Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Juhász Gábor

4 bejegyzést írt és 45 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2008.07.12. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
váci piar biciklitúra Rómába - 2012 2012.08.11. | Róma, 6. nap: indulás haza 2012.08.11 13:29:38
Mai nap az utolsó napunk Rómában.   Indulás előtt még elmentünk egy sétára, ugyanis Kalazanci Szent József és a piarista rend központi házát nem sikerült az előző napokban megnézni.    Miután visszajöttünk egy ebéd és egy mise után útnak indultunk hazafelé!..
Juhász Gábor 2012.08.18 15:43:49
San Pantaleon, Kalazanci Szent József szobája és ereklyéi, piarista himnusz. A fagyit kihagyom, utolsó euróimon (12-vel még mindig tartozom) veszek egy pólót, ha már mosni nem volt időm. Ebéd, pakolás, mise. A buszba 30 bicikli is befér, végül a 16 is sok lett. Tele van cuccal a busz, az emberek alig férnek be. 55+2 személyes, én vagyok az 56. A csomagok hátán utazom. Alvás van, de a fáradtság nem szűnik. Párok rendeződnek, van, ami nagyon zavaró. Apropó, Kendével Rómában szinte egy szót sem tudtam váltani. „Jó reggelt!” „Ne dohányozzál!” Szlovéniában hűvös az éjszaka. Végre. Tibor Fonyódon, Virág Siófokon száll ki. Aztán a Németh csapat Pesten (majd jönnek kocsival Vácra). Nagyon jól jöttünk. Rámolás újra, már mindenki menne haza. Itt-ott egy polifoam, sisak, kerék keresi a gazdáját. Lebontom az utánfutót. Elköszönünk. Maradok misén, Gutbrod tanár úrral megyünk a barátokhoz. Csak fél kilencre érek haza. Már nagyon vártak.
váci piar biciklitúra Rómába - 2012 2012.08.10. | Róma, 5. nap: a barokk Róma 2012.08.10 09:05:22
  Ahogy Szabó-Pál Tibor tanár úr reggeli videójában elmondta, a mai sétánkat Szent Ignác templomában kezdtük. A mennyezet csodálatos, hihetetlen perspektívával rendelkezik!   Majd tovább mentünk az Il Gesu templomba, ami a jezsuiták főtemploma (itt nyugszik Loyolai Szent…..
Juhász Gábor 2012.08.18 15:43:00
Reggel a halkrémet Peti készíti. Nem tettünk bele fokhagymát. Csak pár gerezddel. A mai élmények: a mennyezet az Il Gesuban, ima egy kápolnában, Caravaggio festményei, Sziénai Szent Katalin sírja. Átmegyünk a Vatikánba délután, nem készítettem ennivalót, keresek egy boltot. Nem lehet kártyával fizetni, csak 5 euró feletti vásárlás esetén. Veszek pár kiló banánt. Az eladó érdeklődik is a fogyasztási szokásaimról. A téren kiosztom. Kupola. A Szent Pétert nem lehet végignézni. Megyer József írja Váry Gellért piaristáról (ő rajzolta le az összes piarista iskola és templom képét, ami a hátsó lépcsőházban iskolánkban is ki van állítva), hogy szívesen mutatta be magyaroknak a Bazilikát, amikor végigért az egyik oldalon azt mondta, hogy a másik oldal pedig pont ugyanilyen. Az altemplomba nem jutunk le. Mise van 5-től a szentélyben, így azt lezárják. Várunk. Ismét látom az Urunk színeváltozását Raffaello nyomán (10 évig készült mozaikból). XI. Ince sírja érdekes még (Buda visszafoglalása). Vacsora után egy kis bor mellett megosztjuk egymással élményeinket az útról. Már szépülnek az emlékek. Pedig Brigi megfogadta, hogy soha többet. Ádám még csak az első napért tud igazán lelkesedni. Marci a lemaradást is nagy megnyugvással fogadta. Az Assisi előtti hegyen való átkelés bekerül a legendáriumba. (Az Iveco is; Assisiben hol lesz a szállás? Az Iveco szervizben.) Gábor és a péntek (felgyújtom a biciklit). Eszter köszönte, hogy elviseltük. Tényleg. Egymásra tudtunk támaszkodni. Csongor bizonyított. Lóci, Peti felkészületlenül jöttek. Jánosnak a kerékpárja egy kicsit kedvét szegte. Én próbáltam Krisztus keresztjéből erőt meríteni, hogy jól szenvedjek. Lesz miről mesélni. Lehet belőle táplálkozni. Ha szét is szakadtunk, mindig egymásra találtunk. Átéltük, megéltük, túléltük.
váci piar biciklitúra Rómába - 2012 2012.08.09. | Róma, 4. nap: Róma templomai 2012.08.09 19:32:27
A nap első állomása a Lateráni bazilika volt.    Majd továbbmentünk a magyar emlékekben gazdag Santo Stefano Rotondoba. A templomot magyar pálosok kezelték a XV-XVI. században (többen közülük itt nyugszanak, például Lászai János), aztán a Collegium Germanicum-Hungaricum…..
Juhász Gábor 2012.08.18 15:42:10
Talán az általam leginkább várt program következik, a középkori templomok. Metrózunk. A Laterán után három templom is zárva van. Matyi feladja a képeslapjait, a San Pietro in Vincoli mellett érjük utol a csapatot, akik a tanár úr bemutatását hallgatják (szűk út, kocsik alig férnek el, némelyik mozgásba hozza az álló robogót). A templom zárva van, de ezt ők még nem tudják, hátulról jöttek. Juhász tanár úr is szeretne valamit mondani… A Santa Maria Maggiore végre nyitva van, majd utazunk a Szent Pálhoz. Pálhoz, aki fogolyként érkezett meg végül Rómába (Jeruzsálemben a császárhoz fellebbezett, több gyilkossági kísérletet úszott meg, talán ezzel kimenekül a veszélyes zónából, csakhogy a császár környezetében is van egy-két ellenséges személy, az Apostolok Cselekedetei nem számol be a haláláról, pedig a közeli munkatársa, Lukács írta, érdekes). Van lehetőség a templom után Ostiába menni (Tiborral), és van lehetőség a kimaradt templomok meglátogatására (velem). Marci, Kati, Sebi és Laci választják ezt a programot. A San Clementét kár lett volna kihagyni. Még egy plusz programot is megpróbálunk beiktatni, a kapucinusok templomát, hétig van nyitva, de fél hétig be kell menni, két perccel maradtunk le. Feladom a képeslapokat. Este felpakoljuk a sátrakat és a bicikliket (13 db) az utánfutóra és a tetőcsomagtartóra. Halászék másnap indulnak. Varga Peti elrepült.
váci piar biciklitúra Rómába - 2012 2012.08.08. | Róma, 3. nap: az antik Róma 2012.08.09 07:19:52
A mai napon Szabó-Pál tanár úr vezetésével az antik korból fennmaradt emlékeket néztük meg.  A sétát az olasz egység megteremtőjének, II. Viktor Emánuelnek emlékművétől kezdtük. A "Haza Oltára" azt igyekszik bizonyítani, hogy a modern olasz állam is képes olyan…..
Juhász Gábor 2012.08.18 15:41:21
váci piar biciklitúra Rómába - 2012 2012.08.07. | Róma, 2. nap: Ostia (Antica) 2012.08.09 07:19:05
A mai napon felfrissülésként lementünk a tengerpartra. De előtte megálltunk Ostia Anticanál, hogy megnézzük a város fennmaradt emlékeit.     Ostia Antica után továbbmentünk Lido di Ostiaba, hogy fürödjünk (ugyanis tényleg forróság volt).    Fürdés után jöttünk…..
Juhász Gábor 2012.08.18 15:40:24
A mai program Ostia. Mivel már jártam Ostia Anticában, meg a tengerparton is, alternatív programot szervezek: Castel Gandolfo, a pápai nyaraló és a Lago Albano. Természetesen kerékpárral. Hujbert Áron és Sebi jelentkeznek. Különösebb kavarás nélkül jutunk ki a városból a Via Appia Nuován (érintve a Santa Maria Maggiore-t és a Lateránt). Az út forgalmas, de nem túl hosszú, Castel Gandolfóba emelkedőn jutunk be. Svájci gárdisták állnak a kapuban, Áron és Sebi elmondja, hogy kik vagyunk, nem dobódnak fel igazán a hírtől. A pápa ittléte felől is érdeklődünk, igenlő választ adnak. Sebi ennek ellenére lemufurcozza őket. Legurulunk a tópartra (krátertó). Fürdésre ideális hely, alig vannak, megfelelő a hőmérséklet is. A napágy 5 euró, de nem kell használni, bár a földön a hangyák az urak. Sebivel kinézünk egy közeli hegyet, Áron visszamegy a szállásra. Újra felmegyünk a kráter peremére, gyönyörű kilátás. A Monte Cavóra igyekszünk, 950 méter, Bangha Béla szerint nagyszerű a kilátás. Egy utat elnézünk, de a mindig felfele taktika beválik, bár idővel az útból turistaösvény lesz. A hegytető katonai övezet, kilátás semmi. Még jó, hogy nem lőnek le. Visszafelé nagyobb tévesztés, az utat, amin menni kívántunk, balra jelezte egy tábla, én viszont úgy értelmeztem, hogy ez már az az út, és jobbra fordultam rajta. Sebinek felfelé kiesett a hátsó kerék. Vissza a Via Appia Anticán jövünk, varázslatos, pineák, legelésző állatok, macskakő 10 km-en át, nincs forgalom, olykor egy ház, vagy egy kétezer éves emlék. Sebi hasmenéssel küszködik. Benézünk a Szent Sebestyén templomba (épp mise fejeződik be, a papon kívül egy hölgy vett részt rajta), majd a San Callisto katakombákhoz érünk. Természetesen már zárva van. A forgalom felerősödik. Útvonaltervezés a Sebestyén kapu előtt. Rögtön tervezhetjük újra, mert ott nem lehet bemenni. Követjük a kerékpárutat, csak jó felé visz. A zuhanyhoz ma sem jutok be, marad az éjszaka.
váci piar biciklitúra Rómába - 2012 2012.08.06. | Róma, 1. nap: Vatikán 2012.08.09 00:00:25
Mai nap a Vatikánt jártuk be: első megálló a Vatikáni múzeum volt. Hosszasan álltunk sorba, az idő ismét kitett magáért. Egy euróért lehetett kapni vizet, napernyőt, legyezőt, meg egy csomó hülyeséget is (zenére ugráló mikiegeret, visító takonypócot...). A Sixtus-kápolna…..
Juhász Gábor 2012.08.18 15:39:13
Augusztus 6. Urunk színeváltozásának ünnepe. Évek óta egyre szorosabb kapcsolatba kerülök az ünneppel, pont az előző római úttól számítható ez. Akkor vasárnapra esett az ünnep és templomba igyekeztünk, éppen odaértünk kezdésre, bár nekem úgy tűnt, mintha késtünk volna, ezért tovább akartam menni, ki is sétáltam, de aztán visszamentem. Olasz és angol nyelven folyt a mise, már nem tudom melyik templomban, a transfiguration szó azonban megmaradt a fülemben. Habár már korábban is többször felidéztük a gimnáziumi osztálytársakkal szóban a szituációt: „Uram, jó nekünk itt lennünk! Építsünk három sátrat, Neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” A kötődésemet a naphoz megerősítette, hogy a nándorfehérvári diadalhoz kapcsolódik az ünnepnappá nyilvánítása. Azóta, ha tehetem, szentmisén is részt veszek ezen a napon. Ma erre nem került sor, habár nem igaz ez teljesen, mert a délutáni sétámon belefutottam egy latin misébe. A Trinita dei Monti templomba igyekeztem, ahol Prohászka pappá szentelésére sor került, de hétfőn zárva volt, ezért továbbmentem és a szállásunk tőszomszédságában lévő San Andrea della Fratte templomban kötöttem ki, és itt éppen mise volt. (Amúgy itt tartotta első miséjét Maximilian Kolbe, akiről Ptujska Gorában is megemlékeztünk.) A mise végén elénekeltük a Salve, Regina Matert. A vatikáni múzeumban is találtam olyan alkotást, ami az ünnepre figyelmeztetett, habár az egész napomat átjárta ez. Ezért is voltam olyan boldog, hogy bementem a képtárba, pedig már csak 10 perc volt a kijáratnál való találkozóig. János említette, hogy ő Leonardót szereti igazán, szívesen nézne meg tőle festményt. Láttam, hogy van, gondoltam, körbefutom a kiállítást, megnézek egy-kettőt közülük, mondjuk a Leonardót. És aztán Raffaello Urunk színeváltozása című festményébe futottam bele. (A Bazilikában újra találkoztunk vele, mert eredetileg ott volt, csak lecserélték mozaikra.) Nemcsak Jézust ábrázolja dicsősége teljében, Mózessel és Illéssel meg a három tanítvánnyal, hanem az evangélium következő jelenetét is, a holdkóros meggyógyítását, illetve a tanítványok sikertelen próbálkozását vele kapcsolatban. (Éppen ez a szakasz volt a szombat délutáni misében az evangélium.) A múzeumban amúgy is Raffaellóval töltöttem a legtöbb időt, sikerült leülni az általa festett szobákban, kicsit elmerengeni a Dispután és az Athéni iskolán, bár a környezet mormogása, kavargása nem tesz lehetővé különösebb elmélyülést. Hatalmas festő, még biztos, hogy sokat fog mondani a képeivel. (Többet, mint amit a magyar idegenvezető közölt a csoportjával az Athéni iskoláról: ez Platón, ez Arisztotelész, ez Euklidész, ez Diogenész… ez itt a festő. Könyörgöm, legalább annyit, hogy Platón felfelé mutat. Nemrég – két-három éve – mikor filozófiából vizsgáztam, ezzel a képpel kezdtem mondandómat.) A múzeumba való bejutáshoz sokat kellett várni, mikor kijöttünk, már nem volt sor. Az árusok addig kicserélődtek a bejárat előtt. Este kiültem a kapuba, írtam a naplómat. Ez volt a negyedik alkalom, hogy lecsukódott a szemem, az előző három: a múzeum kijáratánál, ahogy leültem, a templomban és a következő napok megbeszélésen. Kicsit még fáradt vagyok. A kapu előtt ülve a boltos nagyon figyel, egyszer oda is jön, mond valamit. Amikor kinyitom a szemem, engem figyel. Közben lassan szivárognak vissza a szabadprogramról. Prontvai Virág megkérdezi, hogy mit írok, történeteket, és belekerülhetne ő is? Nos, ez egy nagyon szép történet.
váci piar biciklitúra Rómába - 2012 2012.08.05. | 14. nap: Piediluco » RÓMA 2012.08.06 07:42:46
Utolsó nap reggel Piedilucoban ébredtünk, de már mindenki sokkal izgatottabb volt. Ez onnan is látszódott, hogy sokkal hamarabb elkészültünk a reggeli szedelőzködéssel...   Nagy riszpekt Petinek, akinek a biciklije Terniben volt javításon és egyedül ment vissza érte (az autó…..
Juhász Gábor 2012.08.18 15:37:25
Hajnalban zuhanyoztam, majd lesétáltam a tó partjára. A vízben tükröződtek a környező hegyek. Már nincs sok hátra. Ma reggel is kiemelt program volt a kenyérvásárlás, tea viszont ma reggel sem volt. Peti fogott egy „taxit”, és visszament Ternibe a biciklijével. Mi éppen indultunk Piedilucoból, amikor az ő biciklijét javítani kezdték Terniben. A Római levéllel kelünk útra, a 6. fejezetig jutottunk. Az előző részek tartalmából: Pál Rómába vágyódik, hogy találkozzon az ottani hívekkel, Isten felismerhető a teremtésből az emberi ész segítségével, a zsidók számára még ott van a kinyilatkoztatás és a törvény is, de a körülmetéltség önmagában nem elég, mint ahogy a törvény betűjének betartása sem, a szíved legyen körülmetélt! Habár a világ rendjében (Isten kegyelméből) a rosszból is származhat jó, mi azért ne kövessünk el rosszat, hátha még nagyobb jóhoz juthatunk. A hit többet ér, mint a törvény megtartása, Ábrahám esete is ezt példázza. Ádámmal meghalt minden ember, de Krisztussal feltámadhatunk. Nekünk is meg kell halnunk a bűnnek. A zarándok is meghal egy kicsit. Lemond ételről, italról, alvásról, kényelemről, megfeszíti erejét, megacélozza akaratát, hogy elérje a célját. Az a feladatod, hogy felismerd különleges helyedet a világban, Isten képmásaként szabad vagy, de az Ő szabadsága teljes, a Tiéd csak akkor az, ha az Övéhez igazítod, különben szolga leszel. Annak a szolgája, amit (hamis) istenednek választasz. A maradék házi feladat. Alapvetően gurulni fogunk ma, de senki ne lepődjön meg, ha lesz pár emelkedő. Rögtön emelkedővel kezdtünk. Rietiben tankolás (vasárnap nincs nyitva benzinkút, automatában kell fizetni, eltelik egy kis idő, mire felfogom, hogy a bankkártyám nem alkalmas a műveletre). Aztán újra emelkedők és forró szembeszél, talán ez az utolsó próbatétel? Ebéd egy étterem mellett, de nem sokat időzünk. Halász úr kap egy GPS-t, beprogramozva a szállás (Largo del Nazareno 25). Lejt következik, a szembeszél olykor kimozgatja a biciklit is. Balázs küszködik a térdével. Szomjazás. Megálló Monterotondoban: dinnye, barack, slag. Sebi alszik a földön. Űzzük tovább magunkat a Via Salarián, bár egy kép erejéig megállunk a város határát jelző táblánál, más is állt ott. A körgyűrű után még összefutunk a kocsival egy benzinkúton, egy kanyarban elszállt a cím a GSP-ből, utolsó víztöltés. A Szent Péterhez igyekszünk, letérünk a Salariáról a Via Pinciánára, megállunk megnézni az utat. Jó lesz. A Villa Borghese következik, gyönyörködünk egy sort, a forgalom sem zavar, elérjük a Tiberist. Átkelés a folyón, megijedünk az alagúttól, pedig be kellett volna menni, kavarunk egy picit, majd vissza a folyópartra. Háromsávos az út, átvágjuk magunkat a jobb oldalra, majd egy terelés, de már az Angyalvárnál járunk és máris a Via della Conciliazione macskakövein gurulunk a Bazilika felé, lassan, emelkedett hangulatban; az összes szenvedés értelmet nyer, ezért a pillanatért érdemes volt, még soha nem értem oda sehova ekkora örömben, hálát adtam az Istennek, hogy épségben elvezetett minket idáig, hogy nem próbált meg erőnkön felül, megköszöntem nagymamám és keresztanyám imáit. Közben egy kis kapun át a térre tekertünk majd gratuláltunk egymásnak. Hat óra volt. Végül Peti is befutott, egyedül küzdve a széllel és a szomjúsággal. Képek készítését követően a kékruhások kérésére kitoltuk a kerékpárokat a kordonon kívülre, kint kezdtünk kerekezni két kilométert a kollégiumig. Sanyi GPS-szel navigált minket, nálam nem volt igazán jó térkép, a busz hozta le. Kalász tanár úrék már tegnap megérkeztek Rómába, a szállást pedig jóval előttünk felderítették. Halász úr is bent állt már, a buszosok érkezőben voltak, nem sokkal később már pakoltuk is a cuccokat. Vasárnap lévén a busz megkockáztatta a belvárosba jövetelt (súlyos eurókat ér), és itt pakoltak ki belőle. Egyszerűbb volt, mint a város határába szaladgálni érte. Este igazgató úr tábori misét celebrált. Két zuhany, négy WC, 70 ember. Este üldögélek a zuhanyok előtt, de észre sem vesznek. Lefekszem aludni, hajnalban üres a helyiség.
váci piar biciklitúra Rómába - 2012 2012.08.04. | 13. nap: Assisi » Piediluco 2012.08.06 07:41:13
Assisiben 9-kor el kellett hagyni a szálláshelyet, majd lementünk az egyik kapuhoz reggelizni. Egyezményes alapon délelőtt városnézés volt (Szent Ferenc sírja a San Francesco-ban), majd ebéd, szieszta és úgy indult a csapat tovább (bár volt egy része, aki az ebédet és a sziesztát…..
Juhász Gábor 2012.08.18 15:34:47
Kilencre ki kellett pakolnunk a kertet, nagy nehezen sikerült csak. Kenyérnek megint híján voltunk, a kocsi beállt a közeli kapuhoz, addigra sikerült vásárolni, ott reggeliztünk. Mire befejeztük, egészen meleg lett, ezért tekerés helyett városnézés lett a program. Kende és Sanyi elindultak szállást keresni, Lóci, Ádám, Brigi, Ábel és Matyi kicsivel hamarabb, hogy ne kelljen megint éjszaka tekerni (Ádám azért kifogott egy defektet). Nem fogok nagy újdonságot mondani azzal, hogy Assisi gyönyörű, és a meleg ellenére nagyon tetszett a séta. A Szent Klára templom ugyan zárva volt, de Szent Ferenc sírját imádkozva körbejárhattam, Levivel felsétáltunk még a Rocca Maggiore-hoz, útközben bekukkantottunk egy-két templomba. A következő állomás Porciunkula volt, ismét egy bazilika, aminek a közepén egy kápolna van, ezt Szent Ferenc újította fel. Közben meg is ebédeltünk (valószínűleg). Az elindulás kicsit csúszott, aztán a Foligno táblát követve sikerült egy autópályára manőverezni magunkat. Úgy néz ki, hogy tábla után nem szabad menni. A nem táblás út, amit érzésre követtem (meg mások tanácsára), rögtön megfelelő irányba vitt. Eszti és Peti biciklije átmenetileg felmondta a szolgálatot, Esztivel visszatekertünk a kocsihoz a templom mellé, aztán Eszti elnavigálta a kocsit Petihez. A lényeg: öt óra volt, mire elindultunk úgy igazán. Folignoban egy boltból kértünk vizet, majd kiverekedtük magunkat az útra. A tervünket egy defekt keresztezte. Miután a szerelés elhúzódott, Marci maradt hátra utóvédnek (a tegnapi után nem tört ki örömujjongásban, hogy ismét ilyen nemes feladat hárult rá). A többség elindult Spoleto felé. Párszor útközben meg kellett állni, hogy előre- és hátrabeszéljek. (Javaslat a Folignóból kivezető útra, és hírek érkeztek a szállás felől.) Az útjelző táblák többször megtréfáltak (hagytuk magunkat), Spoleto elérését mindig autópályán kínálta, pedig mellette is ment egy oda tartó út. Épp Spoleto előtt ért utol minket Marci és a többi lemaradó. Ott egy autós visszaküldött minket az autópályára vivő útról, és egy mellékúton végül csak megérkeztünk a városba. Félve, hogy ismét autópályára tévedünk, elkerültük a Terni felé vivő utat, de a városban egy fiatalember eloszlatta aggodalmunkat, járható az út kerékpárral is. Még majdnem szállást is ajánlott nekünk, erősen sötétedett már, Varga Peti azonban azt mondta neki, hogy elég erősek vagyunk eltekerni odáig (és még azon túl is persze). Terni 27 km volt, a szállás pedig még 10 km-re onnan, Piedilucoban. Erzsikét megkérdeztem, hogy nem lenne-e jobb kocsival megtenni a hátralévő utat, mert még kemény emelkedők is lesznek. Ő beleegyezett, a kocsi visszajött érte, Lacitól elkértem a lámpát. Amúgy szép tájon vitt az utunk, csak éppen semmit nem láttunk belőle. Megint Csongor ment az élen. Az emelkedő bejött, aztán volt gurulás is. Terniben kóvályogtunk, megint volt benne egy autópálya és visszafordulás. Aztán leírtunk pár hurkot, mígnem egy elágazóban ráakadtunk az SS79-es útra, amin mennünk kellett. A biztonság kedvéért még meg is kérdeztünk valakit, aki azt ismételgette, hogy „semper diritto”, ami reményeim szerint azt jelentette, hogy egyenesen előre, a kezével mintha ezt jelezte volna. Persze az egyenes eléggé kanyargós lett a szerpentin miatt. Marmorénél jártunk, amikor felhívtam Ábelt, hogy a szállást miként találjuk meg. Mondott pár információt, de azzal nem éreztem magam kisegítve, ezért kár volt felébreszteni. Pont Piediluco határában ért utol minket a kocsi, és mutatta az utat befelé. Éjfél előtt pár perccel érkeztünk meg. A meleg vacsoráról ismét le kellett mondanunk, megettük az egyik konzervet hidegen (vagy langyosan). Cserkészek voltak a szomszédban. A két fürdő előtt a szokásosnál is nagyobb tumultus alakult ki. Lóci kiszedte a nyolcast Eszti bicajából, Peti pedig megbeszélte, hogy másnap Terniben megszerelteti a magáét. Amúgy a szállást eredetileg Greccioba terveztük, de az elöl lévők elnéztek egy kanyart, nem biztos, hogy rosszul jártunk ezzel.
váci piar biciklitúra Rómába - 2012 2012.08.03. | 12. nap: Loreto » Assisi 2012.08.06 07:41:08
Reggel turistalátványossággá váltunk, de gyorsan véget vetettünk ennek: felkeltünk, reggeliztünk és összeszedtük magunkat. A nap első programja autószerviz keresése volt. Kiderült, hogy nem a sebességváltó romlott el, hanem a kuplung, de ennek a javítása legalább 6 óra és…..
Juhász Gábor 2012.08.18 15:32:31
A szervizben megkérdezzük, hogy a kísérő autónkat, hol javíttathatjuk. (Apropó, a WC-jüket is használhattuk.) El is megy a kocsi, de csak hétfőre, keddre vállalnák (most péntek van). A kocsi előremegy Assisiig (esetleg szerviz), mi visszük a kaját, az óvatosak hálózsákot, polifoamot. Csongornak fáj a füle, Loretóban veszünk rá gyógyszert. Bazilika a Szent Család házával. Szmeskóék előremennek szállást keresni. Loreto után Recanati, az út kissé hullámos, a város gyönyörű. A Potenza völgyében megyünk tovább a 361-es úton. Cseh kerekesek állítanak meg, csőkulcs kéne nekik (utólag kiderült), megállok, adok kulcsot, de az nem lesz jó, közben más hozza az alkalmas szerszámot nekik. Ők is Rómába mennek (Mestrében biztos miattuk nem kaptunk szállást). Tréiában egy Eurospin oldalában verünk tábort, most a forróságot nem jellemezném. A bolt igen jó áron adja termékeit (veszünk hét doboz félkilós fagyit, dobozonként két euróért), de a személyzeti WC is jó szolgálatot tesz. Ebédelünk, a magunkkal hozott tálcákon felszeleteljük a szalámit, a vett kenyeret, van némi lekvárunk is, a maradékot natúr joghurtba töltöm. A mosogatás egy kicsit nehezebb, szerencsére Zách úr hozott papírtörlőt is. Alvás. Még ötkor is 40 fok van, de akkor már tekerünk. Hűsölés Castelraimondóban egy benzinkúton. Utána gyönyörű út következik, és egy apróság: átkelés az Appenninek láncain. Marche és Umbria tartomány határán a Cornello hágó 813 méteren húzódik. Kende éri el először, Andris és Sanyi követik. Csongorral érkezem utánuk, de közben hívás érkezik, lemaradok. Befejezem a beszélgetést, gyorsítok, Csongor észreveszi, hegyi hajrá a negyedik helyért, kiegyezünk egy döntetlenben. Aztán sorban a többiek. Lent még Katit Eszti bíztatta, simán felért előtte. Erzsi is megérkezik. Apukája keresi lent, valamikor szem elől vesztette, ráadásul a telefonját kölcsönkértem az előző megállóban, mert az enyém lemerült. Sebi újabb defekt miatt maradt lenn, páran vannak vele, de nem bírták leszedni a külsőt. Olaszok segítettek, elvitték Sebit egy telepre, egy óra múlva értek vissza vele, a rá várakozók nagy örömére. Marci a hágónál várta be őket (Matyi, Ábel, Sebi, Laci). Marcinak elmagyaráztam az utat, ami korántsem volt egyszerű, de ő teljesítette a feladatot. Míg ők vártak, mi legurultunk a túloldalon, Nocera Umbrába már sötétben érkeztünk. Páran elindultak korábban, félvén a hegyen átvezető úttól (előzetesen az interneten vizsgáltam a szakaszt, a minőségével kapcsolatban voltak fenntartásaim). Aztán megálltak, mert autópályának nézték az utat. Az elágazóban vártak minket, hogy mégiscsak együtt menjünk át a hegyen, de közben mi mentünk az „autópályán”. Szóval elnéztük az elágazót, ők meg jöttek utánunk, így végül kerülőre fogtuk a dolgot és kihagytuk a hegyet. Az út aztán idővel – egyik pillanatról a másikra – tényleg autópálya lett, de szerencsére visszatekerve az előző elágazóba (ahol természetesen semmiféle jelzés nem volt), találtunk egy utat, ami közvetlen az autópálya mellett vitt Spellóba, majd Assisibe. Szmeskóék amúgy pár kilométert letekertek az autópályán. Mellesleg szállást is találtak a klarisszáknál, fenn, Assisi tetején. A kocsi beállt az egyik kapu mellé, onnan hordták fel a cuccokat kézben. Tűzgyújtási tilalom miatt nem tudtunk melegíteni konzervet, a másnapi tea is kimaradt. Milyen jó volt a rizses lecsó így is! Valaki többet is evett belőle. Mert más nem evett belőle. A sötétben Csongor ment elől, én nem találtam a lámpám (új elemeket raktam bele, de egy nap alatt teljesen leszívta őket, úgy néz ki, hogy ezek után el se hoztam, másnap sem találtam, sőt még otthon sem). Assisibe még fel kellett küzdeni magunkat, páran túl is teljesítették a feladatot. Jancsok Peti kérte, hogyha elérjük a kaput, akkor telefonáljak, és lejön elénk. Elértünk egy kaput, de az még egy másik település volt, telefonáltam, és hagytam, hagy menjenek, a végére maradtam. Rögtön gyanús lett, amikor elhagytuk a települést, hogy valami nem stimmel. Aztán Assisiben rátaláltunk a kapura, de az elejéről páran csak mentek tovább a felfelé kanyargó úton. Aztán mikor nem volt tovább, ők is elgondolkodtak, majd visszagurultak. A lemaradókat egyszer próbáltam hívni (amikor visszafordultunk az autópályáról), de nagyon szakadozott a vonal, éppen az elágazóban álltak a hegy felé vezető úton, így nem sikerült közölni velük, hogy mi nem arra mentünk, nekik sem feltétlenül szükséges. A megérkezés után ismét felhívtam őket, sikeresen megtalálták az utat, haladnak Assisi felé (még 9 km), ez egy kicsit megnyugtatott. Őket kevésbé, hogy mi nem arra mentünk. Matyiban felmerült, hogy nincs is olyan település, hogy Assisi, csak a tanár úr azt hiszi. Amikor Matyi ugyanolyan gyorsan tolta a biciklit, mint ahogy Ábel tekerve haladt, Ábel is leszállt. Aztán fél kettőkor ők is befutottak a városba, az utolsó emelkedőt megspórolták, mert fölülről érkeztek. Sikerült őket benavigálni a szállásra (másodikra), de ekkor már Levi telefonját használtam, mert Lacié is lemerült. A szállásunkról szép kilátás nyílt Santa Maria degli Angeli felé (már nagyon imbolyogtak a fények a szememben), a kert olajfákkal volt teli.
váci piar biciklitúra Rómába - 2012 2012.08.02. | 11. nap: Misano Adriatico » Loreto 2012.08.06 07:41:06
Többen misén vettünk részt reggel. Misano Adriaticoból több csoportban indultunk el (páran még a bepakolás miatt hátrébb maradtak) és egy hegyekkel tarkított kiadós tekerés után megálltunk fürdeni (és ebédelni) Senigalliaban.  Onnan opcionálisan lehetett továbbmenni…..
Juhász Gábor 2012.08.18 15:30:53
Reggel érdekes módon megint kenyérhiányban szenvedünk, nem messze pékség, 1000 Ft kilója. Hátul maradok a pakolókkal. Első megálló Senigállia. Már útközben utolérjük a többieket Fanóban, ahol a tábla szerint van Auchan. Egyrészt, soha többet ilyen táblának nem hiszek, másrészt nem megyek Auchan-ba, harmadrészt most már nem kezdek el anyázni, mert lehetett volna egy csepp eszem és 1 km után visszafordulok, az út mellett is találtunk volna valami boltot, negyedrészt az Auchanba sem volt normális áron normális kenyér (az olasz kenyerek jellegzetessége, hogy másodállásban kalapácsként használhatók, a héja szájsérülés nélkül nem fogyasztható és nincs benne egy csöpp só se). A fanói Auchan 10 km-re volt Fanótól, persze nem abba az irányba, mint amerre nekünk mennünk kellett volna. A Nap is elég jól sütött, mindenfajta ipari területen, kátyúkon vágtuk keresztül magunkat (ideális útvonalvezetés egy bevásárlóközpontba). A kocsit és a sofőrt is megpróbálta az út. Sanyival és Kendével mentünk be a boltba. Vettünk egy kis vizet is. Másfél liter simán lecsúszott. Valaki elejtette a szőlőjét, szemezgettünk belőle. A többiek már fürödtek Senigálliában, mikorra odaért a hátsó alakulat. Most – tegnappal ellentétben – nehézséget okozott, hogy az elővárosban álltak meg az ipercoop után balra, át a vasút alatt, majd a parton egy kicsit tovább Ancona felé. Andris a padka segítségével kificamította a bokáját. Olajbogyó volt sajttal az ebéd, fenséges lakoma. Volt egy WC nem messze, két úr várakozott előtte, meg egy kisfiú. A fiúcska folyamatos kapcsolatban volt a bennlévőkkel, akik fürödtek, mostak, és még ki tudja mit csináltak, a két úr egyre kevésbé bírta cérnával, dörömböltek az ajtón. A fiúcska is próbálta siettetni a rokonait. Láttam, hogy itt kilátástalan sorra kerülésem, az út másik oldalán senki nem tülekedett. Épp akkor érkezett Marci, hogy elmossa az evőeszközeit, sok sikert kívántam neki. Ancona fakultatív program lesz, sokan mennek Marci vezetésével. Valamivel hamarabb indulnak. Mi elkerüljük a várost. A kocsi Loretóba megy, oda tervezzük a szállást. A terv füstbe megy, a kocsi váltójával gondok vannak, leszáll az est. Egy picit mi is bemegyünk Anconába. A városon kívül 1,4 km-es alagút, a szellőző visítása a poklot idézi (bár a pokolban – tudtommal – még nem jártam). A kocsi Castelfidaróban, Balázs és Peti előttünk, az Anconába bement csoport mögöttünk (de senkit nem tudunk elérni közülük). Megállunk a 321-es kilométerkőnél, egy Iveco szerviznél. Kende tesz egy tétova kísérletet Loretóban, de már 10 óra elmúlt, a többiek is befutnak, végül a legszebb éjszakai szállásunk kerekedik. A szerviz reflektorai alatt sorba fekszünk, 20 méterre az SS16-os úttól. Egy kamion áll a parkolóban (több is dudál az útról). Már alszanak páran, mikor kiáll, ők is arrébb gurulnak. Végre elkészül a paradicsomos húsgombóc, már két napja tervbe volt véve. Sebi ismét megjegyzi: „Tanár úr, ez nagyon jó!” Sokan nem helyeselnek neki, pedig nekem is ízlik.
váci piar biciklitúra Rómába - 2012 2012.08.01. | 10. nap: Lido di Dante » Misano Adriatico 2012.08.01 08:26:59
Reggeli (ébredezés) a templom udvarán.       Reggel az indulás után megálltunk a ravennai térség egyik legnagyobb templomában, a San Apollinare in Classe-nál.     Riminibe érkezés után a csapat egy része lent maradt a tengerparton, a másik része pedig felment San…..
Juhász Gábor 2012.08.18 15:29:29
Reggel ismét szereléssel kezdünk. Levi külsőjéből Lóci kiszedi a tüskét (épp ideje volt – vagy csak este, most pedig újabb defektet kell kezelni?), Janiéból a nyolcast. Peti tegnap félreértette, mégse lesz reggel mise. Így reggelizünk, halat. Az olaj kicsurog a kőre, Luca feltakarítja. Lóci odaadja a másik SIM-kártyáját Halász úrnak. Andris ma nem teker (a tegnapi esés nyomán). Ha már Ravennában nem láttunk belülről templomot, megnézzük a szintén VI. századi San Apollinare in Classét. Új útra váltunk: SS16. Sík, forgalmas, a változatosság kedvéért kamionok adják a hátunkba a szelet. Idővel lekanyarodunk a tengerpartra. (Megállunk egy Shell kútnál, nincs WC, a következő kútnál majd lesz. A következő kút szintén Shell, de a túloldalon. Megállunk, nincs WC. Legközelebb a mi oldalunkon lévő kútnál állunk meg! Ilyen nem nagyon van.) Sebi durrdefektet kap éppen Rimini előtt, Kende külsőt és belsőt ad neki. Ebéd Riminiben, a kocsit feltörik, szerencsére semmi nem tűnik el. Amúgy Rimini elővárosában vagyunk. Újabb strandolás jön, de páran nekivágnak San Marinónak (Megyeri Sanyi, Varga Peti, Kati, Marci, Sebi, Balázs, Gábor, Kende, János és én). Kérdezgetjük, hogy merre kell menni, a végén már Riccionéban vagyunk, Sanyi segít a GPS-szel. Nagy emelkedő, aztán lejt, és kijutunk a Riminiből jövő útra. Közben János visszafordult, mert a kerékpár vázán megjelent egy repedés. Másnap meghegesztették. Vízhiány, egy kutas megtölti kulacsainkat. Kemény az emelkedő, több darabban futunk be, hátul érkezem. A bicikliket bevisszük, majd rögzítjük őket és gyalogolunk. Kendéék maradékra pályáznak, kapnak is valamit. Éttermen vágunk át a kilátóhelyre. Kattognak a fényképezők, de már indulni kell. Peti leejti a fényképezőjét. Ledöngetünk a lejtőn. Mindenki épségben. Sötétben Misano Adriaticóba, Sanyi GPS-szel bevisz a szállásra. Tízkor érkezünk, kész a gyümölcsleves, együtt eszünk az atyával. Hullócsillagok az égen, Csongor még sosem látott, most is lemarad róluk. Kint alszunk, de bent lehet zuhanyozni.
váci piar biciklitúra Rómába - 2012 2012.07.31. | 9. nap: Porto Viro » Lido di Dante 2012.08.01 00:46:06
Reggel egy gyors pakolás után két részre vált a társaság:1.) Egyik rész elindult a tengerpartra (Lido di Spina).2.) Másik rész (Juhász tanár úr, naposok; Levi és Sebi, akik defektjeiket kezelték) elmentek vásárolni, majd bepakoltak és úgy mentek a többiek után.     A…..
Juhász Gábor 2012.08.18 15:27:52
Mivel a paprikás krumplihoz szépen fogyott a kenyér, reggelre ismét hiány merült fel. Vásárlással kezdünk, addig a többiek elindulnak (tízkor). Maradnak a naposok, illetve Sebi és Levi, akik szerelik a bringájukat. Ketten összehoznak ezen a reggelen pár defektet, általában a külső okozza a bonyodalmakat. Az út a tegnapról jól ismert SS309, újfent teli kamionokkal. Megbeszélt találkozóhely: Lido di Spina, amit az autópálya elágazóját követően két csatornán való átkelés után egy balkanyarral lehet elérni. Még ha így is van, több bonyodalmat is okozott ez a hely. Ennek oka elsősorban az volt, hogy már az első csatornán átkelve ki volt írva balra Lido di Spina (és Lido di Estensi). Ez az út különben Lido di Estensibe vitt, de onnan is elérhető a találkozóhely. A csoport Lóci vezetésével haladt előre és a tervnek megfelelően az első elágazó körforgalmában mentek tovább egyenesen. A hátul jövők közt voltak okosabbak és lekanyarodtak balra. Ez és a követési távolság figyelmen kívül hagyása vezethetett Andris eséséhez, ő nem akart kanyarodni, de az előtte lévő Sanyi igen. A kocsi szintén itt kanyarodott le. A cél előtt tehát hirtelen széthullott a csapat és tengerparti helyet sem volt könnyű találni, mert szinte minden centi fizetős volt. Végül a 61-es bagno mellett táborozott le a csoport. A hátsó alakulat megállt egy benzinkútnál. Már az előző benzinkútnál megkérdeztem, hogy megálljunk-e, minek, mentünk tovább. Egy km múlva azonban már ez volt az óhaj. Egy magyar kamionsofőrrel üldögéltünk kint, néztünk valami érdektelen olimpiai közvetítést, elrágcsáltunk egy csomag mogyorót, töltöttünk pár kulacs vizet, majd rávettük magunkat, hogy folytassuk utunkat. Levi rögtön defektet jelzett. Szmeskóék továbbmentek, visszamaradtunk Sebivel szerelni. Újra meglátogattuk a benzinkutat is. A WC-n az első gomb nem hozta működésbe az öblítő szerkezetet, a másodikkal nyertem. Mikor kiléptem, félig aggódó pillantások szegeződtek rám. Nem törődtem vele. Később eszméltem, hogy az első gomb a vészjelző lehetett. Levi megkapta a tartalékbelsőmet, miután az előzőt beragasztottuk, visszatettük, felfújtuk, volna, mert újra eresztett (még két lyuk keletkezett rajta). Szóval tetemes hátránnyal mindenki mögött tekertünk tovább. Az első körforgalomban építkezés volt, pirosat kaptunk. Hosszasan álltunk, mígnem zöldre fordították a táblát, viszont Sebi még mindig nem érkezett meg. A reggeli szerelgetés után felötlött bennem, hátha neki is defektje van, visszafordultunk. Pár pillanat múlva szembetalálkoztunk, megint visszafordultunk, ő még átment a zöldön, mi ismét beragadtunk. Sebi maradt elől, és ő is balra fordult az első körforgalomban. Így találkoztunk össze az autóval. Halász úr szintén a többieket kereste, sikerült őt nagyjából útba igazítani, bár ez teljesen nem nyugtatta meg. Lido di Spinában volt az első nagyobb fürdés; Varga Peti és a tenger. Volt némi ebéd, dinnye, de az indulás nem volt zökkenőmentes, Kati is defektet kapott. Közben kiderült, hogy 1100 Ft alatt a telefonos kommunikáció csak korlátozottan működik, Halász úr telefonja már csak SMS fogadására volt jó. (Az 1100 Ft-ot tapasztalati úton határoztam meg, miután más is hasonló jeleket észlelt 1034 Ft táján.) A következő állomásnak Ravenna volt kiszemelve, kedvenc városaim egyike (pl. Odoaker, Theoderik, Iustinianus miatt). Sikerült ismét széjjelszakadozni, Theoderik mauzóleumát csak táblán láttuk, a San Vitale lett kitűzve találkozóhelyül. A táblák követése nem volt túl szerencsés, mert épp az ellenkező irányba mutattak. Jött a kérdezősködés, és végül megint odatalált mindenki. A San Vitale természetesen már nem volt nyitva, de hogy Ravenna nevezetességeiből legalább egyet útba ejtsünk, Dante sírja felé indultunk. Az ötlet nem volt közönségsiker, hiszen már eléggé lemenőben volt a Nap. Ráadásul az eddigi ravennai kóborlásainkat betetőzendő, Dante sírját is sikerült elvéteni. Szerencsénkre jött egy bácsi kerékpárral és elvezetett minket a jeles költő sírjához, ki az emberélet útjának felén egy sötét erdőbe jutott, és az igaz utat nem lelte. Ezután Megyeri Sanyira és a GPS-re bíztuk magunkat, hogy kijussunk a városból, majd Lido di Dantébe érjünk. Oda terveztük ugyanis a szállást. Előkerültek a lámpák, egy nem túl jó minőségű úton érkeztünk meg a végállomáshoz. A plébánia is könnyen meglett, csak a kocsi nem volt ott. Küldtem SMS-t, egy óra múlva a kocsi is előkerült. A plébánia kertjébe gyorsan beengedtek, még a templomot is kinyitották (ez utóbbit sajnos nem használtuk ki, elég fáradt volt mindenki). Jancsok Peti tudósítása szerint reggel hétkor lesz mise. Gyorsan feldobtuk melegedni a babfőzeléket. Sebinek ez is nagyon ízlett. Volt mellékhelyiség és egy kerti csap is. Előbbi ajtaja, ha becsukódott, csak kulccsal lehetett nyitni (illetve belülről). A kulcs Petinél volt, aki már aludt, mikor előállt egy ilyen helyzet. Lócival kértük tőle a kulcsot. Elkezdett kapirgálni a cuccai között, majd abbahagyta a keresést. Peti, a kulcs! Ja, azt hittem, álmodom.
váci piar biciklitúra Rómába - 2012 2012.07.30. | 8. nap: Fusina » Porto Viro 2012.07.30 12:35:38
Szinte hihetetlen, hogy egy hét már el is telt! Nagyjából az út felénél vagyunk (idő és táv szempontjából egyaránt). Reggel egy gyors reggelizés (menü: főtt virsli mustárral, ketchuppal és majonézzel, valamint nagykanizsai kenyérrel és olasz bagettel) és összepakolás után…..
Juhász Gábor 2012.08.15 17:36:45
Reggeli után hajóval megyünk Velencébe, Lóci marad a kempingben a biciklikkel. Vázolom, hogy honnan van Velence gazdagsága, és máris nem csodálkozunk a kempingeseken. Zára, majd Konstantinápoly elfoglalása (4. keresztes hadjárat), a rablás Velence életének alappillére volt. Meg kereskedtek (ami majdnem ugyanaz más szóval). Ebből építettek templomot, meg palotákat. Mint a modern demokráciák: ránézésre szépek, mézes-mázos a szavuk, csak éppen hazudnak és a pusztulás szélén állnak. Mindettől függetlenül gyönyörködünk a városban, a San Marcoban, a térben, a Dózsepalotában, az oroszlánokban, a Frariban, Tiziano festményében (Mária mennybevétele). Fél háromig maradunk, hajóval vissza Fusinába. Az SS14 után, most az SS309 következik. Elég széles az út szélén a sáv. Sok a kamion, 1-2 km/h-val megdobják a sebességet. Porto Viroban sikerül szállást találni (Kende, Andris). Nem véletlen, Untsch tanár úrral annak idején már jártunk itt, a szaléziaknál. Marci és Sebi fakultatív programban meglátogatták Chióggiát, este navigálom őket a városban, bár magam sem tudom, hogy hol vagyok. Vacsorára paprikás krumpli készül, (majdnem) mindenki kiveszi a részét a munkából. Alessandro is velünk eszik. Marad még reggelre is (de reggel elfogyott!). Van focipálya lelátóval, csocsó, billiárd, asztalitenisz, kosár, kézi, röpi, és persze öltöző zuhanyzóval. Alvásra majdnem mindegyik termet, pályát igénybe vettük.
váci piar biciklitúra Rómába - 2012 2012.07.29. | 7. nap: Monfalcone » Fusina 2012.07.30 09:05:06
A hetedik napon a világ teremtésénél az Úr is megpihent, így mi is később indultunk: 9 órakor még misére mentünk, majd úgy indultunk el Velence irányába.   Az út csatorna(rendszer) mellett haladt, ahol megmaradtak a nemesi birtokok, kastélyok, hajózási szokások.   Mivel…..
Juhász Gábor 2012.08.15 17:35:06
Hajnalban Lóci elindult Jesolóba ismerőseihez. Szentmisével kezdtük a napot, közben Sanyi szegényebb lett egy iPod-dal. Az atya köszöntött minket, mi énekeltük a communiót. Nézegettek minket a hívek pakolás közben, megint lassan készültünk el. Az atya nem fogadta el a bort. Az út elég egyértelmű volt: SS14, csak a végét nem konkretizáltuk. Arról, hogy Velencében szállásunk legyen, eleve lemondtam. Így az előőrs (Kende, Sanyi, Andris) Mestrében kérdezősködött, végül itt is eredménytelenül. Egyik helyen csehek voltak, a másik helyen a pap nem nyitott ajtót. Viszont senki más nem tudta, hogy a szállás nem Velencében lesz, ezért betekertek a városba. Én ugyanis hátul haladtam. Portogruaróban ebédeltünk, majd pihentünk. Páran Forma1-et néztek. Rendőrök jöttek érdeklődni, hogy mi lesz a szeméttel, kidobjuk természetesen, és nem jó a földön aludni, csak fél órácska, amúgy is Magyarországról jövünk, Rómába megyünk. Erre megenyhültek. Amúgy útközben minden benzinkút zárva volt, alig tudtunk vízhez jutni. Két anyókától kértünk, még jeget is tettek bele. Több csoportban indultunk el, Varga Peti, Sebi és én zártuk a sort. Váltott vezetéssel haladtunk, 20 km-en át nem is ment rosszul, de aztán szinte teljesen szétestünk. Szenvedtünk a vízhiánytól, láttunk egy másik csoportot, amint egy benzinkúton áll, víz ott se volt. Leértünk az útról, szalagkorláton átmászva egy házból kértünk vizet (Szmeskóék és Marci is velünk voltak már ekkor), kettesével adtuk a kulacsot a házvezetőnőnek, aki négyszer fordult, amíg mindent megtöltött. Gábor biciklije elkezdett kattogni, a hátralévő egy hétben sem hagyta abba, bár ekkor még nem tudtuk, hogy kibírja. Egy kis szerelésre éppen nagy mennyiségű szeder mellett álltunk meg. A szerelés gyorsan háttérbe szorult. Ekkorra már az első fecskék megérkeztek Velencébe, közöltem velük a jó hírt, hogy azon a hídon, amin bementek, most ki kell jönniük. Megbeszéltük, hogy a hídfőnél találkozunk. Amikor a hídra értünk, nyilvánvalóvá vált, hogy ők a túloldalon fognak kimenni, ezért egy óvatlan pillanatban átlibbentünk a szalagkorlát mellett a másik oldalra, és letáboroztunk a járdán, két méterre a vasút mellett. Nagyjából fél órája üldögéltünk ott, és már nagyon izgatott, hol lehetnek a többiek, mert 5 km-t ennyi idő alatt csak meg tudnának tenni, szóval írtam egy sms-t, és ugyanaz az értetlenkedő hang köszönt vissza, ők meg minket vártak a hídfőnél. Nekem evidensnek tűnt, hogy nem fogunk bemenni Velencébe, ők jönnek ki ehhez a hídfőhöz, nekik nem tűnt annak. Mikor kiértek, a túloldalon feltűnt Lóci is, aki hozzánk hasonló megoldással állította irányba a biciklijét. Így indultunk neki a fusinai kempingnek, mint végső megoldásnak. A kocsi már megjárta az utat, útközben terelt minket a helyes irányba. Fellélegeztünk, mikor odaértünk a kempinghez, pedig nem volt egyszerű bejutni. Hányan vagyunk? 25-en. Hány sátor? Nulla. Itt aztán meg is rekedt a beszélgetésünk. Lesajnálóan néztek ránk, vagy sátor, vagy házikó, ami fejenként 25 euró (vagy a fene tudja mennyi). Azt természetesen nem is akarták megérteni, hogy nincs szükségünk sátorra. Kegyesen közölték, hogy a bicikli ingyen van, mit akarunk még. Persze ez azért volt kardinális kérdés, mert a személyeken túl, a sátorért is fizetni kellett, a hosszas vitát elkerülendő, mondtunk egy sátorszámot, ami hihetőnek tűnt. A következő próba a név és születési dátum volt, szerencsére gyorsan előkerítettem egy dokumentumot, ami tartalmazta a kívánt adatokat, ezt aztán begépelték. Majd le kellett adni egy útlevelet, amit fizetéskor adnak vissza. Leadtam a személyi igazolványomat, ami még régi típusú. Ezen a recepciós felháborodott, ne vicceljek már vele, ő nem tudja elolvasni az érvényességet - elolvastam neki - ő kézzel írt dokumentumot nem fogad el, nem hatóság és nem rendőr, adjunk neki normális igazolványt (végül Varga Petié lett az; na látod, ez már útlevél). Andris, mint ügyeletes beszólogató állt mögöttem, ezen felhúzta magát az úr, ő is nekikezdett. Mondtam, hogy egy kicsit kivagyunk, izgatottságomban 120 km-t említettem neki a 150 helyett, erre felajánlotta, hogy lehet menni még 120-at. Valahogy aztán csak sikerült ezeken a hiénákon átverekedni magunkat (335 euró), de addigra már teljesen besötétedett. Állítottunk pár sátrat, de a többség most is kint aludt. Éjszaka más kempingezők ott járkáltak köztünk, még megjegyzéseket is tettek. Mindössze tisztálkodni és aludni szerettünk volna, ehelyett éjjelig tartó dáridó volt. Összehasonlíthatnám a helyet a Drótszamár Kempinggel, de még ennek gondolata is sértő utóbbiak számára. Az itt tapasztalt mentalitás volt az egész út mélypontja. Rablóbanda. A töltött káposzta nem volt olyan rossz, bár erről a vélemények megoszlanak.
váci piar biciklitúra Rómába - 2012 2012.07.28. | 6. nap: Logatec » Monfalcone 2012.07.28 07:00:08
Süt a nap, jó idő van (reggel még hűvös), pont alkalmas egy jó tekeréshez!    Mindjárt elérjük az olasz határt, de előtte megálltunk egyet pihenni és ebédelni egy napellenzővel felszerelt asztalcsoportnál (ami rendeltetésszerűen szerintem lokális piacként szokott…..
Juhász Gábor 2012.08.15 17:32:58
Reggel Lóci ébresztett, öttől fél hatig tízpercenként szólalt meg az ébresztője. Ő persze nem reagált rá. Úgyis fel akartam már kelni. Aláírtuk a plébánia zarándokkönyvét, az eddigi hat bejegyzés mellé bekerült 25. Andris, Kende és Peti reggel már tűkön ült, az előző napi sikeren felbuzdulva újra szálláskereső akciót indítottak. A terven az eddigiek fényében (sok üresjárat, váratlan események) változtatni kellett, Doberdó így fakultatív program lett. Az út így rövidült, és könnyebben teljesíthetővé vált. Rögtön reggeli után Postojna felé elkezdett emelkedni az út, 5 km lehetett felfelé, kis szembeszéllel. Postojnában sem a barlangot néztük meg, hanem a Spart, meg egy benzinkutat. Mielőtt a napsugarak teljesen birtokba vették volna az általunk megszállt részt az épület tövében, továbbkerekeztünk. Storjét beszéltük meg következő állomásnak, de egy alkalmas helyet sem találtunk, habár a karsztos táj magával ragadó volt. A kamion dudálása kevésbé. Sezanában egy csap mellett, árnyas helyen tudtunk megállni, páran még az időmérőt is megtekintették egy közeli bárban. Ebéd és pihenés után máris Villa Opicina és kilátás az Adriára, illetve Olaszország következett. Begurultunk Triesztbe, ott végrehajtottunk egy-két nem túl szerencsés manővert (belekanyarodtunk három sáv induló autóba). Lementünk a tengerpartra, majd ott folytattuk az utunkat nyugat felé. Az út aztán emelkedni kezdett, és újra száz méterrel a tenger szintje felett voltunk. A tervezett strandolás végül elmaradt, mint a duinói kastély megtekintése is. (Éppen a kastély előtt a kilométerórám 100.00 km napi távot mutatott.) Varga Peti, Marci és Sebi kíséretében ellátogattunk Visintinibe, az első világháborúra emlékeztető magyar kápolnához. A többiek a sikeres szálláskereső akció eredményeit minél hamarabb kívánták élvezni Monfalconéban. (Ahol az első megkérdezett pap azt mondta, hogy kizárt, hogy ebben a városban bárki is befogadjon egy ilyen csapatot, Goriziában, 25 km-rel északra, távol az utunktól vannak szaléziak, talán ők. A második pap minden további nélkül nyújtott segédkezet.) Doberdo felé egy napi edzéstervét teljesítő kerékpáros hagyott el minket. Nem sokkal később visszaelőztük, bár gondoltam, hogy akkor és úgy hagy minket faképnél, ahogy akar. Lejtőn csak pörgetett, de nem nagyon haladt, viszont az emelkedőt megnyomta. Messze el is húzott, görcsöltünk, míg utolértük. A Gorizia felé vivő út szélén ki volt írva, hogy balra van a magyar kápolna. És ott volt Visintini is. József főherceg megrázó sorait végül nem olvastuk fel, csak idejövetelünkkel tisztelegtünk a névtelen hősök emléke előtt. Mivel odafelé a végén eléggé lemaradtam, visszafelé kicsit nyomtam neki. Marci lemaradt, Sebi már éppen meg akarta kérdezni, hogy hova rohanunk. Megkérdezhette volna hamarabb is. A plébániát nem könnyen találtuk meg, egy másik templomhoz jutottunk, pedig Sebi mindent bevetett: „katolische bim-bam”. Aztán a szálláson már várt minket a zöldséges aprópecsenye rizzsel.
váci piar biciklitúra Rómába - 2012 2012.07.27. | 5. nap: Rimske Toplice » Logatec 2012.07.27 13:17:44
Rimske Topliceben reggel hatalmas ködre ébredtünk, ami a reggeli végére felszállt és észrevettük, hogy gyönyörű környéken vagyunk! Bár ebbe a napsütés is erősen közrejátszott :)    Ljubljanáig szinte végig folyóvölgyben (Savinja, Száva) haladtunk (néhol…..
Juhász Gábor 2012.08.15 17:30:51
Nagy ködre ébredtünk, ahogy felszállt, úgy csodálkoztunk rá a tájra, a folyóra. Volt idő felszállnia, ismét csak tízkor indultunk el. A tea elkészítésénél megint akadozott a gáz, fogtam vagy negyedórán át, mígnem átadtam másnak e nemes feladatot. Akkor meg is javult a szerkezet. Halat reggeliztünk. Miután kinavigáltuk a kocsit is, mentünk tovább a Savinja völgyében (egy helyen bányává változott az út). Zidani Most-nál nyugatra kanyarodtunk és a Száva völgyében folytattuk utunkat. Lenyűgöző volt a táj. A túlpart persze végig jobbnak tűnt, itt állandóan kereszteztük a vasutat. Az út egy helyen egyirányúvá vált, lámpa jelezte a behajtás lehetőségét. Belementünk a pirosba, szemből meg is kaptuk a forgalmat, a szűk út egy kilométernél is tovább tartott. Ha zöldben megyünk, nem is biztos, hogy átérünk. Elfértek mellettünk az autók. Litijánál a jobb parton kívántam maradni, Halász úr viszont az út minősége miatt a másik oldalt javasolta. Így végül itt indultunk el, leszámítva Záchékat, mert ők korábban útra keltek. Elég forgalmas úton haladtunk Ljubljana felé, még a város határában összetalálkoztunk a kocsival, és szerencsére Zách úrral is sikerült felvenni a kapcsolatot, majd a fővárosban összetalálkozni. (A Trblj… utcában.) Előre mondtam, hogy csak a center táblát kell követni, azért sikerült elnéznem, pedig Sanyi szólt, hogy balra kell kanyarodni. Amikor nyilvánvalóvá vált a tévedés, megfordultunk. A városban aztán a többség nem kívánt hosszabb időt eltölteni. A pihenőidő alatt sikerült a csapategyesítés. Egy templom mellett parkoltunk, megkérdeztem, hogy valaki benézett-e, egyikük rögtön igennel válaszolt, komolyan - kérdeztem újra, nem. Egy bal-jobb-bal-jobb-bal kanyarkombináció után irányba is álltunk. Kende és Peti előrementek szállást keresni, több helyen is érdeklődtek, mígnem az egyiknek megnyíltak a kapui (Logatec, plébánia, az útról balra kell kanyarodni a Tus után). Az utolsó kilométereken emelkedett az út, Sebi jól megnyomta a végét. Fél hét felé értünk oda, hétkor mise kezdődött a templomban, páran részt is vettünk rajta. Érdekes volt, hogy az evangélium után percekig csöndben ültek. Vacsorára lecsó készült. Felüdítően hatott az elmúlt napok konzervjei után, ahogy a zuhanyzási lehetőség is, meg Beethoven Kende előadásában. Bent is lehetett aludni, én inkább kint maradtam. Éjjel valami leesett az erkélyről (hallottam is), reggel raktam össze belőle egy telefont (Szmeskó Gáboré volt, éjjel nem foglalkozott vele, amúgy sem volt túl jól aznap).
váci piar biciklitúra Rómába - 2012 2012.07.26. | 4. nap: Velika Nedelja » Rimske Toplice 2012.07.26 13:34:00
Reggel még csöpögött az eső, de reggeli után kisütött a nap! Egy gyors sátorszárítás után útnak indultunk Ptujba.     Ptujban feltekertünk a várba, körülnéztük, pihentünk egyet és továbbindultunk. (Ptuj Mariborral együtt az idei év kulturális…..
Juhász Gábor 2012.08.15 17:20:25
Tízkor sikerül elindulni, szárítgatjuk a sátrakat. Eszter is jön a tegnapi lábpihentetés után. Első feladat: mindenki menjen el WC-re Ptujig. Sikerül egy benzinkúton tömörülnie a csapat 80%-ának. Találkozunk Ptuj várában. Megtaláltuk a legrövidebb utat: sikátor macskakővel, majd lépcső és újra lépcső következett (Balázs és Csongor). Kinek is volt az ötlete, hogy erre menjünk fel? A várból nemcsak a Dráva látszott jól, hanem Ptujska Gora is, ahová a következő megállót terveztük. Meg ijesztgetésnek a háttérből pár magas hegység. Ptujska Gora felé egy kicsit emelkedett a terep, a végén 1-1-ben kellett menni. Jancsok Peti római visszaemlékezésében szép emlékek közé sorolta (vagy legalábbis megemlítette). Májkrémes kenyeret ettünk (volna, ha találunk konzervnyitót és ha van elég kenyerünk). A közeli almafa jó szolgálatot tett. Közben egy kis zápor kerekedett, ami elől lemenekült a csoport fele egy félig kész házba. A többiek fent eszegettek egy fa védőernyője alatt, nem éppen ideális körülmények között, és nem az eső volt a legnagyobb gond. Valaki azon csodálkozott, hogy mitől piros a kenyér, csak kiderült, hogy nem a kenyérrel van baj, hanem a konzerv fedele volt túl éles. A templomból Csongor készült (fontos búcsújáró hely, gótikus, Köpenyes Madonna, Kolbe atya domborműve), a különböző színű üvegablakok egészen hangulatossá tették. Énekeltünk a Boldogasszony Anyánkból, majd folytattuk utunkat. János biciklijét kellett szerelgetni, volt pár baja. Egy vasúti átjárónál álldogáltunk pár perce, mikor Megyeri Sanyi gondolt egyet és áthajtott a piroson. Három másodperccel a vonat előtt. Még ma sem érti, hogy mi volt ezzel a baj (és nem feltétlenül az, hogy a szlovénok olyan korán leengedték a sorompót). A Dravinja völgyében még többé-kevésbé sík terepen haladtunk előre, Mlace után délre kanyarodtunk, és ezzel beindult a hullámvasút, igazi kemény emelkedőkkel és lejtőkkel. Peti tengelye meg is adta magát, vissza kellett érte jönni a kocsinak. Andris elengedett kézzel, 50-nel előz a szűk és olykor kátyús úton. Próbáltam vele megértetni, hogy közlekedésbiztonság szempontjából ez erősen megkérdőjelezhető (főleg, hogy a biciklijét tegnapelőtt szervizbe kellett vinni). A 16%-os lejtőn Erzsike esett egyet, de szerencsére megúszta kisebb sérülésekkel. A biztonság kedvéért beült Peti mellé. Celjében sikerült megszereltetni a bringát, addig a Spar mellett fogyasztottunk csokit, dinnyét. Vettünk egy kést is. Fixa ideám volt, hogy Celje után a Savinja bal partján menjünk Lasko felé, amivel elkerülhető a forgalmas út. Senki nem tudott útról a bal parton. Mi azért kisebb keresgélés után találtunk egyet, ami szép és forgalommentes volt. Az idill egészen addig tartott, míg az út fel nem vitt magasan a fejünk fölé (az egyik megkérdezett említette, van út a bal parton, csak „difficult”). Mivel éppen volt ott egy híd (milyen jó!), átmentünk a jobb partra. Közben a kocsiból is hívtak, hogy nem ajánlják a bal partot, látták a túloldalról a terepet. Rimske Toplicéig ment a kocsi, a plébánián majdnem hajlottak rá, hogy segítsenek, aztán mégsem. Míg a kocsival elmentünk megnézni egy esetleges kempinget (hotel volt az valójában), addig Petinek mutattak egy sátrazásra alkalmas helyet. Éppen jöttünk vissza a kocsival, mikor látom, hogy a susnyásból jön kifelé egy autó. Rögtön felötlött bennem, hogy az akár jó hely lehet. Abban az autóban ült Peti. A hely egy strandröplabda pálya környéke volt, közvetlen a Savinja partján. Vízcsap csak az út másik oldalán lévő temetőben volt, de a Savinjában is jólesett a fürdés (bár elég meredek volt a partja, és elég erős a sodrása). Volt a folyóparton egy budi, amiből a folyóba vezetett egy cső (ezt már másnap reggel fedeztem fel, a fürdés után). Megmelegítettük a lencsefőzeléket, a gáz azonban állandóan elaludt. Tartalmas napon vagyunk túl.
váci piar biciklitúra Rómába - 2012 2012.07.25. | 3. nap: Balatonberény » Velika Nedelja 2012.07.26 13:33:00
Reggel időben kellett kelnünk, mert vitorlástáborral együtt volt a szállásunk (jobb, ha korábban kelünk, mert hamarabb tudunk indulni). Viszont megfogyatkoztunk: először Aranyi Peti ment haza, majd Gutbrod tanár úr is elbúcsúzott (ő csak Balatonberényig kísért…..
Juhász Gábor 2012.08.14 18:40:35
Aranyi Peti hazamegy vonattal. Gutbrod tanár úr is (biciklivel). Együtt tekerünk a sík terepen, aztán ahogy hullámosodik szétszakadunk. A síkon szenvedek, az emelkedők felélénkítenek. Zalakarosnál elterelnek, plusz négy kilométer. Andris kerékpárja tönkremegy, a kocsi visszafordul érte. Kanizsán átvesszük a kenyereket, pogácsákat, eltart, míg bepakoljuk. Levente szétszórja a pogácsákat az úton. A Harlemben ebédelünk. Letenyén elköszönünk Magyarországtól. Csáktornya és Zrínyi is kimarad. Fáj a szívem. Ádámot nem engedik be Horvátországba (útlevél, személyi nélkül nem csoda), körbeviszi a kocsi Szlovénián át (miután megfordul a senki földjén). Nemsokára magunk mögött hagyjuk Horvátországot is és a másik csoport tippjéért tekerünk: "Ormoz után három kilométerrel jobbra fenn a hegyen vár ránk egy palota (a plébánia)." Nagy az öröm, amikor meglátjuk, az emelkedő sem számít, ami felvisz odáig. Aztán kiderül, hogy a plébános nincs odahaza, marad a betonplacc melletti fű és a sátor, de van csap. Közben a kocsit beszorítják a templom mellé, ahol nincs hely megfordulni, de végül egy mellékúton sikerül legurulni. Találkozunk Hujbert Tamással, aki elhozza a lencsefőzelékünket, amit véletlenül elvitt a másik csapat. Kapunk tőle pár liter tejet is.
váci piar biciklitúra Rómába - 2012 2012.07.24. | 2. nap: Velence » Balatonberény 2012.07.24 08:50:00
Felkeltünk, majd reggeliztünk.   Reggeli után pedig elindultunk misére. A velencei plébános, Kiss Csaba Vácott végzett 2000-ben.  Első állomásnak Székesfehérvár volt kitűzve. Egy újabb defekt (és egy rendőri ellenőrzés) viszont lassította a…..
Juhász Gábor 2012.08.14 17:41:55
Reggel misére megyünk. Nem találom a pénztárcámat, jól kezdődik. Aztán visszaérve meglesz. Hangulatos utakon kerüljük a Velencei-tavat, majd kiábrándító úton érkezünk meg Székesfehérvárra. Járdán, kerékpárúton, útszélén, felújítás, terelés, kátyú, padka, forgalom, lámpa, szétszakadó mezőny, melyik templomnál is találkozunk? A kocsit lekapcsolták a rendőrök, orvosi igazolás érvényességét firtatják. Ábel visszakerekezik Pákozdig, hogy vezessen, a cuccát Fehérváron hagyja. Közben defekt is volt. Nincs kajánk, veszünk pár péksüteményt. A városnézésből semmi nem lesz (elviszi az időt a kommunikáció a kocsival, a Kanizsa Pékséggel). Az orvosi igazolás megújításában segít a velencei orvos, aki szintén piarista öregdiák, ott volt reggel a misén és mindenkinek a lelkére kötötte, hogy bukósisak nélkül ne üljön fel a kerékpárra. Biztos találkozott már pár esettel. Prohászkáról nem nagyon emlékezünk meg, Szent Istvánról sem, megyünk tovább. Az egyszerűség kedvéért, meg a kevesebb tévesztési lehetőség miatt a 7-es utat választjuk és a siófoki Lidl-t. Ábel cuccát beadjuk a megyei kormányhivatalba. Induláskor Aranyi Peti csomagtartója leszakad, pókokkal erősítjük vissza. A csapat zöme megy, mi maradunk a végére. Újabb bajok Peti biciklijével, csavarok hullanak ki belőle. Veszünk csavart (25 Ft), megcsináljuk a csomagtartót is. Eszti hív, merre is kell menni, autópálya...? Lebeszélem róla. Sötétlenek a felhők, már Siófok közelében járunk, szemereg, szemereg, aztán leszakad az ég. Beállok egy buszmegállóba, Peti rendületlenül teker a zivatarban. Utolsónak érek a Lidl-höz. Aztán a kocsi is befut. Vásárlás, tekerünk tovább. Hátul megyek Petivel. Elesik. Beül a kocsiba. Szárszó és József Attila, ez is kimarad. Szemereg megint. Próbálok felzárkózni, egyedül tekerek. Állandóan megfogadom, hogy nem megyek a kerékpárúton, hepe-hupás, kanyarog, de aztán csak ott maradok. Ha észreveszem. Fénykép a túlpartról: Badacsony, Szigliget. A kerékpárúton keresztben egy kidőlt fa. Befutok Balatonberénybe, ülnek az asztalnál. De azok vitorlások, még alig valaki ért oda. Elkerültem a többieket. Aztán ők is megjönnek párosával. Túrós csusza készül. Sátrakat állítunk. Andris inkább röplabdázik. A víz váratlanul csap ki a zuhanyból és persze hideg. Az eső többször is rákezd, a sátrat behúzom. Aztán a következő etapban nyitva marad és beázik, de azért lehet benne aludni. Meztelen csigák dögivel.
váci piar biciklitúra Rómába - 2012 2012.07.23. | 1. nap: Vác » Velence 2012.07.23 16:26:00
Reggel a pakolás után Nyeste atya áldásával útnak indultunk Rómának, pontosabban első állomásként Velencének.  Út közben megesett az első (durr)defekt. Áldozat: Kende. De viszonylag rövid idő alatt sikerült befoltozni a lyukat, így folytatódhatott az út.  Aztán…..
Juhász Gábor 2012.08.14 17:12:26
Süt a Nap, hátszél repít minket. Átvágunk Pesten, Budán; a Dunán a Megyeri-hídon kelünk át. Egy kis kavarodás, szétszakadás, nagy a forgalom. Látunk egy koccanást a Lágymányosi híd (tavaly óta Rákóczi híd) budai hídfőjénél: kicsit elmélázott egy hölgy a volán mögött, nem vette észre, hogy az előtte haladó autó átenged egy biciklist a zebrán. A kerékpáros megnézte a káreseményt, majd továbbállt. Nagy a forgalom, de mit várhattunk? Kiérünk a városból, egy nem túl szerencsés kereszteződésben állunk meg, árnyék nem nagyon van. Találkozunk pár futóval, Gyulafehérvárról jönnek (nem csak mi vagyunk megőrülve). Sokan vagyunk, lassan szedelődzködünk. Makáry beszél valami Káposztásnyékről, mert annak legalább értelme van (meg lehet enni), a kápolna tényleg nem ehető. Már fél négykor Velencén vagyunk, ahol Kiss Csaba plébános (váci öregdiák) beajánlott minket a Drótszamár Kempingbe. Első osztály. Vacsorára pincepörkölt készül. Dinnyét eszünk (valaki majd állandóan kevésmagosat kér...). A kenyérhelyzet is állandó kérdés. Innen intézem telefonon a Kanizsa Pékségtől a rendelést. Kérek 40 kg kenyeret és 100 pogácsát. Jó, menjek be az üzletbe és rendeljem meg. Most nem tudok bemenni. Adnak mást, beszéljek azzal. Majd egy harmadik. Mi a garancia rá, hogy elviszi a kenyeret? A szavam, nem elég? Aztán még beszélünk párszor.
Tour de France, avagy Vác - Párizs biciklivel 2009 Beszámoló 2009.08.13 13:16:00
Lunéville-ben este olyan fáradt voltam, hogy biciklis ruhában feküdtem le és aludtam el. Aztán éjjel kettőkor felkeltem egy kis tisztálkodásra, átöltözésre, otthon ilyen esetben csak nagy ritkán tudok visszaaludni, itt nem volt ilyen problémám. Reggel azon kezdtem el gondolkodni,…..
Tour de France, avagy Vác - Párizs biciklivel 2009 kerékpárizs - 18. nap (városnézés: Párizs - 3) 2009.08.05 08:28:00
2009. augusztus 5., szerdaJó reggelt ismét!Én a mai nap hazarepülök, a többiek maradnak és egy sétát tesznek Párizsban, valamint megnézik a Notre-Dame-ot (ezúttal belülről is). További -hiteles- információt Juhász tanár úrtól fog kapni a blog olvasótábora....Orevuá Pári'! ;)..
Juhász Gábor 2009.08.06 02:30:48
A szokásos reggeli piszmogás ellenére (amiből én is kivettem a részem) igen tartalmas napon vagyunk túl. Saint-Denis-be kocsival mentünk át, megnéztük a katedrálist, a királysírokat, a diákokat ingyen eresztették be, a magyar pedagógusigazolványból ki tudták betűzni a pedagógus szót, így Gutbrod tanár úrnak és nekem sem kellett fizetnünk, végül Mazsi és Gizi, mint rokkantnyugdíjas és kísérője szintén ingyen tekinthette meg a sírokat. Azon túl, hogy láttunk sok szép alkotást, leginkább a forradalom ördögi mechanizmusa ragadott meg. A „múltat végképp eltörölni” - hirdetik fennen, újraírni a történelmet, kitörölni belőle a nemzeti érzést, a hagyományokat, a vallást, engedelmes fogyasztóvá nevelni az embert, aki csak a maga jólétével, kényelmével foglalkozik. Vedd el egy nép történelmét és mindenét elvetted! Metróval folytattuk utunkat a Notre-Dame-hoz. Itt éreztem leginkább a meglátogatott templomok közül a kereskedelmi szellemet. Mily sokan jönnek Jézushoz, és milyen kevesen tudják magukról, hogy kihez is jöttek! Van-e még hely a Notre-Dame-ban, hogy elmondjon az ember egy rövid imát nyugodtan? Mit ér a templomlátogatás, ha nem jut idő benne egy térdhajtásra, keresztvetésre, egy rövid imára? A Luxemburg-kert következett, ahol megettük szendvicseink javát és két órás szabad program vette kezdetét. Ábel, Matyi, Zsombor, Mazsi és én Rákóczi párizsi lakóházát indultunk megkeresni, útközben betértünk a Saint-Sulpice és a Saint-Germain templomokba, utóbbiban megleltük Descartes sírját is. A Quai Malaquais 9. alatt a Galerie Breheret működik jelenleg, de Hotel de Transsylvaniae-ként még mindig ismerik. Emléktábla nem volt, de kaptam egy kis füzetet, ami a galériát és az épületet mutatja be. A Saint-Sulpice után a rue Bonapartén jöttünk végig, emlékeztem, hogy ezen az úton van a Magyar Intézet, de a számot nem tudtam, visszamentünk rajta, meg is lett a 92-ben. Közben nagyokat sóhajtottunk a 18. szám alatt. Ha jól értettem az Intézet falán a francia nyelvű kiírást, július 11. után szeptemberben kezdik újra ott a munkát. Pedig biztos lenne tennivaló nyáron is. Bemenni nem tudtunk, igaz nem voltunk bejelentkezve. Leültünk a Kalap alatt feliratú szoborhölgy mellé pár fénykép erejéig, majd találtunk egy boltot, aminek hűsítő termékeit újfent a Luxemburg-kertben fogyasztottuk el. Akkor döbbentünk rá, hogy a Louvre elé fél hatra megbeszélt találkozó időpontja vészesen közeleg, közel húsz perc késéssel értünk oda. Eredetileg az olcsóbb jegy miatt mentünk ekkor, végül a Saint-Denis tapasztalatai nyomán ide is mindenki ingyen jutott be. Itt ugyan a magyar pedagógusigazolványt nem fogadták el, de Mazsi kísérőjeként Gutbrod tanár úr és én is bemehettünk. A kiállítás a tájékoztató alapján könnyen bejárható, bár csak a legfontosabb látnivalók helyét adta meg. Persze amíg nem láttam az Ámor és Psychét, a Milói Vénuszt, a Mona Lisát, addig pont ezeket kell megnéznem, ahogy meg is tettem. A Mona Lisánál túl nagy tömeg volt, nem furakodtam. Végigjártuk az ókori keleti gyűjteményt, ahonnan számos alkotás könyvekből már ismerős lehetett. Hamurapi törvénykönyve, volt pár darab Gudeából, de monumentalitásban az asszírokkal és a perzsákkal a többi nem ért fel. Végül kinéztem magamnak pár képet, amiért felgyalogoltam a második emeletre Vermeer földrajztudósa miatt mentem fel, másik festménye éppen Japánban van kiállítva, találtam Brueghelt (Nyomorékok) és Eycket (Rolin kardinális Madonnája), és még egy Steen kép előtt töltöttem hosszabb időt, Rubensből volt dögivel, de azok mellett igyekeztem gyorsan elsuhanni. Negyed tízre kijött mindenki a múzeumból, metróra szálltunk és megkerestük a kocsikat Saint-Denis környékén, még megvoltak. Marci bennmaradt a városban fényképezni, éppen sikerült elcsípnie kis segítséggel az utolsó vonatot La Barre Ormesson felé. És még jegyet sem kellett vennie. Estére maradt egy kis tegnapi tészta.
Juhász Gábor 2009.08.13 12:22:22
@Juhász Gábor: Azt eltaláltam, hogy van Vermeer-nek földrajztudós című képe, csak ahhoz nem egy emeletnyit kellett volna sétálni, mivel Frankfurtban van kiállítva, a Louvre az asztronómus című képet őrzi.
Juhász Gábor 2009.08.13 12:53:03
@Juhász Gábor: Végre megtaláltam Steen képét is az interneten: Rossz társaság (Bad Company, Brothel Scene) a címe.
Tour de France, avagy Vác - Párizs biciklivel 2009 kerékpárizs - 10. nap (hegynek fel / hegynek fel: Dunaueschingen > Colmar) 2009.07.28 11:36:00
2009. július 28., kedd Reggelre elállt az eső, de eléggé hideg volt. Egy közeli gimnáziumban kaptunk reggelit a városi vezetéstől, ami a tegnapi napi lakomát (sic!) is felülmúlta!!! Ropogós zsemléket, fantasztikusan finom croissonokat, plusz hozzá lekvárokat kaptunk. Ezúton is…..
Juhász Gábor 2009.08.03 23:43:07
A reggeli még a tegnapinál is fenségesebb volt, egy másik iskola ebédlőjében bármiből bármennyit vehettünk (croissont, vaj, méz, lekvár, nutella, csokis kalács; tea, tej, kávé, csokoládé…), alig bírtunk elindulni. Megnéztük az egyik Donauquellét (a Fürstenberg kastély parkjában), készült pár csoportkép, aztán elindultunk a Breg forrásához. Enyhe emelkedő volt Furtwagenig (30 km), ott betértünk az Óramúzeumba, innen a másik Donauquelle még hét kilométerre volt, csak kétszer tévesztettünk utat odafelé. Az utolsó két kilométer Briginek ezernek tűnt. Kicsit meredekebb volt, mint a korábbiak. Átugrottuk párszor a Dunát, házi süteményt ettünk a túra legmagasabb pontjának meghódítására (térkép szerint 1078 méter). Ezután egy erdőgazdasági út következett, ahol fogytak a fékek rendesen, ahogy az út minősége feljavult, úgy nőtt a mi sebességünk is. Bizonyos dolgok nehezen hasonlíthatók össze, a regensburgi katedrális és a Griesbach völgye külön kategória, de ez utóbbi mindenkit nagyon lenyűgözött. A méretes fenyőfák, a meredek hegyoldal, a nagy esésű patak, mind magával ragadta szemlélőjét, sajnos még egy körre nem volt idő, mint oly sok minden másra sem korábban. Pár kilométeren elvesztettük majd’ minden helyzeti energiánkat. Gutach környékén ebédeltünk, itt leszólítottak minket a rendőrök, hogy vigyázzunk egy idős nénire, míg ők elmennek a férjével megkeresni a szállított kerítés felét, amit útközben az autópályán elhagytak. Tekervényes utakon hasítottunk a francia határ felé, átrobogtunk a Rajna felett, máris Franciaországban voltunk. Keresztülmentünk Neuf-Brisach várán, és egészen emberi időben (kicsivel nyolc után) értünk a Gizi által szerzett szállásra (kajak-kenu klub, amiért fejenként egy eurót kértek). Még Marcival betekertünk megnézni Colmart, ő sötétedésig maradt fotózni. Hogy utána mi lett vele, arról őt kell megkérdezni. (Természetesen nem veszett el.)
Juhász Gábor 2009.08.07 00:11:49
Juhász Gábor 2009.08.13 12:05:49
@Juhász Gábor: croissant
Tour de France, avagy Vác - Párizs biciklivel 2009 kerékpárizs - 21. nap (hazaút - 2) 2009.08.09 14:40:00
2009. augusztus 8., szombat Háromnegyed egykor értük el az osztrák határt Salzburg környékén. Éjjel Zsombor és Ábel is besegített a vezetésben.Újra itthon! Hatkor már Magyarország területén falnánk a kilométereket, ha a hegyeshalmi tankolás után nem rögtön egy baleset…..
Tour de France, avagy Vác - Párizs biciklivel 2009 kerékpárizs - 20. nap (hazaút - 1) 2009.08.09 14:36:00
2009. augusztus 7., péntek Hatkor keltünk, nem kellett senkinek kétszer szólni. A reggeli egy kicsit ugyan elhúzódott, elköszöntünk a házigazdától, Deuil-la-Barre alpolgármesterétől, Dominique Petitpas-tól, negyed tízkor indultunk az N4-es úton. Gizitől is búcsút vettünk, ő…..
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása