Cs. Tibor 2023.03.24 10:34:18

1. "Semmi". Ez -különösen a nőknél - nem azt jelenti hogy SEMMI. Csak éppen nem kíván róla nyilatkozni. Vagy ha mégis megtenné, akkor csak hallgathatja a végtelen hosszú kifogásokat válaszul és benne a nők leértékelését.

2. S valóban (ahogyan Lorrh is megjegyezte) valóban SEMMI lényeges nem hangzott el a posztban arról, amiből következtetni lehetne arra, hogy mi lehet a baj gyökere. Azaz valószínűleg a randikon nem hibázol, hanem csak hozod magaddal önmagadnak - mondhatjuk úgy - meghamisított árnyképét. Napjainkban sok-sok százmilliók küzdenek ezzel, s gyakran magas IQ áll mögötte, ám az újabban szóbeszéd tárgyává vált érzelmi intelligencia (EQ) nagyon alacsony szintű. Egy fél évszázados folyamat juttatta a többséget erre a szintre, melyet a szüleink a nagyszüleinktől "örököltek" (mentális módon), s ők tovább adták nekünk, mi meg adjuk át a gyerekeinknek. Egy régi súlyos trauma okozta ezt, amire ráépült a fogyasztói társadalom hiedelmekkel teli alapelve, s ami végül drasztikusan lecsökkentette az utódvállalási kedvet, s ez számos következmény által (rengeteg az idős, hiányoznak a szakemberek, súlyos mentális közállapotok, stb.) ismét egy hasonló trauma elé sodorja a föld emberiségét.

3. És nem csak nálad jelentkezik a "baj" (ami ugyanakkor normális, mert a többség is ilyen), hanem a csajokkal is ugyanez a helyzet. Elégedetlenségek, mindenben a hiba meglátása, indokolatlan gyanakvások, be nem teljesülő vágyak özöne, erőfeszítésekre való képtelenség, állandósult boldogtalanságérzet pillanatnyi élvezetekkel enyhítgetve, stb. Mind-mind ugyanaz a jelenség, amelyet az addiktológusok a szenvedélybetegeknél (drogosok, alkoholisták, stb.) mutatnak ki. S mindet ugyanaz okozza: az enyhítgető pillanatnyi élvezetek, a hormonegyensúlyunk felborításával. Lehetne "leszokni" ezekről a könnyű élvezetekről, azaz a "jóléti függőségekről", de a - szinte betegérzeteket produkáló - elvonási tünetek újra és újra visszarántanak bele.

4. A legfölöttünk "bábáskodó" nagyokosok jól ismerik, hogy ilyenkor a megoldás tömeges szinten éppen az, amit senki sem kíván, azaz ugyanolyan trauma, amely vagy 100 éve kiváltotta a jelenlegi helyzetet. S bár az fizikailag, és személyek tömegeire vetítve csak rombolni tud, de mentálisan helyrehoz mindent, s az utódok - akik mindezt nem élték át - egy szűkös életmód talaján építik fel ismét ugyanazt, ami a mi vesztünket okozta, s folytatódik a körforgás évszázadonként. Nekik még könyvtárba se kell menniük ahhoz, hogy megöregedvén visszatekintve azt gondolják az életükről, hogy "Ez jó multaság, férfimunka volt"! (Vörösmarty) Nekünk meg marad a nőies nyafogás, amely előbb utóbb mindenkit elér. Azt is aki ma még ezt tagadja.

5. A mai tudásunkkal van már más megoldás is, ám azt "Nagy-Reset" fedőnév alá rejtve ismét a nagyokosok próbálják erőszakosan, s eltorzítva a nyakunkba sózni, hitegetve és eredményt nem hozva (vörös szín alatt ez már ki lett próbálva).

Cs. Tibor 2023.03.06 14:34:20

@Lorrh:
(poszton kívül)
Bizony nehéz a magyar nyelv, különösen az ellipszilony:
folyik, folytat - fojtogat, megfojt vagy pl. súlyos - sújt, sulytás nem könnyű rátalálni a helyesre.
De például kétféleképpen írhatjuk helyesen azt, hogy bója - bólya

Cs. Tibor 2019.10.08 12:17:44

Nem tudjuk megérteni egymást.
Nem akarjuk megérteni egymást!
Belénk égették, hogy ne tudjuk megérteni egymást!!!
Számos hiedelemmel élünk együtt, melyekről boldogan hisszük, hogy igazak. Mit a középkorban, amikor pl. az emberek boldogan vették tudomásul, hogy a Nap kering a Föld körül.
Szinte hisztérikusan, gyomorból sivalkodumk, amikor valaki csendesen rá akar világítani a hiedelmekkel ellentétes valóságra. Ezek vagyunk, megtévesztett, és jól manipulálhatóvá kalapált emberek, s azt is elhisszük, hogy ez nem igaz, mert szabadságban élünk.
Egy mozgalom már rengetegszer bebizonyította, hogy a férfi és a nő egyenrangú! Higgyük el már neki! Azt is kiharcolta, hogy fogadjuk azt is el: a nő és a férfi egyenlő jogokkal rendelkezzen. S ez így is van jól, bár a gyakorlat időnként mást jelez.
Nem vesszük észre manipuláltságunkat, és jóérzéssel tápláljuk azt a hiedelmünket, hogy a férfi és a nő egyforma. Pedig, ha kinyitjuk a szemünket (s a mai korban eltakarva sincs annyira), akkor nyilvánvalóak a különbségek. Még belső szeveinkben is van jócskán eltérés. Miért gondoljuk, hogy más téren, amely nem látható, sőt vizuálisan alig felfedezhető, szintén vannak eltérések, olyan különbségek, amelyek már születésünk óta fennállnak, és meghatározzák halálunkig az emberi létünket? A szakértők azt állítják, hogy kész csoda, hogy a férfi és a nő valamennyire tud egymással kommunikálni! Sok szakértő mondja, sok évtizedes tapasztalatok alapján.
Nem érthetjük meg egymást! Nem érthetjük meg az előttünk heverő számítógépet sem. Csak akkor tudjuk az utóbbit kezelni, ha megértjük és megtanuljuk a kezelését. Ám helyette a hiedelmeink fogságában azt hisszük, hogy pontosan ugyanúgy gondolkodik, ugyanúgy érez, ugyanúgy fogja fel közléseinket a mási nem mint ahogy mi tennénk. Aljas hazugság ez! Nem vesszük észre, hogy ezt szándékosan belénk kényszerítették? Az agyunkba égették gyerekkorunk óta! S megakadályozzák, hogy megtanuljuk egymást.

A posztban kristálytisztán vakít a szemünkbe a női és a férfi természet általános megnyilvánulása. És az, hogy ha az értelmetlennek tűnő megnyilvánulásra értelem nélkül reagálunk, akkor csak tovább súlyosbítjuk a helyzetünket. Nőként is és férfiként is. Aki ismeri a háttében zajló folyamatokat, annak minden mozzanat világos, és kézenfekvő. Csupán azon csodálkozik, hogy miért keverednek bele értelmetlenségbe vezető cselekvéssorozatba. S csak azzal nyugtatja magát, ez nem más, mint a hiedelmekből fakadó, önként vállalt tudatlanság. Nem szándékos, senki sem vádolhat miatta, s nincs benne semmi elítélendő. Elítélendő az, ami ezt valamikor - kb. 50 éve - létrehozta, látszólagos jóindulattal, a "mi érdekünkben", nem szólva a sajátjáról, amelyet még ma is gondosan eltitkol. S tovább manipulál vele. Az eredeti célok már teljesültek rég. S mára már elmondható: az övé is!

Utószóként megjegyezendő még, hogy itt is hormonokról van szó, de nem az általam gyakran szajkózott oxitocinról. Hanem a tesztoszteronról, amely egyáltalán nem csak a nemi aktivitásban tölt be szerepet, és a másikról, a hasonló szerkezetű ösztrogénről, amely egyálatlán nem csak a női ciklust szabályozza a progeszteronnal karöltve, hanem az új kutatások és széleskörű tapasztalatok szerint alapvetően határozzák meg viselkedéseinket, és a nagyfokú mennyiségi eltérésükből adódó, szakadéknyi méretű különbségeinket.

Cs. Tibor 2019.09.03 12:41:04

Már ezerszer leírtam, sőt levezettem azokból a tudományos tényekből, amelyek helyett olyan tévhitek fogságában vergődünk, mint valamikor a középkorban a geocentrikus világnézet. De - tisztelt posztoló - nézzük e mai késői középkor szemlélete helyett a meztelen valóságot, mindenféle magyarázat nélkül (az hosszú lenne), csak a belőle levonható következtetéseket:

Szakítani minden esetben kiszúrás! A legnagyobb kiszúrás azzal szakítani, akinek ez volt az első tartósabb szexuális kapcsolata. Valamikor nálad is megtörténhetett ez. A szexuális kapcsolat által felépülő erős kötődés miatt ez annyira fájdalmas, hogy az ember személyiségét alapjaiban megváltoztatja, örökre bizalmatlanná válik a másik nemmel kapcsolatban, s már maga sem tud másban gondolkodni mint egy szakításban, ha gondok támadnak.

Tény, hogy az ember genetikailag monogámiára termett, s csak az első kapcsolata az, amelyben hosszú évek múltán (akár élete végéig) benn képes maradni komoly erőfeszítések nélkül. Az is tény, hogy ez a tulajdonsága egy szakítást követően gyakorlatilag elveszik, és ez az a helyzet amelyet milliók (a fejlett nyugati civilizációban százmilliók) úgy élnek meg, mint egy természetes, az emberre általánosan jellemző állapotot. S elterjedt hiedelmekkel érvelve másoknak is ezt akarják bizonygatni, hogy helyzetük ne tűnjön gáznak. A "szándékos vakság" pszichológiai esete ez, amelyből irtó nehéz kilépni.

Szakítás azonban sokszor kikerülhetetlen. Hogy miért? Miért váltunk át egy olyan állapotba, amely ma már széleskörű elterjedtségével a civilizált emberi társadalmak hamarosan bekövetkező összeomlását eredményezi, és a üressé vált terület elárasztását elképesztő mennyiségű - bár jó szándékú, de - civilizálatlannal? Mert olyan párt választunk gyakran elsőnek, amely szimpatikus ugyan, de nem hozzánk illő. Kiderülhetne ez pár hónap alatt, ha nem feküdnénk le vele hamarosan, és a kialakult erős kötődés nem akadályozna meg az összeférhetetlenség gyors felismerésében. S erre a mai civilizált embernek 75%-os esélye van, 4 kapcsolatból 3 szétmegy. Maradna 25% aki biztosítaná az emberi faj fennmaradását, az utódok felnevelésével. A 75%-nak pedig ürügyek tárháza áll rendelkezésére, hogy miért nem vállal gyereket, vagy esetenként egyet, ritkábban kettőt. Leginkább azért, mert poligám módra váltva megcsalja társát, további szakításokat generálva ezzel. S önkéntelenül terjeszti a poligámságot azok között is, akik még alkalmasak lennének biztosítani a saját jövőjüknek a biztonságát, hogy idős korukra legyen elegendő ember ahhoz, hogy megélhetése biztos legyen még magatehetetlen korára is.

Az elöregedő társadalom jelei egyre jobban mutatkoznak, s már csak 1-2 évtized, hogy hatása végletessé váljon. S mitől van ez? A szakítástól (és megcsalásoktól)! Tényleg? Közvetve igen. Eredendően azonban ez a sok évtized alatt kifejlődő folyamat (kb. 3 generáció kell hozzá), egy 50 évvel ezelőtt berobbant forradalomtól, amely végigsöpört a világ civilizáltabb területein.

Ám a téves, és ma már egyre durvább irányt vető hiedelmek miatt még az említett 25% is veszélyben van az együttélés területén. De ez egy másik történet, külön magyarázatot igényel, és olyan ismeretek elsajátításra sarkallna, amely rengeteg párkapcsolatnak a javára válna, és sokkal jobb minőségben tudnánk általa együtt élni (posztod is hemzseg a mindennapos tévutaktól). De mintha ez lenne egy külső nyomás által a cél, hogy a két nem csak torzsalkodjon örökre egymással, és egy lassú, önként vállalt holokausztban tűnjön el a föld színéről. Talán a túlnépesedés elleni gyógyszert próbálják ki évtizedek óta rajtunk: Mert hatásos, az biztos. Ám a túlnépesedők ezt az ellenszérumot valahogy egyáltalán nem akarják benyalni.

Cs. Tibor 2019.09.02 23:51:43

@Daenerys Targaryen: Szakmai vitát jelenleg nem kívánok folytatni, elég az hogy komoly szakemberek "téveszméit"(?) ismertetem. Az 1-2 éves túltengéses szakaszra jól emlékszel, csak az nem az oxitocinra, hanem a PEA-ra (PhenilEtilAmin) érvényes, és ez az ami a tényleges szerelem érzését (nem a szexuális vonzalmat) okozza a szerotonin szint lenyomása mellett (utóbbi miatt "bolondulunk meg", mert az depresszióba sodorna ha nem kompenzálná a droghatású PEA állandó feldobottságot okozva úgy mint a kistestvére, a mesterséges Amfetamin). Az oxitocin hatása évtizedekre (gyakorlatilag örökre) megmarad. Ezt az anyai kötődés is bizonyítja.
A helyzet súlyos, és ha a hiedelmeket hirdető prófétákra hallgatunk továbbra is, akkor visszafordíthatatlan pusztulásba mennek át a civilizált társadalmak 1-2 évtizeden belül. A vihar előtti csend szakasza ez, bár már sok helyről hallható a közelgő vihar hangja, melyekre ma még legyintünk.

Cs. Tibor 2019.09.02 16:20:50

@Janed0e: Nem én találtam ki! A korunk párkapcsolati problémáival foglalkozó tudomány következtetése ez. És - ellentétben más hozzászólók írásommal kapcsolatos véleményével - "nem az egészségesnek van szüksége orvosra, hanem a betegnek". Az MTA-ba - ahol nem is foglalkoznak ezzel - kár az új ismereteket vinni, ugyanis a fejétől bűzlik a hal. Hamarosan erre is fény derül, ám most még csak a rejtett kula megbökdösésének a stikje csap néha fel onnan.

Cs. Tibor 2019.09.02 17:09:01

@PPK™: Talán mégsem olvastad még itt számos flow-nak tűnő értekezéseimet. (a régebbi hozzászólási modulban rengeteget írtam erről). Látszik, hogy a reakció erre leggyakrabban ugyanaz, mint pl. Semmelweis esetében, akit kiröhögték a kollégái azzal a kézmosással kapcsolatban, sőt amikor bele is őrült abba, hogy akaratlanul számos anyát küldött a sírba, és a kollégák nem értik meg őt, a bolondokházában gyakorlatilag halálra verték ugyanazok.
Sajnos azonban ki kell ábrándítsalak az oxitocin használatot illetően. Ezt ugyanis nem használni kell, hanem magától képződik a szex alatt, ami ellen nem tehetünk semmit. A hibás használata abban rejlik, hogy csak akkor működik helyesen és hatékonyan, ha az általa beindított kötődést egy, és csakis egy partnerre pazaroljuk el. Mai korunkban ráadásul egy olyanra, akit egész életünkben képesek leszünk elviselni, de egy ilyen találkozásnak csak 25% az esélye, hiába bármilyen szimpátia. S ezt az "egymáshoz valóságot" éppen az oxitocin hatása takarja el, hamis érzetet adva, amikor még nem ismerjük eléggé egymást. Idő kell hozzá, és nem sok-sok izgalmas randevú, hanem sok beszélgetés, hogy az összeillés kiderüljön, és majd utána szexbe kezdjünk. De vállalni kell azt a komoly kockázatot (s erre 75% esély van ám), hogy még szex előtt szakítanunk kell! Minden felmérés, vizsgálat, tudományos tény azt bizonyítja, hogy az ilyen módon létesített, ténylegesen monogám kapcsolat az oxitocin által rendkívül hatalmas erő abban, hogy együtt maradjunk, és megvéd a félrelépésektől is. Az egyetlen egy partnerrel kialakult kötődés miatt, még ha adódik olyan megszédült helyzet is, hogy szívesen lefeküdnénk mással, a konkrét esetben már rendkívül visszataszítóvá, idegenné válik az újabb partner. Olyasvalami ez, mintha másnak a fogkeféjével kellene fogat mosni. Pat Fagan-nak volt nemrég egy felmérése (2017) arról, hogy mi az esélye annak, hogy egy nő a házasság első 5 évében elválik. Ha nem volt még partnere, akkor ez nagyon alacsony (pár százalék), ám már a második partnernél ez az érték megtizenkétszereződik! (a cikk "The most important correlation in all of social science" címen megtalálható). Amit tehetnénk az az, hogy teljesen szembe megyünk a mai szemléletmóddal, amely bizonyítottan tévhitre épül.
S ha már tényleg megtaláltuk az igazit (nem csak azt érezzük az oxitocintól), akkor a legfontosabb teendőnk az, hogy a hatását minél gyakrabban átéljük. Azaz a javaslat: A párunkkal minél több szex!
Persze az együttélés nem csak szexből áll. Annak kevesebb konfliktusokkal járó módjának is meg van az új tudománya. Ám - noha rendkívüli sikereket arat - a mai szemlélet szintén szembe megy vele, mintha az lenne a cél, hogy a férfi és a nő között széthúzást generáljunk az összhang helyett. (mint mondottam, rengeteg lenne a mondanivalóm).

Cs. Tibor 2019.08.16 11:29:49

" miért és kinek jó ez?"

Nincs min kiakadni! Amin meg lehet, az a tudomány új keletű felfedezéseinek ismerete és azok népszerűsítésének hiánya. De ez utóbbi is magyarázható, hiszen a már csak külsőségekben ragyogónak látszó civilizációnk haldoklik, melynek ma még csak az előszele érezhető, de a kőkemény válság hamarosan (1-2 évtized) beköszönt.

Ahogyan a posztban említett pasi megnyilvánul, az nem egyedi probléma. A fejlett nyugati civilizáció embereinek már kb. a fele ugyanezzel a súlyos gonddal küzd. A pszichológia kompenzálásnak hívja ezt a jelenséget, és egy nagyon fontos - ámde káros - személyiségerősítő technika. Komoly önértékelési zavar áll mögötte, értéktelennek érzi magát, és mindent megtesz, még önmagának is hazudva, hogy ezt elfedje, s magát pozitív színben tüntesse fel. Másokat vádol, mások önértékelését tiporja sárba. Ösztönös reakció ez, amelyről könyvek tucatjai szólnak. Kikecmeregni ebből csak önerőből, szakértői segítséggel lehetne. Ez az állapot azért súlyos, mert - mint egy vírus - fertőző. Másokat is képes ebbe az állapotba kergetni, azok önbecslésének szétrombolásával. S az ilyen emberek egymást már egy-egy félmondattal a mélybe rántják. Ez a társadalmilag egyre csak terjedő állapot több generáción át hatva uralkodik el, végül poklot hozván magával.

Ma már tudjuk a választ, hogy honnan ered ez a romboló erő. Ugyanis van egy olyan jelenség amely nem fertőzésként váltja ki ugyanezt az állapotot, és ennek az alapja a párkapcsolatok mai hiedelmei. Egyértelműen bebizonyosodott (mintegy 50 éves tapasztalat van rá), hogy egy megcsaltság, egy párkapcsolati szakítás ugyanezt a negatív élményt nyújtja. S ettől sokaknál beindul ez a negativizálódó reakció (vagy helyette depresszió, öngyilkosság). S e jelenségnek egy olyan - kevéssé ismert - hormonális alapja van, amely az embernél evolúciósan alakult ki. Egy nagyon fontos kötődési mechanizmusunkról van szó, mely az agyban képződik, egyfajta emlékszerű érzésként, azt vélelmeztetve, hogy "egymáshoz tartozunk", "mi egyek vagyunk", s párkapcsolati szinten: "Ő az igazi!". Akkor is ezt érezzük, ha nem igaz. Mindezt egy - egyébként érezhetetlen folyamattal - az oxitocin nevű hormonunk váltja ki, mely a szex alatt képződik nagy mennyiségben (miközben egy másik, az endorfin az orgazmust okozza). Ez az "emlék" nem múlik el, legfeljebb lassan kopik, de minden szex újra csak erősíti az adott személy iránt. A szakítás a kötődéstől fájdalmas, az önértékelésünk tőle a nullával egyenlő. Ugyanígy akkor is ha megcsalnak. A megcsaló fél fel sem tudja fogni milyen kárt okoz ezzel. S sohasem kellene szakítani sem, ha nem találunk a másikban olyan tulajdonságot, amely összeférhetetlenné tenné kapcsolatunkat. Ez a legritkábban szexuális eredetű (régen annak vélték), inkább a renddel, az anyagiassággal vagy más alapvető tulajdonságokkal kapcsolatos, és civilizált korunkban a kölcsönös szimpátia ellenére az esélyünk az "egymáshoz való"-ságra csupán kb. 25%-os! Hetek, hónapok múltán derülne ez ki, ha a szex miatti kötődés ezt évekre el nem fedné előlünk. Aztán jön a "se vele, se nélküle", amikor "az eszemmel szakítanék, de a szívem visszahúz" állapota.

Az első partnerünktől való szakítás óriási károkat okoz, melyet a továbbiak csak mélyítenek. A kötődés olyan, hogy az első személy esetén jelentős mértékben megnehezíti a megcsalást, ám a következők esetén az agyunk már hibásan kezeli (s pl. Pat Fagan felmérése, és cikke alapján a nők válási esélye a házasság első 5 évében, a második partnernél tizenkétszeresére nő!). Monogám állapotból poligámmá válunk, s hajlunk arra, hogy félrelépjünk, mihelyt lehetőségünk adódik (s más hormonjaink hajtanak), s ezzel beindítva a másikban a fent említett súlyos kórt.

A régi korok, társadalmak észlelték ezt és csak azok maradtak fenn közülük, amelyekben intézkedéseket hoztak ellene. S ha ezen lazítottak, a helyi nép kihalt. Ugyanis szoros kapcsolatban van az, hogy képesek vagyunk-e elegendő utód felnevelésére azzal, hogy van e helyes önértékelésünk, megvan-e a másikba vetett bizalmunk. Világszerte, a fejlett nyugat országaiban már 50 éve ez a súlyos probléma, mely mostanában tetőzik abban, hogy rengeteg még az öreg, s hozzájuk képest arányaiban kevés az őket ellátó fiatal. Az idősek a demokráciában maguknak mindent megszavaznak, hogy ezáltal kiszipolyozzák a fiatalokat, aki emiatt még kevésbé hajlanak gyermekvállalásra, s az ördögi kör bezárul.

Olyan - tulajdonképpen akár spontánnak is nevezhető - erők működnek ma közre, amelyek ezt az állapotot súlyosbítják, s gyakorlatilag egy holokausztba kergetik a helyi lakosságot. S a helyükre már megvannak a lelkes jelentkezők a túlnépesedett területről, akik képtelenek lesznek kezelni azt a hatalmas infrastruktúrát, amely - bár a mi munkánk fekszik benne - ingyen az ölükbe hullik. Idővel majd - pár évtized múlva - pl. internetezni sem fogunk tudni emiatt, hiszen világjelenségről van szó.

Cs. Tibor 2019.08.16 16:08:54

@EGY a Queen: Nem tudok arról, hogy a scientiológusok ebben a témában utaznának. Ha azonban mégis, akkor örülnék, ha tájékoztatna valaki róla, mert egyébként az nagy gáz lenne!

Egyébként meg ha látom, hogy valaki balesetet szenved, akkor sem azért megyek oda, mert várom a pénzt a segítségért. Így itt is sajnos - az óriási ellenszél miatt - csupán önkéntes munkában elvégzendő feladatként tud előállni segítségem.

Cs. Tibor 2019.08.16 16:19:38

@Daenerys Targaryen: Talán helyesebb lett volna, ha úgy írom: "kiszipolyozzák a fiatalabbakat". Ezek pedig éppen az említett mamahotel (ill. papabank) vezetők, tehát ők már két tűz között élnek, és az vár majd rájuk "jutalomként", hogy alig lesz nyugdíjuk. Azaz 20 év múlva a 40-50 éves mamahoteleseknek kellene gondozniuk szüleiket, ha azok lerobbannak. Na, menni fog? Szóval egy korosztály totálkáros lesz, köszönhetően a mai "nyuggereknek", akik elhitették gyermekeiknek, hogy a frissen szerzett szabadosságuk nekik is megfelelő létforma lesz. Én sem tudtam, hogy mindez ide vezet. 3 éve vágott arcon a valóság a jövőről. Másoknak meg maga a jövő ad felkészületlenül egy taslit úgy, hogy kérdéses túlélik-e.