egésznek elejét lehet venni azzal, ha mindkettő felelősséget érez önmagával és a partnerével kapcsolatban is, így tudnak finoman mérlegelni, hogy mikor, minek és kinek mennyi súlya van, és ki irányítja az éppen zajló folyamatot, hiszen ez rengeteg tényező miatt billeghet.
szkornat 2020.09.30 07:56:09
@Glokta:
"Miért lenne probléma a vallások térítő volta?"

Ha egyszerűen csak annyi lenne, hogy virágozzék minden virág, és hadd ismerje meg mindenki az ő eszmerendszerük is, ahogy te is jelzed, az természetesen nem okozna nehézséget. A fő gond az, hogy nagyon sokszor ez azzal párosul, hogy csak ők tudják az egyedül helyeset, csak az ő útjuk az üdvözítő, ezért a többieket tűzzel-vassal irtani kell, azaz áttéríteni. Több vallás már túllépett ezen a szakaszon, de némelyik még nem.
    Ez az a frázis, mely mindig brutálisan kiakaszt. Amitől még ennél is jobban bepöccenek, az az, amikor a beszélgetőtársak, kommentelők, vagy akár fajsúlyos prédikátorok meggyőződéssel hangoztatják, hogy ez már csak így van; nincs mit tenni, ez a világ rendje. A szenvedély elillan, s örüljünk,…..
szkornat 2020.09.23 11:59:39
@M illumino d immenso:

"A házasság felszabadít(hat)ja a házastársakat rengeteg felesleges játszma alól, messze a legtöbb lehetőséget, szabadságot nyit a saját és a társad személyiséged kiteljesedésére, miközben még a közös gyermekeitek felnevelésekor a rengeteg nehézséggel, gonddal együtt olyan életélményeket nyújt, amit semmi más nem tud."

Ebben végtelenül egyetértünk. Pont ilyen szemlélettel mentem bele, szívem minden energiájával ezt próbáltam. Őszintén örülök annak, hogy te és még néhányan ezt meg tudtátok valósítani. Ehhez az a szerencsés helyzet kell, hogy a személyiségfejlődésetek 10-20-30 év alatt hasonló irányba haladjon, illetve hogy a változások következtében a tudatossági különbség ollója hirtelen ne nyíljon meg. Vagy ha ez elő is áll, mindketten tiszteljék annyira a másikat, hogy azt veszik alapul, hogy mi a másik fél kiteljesedésének iránya, és ne az legyen, hogy a saját képükre próbálják formálni.

Segíteni és támogatni valakit kétféle módon is lehet, de egész más személyiséget feltételez. A kezedbe teszek egy kis aranyrögöt, hogy vigyázz rá. Őrizheted úgy is, hogy a markodba zárod, le ne essen, de úgy is, hogy a nyitott tenyeredre ülteted. Vagy legyen inkább élő, egy cseperedő madárfióka. Ha a szárnyait próbálgatva mocorog és verdes, zárhatod egyre szorosabbra körülötte a két tenyered, nehogy baja essen, hiszen te meg tudod védeni bármitől, ugyanakkor tárhatod szét egyre jobban a tenyered bízva abban, hogy egyszerre vagy alulról támasz, hogy le ne essen és meg ne üsse magát. Akkor ott van a szabadsága is, hogy felfedezhesse a világot. A házastárs és a gyerekek is madárfiókák.

"Persze, másfajtából nyilván sokkal több juthat, ha az energiád, időd egy jelentős részét nem a gyerekeidre, társadra, hanem csak magadra fordíthatod."

Egyensúly kell, amely mind a két félre egyformán vonatkozik. Volt nagyon intenzív 6-7 évem, amikor szó nélkül, de nagyon tudatosan adtam az összes időm oda (munka mellett), hogy mindegyikőjük kiteljesedését, vágyát és szükségleteit támogassam. Az elején nagy adag mártírkodás volt benne, de aztán átfordult és a nemes értelemben vett szolgálat egyfajta állandó energiatermelő generátorrá változott. Boldog voltam és büszke magamra. De aztán azt is láttam, hogy valódi támogatással, birtoklás nélkül mennyivel többre lennék képes és mennyivel többet tudnék még adni.

"Ja.
Talán meg kellene kérdezni a gyerekeket is erről..."

Hidd el, a nők alapvetően nem elvetemültek. (Szokás azt mondani, hogy az emancipáció az agyukra ment, mert általában ők kezdeményezik a válásokat. A szemét nők felrúgják a jól működő családokat és a gyerekekre sincsenek tekintettel.) Minden nő legszívesebben a gyerekei apjával élne jó kapcsolatban, hiszen minden vele köti össze. Márpedig a nőknek sokkal erősebben lételeme a kötődés, mint a férfiaknak. Nem kérdés, hogy a gyerekeknek ez mindig valamiféle törés, hiszen egy addigi egész darabokra esik. Inkább az a kérdés, hogy milyen szituációban szereznek több sérülést, illetve milyen felállás vagy körülmény mire tanítja őket. Hidd el, nehéz helyzetben egy felelősségteljes ember hosszú hónapokat és éveket agyal ezen.

"Érdekes módon, a 'liberális jogállamban' egyre több (kreált) joga lesz egy gyereknek, csak épp a két alapvető jogát veszítette el: jogát az édesanyjához, jogát az édesapjához, hogy együtt élhessen velük.
(Egyéves nevelőtanári pályafutásom egyik megrendítő megtapasztalása volt.)

Ó persze, kéthetente/havonta meg is látogathatja a másik szülője -ha a hatóság amúgy engedélyezte :("

Igen, ez nagyon szomorú, de ezen nem segít az, ha egymás mellé "kötöd" az embereket. Ezek a játszmázások csak a felek éretlenségét mutatják. Szerinted a házasságban nem ugyanilyen éretlenül viselkednek? Ugyanúgy pusztítják egymást, csak a házassági keretek között más módon nyomorítják meg a másikat és a gyerekeiket.

"Igen, a játszmák fenntartása, az intimitás, az őszinteség hiánya vezethet ide."

Rengeteg nő ugyanerről számol be, ne dugjuk már a fejünket a homokba. Rendszeresen akkor borul az addig kényes egyensúly, amikor úgy gondolják, hogy a kötelezettségeiket teljesítették, mindent kipipáltak, végre már hadd vegyék figyelembe a saját jóérzésüket is. Eddig viszont nem ez volt a megszokott, tehát otthon nagy megütközést váltanak ki. Én most kifejezetten felelősségteljes nőkről beszélek, nem véletlenül vesézgetjük ki minden oldalról ezeket.

Tényleg nagyon örülök a boldogságodnak, tisztellek miatta, de általános tendenciákat próbálunk boncolgatni és ezekből a társadalomra érvényes következtetéseket levonni. (Te egy csodálatos fehér holló vagy.) A házasságok nagy százalékában pedig igenis jelentkeznek gondok, emiatt kell(ene) újragondolni.
szkornat 2020.09.23 14:27:49
@Cpt. Flint:
"Ez miért nem működik a házasságon belül? Ezt nem igazán értem"

A nehézségek, a környezeti hatások, a példák az emberek 90%-át ledarálják, ahogy bevallásod szerint téged is. Én nem feltétlenül a szar választásra fognám (bár nyilván ez is vastagon benne van), hanem inkább arra, hogy milyen értékek mozgatják a mai világot. Vannak nehézségei családapaként egy férfinek is, ezt egyáltalán nem kisebbíteném, de nagyságrendekkel nagyobb terhek esnek egy kisgyerekes nő nyakába, aki ráadásul teljes munkaidőben még dolgozik is. A lelkiismeretesek egyszerűen jól akarnak csinálni mindent és ezzel kizsigerelik magukat. Persze, mondhatod, hogy maguknak köszönhetik, mert senki nem kéri, de ez nem igaz. Most a pénz számít az egyetlen értékmérőnek, ahhoz viszont jól kell teljesíteni a munka frontján. A férfiak is azt mondogatják, hogy ők nem fogják eltartani az asszonyt, hiszen nem csinál otthon semmit. Ami egyrészről jogos, másik oldalról viszont ez a semmi - ha azt akarjuk, hogy minél kiegyensúlyozottabb gyerekek fejlődjenek - nagyon nagy energiát igényel. A házimunkánál ugyanez. A férfi jogosan vonja meg rá a vállát, a nő közel sem. A társadalomból mindenhonnan ömlenek a kimondott vagy kimondatlan elvárások. Aki hajlamosabb bármibe beleszarni, annak ez kevesebb fejfájást okoz, mint azoknak, akik valóban felelősséget próbálnak vállalni a szeretteikért. Valljuk be őszintén, egy férfinek nagyon jól jön egy lelkiismeretes asszony, mert elég kellemes élete van mellette, amit a hosszú évek alatt megszokott. Aztán amikor a nő hirtelen már nem kiszolgáltatott neki, mert a gyerekek megnőttek vagy akár egyedül is eltartja őket is, akkor a finom egymásrautaltsági mérleg egyenlege borul, amit le kellene követni mindkét félnek. Ez nem szokott menni.
szkornat 2020.09.23 15:35:56
@M illumino d immenso:
"PEDIG épp ekkor kezdődik az 'élet' - és a munka. A közös munka a (boldog) jó házasságért.
Nap mint nap. És nem lehet megtakarítani.
Nyilván még a házasságkötés előtt kellene bizonyosságot szerezni, hogy minderre hajlandó-e."

Maximálisan egyetértek. Az a baj, hogy házasság előtt (főleg a dübörgő szerelem tengerében) mindenki meg van győződve a saját szándékáról, a hajlandóságáról és erejéről. Bizonyosság pedig csak akkor születik, ha sikeresen abszolválják a feladatot. Akkor viszont néha hiába az érzés vagy a szólam, hogy nem erről volt szó (bármelyik fél bármilyen problémája kerül is terítékre). A kisebb-nagyobb "bukásokat" mindkét fél próbálja valahogy menedzselni. Rengeteg tényező apró összjátékán múlik, hogy mindez milyen végkifejletet produkál.

Én csak annyiban venném az elejét bármiféle vitának, hogy önmagában az, hogy valaki házasságban él, nem jelent semmilyen értéket. Csupán ettől a ténytől nem lesz sem senki több vagy jobb ember.
Két mocsok kényelmi szempont, ami a biciklit parkolóba teszi az autózással szemben. Nem igazán lehet azokkal vitatkozni, akik ezek miatt nem szállnak ki az autóból...
  Amikor a címbéli frázist életemben először hallottam - kamaszfejjel, példaképemnek tekintett nagybátyámtól - már akkor is tiltakoztam ellene és zsigerből téveszmének ítéltem. Azóta több mint harminc év telt el, ám ma sem látom másként. Még akkor sem, ha egy másik példaképem pontosan ugyanezt…..
szkornat 2020.08.03 11:17:50
A szeretet szó egy nagyon tág gyűjtőfogalom, amibe mindenki azt ért bele, amit akar.

A valódi, érett szeretet olyan, mint valami felfelé lépdelés egyfajta tudatossági skálán. Nincs ellenpólusa. Te ebből a szempontból beszélsz a dologról. Ilyenkor az az alapfelállás, hogy aki szereti a másikat, az figyeli, érti és tiszteletben tartja a másik működését, illetve támogatja a másikat abban, hogy az azzá váljon, aki ő akarna lenni. Ez a szeretet annál teljesebb és tisztább, minél jobban képes valaki saját (önző) szempontjaitól elvonatkoztatni. Nem a másiknak való alárendelődésről beszélek, hanem arról, hogy ugyanannyira tartom tiszteletben önmagamat és a másikat is.

Minél alacsonyabban áll valaki ezen a tudatossági skálán, annál jobban szennyeződik a szeretete saját érdekeivel, akaratával és vágyaival. Ilyenkor a szeretett egyedre tudat alatt úgy tekint, mint egyfajta létszükségletre, ami az ő jóllétéhez hozzátartozik. Amikor a másik viselkedése egyezik az érdekeivel, nagyon pozitívnak éli meg az áramlást és szeretetnek nevezi, amikor viszont a másik véleménye vagy magatartása neki sérelmes, akkor negatív tartományba csapnak az érzelmei, és ezek fokozatainak különböző neveket ad. A gyűlölet szó azt mutatja, hogy nagyon erősen rá van utalva a másikra, aki viszont egész más alapokra helyezné az addigi kereteket. A különböző játszmák és gyötrődő emberi kapcsolatok ezekkel a pólusbillegésekkel operálnak. A gyűlölet nekem mindig feldolgozatlan belső mozgatórugókról és éretlen személyiségről mesél, ha jobban megkapargatom a felszínt.
szkornat 2020.08.03 18:22:37
"nem értek egyet azzal, hogy az alacsony tudatossági szintű szeretet puszta tudat alatti szükséglet, és a helyzet változásával gyűlöletté csaphat át."

Ezzel én sem értek egyet, de ilyet nem is mondtam. A szeretet soha nem tudati szükséglet, de tudatosan lehet figyelni a bennünk kialakuló érzelmeket. Viszont a szeretet nyomán kialakuló jóérzést csúsztatásokkal át lehet ilyen módon fordítani, hogy szinte szükségletként vágynak rá, és (alacsony tudatosságnál) önzőbb módon rákattannak. Én a gyűlölet szempontjából közelítettem meg és neveztem játszmázásnak, ami teljesen más megközelítés, mint amit az elején állítottál. Ezért teljesen egyetértek a blogger felvetésével, hogy az igazi szeretetnek a gyűlölet soha nem lehet az ellenpólusa.

"Én arról beszélek, hogy aki zsigeri módon tud szeretni, az zsigeri módon tud gyűlölni is, és nem ugyanarról a célszemélyről beszélek, csak ugyanazon alany lelkivilágáról."

Ezzel teljesen egyetértünk, de megint nem értem, hogy ezt melyik mondatomra írtad cáfolatnak. A zsigeri szó önmagában azt jelenti, hogy ösztönösen, tudatalatti irányítással, nem megfigyelt és "ellenőrzött" módon történik ezek kivirágzása, ergo egy kevésbé tudatos, éretlenebb személyiségről beszélünk. Tehát újra visszakanyarodtunk oda, amit írtam.

Újra csak azt tudom megerősíteni, hogy ugyanarról beszélünk, csak az adott szavakat másképp használjuk.
    "Bántani valakit sokféleképpen lehet, de legnagyobbat ütni a szavakkal lehet..." - Az ilyen életbölcsesség-versikékből általában elég is két sor, hogy fintorogva továbblapozzon az ember. Már a rímképzés mérhetetlen igénytelensége is harsányan figyelmeztet: valami bődületes ostobaságba…..
szkornat 2020.07.24 08:19:09
@Zabalint:
"Azt nem értem honnan jönnek ezek a szalmabábok a liberálisokkal, jogvédőkkel szemben..."

Ha a felsorolásomra gondolsz, miként próbálják a pedofíliát felpuhítani, akkor azok az elmúlt 5 év történetei, bár nyilván nem a fősodorról beszéltem. A liberális közegben pedig sok minden van és azok ellenkezője is, hiszen a szabadság lényege pont ez. Mindenféle törekvés, hatás összefrekventálódik és annak az eredője alakítja ki a társadalmi vonulatokat, hatásokat. Nagyon sokszor pont a jogvédelem és a segítség az álca.

Laura Gayler-Silsby elítélt gyerekrabló (nem egy gyerekről beszélünk). Olyan cég igazgatótanácsának tagja volt, amely a technológiát adja egy vészjelzőrendszerhez, ami elrabolt gyerekeket talál meg. Alapított egy baptista missziót, amely a haiti árvák megsegítésére jött létre. Mindkettő elég jó fedősztori. Vagy nézz utána Patricia Hewittnek és kijelentéseinek. A Polgári Szabadságjogok Nemzeti Tanácsának főtitkára volt (későbbi Liberty), aki véleménye az, hogy néhány esetben a beleegyezés alsó korhatárát le kellene vinni 10 évre, illetve szerinte nem bizonyítható, hogy a gyerekekkel történő szexuális aktus bennük kárt okoz.

A liberális jogvédelem farvizén jönnek be az ellenhatások, amelyek néha próbálják átvenni az uralmat. Ha neked szalmabábnak tűnik, akkor megpróbálok példákat hozni, hogy lásd, mire gondolok. A toleráns és empatikus liberálisok (és félre ne értsd, hiszen ez az én mély meggyőződésem is) mélyen átérezték és büszkén támogatták, hogy igen, a fekete életek számítanak. Aztán amikor elharapóztak az események és ugyanezek szólnak, hogy ne essünk át a ló túlsó oldalára, hiszen minden élet számít, akkor viszont támadás, kirekesztés, gyilkosság jár érte.

Ott vannak a transzok, akiket természetesen nagyon megértünk és tolerálunk (hiszen felnőttként joguk van úgy élni, ahogy akarnak), aztán támogatjuk az álmaikat nagyon drága beavatkozásokkal (jó lenne, ha az én álmaimat is finanszíroznák ilyen mértékben az adófizetők pénzéből), Amerikában pedig már ott tart a dolog, hogy serdületlen gyerekek hormonkezelését és átalakító műtétjeit teszik lehetővé.

De vegyünk csak egy nagyon egyszerű példát, amit férfiként te is érzel. A nők először azzal jöttek, hogy ne legyenek megszégyenítve a testük miatt. Érthető, hiszen alapvetően a férfiaknak sem jár csak azért gúnyolódás, mert hurkáik vannak. Következő lépés, hogy kövér modellek büszkén mutogatják magukat. Sok szemöldök felszalad a magasba, de hát mindenkinek szabad önmagát reklámozni bármilyen formában. Fölötte lévő lépcsőfok erőteljes üzenete, hogy a kövér test szép, ami már sok embernek gombócot képez a torkában. Ezután bármilyen utalás a tényre, hogy milyen fizikai állapotban vannak és mik az egészségügyi mutatóik, az felháborító támadásnak számít ellenük. Később az lesz bármi, ami az általános társadalmi kereteket illeti és ők nem férnek bele. (Mekkora egy ülés a tömegközlekedésnél, miért van súlykorlátozás sok helyen, stb.) Ezek viszont már egy átlagember határait sértik, hiszen ugyanannyit fizetek az utazásért, de nekem kell szoronganom mellette. Vagy a koronavírusnál nagy rizikófaktort jelent a túlsúly, ezért az egészségügyi rendszert kiugróan leterhelik az idősebbek sérelmére. De ez van a legtöbb betegségnél, hiszen jóval többe kerül az államnak az ő ellátásuk. Ez már megint az elkölthető javak egyéb lehetőségeit szűkíti le, ami egy átlagember kárára történik.

Ismétlem, mélyen liberális gondolkodású vagyok, csak azt mondom, hogy mindig ésszel, gondolkodva, minden kis vetületet megvizsgálva és mérlegelve legyünk azok.
szkornat 2020.07.24 08:39:48
@Glokta:
"Nekem nagyon úgy tűnik, hogy a (sok helyütt joggal kritizált) jogvédő szervezetek is valami ilyesmit szeretnének elérni: hogy egy pedofil ember bevallhassa, hogy pedofil anélkül, hogy kiközösítéstől és megvetéstől, sőt akár a munkája elvesztésétől kelljen tartania, és segítséget kaphasson, hogy kezelje ezt a betegségét."
Igen, ugyanarról beszélünk, mert ez nagyon fontos. De már az előző hozzászólásoknál is felmerült, hogy vannak a szürke zónák, ahol bárki ügyesen lavírozhat és ezek üzenetei nagyon erősen befolyásolhatják a közvéleményt.
téveszmék "Egy az Isten" 2020.07.20 00:56:41
  Egy az Isten - így hangzik az Unitárius Egyház jelmondata, de mit is jelent ez valójában? Tényleg előrelépést jelent a monoteizmus a többistenhithez képest? És mit lehet kezdeni a kereszténység Szentháromság tanával? A következőkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.   A vallástörténészek…..
szkornat 2020.07.21 07:10:32
Nagyon érdekes hely ez a Föld... Hiába, itt több egy-isten van. Ebből következik, hogy ezek az egy-istenek semmiképpen nem lehetnek Isten. Maximum olyan létezők, akik kicsit magasabban helyezkednek el, mint az átlagember. Bár engem mindig nagyon érdekelt az a kérdés, hogy ezek inkább egyfajta alászálló entitások (akik megérkeztek a "híveik" fölé), vagy az emberek hite által, alulról felépített "képződmények", teremtmények. Bár nagyon valószínű, hogy egyrészt mind a kettő hat egymástól függetlenül, ugyanakkor viszont a kettő irány egy összefrekventálódott valóságot is létre hozhatott.

Az érdekes kérdéskör, hogy Isten létezik-e, mert sem pro, sem kontra nincs eldöntve a dolog. A téma végtelen kutatási lehetőséget ad, hiszen ha létezik Isten, olyan dimenziókban lehet csak, amit elképzelni sem tudunk, még a legmagasabb vagy legmélyebb tudatszinten történő létezésben sem.. Szerintem spirituális szempontból a legmagasabb átlagos tudatszintet valószínűleg a buddhista lámák és a kínai megszállás előtti Tibet képviselik, ők viszont köszönik szépen, de nagyon pompásan megvannak bárminemű isten nélkül.

A szentháromság is feszegetésre nagyon érdemes kérdés, hiszen azt tanítják, hogy a három együtt a tökéletes egy. Hajlok arra, hogy az egész olyan, mint az emberi létezés vetülete a test-lélek-szellem összefonódásában, erre rímel a krisztus-szentlélek-isten felosztás. (A szintet jelöltem krisztus szóval, akiből sok van. A megkülönböztetésre - Jézus Krisztus - pont azért volt szükség, hogy a számosságból beazonosítható legyen.) A tudat pedig az a látószög, amilyen perspektívából ezt az egészet szemlélni tudjuk, amit a cikkben felvillantott tudatskála modellez.
    Állítom, nincs a Földön olyan férfi, aki ne találkozott volna még a nők egyik legirracionálisabb elvárásával: amikor úgy tekintenek ránk, mintha gondolatolvasók volnánk. "Mi a baj?" - kérdezzük. "Semmi." - válaszolják, miközben minden egyes nonverbális jelzésük ennek ellenkezőjét harsogja:…..
szkornat 2020.07.16 07:55:10
Olvasni szoktalak, de hozzászólni csak ritkán van időm (inkább a saját dolgaimat írom), bocs, ha már félbe maradt témákhoz nyúlok vissza.

Azt hiszem, Mészáros Ádám nagyon jó abban, hogy folyamatosan képezni akarja magát, ezért rengeteget olvas és az ezekből kiszűrt értelmes dolgokat megosztja a többiekkel. Viszont felületesnek érzem, aki egy-egy ragtapasszal akar gyógyítani komplex problémákat is. Áthatja a "boruljunk egymás vállára, kedves csillámpónik, és minden rendben lesz" effektus.

"Már maga a csajozás is így indul: az ember kiül egy bár teraszára egy üveg borral, s beszélteti a nőt."
Ezen jót mosolyogtam, mert alapesetben tényleg. Aztán a nő fejlettségétől függ, milyen szintű figyelemnél és megértésnél (ami a férfi fejlettségéről árulkodik) folyik belőle a szöveg. Zsák a foltját általában megérdemli.

Nagyjából egyetértve a legtöbb itteni elemzéssel a jelenséggel kapcsolatban (miért nem mondja el a nő, ha láthatólag baja van), egy dolog eszembe jutott. Amikor a nőt berántja egy dolog érzelmileg (márpedig általában ez a helyzet), akkor képtelenség vele racionális érvek mentén vezetett beszélgetést lefolytatni (pedig a férfiak ezt tennék, ha problémamegoldásról van szó). Adott pillanatban megoldhatatlanul aszimmetrikus a helyzet, hiszen a mélyben mindkettő azt várja, hogy a másik elmozduljon az ő látásmódja felé. A nő kiborul a férfi érveire és "lekezelésére", mert úgy érzi, a másik nem érti a problémáját. A férfi meg nem akar végtelenül hosszú "picsogást" hallgatni a szinte semmiről, amikor röviden is áthidalható lehetne a gond. A maga szempontjából mindkettőnek igaza van, csak fejletlen embereknél így indulnak a játszmázások.

Értelmes emberek úgy tudják megoldani, hogy akkor, abban a pillanatban a férfi érzelmi tapaszt ad a nőnek megértve és visszajelezve azt, hogy a másikat valami erősen megérintette érzelmileg. Viszont ebben a helyzetben nem állnak neki megoldani a problémát, mert abból csak masszív vádaskodás lesz. Ehhez meg kell várni, hogy a nő valamennyire kijöjjön az elvakult érzelmekből és nyitott legyen a valódi érvekre. Viszont akkor mindenképpen át kell beszélni, hogy mindkét félnek elfogadható kompromisszumra jussanak.
szkornat 2020.07.16 10:18:54
@G. Nagy László:
Nem szkornat néven írom. Nem az a cél, hogy sokan olvassák, ezért nem teszem ki a linkjét, de ha bejelentkezel a kosza2202kukacgmailpontcom címen, akkor privátban elküldöm.
  A 2003-as Holtodiglan című film főszereplői is azzal a naiv lelkesedéssel kelnek egybe, hogy ha szerelem van, minden van. A kijózanodás pillanata azonban gyorsan eljön, elég hozzá egy, a tervezettnél kicsit hosszabbra nyúló nászút...    Nem véletlen, hogy felmenőink annak idején még hosszasan…..
    A címbéli frázist talán Németh Szilárdtól hallottam először, aki a migrációt érintően fogalmazta meg egy lakossági fórumon.  Az utóbbi hetekben - Trianon századik évfordulója kapcsán - ismét sokan és sűrűn pufogtatták, természetesen az elcsatolt területek demográfiai jellemzőit boncolgatva.…..
szkornat 2020.06.26 07:22:17
@G. Nagy László:

Igen, azt már többször levettem, hogy ezt tekinted a valóban működő modellnek. Az alapelvekkel akár egyet is érthetek, de ennek megvalósulásához úgy "mellesleg" sok mindenre lenne szükség. A távoli jövőben.

Amire hivatkozol, egy gazdasági modell, de a gazdaság működése az adott valóság egyik (nagyon fontos) mellékterméke. Az irányító elv mindig az etikán és a minőségi mutatókon keresztül kibomló szellem. Ja, bocs, most jut eszembe, hogy közgazdász vagy. Ezt a felét sokkal jobban tudod, mint én.

Ez csak olyan emberekkel megvalósítható, akik nagyjából hasonló fejlettségi szinten állnak és alapvető készségük a demokrácia és a másik szabadságelveinek teljes tisztelete. Már megint rasszista leszek a populista tömegeknek, de ez a fehér ember történelme során kibomló eszmerendszerben található meg. Viszont a kollektív tudat által történő irányítás már nagyon erősen besugárzik és irányítja a fehér embert is. Ennek egyik jele a populista politika térhódítása. A kollektív tudat nem tud mit kezdeni az egyéni tudattal, számára értelmezhetetlen, így nem is tűri meg. Egyre jobban behatol és manipulál mindent ennek működési területén. A fehér populáció zónájában az egyik kollektív tudat olyan, mintha a modern keretek közé a középkori hűbérviszonyokat próbálná behozni (nem kellene messze menni, hogy példát hozzak rá, bár ezzel nem értenél egyet), míg a másik a pénz mindent elsöprő hatalmával terjeszkedik. A kollektív tudatokon belül minden egyed saját maga, ezért értelmezhetetlenek számukra az egyéni szabadságjogok.

Túl sokat dumálok és most sokat fogok ugrani. Az ugrás miatt radikálisnak fog tűnni, amit mondok, de ezek a "mellékesen" szükséges dolgok a modelled működőképességéhez. Természetesen a távoli jövőről beszélünk. Csak a valódi demokráciaként működő közösségek maradhatnának a földön, különben a többi csoport mindig visszaélne azzal, amit automatikusan biztosítanak mindenkinek. Meg kell oldani a túlnépesedés kérdését, hogy a szabadság és egyenlőség kérdésébe a teljes élettér beletartozzon. Az egész pénzrendszert át kell alakítani, hogy ne az alaptalan lufit jelentő, az olajhoz kötődő dollár határozza meg. Ehhez viszont elképzelhetetlen az alternatív energia szabad térnyerése. Olyan etikai és erkölcsi alap szükséges, hogy a hierarchiában való feljebb jutást a valódi szakértelem alakítsa ki.

Most furcsa világban élünk, ahol különböző valóságok frekventálódtak össze. Mindegyik szeretné a saját szellemiségét érvényre juttatni. Spirituális szempontból a kollektív tudatok igyekeznek az általuk elképzelt mennyországot megvalósítani a földön. (Ezekbe most nem megyek bele mélyebben, mert az emberek 99,8%-ának agya ledobná az ékszíjat.) Egyik ilyen próbálkozás volt a szocializmus. A következő hullám az iszlámmal akar mindenkit egy platformra hozni. A harmadik a már emlegetett modern feudális rendszert építi teljes erővel. Mindegyik külön-külön támadás a demokráciában gyökerező emberi szabadságjogok ellen.
szkornat 2020.06.26 07:51:44
@Glokta:
"Azért ez egy kicsit erős - azok, akik 'teleszülik a világot', azok nem gondolnak arra, hogy sok lúd disznót győz, nincs a fejükben valamiféle hódító terv"

Természetesen nem így működnek a kollektív tudatok által irányított emberek. Már csak azért sincsenek terveik, mert nem igazán használják az elméjüket. Pont ezért nem tudnak a józan hangok mit kezdeni az ösztönök és indulatok által mozgatott tömegekkel. A fejlettebb emberek csak tehetetlenül néznek és magukból kiindulva nem értik, miért nem lehet bármit értelmes érvek mentén, minden oldalról átgondolva megvizsgálni és úgy dönteni a további lépésekről. A kollektív tudat által manipulált embereket egyszerűen a szív és az érzelmek mozgatják. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a kollektív tudat a Lélek, aminek a minősége áthat mindent. Mindenkit manipulálnak a kollektív tudatok minden pillanatban. Természetesen engem is. A kérdés mindig az, hogy valaki mennyire tudja egyensúlyban tartani a szívét és az elméjét. A kollektív tudatok által erősebben irányított csoportoknál az értelemnek sokkal kevesebb szerepe van. A demokrácia és a liberalizmus alapja viszont az, hogy ezt a kettőt mindig együtt vizsgálja, tehát ilyen típusú embereket nevel ki.

Az egészet egyébként nem lehet megérteni a 3D-s valóság látószögéből, muszáj hozzá magasabb perspektíva. Ehhez viszont elengedhetetlen valamiféle spirituális nyitottság. Az idő nem más, mint a magasabb dimenziók kibomlása, hiszen különben nem férnek el egyszerre egy lineáris vonalon.
szkornat 2020.06.26 12:05:55
@G. Nagy László:
Igen, a mai vetületben és az általános elvekben egyet értek. Valószínűleg csak azt látjuk másképp, hogy ehhez milyen változások szükségesek, amelyek az elevenünkbe vágnának.

"A tudati szint különbségei csak nőni fognak, még akkor is, ha a legalsó fok is emelkedik valamelyest. Az azonban naivitás, hogy globálisan elérjük e demokratikus attitűdöt."

Nem véletlenül írtam a "mellékes" dolgokat. A valamikori jövővel kapcsolatban. Nem fog menni 8 milliárd emberrel. (Még a felével is necces.) Nem fog menni túlságosan nagy különbségekkel, mert a nagyon primitív és csőlátó hányad mindig tele fogja szülni a világot. (Most az okokat ne vesézgessük, mert nem arról van szó. Azokban mind egyetértünk.) Igen, kilógó szélsőségek vannak és lesznek (hiszen mindenre érvényes a haranggörbe), de nem mindegy, hogy az alap demokratikus berendezkedéshez képest a földön mekkora ezek aránya. Ha a föld teljes lakosságát veszed, akkor a valóban demokratikus berendezkedés jelenti a kis súlyú kisebbséget. Milyen formában tudnák keresztül vinni az érveiket olyan tömegeken, akik nem gondolkodnak?

"Talán eljön az idő, amikor a feketéket a jólét; az arabokat és a hispánokat a szekularizált világ szabadságélménye; a sárgákat pedig a tekintélytisztelettől való szabadulás felemeli legalább erre a szintre."

Az a baj, hogy a rendelkezésre álló idővel állunk a legrosszabbul. A népesség viszont robbanásszerűen nő, ami ezeket a problémákat egyre jobban kiélezi. Mire a tudatszintjük eljutna oda, hogy ezeket belássák (hiszen a fehér embernek is kellett párszáz év), addigra 50 milliárdan lennénk. A megtelt kontinensek már így is folyamatosan túlcsordulnak és öntik magukból az embereket.

"Abszolút ugyanígy látom, de mondjuk ki nyíltan, hogy ez a tudati evolúció útján visszalépés!"

Pont ezért írtam én is. Kétségbe vagyok esve, hogy az elmúlt tíz évben micsoda visszaesés történt az egész világban ezzel kapcsolatban.

"Ez a puritán világ az egyén szabadságán kívül nem biztosít senkinek semmit. Nincs mivel visszaélni. A bűnözőket pedig a rendvédelmi cégek lefülelik (és száműzik valami szigetre)."

Igen, elvben stimmel. Viszont amikor a puritán világ rendvédelme az elenyésző kisebbség, a (most direkt sarkítok) bűnözők pedig a többség (nyilván arra célzok, hogy ezeket az elveket el nem fogadók), akkor ez csak álom.

A legutolsó bekezdéseddel végtelenül egyet értek. Csak ha a világ legnagyobb része nem eszerint működik, hogyan akarod érvényesíteni?

A jelek azt mutatják, hogy most elérkeztünk valami csomóponthoz. Radikális változások fognak jönni. Globálisan szemlélve a következő tíz év elég nehéz lesz.
  Hetek óta beszélünk róla, százszámra gyártjuk és osztjuk az idétlen mémeket, ám most hétvégén tényleg elkezdtük komolyan venni a koronavírust. Osztálytalálkozókat, születésnapi partikat, esküvőket és klubtalálkozókat hagyunk ki, mondunk le, halasztunk el. Vajon felelősségteljes magatartásról van…..
szkornat 2020.03.17 09:37:59
Persze, aggódhatunk azon, hogy hány százalék esélye van bárkinek ettől a vírustól meghalni. Csak akkor a reális kép érdekében tegyük mellé azt is, hogy ez az esély mekkora egy már "bejáratott" influenzánál (amikor járvány idején egy nap alatt 70.000 új megbetegedés van csak Mo-on), vírusos agyhártyagyulladásnál (amire vakcina is van), szívrohamban, rákban, autóbalesetben, stb.

Az okozza igazán a gondot, hogy egy óriási hullámban esik rá az egészségügyi ellátó rendszerre. Ez jelenti a legfőbb problémát, nem az, hogy néhány embernek pontosan mi kerül a halál okánál megnevezésre. Józanul ennek a modellezésén és megoldásán kellene leginkább dolgozni.

Akinek meg kell halni, illetve aki meg akar halni (értsd: nincs kedve, ereje tovább élni), annak teljesen mindegy, végül mi jelenti az utolsó lökést, ami elbillenti a mérleget. A fokozódó tömeghiszti leginkább arra jó, hogy mindenki azon kezd aggódni, hogy ő lesz a következő halálos áldozat, vagy súlyos tüneteket mutató fertőzött. Márpedig a félelem egyfajta mágnesként működik, interferenciába lép az egyébként futó valósággal. Leegyszerűsítve: az van neki, amit hisz vagy tud. Ezért sem jó a kollektív pánikkeltés.

Viszont többen nagyon erősen tovább gazdagodva fognak végül az egészből kijönni, tehát nekik mindez jól jön. Nem is beszélve arról, milyen további lehetőségek nyílnak ennek nyomán az emberek további kontrollálására és ellenőrzésére.
  Amióta világ a világ másról sem papolok, mint hogy a keresztény vallás mennyire szürke, élettelen, mennyire nem a lényegről beszél. Béri Renátó kármelita szerzetes üde színfolt ebben a fakó, egyházi világban, s olyan témákat feszeget, melyek a legszélesebb társadalmi rétegeket érintik, beleértve…..
szkornat 2020.02.12 16:49:03
"A szexualitásról, a rossz értelemben vett extáziskeresésről úgy beszélek, hogy ez akkor van, olyanfajta szexualitásról beszélek itt, amelyben csak az ego számít, nem a másik személy. Amikor az illetőnek csak az a fontos, hogy neki legyen jó, és nem számít semmi más. Tehát a szexualitásnak a rossz fajta használata, mely a boldogtalan extázishoz vezet, az az, amikor ez nem a szeretetről, nem a szeretet kifejezéséről szól, hanem csupán a kielégülésről."

Ne legyünk már prűdek. Aki már beszélgetett őszintén jó pár éve házasságban élő emberekkel és lehántja a kötelező (önmaguknak és másoknak szóló) hazugság rétegeit, azt látja, hogy éppen az intézményesített házasság általánosan megszokott és elvárt keretei azok, amelyek táptalajt adnak a boldogtalan extázisok elharapózásának. Nagyon sokszor azért van egyáltalán szex, mert egy fokkal jobb az asszonyt használni, mint a saját markukat. Irgalmatlan messze van attól mind a két fél, hogy a valódi extázis közelébe jusson, de a másikra való figyelmet is rég átvette már a megszokás és a kialakított rutin. Házasság (hosszú távú kapcsolat) csak akkor maradhat friss és mind a két félnek felemelő, ha le tudják kezelni azt, hogy a másik az évek alatt igenis változni fog. Csak akkor maradhat egy kapcsolat vibráló és eleven, ha van benne olyan szabadság, hogy valaki önmaga maradhat, még akkor is, ha kívülről nézve ez az önmaga változik. A házasságok zömében a felek nem egymást látják, hanem csak az adott szerepet, amire a másikat castingolták. Ezért a legtöbben tiltakoznak a változások ellen és éppen ebben gyökereznek a szomorú fordulatok és a masszív képmutatások. (Amit sajnos az intézményesített egyházak is elvárnak.)
szkornat 2020.02.13 09:19:56
@Ad Dio:
"A feleséged végstádiumos rákos. Hozzáállás kérdése hogy boldog vagy.-e, mi?
Nem tudsz enni adni a gyerekednek. Hozzáállás kérdése, mi?
Kikötötték az áramot, börtönbe kerül a fiad, elgázolja egy kamion az unokádat, demenciában szenved az édesanyád, nem ismer meg, de neked kell pelenkázni...

Nemár bazmeg. Legyen már benned egy kicsike empátia... "

Szeretném megkérdezni, mennyire gondolod komolyan katolikusként, amit Jézus mondott? Nagyjából ezen áll vagy bukik, milyen az életed. Arra gondolok, hogy legyen a hited szerint. Ez jelenti a vízválasztót, mert leegyszerűsítve, amit hiszel (amit tudni vélsz, amitől félsz, amin agyalsz, amivel igazolod magad, stb.), neked az van. Természetesen ez mindenkire igaz. De hivatkozhatnék Buddhára is, ő egy kicsit másképp fogalmazott. Amit valóságnak tekintünk, az tulajdonképpen egy illúzió, amit igazságként vagy külvilágnak mindenki saját magának vetít. A két magasabb tudatosságú tanító összeér egy magasabb nézetben. Változtasd meg a hitedet és akkor megváltozik, milyen világot vetítesz magad köré. Végtelen empátiával tisztában tartom a félelmeid, de neked van rá szükséged, nem nekem.
  Esküszöm, hogy a falat kapartam, amikor az ATV Egyenes beszéd című műsorát néztem, Schobert Norbi és Szentesi Éva vendégszereplésével. Valószínűleg naiv vagyok, és egészen biztosan ritkán kalandozom erre a csatornára, de eddig szentül meg voltam győződve arról, hogy a képmutatásnak ez a szintje…..
szkornat 2020.01.23 13:59:20
Igaz, hogy itthon nem dühöng annyira, mint Amerikában, de a beszivárgó és felkapott "közbeszéd" miatt egyre inkább nálunk is teret hódít ez a fajta képmutatás. Valóban, a jelenséggel kapcsolatban nem Norbi fontos (minden szinten "élvezi" a felkorbácsolódott hisztit), hanem az, hogy ez kiből mit vált ki.
1. Akiket a tények érdekelnek, döbbenten ámulnak a reakciókon.
2. Azok a kövér nők, akik tudják, hogy igaza van, csendben vannak, mélyen szégyellik magukat és tesznek érte, ha van rá energiájuk. Ha éppen nincs, nyugtázzák, de nem hazudnak maguknak.
3. Azok a kövér nők, akik hazudnak maguknak bármilyen téren, mélyen felháborodnak és erős csúsztatásokkal elképesztő ellenérvek lengetésébe fognak. Csupa olyasmivel jönnek, amit egyébként nem tagadott senki.
4. Azok a jó nők, akik éppen pár kilóval többek (babát várnak vagy nem régen szültek), azok színleg a védelmükbe veszik őket (hiszen éppen nincsenek bomba formában), de ez is csak alkalom arra, hogy megmutassák, hogy egyébként "formátlanul" is milyen jól néznek ki az átlaghoz képest.
5. A feministáknak lehetőség az újabb cirkuszra.
6. Azok a férfiak vagy nők, akik egyébként nem túlsúlyosak, de éppen igyekeznek hízelegni a párjuknak, kihangsúlyozzák a kapcsolatuk egyéb - természetesen nagyon fontos - vetületeit.
7. Akik nem gondolkodnak, csak felülnek annak, hogy "érzékenynek kell lenni más problémájára", gond nélkül ismételgetik a kövér nők szempontjait.
8. Aki abból él, hogy ismerik a nevét, az egyszerűen meglovagolja, lehetőleg úgy, hogy az övé szóljon a leghangosabbat.
  Liberálisan gondolkodó emberként kifejezetten bírom a sokszínűséget. Nem tudnám elképzelni magam egy szekta tagjaként, ahol mindenkinek ugyanazt kell fújnia. Már attól is rosszul vagyok, ha a Bajnokok Ligájának végjátéka angol, vagy spanyol házi bajnoksággá szürkül. Azt ugyanakkor erősen…..
szkornat 2020.01.21 21:08:42
@szkornat: Bocs, néha nem olvasom át, maradnak benne elütések. Kettőt is értek, nem csak egyet...
szkornat 2020.01.23 07:54:44
@G. Nagy László:
"Ez egy paradoxon. A kiemelkedő emberi minőséggel nem fér meg a hatalomvágy. Akiben nincs hatalomvágy, abból lehet jó üzletember, de politikus soha. Vagyis: álomvilág, hogy szenteket ültessünk a magas pozíciókba."
Bizonyos szempontból valóban álomvilágban élek, de hát pont azért vagyok itt, hogy figyeljek és megértsek dolgokat. Miután elég erős önismerettel rendelkezem, és nagyon régóta megnézem több irányból a gondolataim, érzéseim, vágyaim, a női működést (kollektív tudat) elég jól értem, de a férfi működésében (egyéni tudat) vannak még vakfoltjaim.