kishitű 2019.04.16 08:34:23

@rozsomák: profitól tanulni, sosem szégyen.. :) én még csak a költözésig jutottam gondolatban- jó messzire a volt családtól,nem tudok állást foglalni, hogy mi durvább két év sitt vagy egy daganat.. az egyiket ismerem- és hidd el az kemény. Amikor kihull a hajad, fáj minden lélegzet, és kemény legyél, hogy a gyereked ne szenvedjen. Ezért gondoltam, hogy egy saját világot építek fel. Amiben ha élni akarsz velem, akkor alkalmazkodj, tudom mi a legmélyebb bugyor, így már könnyen beszélek.

kishitű 2019.04.16 09:44:35

@Daneel Oliwaw: gyerekeim apja katona volt, 2011ben egy misszió alatt elvesztettük. Utána apa és anya is voltam, szüleim meghaltak már kisgyerek koromban, nagyapám nevelt. Igazi ponyvaregény lehetne az életem. A gyerekeknek csak én vagyok, nem akartam hogy aggódjanak, scak akkor mondtam el a betegséget, amikor már külsőségekben sem tudtam titkolni. nem akartam a nyakukba zúdítani a gyengeségemet.Sosem vittem az életükbe más apaképet, már felnőttek amikor új kapcsolatot kezdtem. Nagyon jól kijönnek egymással, csak a "mostohatesvérekkel" nem. Azaz ez így nem igaz, a kicsiknek nincs igényük arra, hogy az én gyerekeimmel kapcsolatba legyenek.Vannak a családi ünnepek, ahová ha összeszedjük őket, akkor vannak együtt. A két kisebb magától ritkán jelentkezik, hogy az apjukkal lennének.Nem tudom miért alakult így, ez már előttem is így volt.

kishitű 2019.04.16 11:34:32

@Daneel Oliwaw: Igen és persze a gondoskodás. Kell, hogy valaki engedje, hogy kényeztessem. Cserébe "csak" a figyelme kell. Látszólag erősebb jellem kell legyen mint én, és van az az oldala az éltünknek amiben erősebb, fel kell nézzek rá. De, őszinte leszek, néha hiányzik egy alapos vita. Mert ez a megoldás nélküli boldog élet, hát langyos kicsit. :). Talán ezért is pörgök a semmiségeken.