Adatok
bandika
1 bejegyzést írt és 17 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Nyilván azt hiszi a kedves olvasó, most majd mindenféle jegyzetek jönnek, afféle megszokott fesztiválos rezümé. Az igazság azonban az, hogy magam előtt is hiteltelenné válnék, ha ilyesmivel próbálkoznék. Az idei Borjour Gáláról lehetetlen volna összefoglalót készíteni,…..
Alias Szent Flórián étterem, Budapest, XI., Temesvár u.Eddig valahogy nem is esett le, hogy a melóhelyhez ilyen közel van ez a számomra kultikus hely (Razirapnek meg még közelebb). Miért kultikus? Úgy esett, hogy fiatal koromban a szemben lévő mittudoménmilyen elektronikai gyár egyik…..
A jövő hétvégén tizenkettedik alkalommal rendezi meg az Egri hegyközség Egerben a Dobó-téren az Egri Bikavér Ünnepet (július 11-13.). A Bikavérünnepen 28 különböző egri bikavért kóstolhatnak az alkeszek, és idén először néhány szekszárdit is. A sátrakba kitelepült…..
bandika
2008.07.13 21:20:44
Tragikus hirtelenséggel meghalt Figula Mihály. Az Alkoholista információi szerint tegnap lett rosszul a borász, megműtötték, de nem tudták megmenteni az életét. A balatoni–balatonfüredi–csopaki minőségi borászkodás újrateremtője ötvenhat évet élt.Figula Mihály…..
Na, ez is megvolt: a huszonkettedik ezer kilométerben járva kiégett az első izzó a tartós Daciában. És tényleg az egyik első, a bal tompított. Pár napig szégyenszemre fél szemmel, alatta felkapcsolt ködfényszórókkal jártam, de végül összejött az a szerencsés konstelláció,…..
Malatinszky Csaba életével és munkásságával számtalanszor foglalkoztunk már, palackjainak tartalmán keresztül, a minap viszont a helyszínen figyelhettük meg, mi hogyan történik a Siklós és Kisharsány környéki szőlőkben meg a villányi pincében. Ráadásul megkóstolhattunk egy…..
bandika
2007.09.10 11:20:45
Ha Denverben nem lesz a hét bora, talán soha nem tudjuk meg, hogy Amerikában a Hilltop Craftsman néven új branddel hódít. A szakisorozatban többek között van szexi királyleányka (kiejtési útmutatóval), kár, hogy a címkéjére Rumcájszt kapott Manka helyett, aztán a briteknél már…..
bandika
2007.09.10 11:13:24
2007. március 28. - Budapest, Gólyavár Én mindigis mondtam, hogy a ska gyakorlatilag a magyar mulatós zenéből eredeztethető és ez a jamaicai cucc egy kurvanagy baromság. És lőn. Végre megtalálta a zsák a foltját. Pannonia Allstars Ska Orchestra és Parno Grast a Gólyavárban (a…..
Micsoda egy figura volt ez a Robert Capa! Egy pesti zsidó srác – Friedmann Endre - éppen időben dobbant a harmincas évek nyomasztó Magyarországáról ahhoz, hogy a nácikat elkerülje: a Madáchban letett érettségi után habozás nélkül lelép: Bécs, Prága, Berlin után 33-ban…..
bandika
2007.01.15 11:16:54
Egyébiránt Capa 58 képe (1932 és 1954 közöttiek, közöttük a fent belinkelt "A milicista halála") megtekinthető még szerdáig (jan. 17.), az ERNST Múzeumban. Érdemes. A nem tűzvonalban készült szocio-jellegű háborús fotói között is vannak szenzációsak.
www.ernstmuzeum.hu/kiall.php?section=kiallitas&id=87&lang=hun
www.ernstmuzeum.hu/kiall.php?section=kiallitas&id=87&lang=hun
Minden küzdelem véget ér egyszer. Önök eldöntötték, ki volt a legjobb bortermelő Magyarországon 2006-ban. A leadott voksokból kiderül az is, hogy olvasóink főként Egerért rajonganak, de nem vetik meg Tokajt és Villányt sem. Összesen 324-en szavaztak, és az előzetes lista nem…..
Madafaka alternatív koncertre tévedt, nagy ijedtségében ezért elsüt két olyan hasonlatot, amitől az érintett zenekarok vérig fognak sértődni:
Drogos zenét hallgattam a minap. Nem tudtam, hogy az lesz, de az lett. A Benczúr klubban esett meg az eset, és amelyik zenekar ezt a…..
bandika
2006.12.06 10:11:57
Sziasztok! Minthogy a jelenlévőket a Nulladik Változat kivételével a Holt Költőktől hurráoptimistán, teodórán át Madafakáig van szerencsém IRL perszonaliter is ismerni, sőt, Madafaka az én zenekaromról is bírt már _blogpostot_ írni, gondoltam beköszönök, azt' én is elmondom, amit az egészről (beleértve a HKT-topikon elhangzottakat is) gondolok. Nagyon okos leszek ám, előre szólok.
A probléma szerintem médiaszociológiai jellegű, és nem először fordul elő az index holdudvarában (ld. még Művelt Alkoholista). Mégpediglen arról van szó, hogy a CsápGéza formailag és deklarative egy blog. Gyakorlatilag viszont ennél több, mert az egyik legolvasottabb magyar portálszájt gründolta volt, az ő szerkesztőik által írt, vagy általuk beválogatott szerzők beválogatott írásait jelenteti meg, melyek egy része rendszeresen belinkelődik a nevezett portál igen látogatott főoldalán. Nyögjük ki: a CsápGéza lényegében az index kultrovatának egyfajta állandó, hol külsős, hol belsős tárcatára. Vagyizé.
Éppen ezért a t. közönség egy részének nagyon nehéz helyén kezelni az itt megjelenő írásokat. Mint a fenti beszélgetés mutatja, most sem sikerült.
A felületesség, dilettantizmus, hozzá nem értés, sőt, megérteni nem akarás vagy akár csak a valódi kíváncsiság hiánya szembeállítva az általános közlésvággyal olyan hivatkozások, melyeket egy klasszikus blog szerzőjének nevetséges volna a szemére vetni, mint ahogy szakmai kritikai elemeket is felesleges rajta számonkérni, meg azt is, hogy írt-e valaha egy sor dalszöveget is (amúgy Madafak pl. írt, ld. KOC zenekar életműve: koc.uw.hu/). Nem arról szól ugyanis a dolog, hanem önkifejezésről (néha önmutogatásról).
Madafaka írásai szerintem a klasszikus blogpost jegyeit mutatják, van egy sajátos, viszonylag állandó stílusa a beszámolóinak, melyet felismerve az ember egy idő után vagy ignorálja a postjait, vagy elolvassa, hátha röhög egy-egy mondatán. Vegyük észre pl. hogy ezek a postok inkább szólnak Madafakáról, mint az eseményről, melyen részt talált venni, ez még az általa bevallottan kedvelt zenekarok esetében is jellemzően így van.
Egy dolgot semmiképpen nem érdemes: felhúzni magatokat rajta, sőt, felháborodni azon, ha valaki mégis merészeli a helyén kezelni a dolgokat (ld. Eördögh, HKT-topik, meg is kapta a magáét...).
Én pl. ha meglátom a koncertjeinken Madafakát, alapvetően előre röhögök, hogy a koncert kapcsán megint milyen "kalandjairól" (topikus elemek: holhugyozás, mitkajálás, kivel találkozás, sikertelen csajfelszedés) fog majd jelentős terjedelemben beszámolni, két-három mondattal elintézve magát a zenét (amely egyébiránt valóban nem érdemel többet).
Szóval: némi rugalommal szemlélve ezt a félblogot, pláne, ha érintettek (Tevi) is így teszik, simán megspórolhatók ezek az indulatok.
Már persze ha nem azok szabadjára engedése a cél.
A probléma szerintem médiaszociológiai jellegű, és nem először fordul elő az index holdudvarában (ld. még Művelt Alkoholista). Mégpediglen arról van szó, hogy a CsápGéza formailag és deklarative egy blog. Gyakorlatilag viszont ennél több, mert az egyik legolvasottabb magyar portálszájt gründolta volt, az ő szerkesztőik által írt, vagy általuk beválogatott szerzők beválogatott írásait jelenteti meg, melyek egy része rendszeresen belinkelődik a nevezett portál igen látogatott főoldalán. Nyögjük ki: a CsápGéza lényegében az index kultrovatának egyfajta állandó, hol külsős, hol belsős tárcatára. Vagyizé.
Éppen ezért a t. közönség egy részének nagyon nehéz helyén kezelni az itt megjelenő írásokat. Mint a fenti beszélgetés mutatja, most sem sikerült.
A felületesség, dilettantizmus, hozzá nem értés, sőt, megérteni nem akarás vagy akár csak a valódi kíváncsiság hiánya szembeállítva az általános közlésvággyal olyan hivatkozások, melyeket egy klasszikus blog szerzőjének nevetséges volna a szemére vetni, mint ahogy szakmai kritikai elemeket is felesleges rajta számonkérni, meg azt is, hogy írt-e valaha egy sor dalszöveget is (amúgy Madafak pl. írt, ld. KOC zenekar életműve: koc.uw.hu/). Nem arról szól ugyanis a dolog, hanem önkifejezésről (néha önmutogatásról).
Madafaka írásai szerintem a klasszikus blogpost jegyeit mutatják, van egy sajátos, viszonylag állandó stílusa a beszámolóinak, melyet felismerve az ember egy idő után vagy ignorálja a postjait, vagy elolvassa, hátha röhög egy-egy mondatán. Vegyük észre pl. hogy ezek a postok inkább szólnak Madafakáról, mint az eseményről, melyen részt talált venni, ez még az általa bevallottan kedvelt zenekarok esetében is jellemzően így van.
Egy dolgot semmiképpen nem érdemes: felhúzni magatokat rajta, sőt, felháborodni azon, ha valaki mégis merészeli a helyén kezelni a dolgokat (ld. Eördögh, HKT-topik, meg is kapta a magáét...).
Én pl. ha meglátom a koncertjeinken Madafakát, alapvetően előre röhögök, hogy a koncert kapcsán megint milyen "kalandjairól" (topikus elemek: holhugyozás, mitkajálás, kivel találkozás, sikertelen csajfelszedés) fog majd jelentős terjedelemben beszámolni, két-három mondattal elintézve magát a zenét (amely egyébiránt valóban nem érdemel többet).
Szóval: némi rugalommal szemlélve ezt a félblogot, pláne, ha érintettek (Tevi) is így teszik, simán megspórolhatók ezek az indulatok.
Már persze ha nem azok szabadjára engedése a cél.
Örvendezhetnek a terroirbuzik és a dűlőfaggatók, a mozgékony Kató Andrásnak, akit például a Borbarátból és a Monarchiából ismerünk, és két darab Varga Sándornak – meg nem borból gyűjtött pénzüknek – köszönhetően pillanatokon belül nyitik a Terroir Club…..
bandika
2006.11.22 09:23:49
Szabad-e a terroirt nem szeretni? Lehet-e a jó rossz? A becsület mindennél többet ér? Néhány mélyértelmű bölcseleti kérdés, amelyet két kékfrankos vetett föl. (Válasszal nem tudok szolgálni.)
Weninger Kékfrankos 2004
A 2003-as Weninger-kékfrankos engem majdnem taccsra tett.…..
(ömlengés)
Harmincéves ember lévén a gimnáziumeleji eszmélésembe csobbant be a kilencvenes évek legeslegelején egy a szénné másolt magnókazetta, rajta az első két Kispál-albummal. (Az se mellékes, hogy kitől kaptam: akkor osztálytársam volt, ma az Index kult tudósítója,…..
Madafakát nem törte meg a Sziget: már pénteken újabb koncerten találjuk őt, bort szorongatva. Megalomán videóklip, zavarba ejtő magyar szavak egy külfölditől és megrovás egy szigetes lánynak, olvassák!
Úgy terveztem, hogy majd összejövök a Szigeten egy lánnyal, és majd vele…..
Drága olvasóink, véget ért egy fejezet, kezdődik egy másik. Vajúdtunk, hosszasan. Eleinte úgy gondoltuk, szabad folyást engedünk mindenkinek, aki szabadon szeretne folyni, bort inni mégiscsak demokratikus dolog, róla beszélni, írni dettó, ezért sem akartuk korlátozni az…..
bandika
2006.08.28 12:26:32
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
***
No tegnap voltunk borzsúrgálán. Fantasztikus borokat kóstoltunk, de a rendezvény jellege miatt (ld. alább) csak sommásan tudok írni, jegyzetelni nem tudtam, így évjáratokat sem írok.
Jónak találtatott az Etyeki kúria SauvBl, St. Andrea Napbor, Légli SauvBl., Landord Chardonnay. Nem tetszett a Malatinszky Serena, de ez lehet, hogy a harsányan kiplakátolt "az év legjobb európai fehérbora" szlogenhez szabott elvárásaink miatt volt így. Vörösből nem kóstoltunk túl sokat, Vylyan Bogyólé, néhány Vida (KF, Merlot, Estve), nem volt kiemelkedő egyik sem, ellenben a 2007-es Gere Kopár nagyon meggyőző volt. Más körülmények között visszakóstolandó. Az este Kiemelkedő élményei: Szepsy Furmint (ebben hangulatnyi állati elegáns füstösséget éreztem), Szepsy Hárslevelű, Oremus Mandolás Furmint, Royal Furmint (ennek a gazdagságát a pletykák szerint némi "belecsúszott" botrytyses tétel adja). Az est legjobb száraz borának a Királyudvar Furmint Sec bizonyult, birsalmás, sárgabarackhéjas ízei, állati töménysége és rétegzettsége uralta a kóstolt száraz mezőnyt. Az édes kategóriát az Ebner cirfandlival indítottuk, ez egy édes szőlőszörp, minden cikornya nélkül, jól esik, de el is felejted rögtön. Az Oremus 2000-es ötputtonyosa gyönyörű volt, de magasan minden kóstolt édes fehér fölött a Demeter Főbor vitte a prímet. Elképesztő töménység és harmónia, órákig lehetne ízlelgetni egy kóstolásnyi mennyiséget, brutálisan hosszú utóíz, mindent vitt, minimum 9 pont...
Ennyit a borokról, és akkor néhány szót a rendezvényről, ami kritikán aluli volt. A korábbi borzsúroktól eltérően ez most gálának volt kikiáltva, ami annyit jelentett, hogy ezúttal az összes borász az ELTE aula földszintjére volt zsúfolva, és egy erőltetetten blőd kategóriák ("legjobb best buy" (!), "legjobb randibor", stb.) szerinti szavazás végeredményét is itt hirdették ki. Ezekkel a következő problémák voltak:
1) A földszinten 1000 látogató csak állati zsúfoltságban és zajban fért el, a standokhoz egyszerre max 1-2 ember fért oda, a folyamatos nyomás miatt a kóstolómennyiség kitöltése után már el is kellett húzni a pult elől, emiatt mindenki türelmetlen és ideges lett egy idő után, a borászok kimerülten és rossz érzéssel mérték a tömegnek a tételeket.
2) Az eredményhirdetés látványosan senkit nem érdekelt, ugyanakkor a szervezők legrosszabb húzása az volt, hogy erre a fél órára minden standnál leállították a kóstoltatást, abszolút értelmetlenül, ráadásul ha egyszer korlátlan fogyasztást ígérnek erre a 4 órára, akkor ez nem is fair. Félreértés ne essék: nem berúgni mentünk, de miután a fent írtak miatt közelharcot kellett folytatni egy-egy kóstolómennyiség beszerzéséért, ez külön bosszantó volt.
3) A honlap büfévacsorát ígért, így nyilván nem mi voltunk az egyetlenek, akik nem tele hassal érkeztek, és egy-egy kör után jól esett volna néhány falat. Ehhez képest a hétórás nyitás után két órával, este kilenckor jelentek meg a pincérek az emeleten, és az ott tolongó kiéhezett tömegen megpróbálták átvinni a gépsonkás és körözöttes szendvicses tálcáikat a tálalóasztalokra. Természetesen jó magyar szokás szerint a nép már menet közben lerabolta a tálcákat, hihetetlen jelenetek közepette. Nem tudom, a büfévacsorának voltak-e más elemei is, mert ezen a ponton otthagytuk a galériát, és fél órával később kémeink jelentése szerint már semmilyen étel nem volt. Érthetetlen, miért nem lehetett a lezárt emeleti részben előre feltálalni, és utána beengedni a népet, hogy ne egy-egy érkező tálcára csapjanak le háromszázan.
Ha ezeket a pontokat átgondolják a szervezők, talán jobbá tehető ez a rendezvény, amelynek azért mégis köszönhetjük, hogy sok olyan bort sikerült megkóstolni, melyeket egyébként nem tudnánk.