Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Snedronningen

0 bejegyzést írt és 90 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Egy norvég faluban mindenhol könyvek halmozódnak. A buszmegállókban, az utcákon nyitott könyvállványom sorakoznak. Becslések szerint a könyvek száma meghaladja a 150 ezret. A lakosok száma viszont alig 280 fő. Találóan nevezték el Mundal norvég községet Booktown-nak – írja a…..
Két nő, a 40 éves Hyeona és a 43 éves Jeong-Ah Kim a jobb élet reményében hagyta el Észak-Koreát, de Kínába menekülve csak folytatódtak a megpróbáltatások. Megrázó történetek szökésről, bántalmazásról és elveszített gyerekekről...
Snedronningen 2019.06.16 08:34:18
@acycloren: azt se felejtsük el, hogy ezek a nők nemcsak traumatizáltak, hanem egy teljesen más szemléletből jönnek. Észak-Koreában nőttek fel, ahol nemhogy szeretet, meg hasonlók, hanem eleve dicséretes, ha valaki feladja a hatóságoknak a családtagjait. Egy torz és beteg rendszerből jöttek, semmi értékrendjük nincs. Miért ragaszkodna a gyerekéhez, ha az érzelmeket már régen kiölték belőle? Nem a hagyományos értelemben véve kolonc számukra a gyerek, hanem nem is tudják, hogy lehetne másként, hogy létezik szeretet és mi az, egyszerűen azért, mert nem így nevelték őket. Nem vádolhatjuk ezeket a nőket érzéketlenséggel azért, mert úgy viselkednek, ahogyan azt tőlük a rezsim elvárta. Biorobotnak tekintették és nevelték őket es aszerint is reagálnak.

Nagyon komoly pszichológiai segítségnyújtásra és beillesztési programra lenne szükség ahhoz, hogy az ÉK menekültek be tudjanak illeszkedni egy normál társadalomba, ehhez képest viszont mivel illegális menekültek, ezért papírok és jogok nélkül nagyon kiszolgáltatottak. Gyakorlatilag a létező legnwgyobb kultúrsokk az ÉK szökevényeknek bármely más országa menni és szembesülni azzal, hogy semmi nem igaz abból, amit nekik eddig tanítottak, amiben és ahogy eddig éltek, amit a világról tudtak. Engedelmeskedni könnyű, de a szabadságot tanulni kell, a felelősségvállalást tanulni kell, a döntéshozatalt tanulni kell stb. Ezek a szerencsétlenek meg csak sodródnak.
Sokszor elköveti az emberiség azt a hibát, hogy egy dolgot pontosan úgy akar megvalósítani, mint addig, csak egy kicsit máshogy. Olyan a helyzet, mintha a fénymásoló kifejlesztésekor egy olyan írógépet akartak volna készíteni, ami először elolvassa a másolni kívánt szöveget. Sosem sikerült volna…..
Vajon mi minden változik egy ember életében öt év alatt? A személyes sorson kívül például a gondolkodásmódja – nincs ez másként a határátkelők életében sem, miként ez kiderül Prevics Éva írásából, aki maga is kétszer vágott bele a határátkelésbe. Mint a képen is…..
Snedronningen 2019.06.13 14:03:48
@Határátkelő: ha a poszt végén van egy link, az egy dolog, nem elegáns, de belefér. De ez a mai poszt sima könyvreklám: a kötetben majd megszólal két pszichológus; a kötetben interjúk vannak; a könyv különlegessége stb. Ez mintha árnyalatnyit több lenne, mint egy blogra mutató link. De ha már ilyen kedvesen elküldtél, akkor tényleg megyek is, minek fecséreljem itt az időmet reklámokra, abból úgyis ömlik mindenhonnan, nem kell még egy belőle.
Ismét itt van régi jó ismerősünk, a Spurifuvar! A költöztető cég 2015-ben többek között félrekalkulálásért és ügyeskedésért járt nálunk, idén tavasszal pedig tönkretett búrotok és eltűnt holmi is szerepelt a panaszban. De hogy ne unjuk meg a sztorikat, a harmadik rész egy óriási csattanóval fog…..
Hogyan él egy dán család, miként telnek a hétköznapok? Mire érdemes figyelnünk, ha akár hosszabb távon, akár csak rövidebben beengednek minket az otthonukba? Kay írásából kiderül...
"There is no Plan B, because there is no Planet B!" (Nem létezik B-terv, mert nem létezik B-bolygó!") Az összesen 81 év innen, vagyis egy ember élete. 2 fok feletti emelkedés az átlaghőmérsékletben azt okozza, hogy a tengerszint 70 méterrel megemelkedik majd. A folyamat már elindult, és ott tart,…..
Határátkelő Kacsint a virsli 2019.06.10 06:30:00
Az életben mindenhonnan jelek érkeznek felénk. Egyesek megfejthetetlenül bonyolultak. Mások annál egyszerűbbek. Mint például egy londoni étteremben felszolgált virsli, két tojással, mely ételek megfelelő alakzatban elhelyezve igen egyértelmű jelzésértékkel bírnak. Bonyolítja a…..
Snedronningen 2019.06.11 10:15:27
@Jankove: sajnos igen.

Az előző hópihe nemzedékről szóló gondolatmenetemet szeretném még kiegészíteni: a kommunikáció és a másik fél iránti megértés teljes hiánya a probléma, mert csak a sértődött fél egója számít. Túlterheltség, fáradtság miatt az ember követ el hibákat, pl elgépel egy szót az emailben. Ezt lehet felfújni és ügyet kerekíteni belőle, vagy lehet megbeszélni. A munkám miatt vannak olyan csúcsidőszakok, amikor percenként akár 3-5 emailt is kapok a kollégáktól, mellé napi 2-300 sms-t, és ha kellően belefulladtam már az elektronikus levelezésbe, akkor elkezdenek hívogatni vagy bejönnek az irodámba pörögni, hogy már mikor küldtek egy emailt és még nem válaszoltam... A kapkodástól előfordul, hogy elírom az illető nevét (mert persze nem ám csak úgy válaszolunk egy mondat lényegben, formálisan kell: dear... best regards, különben kiemelik azt az egy emailt es rohannak az HR-hoz, hogy udvariatlan emailt kaptak...), vagy elgépelek egy szót, vagy kimarad egy szó a mondatból stb. A normális kolléga ilyenkor megérti a szitut, vagy nem szól miatta, vagy visszakérdez, hogy jól gondolom, hogy valójában ezt és ezt akartad írni?, visszaigazolom és túl is vagyunk a dolgon. De van, aki ilyenkor elkezd ügyet kerekíteni, és a fél világot bekopizza és generálja az email váltásokat (miközben továbbra is jön a 3-5 percenkénti a többiektől...), mert egy bocsánatkérés a neve elgépelése miatt nem elég neki. Na, az ilyeneket nagyon tudom utálni! Semmi megértés, semmi belérző képesség, hogy esetleg nem szándékos az úgynevezett sértés, semmi jószándék,mert ő frusztrált és keresi, hogy kibe kössön bele.

Úgy látom ez a téma engem is frusztrál, mert már hányadik gőz-kieresztő hozzászólást írom :-))) De tényleg, hócipőm tele van ezekkel a hülyeségekkel :-)))
Snedronningen 2019.06.11 10:19:58
@chrisred: ez ma már nem ilyen egyszerű, mert sértődöttke kiteszi a Facebookjára, és mindenből rögtön ügy lesz, mert az “Internet népe” felháborodik. Már rég nem arról van szó, hogy a politikus, tv bemondó, színész stb mit mondjon, hogyan viselkedjen, hányszor pislogjon percenként. Te, én, bárki kerülhet a facen pellengérre egy rosszul megválsztott szó, egy félreérthető gesztus vagy egy fotó miatt, hogy mondjuk pont rosszkor mosolyodtál el es valaki ezen felháborodik.
Snedronningen 2019.06.11 10:24:14
@chrisred: a munkatársak fúrják egymást témájahoz: persze, ez mindig is létező jelenség volt, a kérdés a mértéke. Amíg Juci-Kati-Mari egymást marta az irodában, megkeserítették egymás életét, de ott megállt a dolog. Ma a sértődős Juci képernyőfotókkal igazolva a vélt igazát ássa alá a másik kettőt, megszégyenítve, ellehetetlenítve őket, egy csomó másik embert is bevonva a cicaharcba. Manapság egy hiszterikának szélesebb az eszköztára a másik ember tönkretételéhez.
A Momentum új főpolgármester-jelölt-jelöltje beszállt egy versenybe, amelyet a posztkommer pártok rendeznek egymás között a vezető posztkommer párt funkciójáért. Ez eleve nem volt egy bölcs ötlet, ti. nem szabad versenyezni ott, ahol a szabályokat -- ideértve a verseny értelmezési keretét -- az…..
Snedronningen 2019.06.07 19:11:58
@kazsiafigyelo: légy erős, mindenki valakinek a gyereke vagy unokája,te is, én is, mindenki. Egy olyan ország szülöttei vagyunk, amelyet az utóbbi száz évben minden irányból megcibáltak. Referencia olvasmánynak ajánlom a Tövispuszta című könyvet, vagy a Napfény íze című filmet, vagy hasonló, generációkon keresztül átívelő történelmi sztorikat, mert ezek mutatják be a mai napig érvényes problémát: minden egyes magyar családot súlyos traumák értek az elmúlt kb száz évben, ebben az országban minden egyes ember érintett valamiben, mindenkire rá lehet húzni valami cimkét, amivel lejáratható. Ideje lenne zt végre kimondani és megérteni, és kezet fogni egymással, mert különben egyre mélyebbre merülünk a mocsárban. Húzni kéne egy vonalat, és azt nézni, hogy az adott ember mit tett az életében, jót-rosszat, és azok alapján alkalmas-e egy posztra vagy sem. A teljesítménye, a képességei, a tudása alapján alkalmas-e rá, ez kellene, hogy a lényeg legyen, nem az, hogy az apja-anyja-nagyapja-dédapja mit csinált. Ha ezt nem sikerül társadalmilag meglépni, akkor ennyi volt, nincs jövő, ülünk tovább a középkorban, a világ meg gazdaságilag, társadalmilag, jólétileg elhúz melletünk, és akkor lehet jó magyar szokás szerint nyafogni és siránkozni, hogy mert a külföld milyen gonosz, pedig végre egyszer magunkba kellene nézni és elismerni a hibákat és a problémákat, és jövőt építeni, nem a múltbeli traumákat és mítoszokat szítani.
Sok minden elhangzott az elmúlt években a britek kapcsán, például az, hogy az uniós kilépésről szóló népszavazás után felszínre tört az idegengyűlölet. Valóban így lenne? A kérdésre a Londonban élő ír író, komikus, Peter Flanagan válaszolt. Az a bizonyos Farage-plakát..
Snedronningen 2019.06.07 10:21:00
A legfőbb gond - nemcsak a Brexittel - hogy iszonyú bonyolult lett a világunk, és sok időt, energiát igényel a tájékozódás pl elemző cikkeket, könyveket olvasni, többféle hírforrást követni, intézmények saját honlapjait is figyelni, jogszabályokat figyelni, mindennek utánaszámolni, utánagondolni, elkenőrizni stb. Őszintén, kinek van erre kapacitása?

Pl egy adott politikus - tökmindegy ki, tökmindegy milyen ország - elmegy egy konferenciára, fórumra, egyzetetésre, találkozik valakivel stb, majd tart egy sajtótájékoztatót és mond róla valamit, amiról a média majd beszámol valahogy. Egyszeri állampolgár vezeti a kis autóját munkából hazafele és közben a rádió beszámol az ügyről. Ha hazaér, fogja ellenőrizni a hírt, utánaolvasni, rákeresni? Nyilván nem! El fogja fogadni, amit hallott, mert fizikailag lehetetlen ellenőrizni minden egyes hírt, információt stb., amivel egy ember a napja során tv-ből, rádióból, újságból, webportálokról, facebookról szembetalálkozik. Ezért aztán emberünk megvezethető. El fogja hinni, amit lát-hall-olvas, és ez alapján hoz majd döntéseket, lesz politikai véleménye, és ezek alapján fog szavazni.

Most biztos lesznek, akik elkezdenek majd nekem beszólogwtni, hogy ők aztán hú, de ismerik a világot és kizárt, hogy őket bárki megvezesse, mert mindent százszor ellenőriznek és mindent tudnak, mert így születtek, és napi száz órát töltenek olvasással és az események értelmezésével... Pedig sajnos, kedvesem, téged is megvezetnek. Engem is, mindenkit. Több nyelven, többféle forrásból tájékozódom, sokmindent elolvasok, gondolkodom a világ eseményein, próbálom történelni-kultúrális-társadalmi-gazdasági stb összefüggésekbe helyezni, mégsem biztos, hogy jól látom, mert minden esemény és döntés mögött olyan komplex folyamatok, motivációk, háttéralkuk, pénzügyi-politikai-egyéb folyamatok stb vannak, hogy lehetetlen belelátni és minden részletet megtudni. A polihisztorok kora Leonardoval véget ért, nem értünk mindenhez, ez van. Innen kezdve pedig az ember kiszolgáltatott a manipulációnak, egyszerű üzeneteknek, információs buboréknak stb.

Maximum annyit lehet tenni, hogy az ember legalább tudja ezt, és igyekszik ellenállni és kételkedni. Ez viszont sok figyelmet és energiát köt le. Aronson amerikai szociológus Rábeszélőgép című könyvében azt állítja, hogy a hallott-látott-olvasott információ akkor is hatással van ránk, ha nem értünk vele egyet. Hiába mondjuk rá, hogy hülyeség, az kevés, mert pontosan ugyanakkora erővel kell ellenállni a sulykolt információnak, amennyivel azt tolják be a fejünkbe. Ehhez van egy szemléletes rajz mellékekve, ahol az anyuka ölében ül egy gyermek, nézik a tévét, és az anyuka folyamatosan kommentálja: nem, ettől a sampontól valójában nem fog így kinézni a haja, hanem.... Most gondoljuk el, mi szellemi munkát jelent, ha a napunk folyamán ezt meg kell tenni minden egyes hír, információ, újság cím, plakát, reklám stb esetében.
A napokban igen nagy médiavisszhangot kapott a 17 éves holland lány, Noa Pothoven esete. Az anorexiában és súlyos depresszióban szenvedő tinédzser végül a kényszerkezelésének leállításával érte el, hogy meghalhasson, miután évek óta képtelen volt feldolgozni az őt ért súlyos…..
Snedronningen 2019.06.06 19:29:33
Ebből és más cikkekből is úgy látom, hogy ez a szegény lány és a családja az állami egészségügyben bolyongott, emiatt pedig úgy érzem, hogy a szülők nem tettek meg mindent, ami az ő feladatuk lett volna: ha egy módon nem megy, akkor keresni egy másikat, és addig menni, amíg lesz megoldás. Ahogy a fenti poszt is írja, nemcsak az állami kórházk, intézmények vannak, hanem civil szervezetek is, akik működtetnek tanácsadást, intézményeket. Ha az államiban hosszú a várólista, leet menni magán pszichiáterhez is. Az EU-ban élünk, ha az egyik országban hosszú a lista, át lehet menni egy másikba. Holland család, thát Belgium flamand részein még nyelvi gondjuk se lett volna. Vajon megpróbálták egyáltalán? Persze olyan szülőkről beszélünk, akik évekig észre sem vették, hogy a lányuk szenved, szóval szeretetről nem beszélhetünk az esetükben.

Sőt, továbbmegyek, kivételesen részlegesen egyetértek a birkával, amikor a liberalizmust hibáztatja: a modern nyugati, szekuláris világ elfelejtette a hitet. Helyesen használva nagy erőforrás tud lenni, pont a reménytelen helyzetekben. Sokan helyből elvetik, mondván, hogy jaj, minek, mert a pap úgyis azt fogja mondani, higy ez Isten büntetése és meg kell bocsájtani. De ez a kereszténység teljes félreértelmezése és abból fakad, hogy a legtöbb embernek nagyon felületes ismeretei vannak a kereszténységről és a hitről. Ugyanis nem ezt fogja mondani, hanem vannak olyan lelkigyakorlatok és pszichoterápiához hasonlító módszerek, amelyekkel jó lelkivezetők ugyanúgy ki tudják vezetni a bajbajutott embert a krízisből, mint egy pszichiáter. Ez a megoldás azonban a legtöbb embernek eszébe sem jut, hiszen modern világban élünk, amelyben a vallásnak sokak szerint nincs helye. Szomorú, mert a hit nélküli, szekuláris világ pont ilyen történetekhez vezet, ahol egy tinédzser kislány olyan lelki szenvedést él át, amelyből csak a halálban látja a kiutat. Ennek a kislánynak ugyanúgy volt egy feladata, mint mindenkinek: talán kutató lett volna, vagy tanár, vagy könyvet írt volna, bármi, ami most már nem fog elkészülni. Ő is egy értékes ember volt, aki most már nem tud kibontakozni.

Sajnálom ezt a szegény lányt, mert nem kapott segítséget, mégpedig a szüleitől és a környezetétől, akik nem tettek meg mindent érte. Ő maga túlságosan sérült és labilis volt ahhoz, hogy egyedül kijöjjön a gödörből, és felmérje a tetteit. Valaki fentbb egy kommentben írja is ezt. Kiskorú volt még, nem elvárható tőle, hogy felelős döntést hozzon, vagy felmérje, hogy milyen opciók vannak, ő csak szenvedett és a felnőtteknek kellett volna neki segíteniük. De az asszisztált eutanázia vagy kezelés abbahagyás miatti gyorsított halál, bárhogyan is nevezzük, akkor is öngyilkosság, amely soha, semmire nem megoldás és nem lehet opció!
Amikor először elolvastam István levelét, az volt az első kérdésem: de akkor miért van még ott? A kérdés szerintem sokakban felmerül majd, azzal együtt is, hogy persze az idősgondozás sehol sem tartozik a legkönnyebb munkák közé – így az Egyesült Királyságban sem. Érdekes…..
Snedronningen 2019.06.05 09:36:33
@Platonica: persze, ügynökség, meg minden, de aki jó, azt megtartják. Három év alatt ötven munkahely, az nagyon sok. Ezek szerint legfeljebb három hetet maradt egy helyen, tehát csak helyettesítéseket végzett. Aki jó munkaerő, kedves, összetartó, azt visszahívják máskor is, először csak további helyettesítésre, aztán szerződéssel. Aki olyan negatív, hogy a főnöke már a másodperceket is számolja, hogy mikor telik le a két hét, na, az dolgozik ötven helyen.

Sajnálom a posztolót, valószínűleg súlyosan depressziós lehet és segítségre szorul, tehát félre ne érts, nem bántani akarom. De az minden minden munkahelyre igaz, hogy az ember az első napokban betanul: mi hol van, mit kell csinálni, ezen a helyen mik a szokások stb. A kollégák nem bántasból javítják ki vagy mondanak valamit, hanem segíteni próbálnak.

Azt is meg kell értni, hogy egy két hétre érkező helyettesítőt nem fognak bevenni a csapatba, valóban kívülálló marad, főleg, ha ennyire negatív személyiség. Azonban ez nem törvényszerű. Egy együttműködő, jófej embert visszahívnak, ha jól dolgozik, és megszeretik. Két-három hét pont elég egy fordulathoz, hogy már ne a távol levő embert várják vissza, hanem sajnálják, hogy elmegy a beugró. Az én munkahelyemen is sok a rövid távú beugró, és megvan, hogy kik azok, akiket mindenki szívesen alkalmaz és hívjuk egyik egységtől a másikhoz, amint lejár a szerződés, már adjuk neki a következőt, és kik azok, akiket soha többé, ugyanúgy futótűzszerűen megy, hogy, hú, azzal az emberrel nem lehet dolgozni. A posztoló esetében még az a csoda, hogy akad olyan hely, ahol dolgozni tud, és nem érte el a futótűz az összes intézményt, hogy kösz, de vele nem.

Persze, mindenhol előfordul rosszindulatú kolléga, ezt nem vitatom, de olyan nincs, hogy kivétel nélkül mindenki mindenhol csak a posztolót bántja. Ilyen esetben a bibi a posztolóval van. Pici nyitottság, mosoly, együttműködés, és a legtöbb emberrel máris együtt lehet dolgozni. Ha azonban valaki folyton arcoskodik, mindent jobban tud, mindent kioktatásnak vesz, folyton megsértődik, azt nem várják vissza.
Milyen tipikus jegyei vannak egy adott népnek? Vannak-e egyáltalán vagy csak mi, emberek vagyunk olyanok, hogy szívesen általánosítunk, megkönnyítve ezzel az életünket? Bármelyik is legyen igaz (majd ti jól megmondjátok a kommentekben) az alábbiakban következzen pár vélemény németektől és nem…..
Sokan zárt ablakok, túlhűtött vagy túlfűtött épületekben kénytelenek dolgozni, pedig a természet közelsége a munkahelyi siker egyik titka. A jövő az ember-, és környezetbarát irodáké! Nézzünk meg néhányat, melyek között vannak függőkertek, dzsungelszerű irodabelsők és több energiát termelő, mint…..
Snedronningen 2019.06.03 13:41:40
Egyterű borzalmak. Fotókon gyönyörűek, de ezekben dolgozni... Egy LEED Platinum épületben dolgozom, ahol csak az alapfunkciót nem vették figyelembe a tervezéskor: élő emberek fogják használni. Ülünk az akváriumban, minden üveg, zajos, mesterséges. Rossz a levegő minősége, a fények, a légkondi nyakra-vállra fúj és lekapcsolhatatlan. A díjnyertes borítás, amit én csak tésztaszűrőnek nevezek, állandó sötétben tart minket, amint a legcsekélyebb napsütés van odakint. Ráadásul az automatizált funciok folyton elromlanak, és kézivezérléssel nem beállíthatóak (hőmérséklet, lámpák fényereje) stb. Ezek élő példák arról, hogy az ilyen látványterveken szépséges, sokszoros íjnyertes épületek milyenek, amikor naponta ott kell ülni. Nem beszélve arról, ahogy fentebb is írja egy hozzászóló: csak zajszűrős fülhallgatóval lehet bármilyen koncentrálást igénylő munkát végezni, mert nagy az alapzaj a folytonos beszélgetés, járkálás, telefonálás miatt, ami a munkával jár - tehát nem arról van szó, hogy az emberek a magánéletüket tárgyalnák ki, hanem maga a munka jár beszélgetéssel, ami egyterű irodában pokoli. A fülhallgató költségét mindenki maga állja... Ellentétben a szokásos propagandaszöveggel, az egyterű iroda nem segíti elő a jobb csapatmunkát, éppen ellenkezőleg: teljesen megöli a hangulatot. Korábbi epületben átmentünk egymáshoz, váltottunk pár szót, reggel-este beköszöntűnk egymáshoz, a kollégák kedvesek voltak. Most semmi udvariaskodás, mindenki gyorsan elmondja, hogy mit akar, mert már röpködnek a vádló tekintetek, hogy zavaró a beszélgetés stb. Jobb lenne, ha tényleg nem a dizajn lenne a tervezők vezérelve, hanem a használhatóság. Persze, tudom, sokat akarok...
Kimondott és leírt szavaink sok esetben ugyanolyan vagy még mérgezőbb hatásúak is lehetnek mint az általunk használt különféle vegyszerek - ezzel azt hiszem nem mondok újat, hiszen nagyon sok betegség forrása az egymásnak okozott stressz. Létezik olyan is, hogy vegyszerfóbia, egy eléggé divatos és…..