Adatok
Gombás Katalin
61 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
- Anya, ugye tudod, hogy én ezt nem fogom megenni?Mivel már egy órája sütöm a palacsintákat a születésnapjára, és az egész lakás, valamit a fejem is tele van az illatukkal, a kérdéstől enyhén megremeg a jobb szemem. De van valami magától értetődő a hangjában, ami megállítja bennem a "mártír vagyok,…..
- Anya, mondj még egy mesét!- Nem mondok ma többet, már sokat meséltem. Aludj inkább!- De csak egy nagyon-nagyon rövidet...- Rendben van: 'Egyszer volt, hol nem volt. Itt a vége, fuss el véle.'
- Anya, ez volt a világ legjobb meséje!
Ahogy elégedetten magára húzza a takarót és elalszik, azon…..
- Anya, mi lesz az ebéd?
- Borsóleves és pogácsa.
- Jó, segítek neked.
Kis kotorászás után előhúz egy formát a dobozból és felmutatja:
- Én virág alakú pogácsát szeretnék.
- Micsoda?! De hát az nem lehet. A pogácsa sima kerek.
- Nem, anya, nem csak. Lehet bármilyen.
Vetek egy pillantást a…..
Gyerekkorban volt egy nagy bajom a mesékkel: nem szerettem, amikor legyőzték a sárkányt. Utáltam, ha levágták a fejét (pláne amikor ezt még képpel is illusztrálták), és ha az utolsó megmaradt fejével még könyörgött is, akkor végképp nem értettem, mi szükség megölni.
Emiatt, vagy másért, de…..
„Semmi ne légy, csak az, ami voltál!” - számomra az egyik legszebb mesebeli mondat. Eszembe jutott a napokban is, ahogy a tükörben vizsgálgattam magam, mert egy ideje nem volt ismerős a látvány: „Ott vagyok még?”
„És te ott vagy még?” - kérdeztem némán, amikor valaki rajtam vezette le a…..
“Anyuka, egyen maga is, mert ezek a kölykök a húst is lerágják az ember csontjáról!” - A sokat tapasztalt gyerekorvos szavai alig jutnak át a körülöttem lévő ködön. Pár napja jöttünk haza a kórházból, az ölemben lehetetlenül kicsinek tűnő gyerek szendereg, az összes gondolatom akörül forog, hogyan…..
- Anya, képzeld, ma is a kedvenc álmomat álmodtam. Az unikornisosat.
- Azt hogy csinálod?
- Este arra gondolok, hogy azt szeretném álmodni, és sikerül.
- Tényleg? De jó neked; én meg már három napja egy kígyóról álmodom.
- Miért álmodsz kígyóról?
- Nem tudom. Érdekes, mert nem szoktam emlékezni…..
- Anya, utálom ezt a szobát!
- De hát együtt választottuk ki, hogy mi legyen benne!
- Akkor is... nem én rendeztem be... utálom.
Tíz nagy levegő után sem értettem, mi a baja és a türelmem is fogytán volt. Egy költözés kellős közepén kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy ezen vitatkozzam.…..
“Mama, segíts!” - a kérés olyan mélyről szakad fel, hogy időbe telik felfognom: belőlem jön. Bár évek óta nincs velem, ritkán múlik el egy nap úgy, hogy ne gondolnék rá. De hogy a segítségét kérjem?! Mi történik? Milyen tulajdonságára, képességére van most szükségem?
“Mama, segíts! Elfáradtam,…..
- Anya, fogócskázunk a barátaimmal - kiáltja már elfelé futva.
- Rendben, játsszatok csak! - válaszolom, és a közeli pad felé indulok, fél kezemmel előhúzva a hónapok óta olvasott könyvet a táskámból.
- De ne ülj le! - fordul vissza - Te vagy a ház.
Ránézek és a szemöldököm, ami a “ne” szóra…..
Egy ausztrál repülőtársaság olyan járatok indítását tervezi, amelyeknek a felszálláskor nem lehet tudni az úti célját – olvasom a napi hírekben. És mivel Ausztrália messze van, eljátszom a gondolattal, hogy ki merném-e próbálni.
A gondolataim valami hasonló sorrendben csaponganak:
- Naná! Ez…..
Ha a szomszéd nem kiabálna esténként, akkor tudnék aludni. Ha tudnék aludni, akkor nem kellene reggel dupla kávé. Ha nem kellene dupla kávé, akkor maradna időm sminkelni. Ha maradna időm sminkelni, akkor nem mondanák rám az ovisok az utcán azt, hogy "néni". Ha nem mondanák azt az ovisok, hogy…..
‘“Bárcsak ilyen gyermekem volna: fehér, mint a hó, piros, mint a vér, fekete, mint az ében." Nem sokkal ezután lánya született, fehér volt a bőre, mint a hó, piros az arca, mint a vér, fekete a haja, mint az ébenfa.’
Bárcsak... Hány mese kezdődik egy ilyen, vagy ehhez hasonló óhajtással?! Ha…..
Hangos jajgatás a délutáni csendben. Odaszaladok. A gyerekem a lábát fogja:
“Anya, véletlenül belerúgtam a küszöbbe, és fáj.”
“Édesem, sajnálom, figyelj oda máskor.”
“Pedig mindig át szoktam lépni.”
“Tényleg?”
“Persze, azt úgy kell. Nem tudtad, hogy nem szabad rálépni?!”
Bevallom, nem…..
Odakinn mínusz kétszáz fok van, nincs kedvem kimozdulni. A régóta halogatott rendrakás közepette a tekintetem egy dobozra téved. Ahogy a padlóra öntöm a tartalmát, megzavarodok: mik ezek? Évek alatt összegyűjtött kincsek, emlékek, vagy kidobnivaló vackok?
“Ideszórtam egy tál lencsét a hamuba,…..
„Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.” - írta Weöres Sándor. Az anyagi javakon innen és túl rengeteg kincsünk van, és a rengeteg kincsnek számtalan felhasználási módja. Egy részét megmutatjuk és megosztjuk másokkal; más részét pedig gondosan elrejtjük.
„Ott van egy vaddisznó, annak…..
Egy ideje ismerkedem a keleti mesékkel. Nincs könnyű dolgom: mire felvenném a fonalat és ráhangolódnék egy történetre, jön egy új szereplő, akinek eszébe jut valami az előző történetről, és onnan az ő meséjével folytatódik tovább az egész. Nincs eleje, nincs vége; csak megállás nélküli…..
„Ment-mendegélt Iván cárevics, telt-múlt az idő, míg egyszer csak elért a nyílt mezőre, a zöld rétre. A mezőn meglátott egy oszlopot, azon pedig az alábbi feliratot: Aki az oszloptól egyenest halad tovább, az éhes marad és fázni fogsz; aki jobbra megy, az egészséges lesz és életben marad, de a lova…..
„Ment, amerre a lába vitte...” - olvashatjuk sokszor a mesékben. Azok a mesehősök, akik így tesznek: nem terveznek, nem gondolkodnak, hanem ösztönösen rábízzák magukat az útra. Egy hozzám hasonló túltervezőnek rábízni magát az útra az egyik legnagyobb kihívás. De amitől a…..
„Amikor a legnagyobb a baj, akkor olyan erőket tudok magamban mozgósítani, amiket különben sosem használok” - mondta egyszer egy barátom. Gyakorlott túlélő volt: családi válságok, munkahelyi nehézségek... megszenvedte mindet, de még erősebb lett tőlük „Milyen szerencséje van – gondoltam akkor –…..
"A hídon akkor kell átkelni, amikor odaér az ember" - ezt a mondatot egy csoporttársamtól hallottam, és azóta is elkísér. Sokáig gyakorlott "előre félő" voltam, aki hetekre, hónapokra, vagy akár évekre előre "lejátszik" egy negatív forgatókönyvet, aztán rettegve várja, hogy bekövetkezik. A fenti…..
Azt mondják, hogy amit az év első napján csinálsz, azt teszed majd egész évben. Január 1-jén levegőre vágytam, szép kilátásra, kellemes túrára, de helyette köd és sár fogad az erdőben. Belül elégedetlenkedek, aztán „ha már egyszer itt vagyunk!” felkiáltással mégis elindulok.
"Ment, mendegélt,…..
Élt a nevenincs királyságban egy kupec. Tizenkét évet élt házasságban, mégis csak egy lánya született, Világszép Vaszilisza. Mikor az anyja haldoklott, a kislány még csak nyolcéves volt. Az anyja odahívatta ágyához a lányát, elővett a takaró alól egy bábut, odaadta neki és ezt mondta: „Hallgass rám…..
“Ment, amerre a lába vitte.” - mondják sokszor a mesék. Aki így tesz, nem gondolkodik, nem tervez, csak nekivág az útnak. És a mesék rendje szerint így is pontosan oda érkezik meg, ahol dolga van és azokkal találkozik útközben, akikre szüksége van.
A szövés egy ideje része az életemnek,…..
Egyszer két ember, aki együtt vándorolt az úton, ígéretet tett egymásnak, hogy ha valami baj történik velük, egymás segítségére sietnek.
Amint egyszer a völgybe értek, egy nagy medvével találkoztak. Az egyik ember hirtelen támadt ijedtségében elfelejtkezett társának tett ígéretéről, és…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz