Adatok
coala
1 bejegyzést írt és 7 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Nem értek a politikához. A március 15-ei miniszterelnöki beszéd most mégis elgondolkoztatott. Orbán Viktor elég energikusan fogalmazott: „Nem tűrtük el 1848-ban, hogy Bécsből diktáljanak nekünk, nem tűrtük el 1956-ban, hogy Moszkvából diktáljanak, most sem hagyjuk, hogy…..
coala
2013.01.15 15:41:41
www.egyhazestarsadalom.hu/aktualis-roma-projekt/#comment-111
... egyházmentő akcióba keveredett a magyar politika: ki kell deríteni, hogy itt és most, melyik az igazi, történelmi egyház és melyik nem. Ha kicsi és fiatal, az nem igazi. Minden igazi egyház tehát legalább 500 vagy 2000 éves. Jobb esetben több is.…..
coala
2011.06.01 14:59:29
@Virágoskert:
Te az “igaz” és “hamis” fogalmak köré akarod csoportosítani a vallási kijelentéseket (most mindegy hogy épp egy miséről vagy dogmáról van-e szó) és szerintem ez minden baj gyökere minden vallásban. A katolikus egyház erre játszik rá leginkább, mivel “igaz” vs “hamis” kijelentésekre lehet egyházi hatalmi struktúrát alapítani és fenntartani, arra viszont nem nagyon, hogy boldogok a lelki szegények.
Én vallási dolgokban a szélsőséges nominalizmust vallom. Magyarul: “words, words, words”. Nincs szószerinti objektív igazság(tartalom) mögöttük, legyen az Szentháromság vagy megtestesülés vagy Eucharisztia stb.
Mindez egy szimbolikus beszédmód arról amit vagy kitalálunk vagy megpróbálunk megérteni. De mit is értek vallási szimbolumon (kicsit Rahnert és Tillichet követve):
A vallási szimbólum egyrészt olyasmire mutat, mely különbözik tőle, vagyis ami nem maga a szimbólum, azaz Isten végtelenségére és abszolút misztériumára (szent és felfoghatatlan). Másrészt annak ellenére, hogy a szimbólumok kognitív tudatosságot mediatizálnak Istenről, ez nem jelent egy olyan ismeretet róla, mint pl. amilyet a véges valóságról birtoklunk. Ez akkor válik izgalmassá, ha arra gondolunk, hogy a vallási és teológiai állításaink hogyan próbálnak objektivizálódni. Van egy természetes tendencia arra, hogy a teológiát (hitvallást, dogmákat, katekizmust) és a vallási szimbólumokat úgy kezeljük, mintha azok információkat közölnének Istenről, akiről aztán biztos ismereteket szerezhetünk, aminek következtében úgy bánhatunk a transzcendens szférával, mint minden evilági dologgal.
Ha a teológiai nyelvezet szó szerinti beszédmód lenne, akkor Isten leszűkíthetnénk egy evilági entitásra. A teológiai nyelvezet ilyenfajta szó szerinti értelmezése félrevezető lenne. Legtöbb esetben bálványimádásba, fanatizmusba és démonikus viselkedéshez vezetne (van rá példa elég). A vallási igazság birtoklásának az igénye, főként vallási közösségek vezetői részéről, az egész vallási szférát korrumpálhatják. Végeredményben Isten előtt alapjában véve tudatlanságban és ámulattal állunk. Mi nem birtokoljuk vagy birtokolhatjuk Istent mint tárgyat. Isten transzcendens, Isten Isten. (Si Deus Deus, Deus est - mondtáka régiek) Amikor Isten megnyilvánul vagy vele találkozunk, akkor ennek a közzétételnek mindig “esemény” karaktere van (és nem dogmatikai).
Te az “igaz” és “hamis” fogalmak köré akarod csoportosítani a vallási kijelentéseket (most mindegy hogy épp egy miséről vagy dogmáról van-e szó) és szerintem ez minden baj gyökere minden vallásban. A katolikus egyház erre játszik rá leginkább, mivel “igaz” vs “hamis” kijelentésekre lehet egyházi hatalmi struktúrát alapítani és fenntartani, arra viszont nem nagyon, hogy boldogok a lelki szegények.
Én vallási dolgokban a szélsőséges nominalizmust vallom. Magyarul: “words, words, words”. Nincs szószerinti objektív igazság(tartalom) mögöttük, legyen az Szentháromság vagy megtestesülés vagy Eucharisztia stb.
Mindez egy szimbolikus beszédmód arról amit vagy kitalálunk vagy megpróbálunk megérteni. De mit is értek vallási szimbolumon (kicsit Rahnert és Tillichet követve):
A vallási szimbólum egyrészt olyasmire mutat, mely különbözik tőle, vagyis ami nem maga a szimbólum, azaz Isten végtelenségére és abszolút misztériumára (szent és felfoghatatlan). Másrészt annak ellenére, hogy a szimbólumok kognitív tudatosságot mediatizálnak Istenről, ez nem jelent egy olyan ismeretet róla, mint pl. amilyet a véges valóságról birtoklunk. Ez akkor válik izgalmassá, ha arra gondolunk, hogy a vallási és teológiai állításaink hogyan próbálnak objektivizálódni. Van egy természetes tendencia arra, hogy a teológiát (hitvallást, dogmákat, katekizmust) és a vallási szimbólumokat úgy kezeljük, mintha azok információkat közölnének Istenről, akiről aztán biztos ismereteket szerezhetünk, aminek következtében úgy bánhatunk a transzcendens szférával, mint minden evilági dologgal.
Ha a teológiai nyelvezet szó szerinti beszédmód lenne, akkor Isten leszűkíthetnénk egy evilági entitásra. A teológiai nyelvezet ilyenfajta szó szerinti értelmezése félrevezető lenne. Legtöbb esetben bálványimádásba, fanatizmusba és démonikus viselkedéshez vezetne (van rá példa elég). A vallási igazság birtoklásának az igénye, főként vallási közösségek vezetői részéről, az egész vallási szférát korrumpálhatják. Végeredményben Isten előtt alapjában véve tudatlanságban és ámulattal állunk. Mi nem birtokoljuk vagy birtokolhatjuk Istent mint tárgyat. Isten transzcendens, Isten Isten. (Si Deus Deus, Deus est - mondtáka régiek) Amikor Isten megnyilvánul vagy vele találkozunk, akkor ennek a közzétételnek mindig “esemény” karaktere van (és nem dogmatikai).
coala
2011.06.01 16:43:33
coala
2011.06.03 15:34:15
Ezekben a napokban sokat foglalkoztatott az advent értelme. Nemcsak azért, mert mostanában tartottam lelkinapot róla, hanem mert látom, ahogyan évről-évre pátyolgatjuk magunkban a reményteli, boldog várakozást, ami majd a jövőben ugyan, de hamarosan bekövetkezik. Mi kell ehhez: kis…..
Mostanában divat az evolucióról és kreacionizmusról vitázni. Az okot az adja, hogy elsősorban Észak-Amerikában különféle protestáns egyházak (és belőlük bőven akad, mert több, mint 1250 van hivatalosan bejegyezve) a Biblia hatnapos teremtéstörténetét vallják és oktatják…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz