Adatok
naomi_
71 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Mégis tudok szeretni
Nyílt levél gyermekeimnek - A nyílt levél most úgyis nagyon menő
2022.09.16 13:05:41
Kedves Gyermekeim!
Egyszerre írok mindegyikőtöknek. Egyformán szeretlek benneteket.
Biztos volt olyan alkalom, mikor furán viselkedtem. Lehet, sokszor. Nem értettétek. Hmmm. Sokáig én magam sem. Lassan tisztult ki minden, évek, évtizedek alatt. Sok mindenen átmentem gyerekkoromban, később is. Túl…..
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű kislány. Tökéletes volt, szép szőke hajjal, csodaszép zöld szemekkel. Csinos volt, okos, kedves, életvidám. És boldog. Isten teremtette ilyennek. Egyike volt kertje legszebb díszének. Híre is ment egyhamar. Megtudta a gonosz fekete szellemek ura…..
Az jutott eszembe a napokban, mindig, nem hagy nyugodni, miért van az, hogy az apám csak engem vert. A két bátyám is kapott néha egy-egy tockost, de verést sosem. A mostohaanyám főleg nem. Ő nem is tűrte volna. Hát ő volt a Nagyasszony. Most is.
Mikor hall az ember családon belüli erőszakról,…..
Még aznap, mikor meséltem a nagyobb gyerekeimnek a bántalmazásokról, elmentünk a férjemmel a nevelőanyukámhoz. Mondtam, szeretnék olyan dolgokról beszélni vele, amikről nem beszélhettünk soha. A sok taburól. Bólintott. Sok mindent szóba hoztam, egymás után, csak egyszer-kétszer sírtam el magam. Nem…..
Húúúúú! Nem hiszed el, megtettem! Elmondtam! Én, a világ leggyávább embere!
Nagyon, nagyon ideje volt. Két éve még azt gondoltam, erre senki nem lehet képes. Hogy ennyi idő után ilyen szörnyűségekről beszéljen olyan emberekkel kapcsolatban, akikről mindenki azt hiszi, szentek. Egy évvel ezelőtt…..
Köszönöm nektek! Mindent, amit velem tettetek. Általatok erősebb lettem, végtelenül erős. El sem tudjátok képzelni. Ajándékot kaptam tőletek! Kibaszottul hálás vagyok érte! Tényleg!
Kedves idősebb bátyám!
Tőled kaptam a hatalmas bátorságomat. Nem rettentenek a szörnyek, nem félek holtaktól,…..
Még valamit le szeretnék írni. Aztán nem nagyon akarok már a gyerekkorommal többet foglalkozni. Annyit csak persze, hogy megbeszéljem velük, a bántalmazókkal, hogy nem voltak renden így a dolgok. Mi már rég nem vagyunk egy család. Évtizedek óta. Mióta a színjátékok elkezdődtek.
A temetőbe kellett…..
naomi_
2020.06.26 11:06:58
@B.Sapphire: Köszönöm az együttérzésedet, nagyon jól esett! Igen, sokszor arra gondoltam, ez egy rémálom, majd felébredek, és minden rendben lesz. Nem lett, mert ez a valóság volt. De túl vagyok rajta. Mindenesetre hálás-hálás vagyok a kiállásodért! Erre mindenkinek szüksége lenne. Hogy tudja, nem vele van a baj!
Akkor most már ezt is leírom. Nem nagy cucc. Csak megemlítem.
Meg voltam fázva. Orvoshoz sose vitt el se az apám, se a nevelőanyám, mikor gyerek voltam. Nehogy már evvel fáradjanak. Azt sem tudom, ki volt a gyerekorvosom. Ezt is biztos nyűgnek érezték, hogy megint foglalkozni kell velem. Mondjuk…..
Ma van a gyerekekkel szembeni szexuális erőszak elleni harc világnapja. Tudtad? Én most tudtam csak meg. Sebestyén Eszter pszichológustól. Köszönöm neki ezt is és még sok mindent. Hogy jobban látom magam, jobban megértem magam. És hogy mi miért történik bennem és velem
A túlélőknek azt kívánom,…..
Nem változott semmi. Nem mondtam el senkinek. Nem szembesítettem senkit semmivel. Maradtam a börtönben, ahová a családom zárt.
Esküszöm, megpróbáltam. De lebénulok, megnémulok, ha előttük állok. Ha csak hallom a hangjukat. Hatalmuk van fölöttem. Nem lehet, hogy még mindig hatalmuk van…..
Fáj. Fáj a tehetetlenség. Úgy volt, hogy Húgi odaáll eléjük, és megmondja a tutit. Megmondja hogy szar szülők voltak, elcsesztek minket. Aztán mégsem. Ja és persze be vam csicskítva. Nem tudom mi lehet olyan dolog ennyi idő után amivel még engedi becsicskítani magát, és nem jön ki belőle azonnal,…..
Miért írok dühömben levelet az elkövetőknek?
Hogy kiadjam magamból, ami még bennem van és megszabaduljak tőle. Annyi év után. Az elfojtott dühtől, haragtól, tehetetlenségtől. Ma földhöz vágtam néhány törékeny dolgot, és közben rájuk gondoltam. Kisebb betűvel kellene írni, hogy rájuk. Egészen…..
Nem igaz, hogy szomorú az ősz. Általában kedves, vidám és megnyugtat. Mindig szerettem. A langyos napsütést, a félárnyékot, a levelek milliónyi árnyalatát, ahogy végigsiklik a bőrömön, és hogy ilyenkor újra több levegőt kap az ember. Több lehetőséget, esélyt a boldogságra, a melegségre, összebújásra…..
Másodjára akkor vert el nagyon apu, mikor már középiskolás voltam. A városi gimibe jártam. Talán másodikos lehettem. Egy nagy kertes házban laktunk, nem lakótelepen, mint amikor először szétvert. De szinte ugyanúgy játszódott le minden kezdetnek.
Összevesztem nevelőanyámmal, azt hiszem, azt is…..
Apám keze hamar eljárt. Gondolom, ő is így nőtt fel, természetes volt, hogy a gyerek kap pofont, alkalomadtán jól el is verik. Mi is kaptunk, odasuhintott a lapát tenyereivel, nem volt ebben semmi különös.
Kétszer viszont nagyon elvert. Az első alkalommal kb. 12 éves lehettem. Összevesztem…..
Kisebbik bátyámat Viktornak hívják. Én Bezzeg Viktornak. Gyerekkorunkban az volt a leosztás, hogy idősebbik bátyám volt a rossz, én a buta és ügyetlen. Bezzeg Viktor. Miért nem tudtok olyanok lenni mint Viktor? Bár ő tanult a legnehezebben, mégis ő vitte a "legtöbbre" az életben. Főiskolát végzett,…..
Apu lement a kórház udvarára beszélni az orvossal. Szép kert tartozott a kórházhoz, mondta apu, játsszak ott szépen, amíg ők beszélgetnek.
Szaladgáltam, rohangáltam. Oda-oda nézegettem, láttam, apu szomorú, valami nagyon rossz dologról lehetett szó. Meg akartam kérdezni, hogy mikor megyünk. Annyit…..
Másik városban feküdt anyu kórházban. Oda vitték, ahol jobb volt az ellátás. Korábban kellett volna. Szép dolog a lojalitás, de nem kell túlzásba vinni. Bele is lehet halni. Ha az ember nem tartja fontosnak magát, akkor ki fogja? Ezt épp én mondom! De most már így gondolom.
Szóval mentünk hozzá…..
Kevés emlékem van anyuról, olyan korán elment. Még néhány van, amit leírok, gyorsan, hogy megmaradjon ezek a kis cserepek. A legtöbb a betegségéhez kötődik, hát ezek jelentik nekem őt.
A szobájukat a mienktől egy függöny választotta csak el. Mikor nem kórházban volt, csendben kellett maradni. Nem…..
Régen is árultak rajzkészletet. Én olyat kaptam, amiben volt zsírkréta, festék. Nagyon szép volt, nekem túl szép. Nem mertem használni. Nem voltam ügyes a rajzban, kézügyességem semmi. írni is nehezen tanultam meg az iskolában. Emlékszem, már mindenkinek jól ment az osztályban a betűk kanyarítása,…..
Kevés időt töltöttünk együtt kettesben anyuval. Betegsége miatt vagy mert hárman voltunk testvérek? Egy ilyen alkalomra nagyon jól emlékszem. Gyerekorvosnál voltunk. Megfáztam. Felültetett a folyosón egy pelenkázóra. Lóbáltam a lábaimat. Nem emlékszem, hogy fájt volna valamim. Nem voltam rosszul.…..
A strand az napsütés, boldogság, kacagás, ölelés, együtt töltött idő. Anyu csak velünk foglalkozott, tolt minket az úszógumiban, matracon, hozott ennivalót, fagyit, leste minden kívánságunk.
Aznap máshogy volt egy kicsit minden. Türelmetlenebb volt, nem ránk figyelt, el-el tűnt. Hazafele indultunk…..
Micsodaaa!! Rögtön elkaplak és megeszlek! Egy falat leszel csak. Hamm! Már be is kaptalak! - Anyu kergetett így párszor, nem sokszor. Odavoltam tőle. Nagyon tetszett, hogy játszik velem, foglalkozik velem, csak velem! Be volt kenve az arca házi pakolással, attól volt olyan ijesztő nekem, kislánynak.…..
Néztünk ki az ablakon. Sötét volt. Hallani lehetett a szél zúgását, a faleveleket, zörögtek, nyugtalanító volt, az eső a cserepeket verte. A szobában bent meleg volt, világos, barátságos, az otthon, amit szerettem nagyon. De kint, ahogy bámultam ki, először nyilallt belém a gondolat, valami…..
Aki valaha is a legjobban szeretett, a nagyapám volt. Édesanyám halála után. Nem tudom, Anyu mennyire szeretett. Gondolom nagyon. Ő napsugár volt, az én édes napsugaram. Sosem felejtem és sosem enyhül a hiánya. Nagyapám felém irányuló szeretetét nagymamám is érezte. Neheztelt rám érte. És azért is,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz