R.P. Taught 2012.12.29 10:29:10

"ami nem mellesleg a határontúliak ideológiai nevelésére is alkalmas" - klasszikus csúsztatás a cikkben.
Kérdezném a posztolótól, vajon hányat olvasott el, vagy legalább vett a kezébe a könyvek közül, mielőtt ezt leírta?
Egyet sem? Keveset? Én sem mindet, dehogy. De felkerestem a Századvég irodáját, amikor kb. egy éve ezeknek a könyveknek a jó részét darabonkénti 200-300 forintos áron elkezdték kiárusítani, mivel rosszul fogytak és kellett a hely a raktárban. És vettem olyat is, amit ismerősnek meg a munkahelyem könyvtárának szántam.
A jelentős részük a megfelelő társadalomtudományban szaktudományos értéket képviselő munka, tanulmánykötet vagy monográfia. Hogy miért nem fogynak teljes árú bolti forgalomban? Tessék megkérdezni bármely kiadótól, hogy az ő készletük a vágyott ütemben cserélődik-e!
És vajon milyen ideológiai nevelésre alkalmasak a munkák? Például Francis Fukuyamáról az ideológiák szintjén a liberális demokrácia világuralma juthat elsőként eszünkbe - igaz, a listán látható könyv egy normál szakmunka. Vagy a "Hazádnak rendületlenül" című szerkesztett könyvvel szemben gyanakvó a posztoló? Amelyben elismert szaktörténészek a nemzeti emlékezet helyeiről írnak népszerűsítő célú összefoglalókat? A házassági piacról szóló demográfiai vagy a rendszerváltást vizsgáló politikatudományi kötet mitől problémás? Esetleg a Fidesz háttérembernek aligha számító Csizmadia Ervin neve késztette a posztolót arra, hogy az agymosás vádját felvesse?
Éppen elég nagy baj, hogy az internet és a xerox masina korában, egyúttal a társadalomtudományok (részben mesterségesen gerjesztett) tekintélyvesztésének időszakában mennyire megoldatlan a szakmunkák kiadása.

R.P. Taught 2012.12.29 10:34:11

A Századvég szponzorálásával kapcsolatban szerintem is jogos felvetni bizonyos kérdéseket - no persze csak akkor, ha tisztességesen összehasonlítjuk a rivális cégek gyakorlatával. A kiadványok felhasználása azonban korrekt.

R.P. Taught 2011.02.08 07:21:19

@rockjano_:
Rokonszenves, amit rockjano ír, tiszteletreméltó, de szerintem naiv. Szerintem Zb74-é a tíz pont, hiába nem annyira vicces, mint sok már derék kommentelőé. Mert az ügy valószínűleg leginkább a kereskedelmi média világáról szól (és kevésbé a politikáról, bár ha beszűkültek a lehetőségei, az is számíthat).
Egy Bakács-szerű fazon életstratégiát az az értékrend és normarendszer hatja át, ami a médiából jön. Ő abban él, és csak igen kevéssé lát ki belőle. Vagy van, aki komolyan azt hiszi, hogy Bakáts, amikor megáll a polc előtt, kinézi a jókora rudat, körülpislant a többi vásárló közt, majd becsusszantja a kabát alá, akkor nem gondol a következményekre? Arra, hogy ha megbukik, és a biztonsági őrök, a rendőrök, az olvasói a SZTÁRt látják majd benne, márpedig ebben klassz lehetőségek nyílnak számára. Ne legyenek kétségeink, hogy ebből a hírből szép pénzek vándorlása indul meg, és igazán "igazságtalan" lenne a világ, ha éppen az eset főszereplőjének nem csurranna belőle semmi. Más kérdés, hogy micsoda tehénpotyadék világ ez, hogy neki még ez is "megéri". Money, money, money...
Rockjano, Zb74, R.P.Taught és a többiek is ezt kajálják - minimum tévéelőfizetőként, de talán bulvárlapolvasóként is (azt én nem-nem-soha!)

R.P. Taught 2010.09.05 10:58:41

Öröm látni, hogy egy jól sikerült, a morális tespedtségből felrázni igyekvő cikk néhány perc alatt hány egyetértő kommentet szül. Én nem ezek számát fogom gyarapítani, hanem egy történetet mesélek el, amit egy ismerősömtől hallottam.
Ő bizony megtette, amit az Ellenőrző levélírója és barátai nem: heccből csórt boltban. Ez Angliában történt, régen, még egyetemista korában, ahol külföldiként ösztöndíjjal tanult. Csokikákra specializálódott a derék hölgy. Fél font, egy font, nem a világ, nem rokkan bele senki - gondolta -, viszont milyen vagányság ilyet csinálni. Aztán egyszer elkapták. Becsületére váljék, hogy nem próbálta letagadni, nem hazudozott össze-vissza.
Kihívták a rendőrt, a campus közepén bilincs csattant a csuklóján és hamar az őrsön kötött ki. Ott vizsgálati fogságba került, szíját és óráját lekapcsolták. Nem ismerem a pontos szakterminusokat, de lényegében magánzárkába került, ahol a sivár környezetben csak magával tudott foglalkozni. (Legyünk jóhiszeműek: a nyilatkozó gimis lány talán ezt az érzést fejezte ki - helytelenül - az "unatkozás" szóval.) És bár óra híján fogalma sem volt, hogy mennyi idő telt el közben, de a magánynak köszönhetően magába szállt, miután átgondolta mindazt, amit a napi üzemmenet forgatagában addig "nem sikerült".
Egy idő után kiengedték a bezárt szobából. Az ügyeletes rendőr elmagyarázta neki, hogy megrovásban részesítették (he was cautioned), és hogy bekerült a bűnügyi lajstromba, ahonnan azonban egy év múltán törlik, ha nem lesz más panasz ellene. Hazamehetett, ám a tortúra nem ért véget. Jelentenie kellett az egyetemi tanszékvezetőjénél és jelentkeznie az egyetem vezetésénél, ahol akkorra már tudtak az esetről. Ott is határozottan, de bizonyos távolságtartással kezelték a helyzetet: egy hetes "önkéntes" munkát kellett végeznie az egyik irodában.
A történet két tanulsága: a korai blair-i Anglia így kezelte az ilyen "petty shoplifting" ügyet, ha nem volt visszaeső az illető. Diszkréten, de nem elkendőzve; büntetve, de nem tönkretéve az illető jövőjét. A másik, hogy az illető nőszemély felnőtté válásában az eset nagy szerepet játszott. Jó lenne, ha a "magántulajdon szentsége" kialakulna az embertársainkban, ahogy ő azon a napon saját kárán belátta ennek morális igazságát. Jobb lenne persze, ha von Haus aus hoznánk, de tudomásul kell venni, hogy a felettes ént kinek jobban, kinek kevésbé sikerül beépítenie kamasz korában. Hogy általánosan osztott értékké váljon, azt elő lehet segíteni puhább és drasztikusabb módszerekkel, a suliban meg az őrszobán. Kormányunk, amely előszeretettel nevezi magát "polgárinak", nem győzi értelmezni, hogy mire kapott felhatalmazást a tavasszal. Nos, én nagyon szeretném azt látni, hogy a ballib népség kiszorítása nem öncélú, saját klientúra kiépítését szolgáló lépéssorozat csupán, hanem - például - a magántulajdon iránti tisztelet (mint polgári erény) fokozódó elismertsége is a regnálásuk eredményei közé fog számítani. Ha az iskolai programok megváltoztatása által, az jobb, de ha a szigorúbb rendőri fellépés útján, az is igazolható morálisan.
Nem kívánom a ballib szavazóknak

R.P. Taught 2010.09.05 11:01:15

bocs, a végén bennmaradt félmondat visszavonva :)

R.P. Taught 2010.09.05 11:03:40

@Mensikov: I am sorry, she was cautioned. Boccs

R.P. Taught 2010.04.18 01:59:31

Nem vagyok valami nagy kommentelő, de ez a mai bejegyzés beindított.
Először is: kalapemelés illeti T.G.-t a stílusáért. Mondjuk ki bátran két évtizednyi pártos, nyalós, elfogult szakértői-elemzői megnyilvánulás-rengeteg után: lehet más a (médiában megjelenített) politológia. Tudom persze, hogy nem egyedül Török Gábor képviseli ezt a tárgyilagos és elemzői megközelítést, de az ő jelenléte eléggé erőteljes, és a mostani eset is mutatja, hogy csúnya konfliktusok származhatnak ennek felvállalásából. Hazánkban a professzionalizmushoz minden jel szerint nem kis bátorság szükségeltetik.
Nem tudom, adják-e még az ATV-n azt a műsort, amiben pár éve három-négy publicista tetszelgett az elemzői minőségben (Mészároson kívül Bolgárra, Avarra emlékszem). Mindenesetre a szememben az a program képviseli a mélypontot ebben a tekintetben. Fájdalmas volt látni a gyűlölködő, rosszhiszemű, gyanakvással beoltott férfiakat, akik ugyanakkor mélységes bölcsességeiket elképesztő arroganciával vezették elő. Emlékeim szerint éppen Mészáros vitte a prímet közöttük, valahányszor a sors úgy hozta, hogy a műsorukat figyeltem. Bevallom, publicisztikáit nem olvasom, egyszerűen nem hiányzik.
És itt jön a második megjegyzésem. Arra lennék kíváncsi, és szívesen olvasnék elemzést is erről Török Gábortól vagy mástól, hogy vajon mennyire egyedi magyar jelenség a mészárostamások ügyködése? A jobboldali (itt: a társadalmilag konzervatív és/vagy keresztény) ideológiákkal szemben a rendszerváltás másnapja óta ellenséges, urbánus elit humán-értelmiségen belül például Cseh- vagy Lengyelországban is létezik egy ilyen mag, ami keményen politizál, kulturális vezető pozíciói és médiakapcsolatai révén nagy sikerrel befolyásolva a baloldali értelmiséget? És ha igen, ennek is alapvető jellemzője a morális fölényre hivatkozó felsőbbséges, kioktató és helyreutasító stílus, ami hivatkozásként gyakran operál a jobboldal történelmi bűneinek aktualizálásával (egyszerűbben szólva: vesszőparipája az antiszemitizmus)? Vagy mindez ennek az értelmiségi csoportnak az 1992 körüli politikai "teljesítményéhez", az SZDSZ és az MSZP összeboronálásához, a Horn-kormánnyal kezdődő, majd mostanáig továbbélő koalícióhoz köthető, és ennyiben a konkrét magyar fejleményekkel magyarázható, és kár külföldi analógiákat keresni? Jól érzékelem, hogy az egykori chartás cseh vagy a Szolidaritás bázisú lengyel ellenzéki mozgalmak szellemi utódai nem termeltek ki hasonlóan befolyásos és egyben elfogult "műhelyeket"? Esetleg valami társadalomlélektani adottság: a gyanakvásra és a gyűlöletre való fogékonyság hazai elterjedtsége mint piaci keresleti tényező játszik szeretet abban, hogy ez a stílus töretlenül képes túlélni parlamenti ciklusokat és megfertőz újabb nemzedékeket is?
Van erről a kérdésről színvonalas szakirodalom?

R.P. Taught 2010.02.18 09:04:35

Ha jobban megnézitek, Szabó János a pályafutását igenis katonatisztként kezdte, ráadásul nem akárhol, Szolnokon, repülősként végzett. A szociológiát 29 évesen, levelezőként fejezte be. Történetesen ismerősöm ismerőse régről, és úgy tudom, hogy roppant lelkiismeretes és érdeklődő diák volt. Azóta pedig a szociológia ezen kis területén elismert, elfogadott szaktekintély. Katona ÉS szociológus, bár az ilyen köztes helyzetben mindig lesz, aki kétségbe vonja az egyik vagy másik kötődését.
A probléma szerintem nem is a katona mivolta. Számomra az a legnagyobb dráma, hogy negyvenes éveinek az elejét taposó pesti értelmiségiként két héten belül a második "ismerősöm" nevét fedezem fel a sajtó bűnügyi rovatában. Mi történik itt? Baráti társaságban vagy szakmai körökben jó havernak, tisztes családapának, elfogadott kollégának ismert emberek buknak meg.
És mi a tanulság? Az, hogy tényleg mindenki, vagy majdnem mindenki sáros, és csak a külső körülményeken múlik, hogy a börtönbe gravitál, vagy nem? Esetleg Ti is, kedves kommentelők? Esetleg én is?
Vagy az az igazság, hogy ez nem széleskörű, csak most borul a bili? Az a pár százalék elit értelmiségi, aki az utóbbi években hozzászokott a büntetlenséghez és elképesztő ostoba arrogancia alakult ki benne a józan ítélőkészség, morális tartás elvesztésével párhuzamosan, most szembesül azzal, hogy az idők változnak és már nincs visszaút?