ta0066 2019.03.15 16:43:32

@Egy_nick: Kedves Egy_nick a kérdésfelvetés szerintem jogos, az embert érdekli a halál utáni sorsa, kell is, hogy érdekelje. A jutalom-büntetés kérdése azonban nagyon összetett kérdéskör. Éppen ezért csak az "örök boldogság" részére reagálnék, arra is nagyon nagy vonalakban. Nem mindegy, hogy a boldogságot hogyan értelmezzük. Olyan állapotként, ami kellemes, és ezért ennek meghosszabbítására törekszem a kellemetlen vagy annak vélt helyzetek elkerülésével (ez kb. amit földi boldogságként azonosíthatunk); vagy a boldogságot a létem egy teljesebb megtapasztalásaként értelmezem (ezt azonosíthatjuk mennyei boldogságként). Más megközelítésben: a boldogság forrása (mint mindené) Isten; az emberi boldogság ilyen módon nem ennek vagy annak a tárgynak a birtoklásától, bizonyos érzelmek átélésétől függ, hanem a forrástól való távolságtól. A menny azért van vallási nyelven boldogként lefestve, mert Isten-közeli állapot. És ebben van a határozott különbség Jehova Tanúi tanítása és a katolikus vallás tanítása között. Jehova Tanúi szerint az ember számára elérhető legmagasabb állapot (legalábbis az átlag tanú számára) az öröklétbe meghosszabbított földi élet; ki is mondja minden kiadvány: a földi paradicsom. A katolikus vallás tanítása szerint az ember számára elérhető legmagasabb állapot az Isten teljessége, azaz az Istennel való egység. Még olyan fogalmat is ismer, mint az apotheosis - átistenülés. És itt egy újabb nagyon komoly kérdéskör következik: Isten és ember egymáshoz való relációja. Éppen ezért csak annyit emelnék ki, hogy a katolikus vallás soha nem tanította az ember istenné válását: megistenülését.
Amire szeretnék rávilágítani annyi, hogy az átlag tanú számára a boldogság fel sem vetődik Isten közelségének vagy távolságának függvényeként. Közeledni kell Istenhez, mindig erre buzdítanak, de soha nem kell odaérni hozzá (egyes tanítások szerint nem is lehet és/vagy nem is szabad); az örök földi paradicsom pedig boldog, mert nincs szenvedés és halál - hogy Isten van-e benne az nagyon fel sem vetődik. A katolikus tanítás szerint az Isten ismerete, közelsége maga a boldogság, így az Isten felé való törekvés következménye, nem pedig célja. Az egyiknél arra épül fel minden, hogy boldog akarsz lenni (azaz nem akarsz szenvedni, éppen ezért meghalni sem); a másiknál arra épül minden, hogy Istenhez akarsz jutni. Lecsupaszítva és elvonatkoztatva az egyes vallások emberi képviselői által megvalósított életutaktól.