Adatok
KittenbergerKutatás
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A „fekete kontinens” ornitológiai ritkaságainak legkeresettebb öt faja közé tartozik a papucscsőrű madár (Balaeniceps rex), ezért az afrikai madármegfigyelő utazások egyik sztárja. Nem véletlen, hogy az egyetlen fennmaradt eredeti, Kittenberger által elejtett papucscsőrű példányt és egy állatkertből…..
KittenbergerKutatás
2019.10.17 13:09:43
Nagyon jó cikk, körültekintő, alapos. Egyetlen kicsi tévedés: Kittenberger 4 és fél évet töltött Indiába, előtte 1914 augusztusi letartóztatását követően közel 1 évig egy brit katonai bázison (Hoima?) tartják fogva Ugandában.
Magyar Természettudományi Múzeum Blog
Malária, leharapott ujj és rovarok – Kittenberger Kálmán afrikai gyűjtései
2019.06.06 14:58:08
Elefántokat meg oroszlánokat puskával elejteni sokan tudnak. Váltóláztól gyötörten rovarokat gyűjteni kevesebben. Kittenberger Kálmánnak mindkettőben volt része.
Szerzők: Merkl Ottó (MTM Bogárgyűjtemény) és Katona Gergely (MTM Lepkegyűjtemény)
Kittenberger Kálmán (1881–1958) pályája úgy indult,…..
KittenbergerKutatás
2019.06.15 16:29:18
A KittenbergerKutatás birtokában lévő dokumentumok, információk és a rendelkezésünkre álló szakirodalom alapján a cikk több pontja is pontosításra szorul:
1. A Damaszkin-Kittenberger kapcsolat neheze értelmezhető mert nagy részét jelenleg homály fedi. A rendelkezésünkre álló szakirodalom alapján (Fekete I. - Kittenberger Kálmán élete, Damaszkin A. - A maszáj fennsíkon (1905)) nagy valószínűséggel feltételezhetjük, hogy Damaszkin nem féltékenysége okán hagyta magára Kittenbergert. Eredeti terve alapján 1903 február - június közötti időszakban vadász expedícióját a Kilimandzsárótól nyugatra eső területekre vezette, ahová Kittenberger betegsége okán nem követhette. 1903 júniusában tér vissza Moschiba, ahol Kittenbergert újra betegen találja. Erről Damaszkin így ír naplójában.
“Este találkoztam Kittyvel. Szegény ismét maláriában szenved. Azért
nem töltötte tétlenül az időt. A Nemzeti Múzeum számára két hatalmas
láda állt elszállításra készen a Kilimandzsáró vidékén gyűjtött madarakkal,
lepkékkel, rovarokkal tele. A kiszuáhili nyelvet már folyékonyán beszéli.
Kitartását a malária dacára sem vesztette el, sőt vasszorgalommal tanulja
a mászai nyelvet, mert azon a vidéken is akar gyűjteni. Nagyon szeretné
még a középafrikai nagy tavakat fölkeresni, hogy ezeknek faunájával is
gazdagítsa a múzeumot."
1904 nyarán Damaszkin - eddig nem tisztázott okokból - visszatér Európába. Egész felszerelését Kittenbergerre hagyja, ki csupán ennek köszönhetően maradhatott Afrikában (Kubassek szóbeli közlése alapján). 1905 karácsonyán megjelenő könyvének kiadásából származó bevételét Kittenberger afrikai munkáját segítendő ajánlja fel.
“Végül még arra kérlek Titeket, ajánljátok könyvemet ismerőseitek
szíves pártfogásába, mert jövedelme Kittenberger Kálmáné, aki huszonegy
éves korában elhagyta biztos állását, hogy egészségét, életét nemes
hevülettel a magyar tudományosság szolgálatára szentelje." Az már más kérdés, hogy ezt Kittenberger nem fogadja el.
Damaszkin hazatérését követően is levelező kapcsolatban állnak, neki írja meg elsőként 1904 szeptember harmadikán a híres "oroszlánkalasmitás" történetet. Kettejük kapcsolatára bizonyára rányomta bélyegét az eltérő társadalmi helyzetükből adódó különbözőség, - amit az erre igen érzékeny - Kittenberger valószínűleg soha nem tudott kielégítően kezelni.
Végül Fekete I. könyvének Damaszkinra vonatkozó információit nagyrészt D. naplója alapján írta, mely alapján D. K-hez fűződő kapcsolatának végső konklúziója:
"Ez az ember mindenütt jóindulattal és betegségében mély részvéttel emlékezik meg róla. Elszántságát magasztalja ..."
2. 1903-as maláriás megbetegedését nem Hermann Plötze kezelte. H. P az 1904 június 11.-én megesett oroszlán balesetet követő megmentésében és felgyógyulásában vett részt. Kittenberger nagy valószínűséggel neki köszönheti, hogy életben maradt. A KittenbergerKutatás birtokában van az a napló részlet, mely gyógyulásának helyszínén a kezeléséről készült. A teljes história valamint e dokumentum a honlapon megtekinthető.
Itt azért megemlíteném, hogy ujjpercét valószínűleg nem mérgében vágta le, mivel az oly mértékben roncsolódott, hogy egyébként is amputálásra szorult volna.
3. Kittenberger kettő könyvet írt: Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában (1927) és a Megváltozott Afrika (1930) ezt közösen Horty Jenővel. 1956-ban jelenik meg az A Kilimandzsárótól Nagymarosig c. összeállítása. A többi megjelenő mű az első kettőből készült átdolgozás vagy halála után a még ki nem adott írásaiból készült össze állítás.
www.kittenbergerkutatas.hu
1. A Damaszkin-Kittenberger kapcsolat neheze értelmezhető mert nagy részét jelenleg homály fedi. A rendelkezésünkre álló szakirodalom alapján (Fekete I. - Kittenberger Kálmán élete, Damaszkin A. - A maszáj fennsíkon (1905)) nagy valószínűséggel feltételezhetjük, hogy Damaszkin nem féltékenysége okán hagyta magára Kittenbergert. Eredeti terve alapján 1903 február - június közötti időszakban vadász expedícióját a Kilimandzsárótól nyugatra eső területekre vezette, ahová Kittenberger betegsége okán nem követhette. 1903 júniusában tér vissza Moschiba, ahol Kittenbergert újra betegen találja. Erről Damaszkin így ír naplójában.
“Este találkoztam Kittyvel. Szegény ismét maláriában szenved. Azért
nem töltötte tétlenül az időt. A Nemzeti Múzeum számára két hatalmas
láda állt elszállításra készen a Kilimandzsáró vidékén gyűjtött madarakkal,
lepkékkel, rovarokkal tele. A kiszuáhili nyelvet már folyékonyán beszéli.
Kitartását a malária dacára sem vesztette el, sőt vasszorgalommal tanulja
a mászai nyelvet, mert azon a vidéken is akar gyűjteni. Nagyon szeretné
még a középafrikai nagy tavakat fölkeresni, hogy ezeknek faunájával is
gazdagítsa a múzeumot."
1904 nyarán Damaszkin - eddig nem tisztázott okokból - visszatér Európába. Egész felszerelését Kittenbergerre hagyja, ki csupán ennek köszönhetően maradhatott Afrikában (Kubassek szóbeli közlése alapján). 1905 karácsonyán megjelenő könyvének kiadásából származó bevételét Kittenberger afrikai munkáját segítendő ajánlja fel.
“Végül még arra kérlek Titeket, ajánljátok könyvemet ismerőseitek
szíves pártfogásába, mert jövedelme Kittenberger Kálmáné, aki huszonegy
éves korában elhagyta biztos állását, hogy egészségét, életét nemes
hevülettel a magyar tudományosság szolgálatára szentelje." Az már más kérdés, hogy ezt Kittenberger nem fogadja el.
Damaszkin hazatérését követően is levelező kapcsolatban állnak, neki írja meg elsőként 1904 szeptember harmadikán a híres "oroszlánkalasmitás" történetet. Kettejük kapcsolatára bizonyára rányomta bélyegét az eltérő társadalmi helyzetükből adódó különbözőség, - amit az erre igen érzékeny - Kittenberger valószínűleg soha nem tudott kielégítően kezelni.
Végül Fekete I. könyvének Damaszkinra vonatkozó információit nagyrészt D. naplója alapján írta, mely alapján D. K-hez fűződő kapcsolatának végső konklúziója:
"Ez az ember mindenütt jóindulattal és betegségében mély részvéttel emlékezik meg róla. Elszántságát magasztalja ..."
2. 1903-as maláriás megbetegedését nem Hermann Plötze kezelte. H. P az 1904 június 11.-én megesett oroszlán balesetet követő megmentésében és felgyógyulásában vett részt. Kittenberger nagy valószínűséggel neki köszönheti, hogy életben maradt. A KittenbergerKutatás birtokában van az a napló részlet, mely gyógyulásának helyszínén a kezeléséről készült. A teljes história valamint e dokumentum a honlapon megtekinthető.
Itt azért megemlíteném, hogy ujjpercét valószínűleg nem mérgében vágta le, mivel az oly mértékben roncsolódott, hogy egyébként is amputálásra szorult volna.
3. Kittenberger kettő könyvet írt: Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában (1927) és a Megváltozott Afrika (1930) ezt közösen Horty Jenővel. 1956-ban jelenik meg az A Kilimandzsárótól Nagymarosig c. összeállítása. A többi megjelenő mű az első kettőből készült átdolgozás vagy halála után a még ki nem adott írásaiból készült össze állítás.
www.kittenbergerkutatas.hu
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz