Adatok
Selvaria
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
IFL Gazdaság
Azért nem találsz munkát, mert túl hülye vagy. Levél az álláskeresőhöz
2016.08.09 19:24:13
Selvaria
2019.02.27 16:03:25
Tartósan munkanélküli vagyok, le sem merem írni mennyi ideje. Dolgoztam már, csak mindig rövid ideig, rajtam kívül eső okok miatt. És igen, szoktam magam hülyének érezni. Talán ott rontottam el, hogy mindig becsületes, jó kislány voltam, talán azzal, hogy sokat tanultam és mindig tettem a dolgomat. Államira támogatott egyetemre hiába voltak jó jegyeim nem vettek fel. De a szegénységet is lehet hülyeségnek értelmezni, így utólag valóban az voltam, hogy mertem arról álmodni, hogy egyetemre vagy főiskolára járhatok. Elmentem egy okj-s képzésre ami érdekelt. Tisztességesen elvégeztem. Tudtam, hogy amit választottam okj-ban arra vannak egyetemen ráépítő kurzusok. Gondoltam, ha majd munkába állok és gyűjtök pénzt, tovább képeztetem magam. Igen hülye voltam, hogy hittem ebben. Az iskola elvégzése után nem vettek fel sehová a szakmámban, arra hivatkozva hogy nincs tapasztalatom. Pályakezdőként. Ezután ahogy telt az idő jelentkeztem mindenhová, eladónak, adatrögzítőnek, operátornak. Gondoltam nem kapaszkodhatok görcsösen a szakmámhoz, amit amúgy szerettem volna csinálni. El kell állnom dolgozni, mert az ambíciók nem fognak kenyeret tenni az asztalra, sem kifizetni a számlákat. Próbálkoztam. Volt olyan hely ahová többszöri jelentkezés után vettek csak fel. Pedig a sok kudarc élmény miatt nem enyhén görcsbe rándul a gyomrom már csak attól, ha leülök az álláshirdetések elé. Lényeg első alkalommal elküldtek, arra hivatkozva nem feleltem meg. Másodjára már megfeleltem és mint kiderült az első alkalommal is. De építsük az önbizalmát a pályázónak azzal, hogy alkalmatlannak tituláljuk. Jó magyar szokás, rúgj bele a másikba ott ahol csak tudsz. Viszont a kolléganőim megkeserítették az életemet. Mert mást szerettek volna a helyemre. Nagyon illedelmes voltam, feltaláltam magam, megtanultam azokat amiket nem tanítottak meg nekem, de így sem voltam jó. Egy nap már én sem bírtam tovább leüvöltöttem a kollegina fejét és felmondtam. Attól hogy fiatalabb vagyok mint ő nem tehet meg velem bármit. Az volt a baj hogy nem mentem velük egységesen a szopisarokba, ahol komoly teljesítményükkel feljebb jutottak. De volt állásinterjúm is ahol átkellett volna látnom a telibe fa ajtón. Illetve érdeklődtek bizonyos szakmai dolgok után. Válaszoltam. Nem felelt meg az interjút vezető személynek. Bár mint kiderült teljesen jó volt a válaszom. És kb. a cikk írójához hasonlóan bár burkoltan de lehülyézett. Távozáskor voltak olyan kedvesek, hogy nyitva hagyták a szomszédos terem ajtaját ahol azzal a hölggyel folyt az ,,interjú” akinek alapból megígérték a munkát. Természetesen rám förmedtem mit nézelődöm én. Nem nézelődtem, csak a helyiség amiből kijöttem pont szembe volt az említettel. És hát igen azóta is próbálkozom és nem csak a felvázolt 2 rossz tapasztalatról tudnék írni. De hülye vagyok és próbálkozom, próbálkozom, mert kapcsolataim nincsenek amikre támaszkodhatnék. És lehet hogy baj hogy nem szeretném, hogy kihasználjanak, hogy megalázzanak csak azért mert elvégzem a munkám, ezért valami nemű stabilitásra vágyok. Igen lehet, hogy ezért hülye vagyok, hogy még hiszem és tudom, hogy egy érző ember vagyok. Csak egyszerűen nincsenek lehetőségeim.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz