Regisztráció Blogot indítok
Adatok
KurdiKata

0 bejegyzést írt és 6 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2019.03.11. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Filmklub Káin gyermekei 2019.05.08 18:01:02
Három kamasz, akik büntetésüket töltik a fiatalkorúak börtönében Magyarországon, a nyolcvanas években. Három gyilkosság, amiért megbüntették őket. Majd eltelik harminc év, és az egykori kamaszok újra a kamera előtt ülnek, visszatekintve egykori önmagukra. Ki lehet-e törni, vagy az ifjúkor bűnei…..
KurdiKata 2019.05.18 09:52:14
Talán igazán csak ilyen sorsok láttán tudjuk értékelni azt, ami nekünk van. Csak ritkán gondolunk bele, hogy másokhoz képest mi voltaképpen milyen szerencsések vagyunk, mégis panaszkodunk nap mint nap. Már néhány éve van lehetőségem nehéz sorsú gyerekekkel illetve egy leánynevelő intézet lakóival kapcsolatban lenni, s egy két történet hallatán még most is megdöbbenek. Valóban haragot és érthetetlenséget vált ki belőlem ez a téma. Felfoghatatlan számomra néhány felnőtt, szülő viselkedése, nevelési módszerei - ha épp nem elhagyták gyermeküket -, az, ahogyan "élni" próbálnak. Természetesen nem minden fiatalkorú tette vezethető vissza a szülőkhöz, de véleményem szerint a többsége igen. A film láttán is első kérdéseim között volt az, hogy És mi a helyzet a szülőkkel? Hogyan nevelték a gyereket, milyen példát mutattak?
Oly sok gyermek tér a rossz útra, csupán azért, mert nem a megfelelő családi háttérrel rendelkezik. Mondhatjuk-e, hogy az ő hibája az, hogy bűnöző, hogy alkoholista vagy függő lett? Valóban ő tette ilyenné az életet, vagy csupán nem tudott kiszakadni abból, amibe született?
Őszintén sajnálom az ilyen fiatalokat, akiktől a szülők veszik el az esélyt egy jobb élettől.
Reménykedtem a film elején, hátha lesz olyan személy, akinek az élete jobbra fordult az évek során, de sajnos az esetek többségében nem ez jellemző, ahogy a 3 szereplő esetében sem.
S hány ilyen megtört ember lehet még, akik így beszélnek múltjukról, bűneikről.

Vajon mire lenne szüksége a társadalomnak ahhoz, hogy mindenki emberségesen éljen, cselekedjen? Valóban csak jobb szülőkre, akik olyan generációkat nevelnek fel, akik értéket adnak? Vagy más törvényekre, más oktatásra, más körülményekre, otthonokra, munkára, megbecsülésre, esetleg hitre, jobb lelkiismeretre?
Az biztos, hogy mi, az emberek tettük olyanná a társadalmat, amilyen.

"Nem azért rossz a világ, mert rossznak kell lennie."
Filmklub Az állampolgár 2019.04.13 11:15:11
Az állampolgárság sokkal többet jelent a hivatalos elismerésnél, papíroknál: emberi viszonyokat, összetartozást és közösséget, de ugyanígy benne van a menekülés, a harc a hivatalokkal és a küzdelem az előítéletekkel. Ahhoz, hogy mindez érzékelhető legyen, szembesülnünk kell saját hazánk…..
KurdiKata 2019.05.15 13:28:19
Igazán erős kezdés.
Néhány héttel az óra előtt volt alkalmam látni a filmet, s már a második percben „szíven ütött”. Wilson első megszólalását háromszor kellett visszatekernem, hogy megértsem, amit mond, de ezután újra vissza kellett, mert nem akartam elhinni, hogy valóban jól hallottam.
„Szózatból tudok” – már itt tudtam, hogy mély mondanivalója lesz a filmnek. Többé-kevésbé így is lett. Azt reméltem, nagyobb hangsúlyt fog kapni a magyar állampolgárságért vívott harc érzelmi oldala, s az ország szeretete.
Természetesen volt benne szerelmi szál is, hiszen mi mással lehetne valóban eladni egy filmet, bár jelen esetben nem sajnáltam volna, ha nem ez irányítja az eseményeket.
Nagyon jó volt látni, ahogyan a két menekült a kezdetektől fogva megérti és támogatja egymást, s kettejük között egy magyar nő, aki segíteni akar, de valójában soha nem tudná valóban megérteni és átérezni, hogy Wilson és Shirin min megy keresztül. S úgy gondolom, ezzel a legtöbb (nem csak) magyar így van; mi tudjuk, mi történik - mi tudjuk, hogyan segíthetünk - mi tudjuk, mi a jó nekik. E film okán a bevándorlással kapcsolatban is hosszas beszélgetéseket és eszmecseréket lehetne folytatni. Úgy gondolom, Wilson remek példa arra, hogy kik azok, akik valóban menekülnek, ténylegesen új hazát akarnak választani, s azt az országot értékelni, becsületes munkájukkal gazdagítani, társadalmukat elfogadni és építeni próbálják.
Az ilyen embereknek van helye a szívemben (és országomban), de csak nekik!!

A film végén azonban fordulópont következett, ami számomra ismét kissé csalódás volt. Nem tudni, hogy a levélben végülis mi szerepelt: megkapta az állampolgárságot, vagy esetleg barátja írt neki, s utána ment Bécsbe.
KurdiKata 2019.05.15 13:45:20
@KurdiKata: Saját kérdésemre választ keresvén, kicsit jobban szemügyre vettem a film utolsó perceit, s látszik, hogy a levél tetején a magyar címer látható, így minden bizonnyal az állampolgárságról jött értesítés. Az elbírálás eredményét így sem tudjuk meg, de a film elején szereplő barátja neve hangzik el a film végén is, így minden bizonnyal őhozzá igyekszik.
Filmklub Ernelláék Farkaséknál 2019.05.06 15:32:43
Egy lakás, két család. Az egyik itt él, tele a mindennapok kisebb-nagyobb problémáival, a másik külföldre ment, ahonnan kényszerűen hazatér. Az összezártságban növekszik a feszültség, régi és újabb sérelmek jönnek elő. De a helyzet vajon inkább erősíti vagy gyengíti a kapcsolatokat?..
KurdiKata 2019.05.11 10:16:07
Nem túlzottan kedvelem a magyar filmeket, talán éppen azért,mert a legtöbb túl valóságos, hétköznapi eseményeket dolgoz fel. Most fogalmazódott meg bennem konkrétabban az a gondolat, hogy az emberek - de én biztosan- ha filmet akarnak nézni, akkor valami jóra, izgalmasra vágynak. Olyan történetet akarunk látni, amely szinte tökéletes, mely után vágyakozhatunk, s legalább arra a rövid időre beleélhetjük magunkat olyan történetekbe, szerepekbe, amelyek a hétköznapokban biztosan nem történnének meg velünk. Valami másra vágyunk a filmekkel kapcsolatban, mint a valóság. Az már-már túl unalmas.
Az Ernelláék Farkaséknál című fim kezdetén is épp ezt gondoltam, hogy "Jaj, ismét egy magyar film...". A film végeztével voltaképpen ez a véleményem nem túlzottan változott meg, csupán az, hogy hogyan tekintek a filmre. Ha otthon, szórakozásképpen kellene választanom, nem tartom valószínűnek, hogy újra megnézném ezt a művet, azonban remekül szolgál a társadalmunkról való gondolkodás és beszélgetés alapjául, ugyanis olyan családi, gyermeknevelési, párkapcsolati problémák merül fel benne, amelyek valóban megjelennek mindennapjainkban, s alakítják, formálják életünket, szerepünket, társadalmunkat.
Filmklub 2019.03.21 18:11:12
Miként viselkedünk egy olyan helyzetben, ahol az elvárások veszik át az uralmat az erkölcsi érzék felett? Vajon elnyomhatja-e a személyiségünket  egy felvállalt társadalmi szerep? Philip Zimbardo nagy vitákat kiváltott stanfordi börtönkísérlete megpróbált választ adni ezekre a kérdésekre - olyan…..
KurdiKata 2019.05.05 22:57:59
Valóban izgalmas és egy jó beszélgetés témájául szolgáló film. Ahogy a korábbi kommentárokban hallgatótársaim is írták, elgondolkodtató, hogy vajon mások ugyan így cselekednének-e, vajon mindenki visszaélne-e a hatalmával, vagy megőrizné emberségét? Különös, mennyire meg tudnak változni az emberek, ha hatalmat kapnak. Sőt, vannak, akik eleinte ugyan úgy viselkednek, s majd idővel, miután valóban elnyerik mások bizalmát és a felettük való irányítást, megváltozik hozzáállásuk, mint ahogyan azt a filmben is láthattuk.
Természetesen a másik oldalt is érdemes szemügyre venni, hiszen az "áldozatok" között is több típust megismerhettünk; a mondhatni leggyengébbeket, akik ki akartak lépni, a lázítókat, lázadókat, és azokat, akik sokáig törekedtek valóban csak egy pénzkereseti lehetőségként felfogni. Mi kivel azonosulnánk ebben a helyzetben?

Nem szeretném túlságosan azt hangoztatni, hogy megtörtént események alapján készült, ugyanis a látványosság és izgalmak kedvéért nagyon sok meg nem történt eseményt is bemutat, így számomra inkább csak egy remek, tanulságos film.
Filmklub 2019.02.20 10:38:59
Lehet-e kísérletezni a társadalommal, egy csoporttal vagy egy osztállyal akkor, ha az szükségképpen befolyásolja az életüket és gondolkodásukat? Meddig mehet el a pedagógia egy jelenség bemutatásában és érzékeltetésében? Vajon mi magunk mennyire lennénk fogékonyak egy hasonló manipulációra?..
KurdiKata 2019.03.11 18:06:56
Egy középiskolai megemlékezés alkalmával láttam először e filmet, bár akkor kissé hiányérzetem volt, ugyanis az osztályközösségek nem beszélték át a látottakat. Valószínűleg sokan csupán az „aha, jó film volt” mondattal reflektáltak volna, és lehet, hogy anno én is közéjük tartoztam. Úgy vélem, ez a film remek lehetőség lenne, hogy a fiataloknak más szemszögből, érthetően mutassák be az autokráciát, s egy „mai” példa megismerése után merüljenek bele a múlt eseményeibe. Személyes tapasztalataim okán is állíthatom, hogy nagyon kevés tanár tudja valóban felkelteni a mai fiatalság érdeklődését a történelem iránt - ami természetesen nem csak az oktató hibája -, pedig számos lehetőség lenne izgalmasabb módon megismertetni velük különböző fogalmakat, politikai rendszereket, eszméket, események közötti összefüggéseket.
Wenger könnyen vezetővé tette magát, és természetesen nem félt szavazást indítani erről, hiszen tudta, hogy a többség biztosan mellette fog dönteni. Vajon a mi életünkben kik azok, akik ilyen egyszerűen vezetővé, szinte diktátorrá válnak? Egy tanárunk, az igazgató, egy közösség vezetője, a baráti társaságunk egy tagja? Természetesen nem a filmben látottakhoz hasonlóan, de a saját, szűk környezetünkben is biztos vannak, akik remekül manipulálják, irányítják a többieket, és folyton saját akaratukat érvényesítik.
Tanulságos, elgondolkodtató történet, s ami még igazán foglalkoztat: hogyan alakult volna a film, ha Wenger végül az anarchizmus témát kapja?
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása